A nagy sokaság szívesen hallgatta Őt, azt hiszem ezzel én is így lennék. Szívesen hallgatnám személyesen az Úr Jézust most is. Jézus beszél az írástudókról, hogy óvakodjanak tőlük. A tanítókra súlyosabb ítélet vár, hogy merre vezetik hallgatóságukat. Azok, akik képmutatók, és színlelésből jónak mutatják magukat, de közben felemésztik az özvegyek házát, nincstelenné teszik őket, őreájuk vár a legsúlyosabb ítélet. Nos, az ember nem is gondolná, hogy büntetés és büntetés között is lehet különbség súlyosságát tekintve. Az embernek talán már nem mindegy, ha büntetést kap? Ezek szerint nem. Kifosztani embereket, egy ámítással, a legsúlyosabb ítélet hozza magával. Jézus körül is gazdag özvegyasszonyok és nők szolgáltak. De sosem használta ki őket, igaz emberként, igaz emberséggel jó tanítóként szolgált közöttük. Az egészséges kölcsönös szolgálat emberek között a krisztusi. Nem a mennyiség a fontos, hanem, a mérték. Magunkhoz képest mi mennyit adunk? Ha nem a fölöslegünkből adunk, hanem már szinte fáj – a titokban tett - adakozásunk, vagy jó szolgálatunk, akkor cselekszünk helyesen. Mert akkor már nem a luxus kirakatnak tettük, hanem igaz teljes értékű áldozatot hoztunk.
Zimányi Józsi bácsi mondta, „jaj nekünk, ha nem üldöznek minket Krisztus nevéért, mert akkor már nem Krisztust követjük” – én ennek módján mondom: jaj nekünk, ha nem fáj áldozatunk, mert akkor még nem tettünk semmit.
Ha sebeimre gondolok, - műtétekre – amit szegény emberek szolgálata során szerzett betegségeim nyomai, fájdalmai, bár kényelmetlen és haszontalannak tűnnek, hiszen azok az emberek már nem élnek, akiket szolgáltam, és csak néhány évvel, hónappal hosszabbítottam meg életüket erőfeszítéseimmel, mégis, nem bántam meg, hogy mértékemen felül is segítettem. A test ugyanis elmúlik, semmi haszna. Az Isten által - szeretetből - másokért hozott áldozat viszont örök.
Kő kövön nem marad. Még a legszentebb Istennek szentelt földi templom is lehullt. Krisztus megmaradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése