A hajó

Amikor 19 éves voltam és gondoltam, hogy beiratkozok egy teológiai főiskolára, akkor találkoztam az adventista főiskolával (Sola Scriptura), mint opcionális lehetőséggel a továbbtanulásomhoz.

Emlékszem a felvételihez vettem egy könyvet, abból kellett készülnöm. Szóbelizni is voltam, találkoztam ott a vezetőkkel. Előttük tettem vizsgát. Nos, mivel akkoriban elég csekély volt a bibliai tudásom, és hatalmas lemaradásban voltam bárkihez is, aki bármilyen keresztény hitéletet élt, a könyvből felkészülnöm kevés volt. Még csak egy éve voltam hívő. Igaz, nekem élő hitem volt.

Amikor megkaptam az írásbeli értesítést, hogy hogyan döntöttek a felvételemet illetően, a postaládából vettem ki a levelet. Emlékszem, hogy soha életemben nem láttam írva olyan kedvesen a nevemet. Sugárzott a szeretet belőle. Még mindig emlékszem a kis borítékra, a halvány iskolai pecsétre, és a kézzel tintával írt nevemre. Mintha nevem szelíden szólt volna hozzám. Sokáig néztem. Még sosem éreztem ezt a nevet, ennyire szépnek. Lassan nyitottam ki. Akkoriban még egyáltalán nem ismertem az adventistákat, se a teológiájukat, azért jelentkeztem a főiskolájukra, mert felekezetközinek hirdették magukat. A levélben az indoklás is megnyugtató volt: hely hiány miatt nem vettek fel. Semmi harag nem volt bennem, úgy gondoltam, ennek így kellett lennie. Inkább az foglalkoztatott, oké, de akkor merre és hogyan tovább?

Ma már többet tudok róluk, bár 20 év alatt - szégyenteljes dolog - vallási tevékenységem során, velük foglalkoztam a legkevesebbet.
Azért tartom méltánytalannak, magammal szemben is, mert úgy tűnik értelmes és kedves emberek helyett, sokkal többet foglalkozom, érdemtelen emberekkel, és azok véleményével.
Ezen mindenképpen változtatnom kell.

Aztán valamikor 2008 környékén találtam egy blogot: http://denesotto.blogspot.hu/

Ez volt az első blog, ami úgy ahogy közel állt a szívemhez. Megnyugtató volt nekem, hogy léteznek ilyen emberek is.

Aztán a google+-on találtam egy másik "Kerak Miskolc" A Keresztény Advent Közösség miskolci gyülekezetének megosztásait. Innen is szoktam olvasni írásokat.

Fontosnak tartom, hogy emberek foglalkozzanak a vallással. Vallástörténettel. A közösségek a saját hibájukból tanuljanak, és fejlődjenek szeretetben. Örülök, ha találok ilyen honlapokat. Tágítják a már bennem lévő ismeretet, nemcsak magukról, de saját magamról is, összevetési alapot biztosít.
Szóval határozottan azt érzem, hogy jót tesz a lelkemnek, ha bepillanthatok Krisztust kereső emberek lelkébe, írásaik alapján. Segítségemre vannak. Főleg, ha ezt szelíden teszik, a maguk számára, és én, mint külső szemlélő itt hátul állva, csendesen figyelve tehetem ezt meg.

Az adventista közösségnél tehát látok: egy kedves, finom, nyugodt fejlődést, ami önmagában hordozza az értéket.

Nos, tegnap olvastam az egyik legújabban feltett írásukból.
Az egész írásból a feléig se jutottam, amikor egy vizionál meg is álltam.

Mert 12 éve nekem is volt egy álmom. Amit eddig nem tudtam megmagyarázni.
Egy nagy hajóról álmodtam.

Ellen White pedig itt nagyon hasonlót írt, amint ahogy én láttam, és megnyugodott a lelkem, az ő értelmezésében.

Az én álmom röviden arról szólt, hogy édesapámmal elindultunk a föld alá, ahol hatalmas csarnokok, járatok voltak. Találkoztunk itt mindenféle emberrel, rokonnal, baráttal, de mindig mentünk egyenest előre. Aztán egyszer kiértünk egy hatalmas óceánjáró hajóra. Esett az eső. Sárga mellényben már kerestek minket. Örültek nekünk nagyon, mint egy utolsókat találtak meg. Úgy tűnt aggódtak értünk, hogy elveszünk, mi erről meg mit sem tudtunk. Akkor eltávolodott a kép, és megláttam, hogy ez egy hatalmas hajó, egyre feljebb és feljebb ment a látószög, mire láttam, hogy több ilyen hatalmas hajó is megy az óceánon, egymás mellett, előre. Küldetéssel, vagy mintha maga mögött hagyna valami katasztrófát. Olybá tűnt, mintha csak ez, és csak ez, a hajó lenne a menekülés módja.

Az álmom azért volt fura, mert az udvarunk közepéről indultunk a föld alá, és egy  hajón jöttünk ki?

Nos, bemásolom ide Ellen White írását, amelyet magamnak most meg is őrzök:

„A tizenegyedik órában az Úr sok hűséges munkást hív a szolgálatba. Önfeláldozó férfiakat és nőket, akik azok helyére lépnek, akik áldozatul estek a hitehagyásnak, és akiket a halál elragadott. Fiatal férfiaknak, nőknek és idősebbeknek is az Úr ad erőt. Nekik megtért kezük, megtért lábuk, megtért nyelvük lesz, ajkukat a mennyei oltárról való élő parázs fogja érinteni. Állhatatosan menetelnek előre a Mester szolgálatában. Szilárdan előre- és előreviszik a munkát a befejezéshez.” (Ellen G. White, Youth Instructor, 1902. február 13.)

„A tizenegyedik órában ezrek látják és ismerik el az igazságot. »Íme, napok jönnek, ezt mondja az Úr; és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt.« (Ámós 9,13) A megtérők száma egyre növekszik majd, olyan ütemben, hogy az egyház megdöbben, és Isten neve dicsőíttetik.”
(Ellen G. White, 43. levél, 1890)

A műnek erre a diadalmas befejezésére vonatkozik Ellen G. White híres és sokak által félreértett kijelentése: „Legyen hitünk abban, hogy Isten a nemes hajót, amely Isten népét hordozza, biztonságosan a kikötőbe viszi.” Ez a mondat a The Review and Herald 1892. szeptember 20-ai számában közölt cikkből való. Ebben az írásában Ellen G. White egy hajóútjának az élményét idézi fel, amikor a súlyos viharban csak a tapasztalt kormányos tudta biztonsággal a kikötőbe vezetni a hajót. Mindenki félt, aggódott, beleértve a kapitányt is, de a kormányos nyugodtan, higgadtan végezte feladatát, és a hajó a kikötőbe ért. Ellen White ezt a történetet alkalmazza hasonlatként Isten műve végső győzelmére. Bizonyságtételének a mondanivalója: a győzelem egyedüli biztosítéka abban rejlik, hogy a legkritikusabb időszakban, a válság tetőpontján Isten maga veszi kézbe a kormánykereket.
Nem a hajó adja a biztonságot, hanem a kormányos. Tehát éppen nem a szervezetben való bizakodásra buzdít ez a kijelentés. Figyeljük meg azt is, hogy arról a nemes hajóról van szó, amely Isten népét hordozza, tehát a hívő egyházról, annak végső győzelméről. Ellen G. White sohasem tévesztette el az egyház biblikus fogalmát, ő mindig a hívő maradékról beszélt, amikor az egyház végső diadaláról szólt. Nagyon félreértik tehát ezt a bizonyságtételt azok, akik a szervezettel azonosítják a hajót, és a szervezet megmentő, biztonságot adó voltát olvassák ki belőle.

Találati hely: itt
Ajánlom az egész mű olvasását

Utazás

Egy példát szeretnék mondani, hogyan kapcsolódik össze nálam a valóság és az álom.

Gyermekkoromban családunk vett egy autót, 1987 nyarán. Majd meg akartuk látogatni vele nagymamámat, hogy megmutassuk neki is.

Az elindulás előtti napon volt egy álmom. Amely arról szólt, hogy ezzel az új kocsival megérkezünk, a kapu elé beállunk, és ott fogadnak unokatestvéreim, nagymamámmal boldogan.

Amikor felkeltem: zaklatott voltam. Valamiért ezt mondtam: ezek szerint akkor ez a jelenet soha nem fog valóság lenni. Ezzel az autóval: Nem fogunk megérkezni.

Amikor elindultunk, már mindenki a kocsiban ült, anyukám vezetett, búcsúztak az itteni rokonaink, mondták vigyázzunk magunkra, 'hogyhogy te vezetsz?' kérdezték anyut.
Én mondtam közbeiktatva: 'most vezet utoljára, balesetünk lesz.'
De a felnőttek rám kiáltottak, ne mondjak ilyet.

...
Nos. A folytatást kihagyom.
Nem érkeztünk meg. Az autó totálkáros lett. Nagymamám soha nem látta, sem új, sem összetört állapotában.
...

2013. szeptember 06. napján újra elmentünk, családdal, újra ezen az úton, újra ugyanoda.

Azon gondolkoztam, hányas kilométer kőnél is volt a balesetünk?
A kilométer követ ugyanis akkor kilöktük.

65? /Utólag javítok, biztos, hogy nem 65, mert a 66-os után volt, Budapestől elfele, vagy 68, vagy 69, a Ceglédi bekötő út után. Nem is csodálkoznék, ha éppen a 69-es lesz./

Nem emlékeztem, de nem akartam ezzel felzaklatni a szüleimet. Ezen törpöltem utazás közben, és Istenre gondoltam.
Az E60-as úton mentünk tehát.

És akkor, egyszer beállt a forgalom. Mi éppen a 66-os kőnél álltunk meg.
Ugye milyen véletlenek?

---

Visszafordultunk. És kerültünk.

---

Aztán később visszatértünk az E60-as útra.
Úgy, hogy 2013. szeptember 06-án kihagytuk utunkból a balesetünk helyszínét.

És békességben, egészségben megérkeztünk. Nem úgy, mint 1987. október 02-án.

Ezek Isten útjai.

Ez az álom és a valóság összekapcsolódása nálam, az életemben.
Így vezet az ÚR engem.

Így jönnek a számok és tölti meg őket az ÚR értelemmel. Isten gyermekeinek.

---

Tudod mi az érdekes!
Hogy életben vagyok. Semmi más.


Zsolt 66,9=
"Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon."

Mi is ez? 6-6-9

Összegereblyézem.
Nem azért mert ősz van, azért is...
Hanem, hogy kicsit jobban érthető legyen másoknak, mit is jelent ez a 6-6-9 -es út, nálam.

Nyáron volt egy álmom.

Egy kakukktojás álmom, olyan, aminek minden részlete irreális.
Érthetetlen, de komplex álom volt. Mivel zavaros, és nem is igaz. És mivel ilyen álmom, sose volt nálam, ezért neveztem el kakukktojás álomnak.

Ami igazán érdekes belőle, hogy az egész úgy kezdődött, hogy szólt valaki nekem, hogy jegyezzem meg ezt a számot:

6-6-9

Ezt így külön. Hat, hat, kilenc.

Az álom a következő volt. Hátul a kertben valami kerti parti volt.Te - testvérem - a barátoddal a pajtában lefeküdtél aludni, a barátoddal, anyósom vigyázta álmotokat.A férjem a ház körül egy szerszámos ládával járkált és ami hibát talált javított.Én előre indultam a házunkba. Az udvaron a fiam, nekem ünnepséget szervezett, és zöld növénnyel szórta tele a földet, egy színpadot készített és székeket rakott le, hogy majd egy színdarabot játszik nekem, amit majd többiek is megnéznek velem. Átmentem ezen a díszleten. Bejöttem az ajtón, amit résnyire nyitva hagytam. Akkor valami leveleket akartam elolvasni. Egy nő írta. Ezek kis barna bőrtáskákban voltak összehajtogatva. Leültem az ágyra. Ki akartam nyitni egyet, mire két cigány fiú, és egy cigány leány, benyitott az ajtón, kimentem az ajtóhoz, és becsuktam az ajtót. Ők elfutottak, nevetve és kérdezgették, "nyitva hagyta?" Újra leültem az ágyra, hogy olvassak, erre anyukám és apukám integetett be, hogy köszönnek, gyorsan eldugtam a leveleket, hogy anyu meg ne lássa. Aztán odamentem az ajtóhoz, hogy végre bezárjam, és senki ne zavarjon. Kulcsra zártam. Leültem újra az ágyra, olvasni.

Kinyitottam az első levelet.
Megszólalt egy női hang.
Hangja mennyei tisztaságú volt, csengett és a fejemben középen szólt. Gyönyörű hangja volt, egész életembe ilyet így nem hallottam.
Ahogy olvastam sorait, ezt jegyeztem meg: Üzenete: "Nem írhatok le mindent, tudom, hogy mások is olvasnak, figyelj a szavakra."

Akkor, kopogtak az ajtón.Gyorsan eltettem újra a leveleket, de igazából már csak azzal akartam foglalkozni. Annyira szép volt ez a hang.
A bátyus volt. Kezében egy számlát tartott, betessékeltem az ajtón, leült a székre. Tördelni kezdte a kezét, és láttam, hogy a számla másik oldalán, a ház tulajdoni lapja van. Azt mondta: Bajban van, nem tudja fizetni az áramszámlát, 300.000.- Ft tartozása van már eddig, és ráterhelték a házra. Én tudtam, hogy nekem nincs pénzem, kisegíteni őt. Ekkor jött a lánya. Mivel az ajtót tárva nyitva hagytam, bejött és mellém állt a hűtő mellé. Valamiről beszélgetni kezdtünk. A hűtő mellett álltunk. Akkor, egyszer csak jött bátyus fia. Az ajtó nyitva volt. Oldalt neki támaszkodott az ajtófélfának és kezével bemutatott a testvérének, félig részeg volt. Mintha kalapot emelt volna és azt mondta neki, "szóval te nem cigizel, ugye?' ezt ismételgette, majd látható volt, hogy ebből baj lesz. Akkor egymásnak estek és bementek a szobámba verekedni. Apjuk nyugodtan ült tovább a széken és morzsolgatta a számlát, hogy majd biztos segítek kifizetni tartozását.
Én utánuk eredtem, a gyerekeinek, és kiabáltam, menjetek el innen, itt nálam nem fogtok verekedni.

---

Ez az egész álom, egy valószínűtlen meg nem történhető valami.
Nincs kerti parti.
A  pajtában nem fekszel a barátoddal és anyósom nem vigyázza álmotokat. Nem is fogja.
Férjem nem járkál a házkörül szerszámos ládával és nem is fog.
A fiam nem színész és nem fog színészkedni.
Nem nyitnak be hozzám rosszalkodó cigány gyerekek.
Anyutól nem kell dugdosnom leveleket.
A bátyusnál betört a Kánaán nem fog tőlem pénzt kérni. Sőt! Inkább lehet adni.
Gyermekei nem verekednek egymással nálam, sőt!

A kép, ami: az ajtó, a kulcs, a hűtő, a ház, a számla, a tulajdoni lap, azonban mind megjelentek a valóságban ezen a nyáron. Csak éppen mind ellenkező módon, vagyis pozitívan.
Sőt még egy levél is, ami viszont éppen, hogy negatívan.

Ami azonban érdekes, ez a női hang.
A levelek, amit olvasni akartam. Isten szava. De nem tudtam.
Ez viszont igaz. Most sajnos nem nagyon tudok úgy foglalkozni, állandó elfoglaltságaim miatt, Isten Szavával, ahogy szeretnék.

Miután az álomnak vége lett, újra hallottam a hangot.

Mivel ez az álom alaposan felzaklatott engem, figyelmeztetett, hogy ne felejtsem el, amivel kezdte.

6-6-9

Mondta memorizáljam. Ne felejtsem el. Úgy tűnt ez nagyon fontos neki.
Elég nehéz volt megjegyeznem, mert ez a falanszter álom, igen felbolygatott.
És ez a szám, meg felettébb megjegyezhetetlen.

---

Hosszas keresgélés után, úgy érzem megtaláltam a magyarázatot ennek az álmomnak.
És a számnak is.

Nagyon érdekes, hogy egy számítógépes azonosítómban (itt, iwiw számomról) is ráakadtam erre a számra. Vagy térképen egy út jelölése Ohio államban. Érdekes megfigyelni ott is a másik utakban való csatlakozását illetve indulás és cél állomásait, amelyek valóságban is megjelentek már az én eddigi életemben.
De nem ez volt a válasz.

Érdekes, hogy vannak emberek számai. Tudjuk, hogy a fenevadnak is lesz.
Mondhatjuk véletlennek is a számainkat, amit egy-egy számítógép kioszt nekünk.
Ezzel tehát nem is kell egyébként törődni.
Ám az én életemben mindennek példázatszerű értéke van.
Az ÚR gyerekkorom óta, összekapcsolja az álmokat a valósággal, és így tanít engem. Egyik felelget a másikra.
Olyan mintha az életem meseszerű, példázatok sorozata lenne, aminek elmondását csak az időm, és az elfoglaltságaim akadályoznak, de egyébként mindenki számára tanulságul lehetne.
Miközben, egyébként, nagyon élvezem, hogy az ÚR, életben tart, életveszélyekben, a valóságban mások előtt, bizonyságul használ, hogy szeretnek engem, és egyszerűen boldog vagyok azokkal, akik körülvesznek.
Persze nem könnyű az élet, de ilyen segítséggel, amit mindig jó előre megkapok, megkapunk az ÚRtól, álmokkal előre figyelmeztetve sokkal könnyebb akár a nehézségeket is bevenni.

Azt értettem meg, hogy a Bibliában kell keresnem a választ a 6-6-9 -cel kapcsolatban.

Nem is én mondtam meg a választ, hanem te.

A Biblia könyveinek 6. fejezetének 6-os és 9-es versei lesznek a mérfőldkövek.
Elolvastam őket.
És megdöbbentem. 31 ilyen hely van. 31 darab 6. és 9. vers van a 6. fejezetekben (2x31).
Ha tehát jól számoltam.

A 6-os a világgal kapcsolatos. Bűnnel, tévelygéssel, félelmekkel stb.
A 9-es azonban válasz erre, legtöbbször maga az ÚR szava: Ő tartja kezében.

Arra gondoltam, ezt fogom csokorba szedni, itt a blogomon.
Ezeket az igéket és ide leírni 'A 6-6-9 -es út' címke alá. Az én utam.

Nekem ezek az igék nagyon sokat mondanak.

Az álmom ahogy van felejteni való, mintahogy életem megmagyarázhatatlan bolond, zaklatott pillanatai is. Elmúlik, elillan, múlandóság, hiábavalóság.
Ám, ha összekapcsoljuk az ÚR szavával, minden értelmet nyer. Az ÚR kezében minden más lesz, egy gyönyörű tiszta hang.

---

Férjemnek azt mondtam:

Ezek a szabadkőműves szám leleplezések keresztények részéről? Jó-jó. De!
Tudjuk, létezik a gonosz oldal gonosz tartalommal, Isten elleni szimbolikája.

De!

De a Biblia is tele van ám számokkal! Sőt ábrákkal. Mennyivel inkább, mennyei kijelentéseket hordozhat és értékkel bírhat nekünk Isten gyermekeinek, ha megértjük azokat, Isten szerint értjük meg és nem a gonosz, gonosz logikáját követve a kifordított magyarázatokkal magyarázva zavarodunk bele.

Álmomban az a mennyei női hang azt mondta, hogy bár egy számot mond, és kétszer megerősíti, ráadásul egy közbeiktatott felkavaró álommal, de ne a számmal törődjek, sőt, ezek szerint, maga az álom is értelmét mutatja a számnak: a valóság nem az, aminek látszik. A szavakra figyeljek.

Ha az ÚR nem mondhatott el mindent, mert mások is olvassák szavait, akik ki is forgatják, mennyivel inkább, hogy igazán igazságot tanít nekünk, ha mi nyitott szívvel figyeljük a Biblia szavait, értelmet kérünk ŐTőle. Tanítson minket Ő maga! Mit jelentenek szavai. A mi személyes Istent követő életünkben.

Helikopter

Ahol álmodtam, ott ment el, a valóságban, Délen, augusztus 30. napján reggel.
Először egy.
Oh - gondoltam, - mily meglepő!
Ez tehát egy jel.

Az 1. álmom:

Álmomban katonai helikopter jött, le is szállt, mivel észrevették, hogy észrevettem a lehelyezett bombákat.
Beterelgettem a családom a házba, magam mögött gyorsan bezártam az ajtót.
Egy katonanő állig felfegyverkezve jött, szétlőtte az ajtót.
Haraggal, dühvel bejött a szobánkba. Gondolom mészárolni.
Én az ágyon veled ültem, a másikon anyósom és a gyerekem.

Akkor a katonanő, hirtelen elkezdett összemenni, és vízszintbe kétdimenziósra összeolvadt.
Olyan lett mint egy laposított amőba, két kezével, sietve kifelé kezdett kalimpálni mintha úszna, a földön. Inkább békához hasoníltott.
Természetesen alig haladt, mi egymásra néztünk: "Hát ez meg mi?" - kifejezéssel
Utána, hogy elment: "Hát ez meg mi volt?"

---

Aztán körülbelül háromnegyed óra múlva a második helikopter is elment, ugyanott Délen. Tehát a valóságban. Alacsonyan repülve, de nem sárga volt, egyik se.
Akkor volt az ócsai M5-ös tömegbaleset, amikor a forgalmat az 5-ről a 6-ra terelték.
A baleset helyszínén csak sárga helikopterek voltak...
hová ment ez a másik kettő? a légi forgalomban három kisrepülőgép is elment a légtérben. Vagy ugyanaz, háromszor.

A rendőrség azt tanácsolta a Szeged felől Budapest felé közlekedő autósoknak, hogy – az M5-ös autópályát kihagyva - kerüljenek az 55-ös úton Baja felé, a Dunaföldvár-M6-os autópálya útvonal irányába.

Mindenesetre, ha Ócsára is mentek a helikopterek, akkor sem repülhetnek ilyen alacsonyan, még a mentőhelikopterek sem, csak ha üldöznének valakit...
Mindegy, ez ugyanolyan költői, mint amikor azt kérdeztem hajnali háromkor miért kapcsolják be a légi riadó szirénáit, 2013 április 7 vagyis már 8 hajnalban ugye nem gyakorlatoztatjuk az embereket? Vagy igen?

/Egyébként az M5-ről volt 43-as felé is terelés, most ott is volt korlátnak ütközött baleset. Úgy tűnik rájár a rúd a külföldi autósokra minálunk. Az M5-ösön, a tömegbaleset helyszín közelében, a későbbi napokban ugyanott még három baleset  volt. Milyen érdekes./


A 2. álmom:

Álmomban a második helikopter kék - zsidó, v. görög kék - színű hatalmas inkább evakuációs helikopter gép volt. Miután megláttam szóltam a fiamnak, most már menjünk imádkozni.

---

Mondtad testvérem, hogy leírhatom az álmaim a blogomon, de most már ne magyarázzam meg.
Rendben!
Mindenki értse, ahogy kell.

---

Április 7 én, tehát már 8-án, hajnal három óra körül légi riadó volt, mintegy 8 percig.
Kislány koromban egyszer volt, próba légiriadó, egy délelőtt, onnan ismertem fel, hogy ez nem sima biztonsági sziréna hangja volt.
Átható...
Mivel elvonási tüneteim voltak és sok kísértés ért, akkor, mindenféle gondolat megfordult a fejemben, és lelepleződött előttem, hogy mennyire nem bízok az ÚRban, még mindig!
Hirtelen olyan nagy kísértés ért, hogy be akartam venni a régi gyógyszereim!
Ki akartam menni, hogy megnézzem mi történt, történik-e
De nem mertem.
Tele lettem félelemmel.
Férjem picit megmozdult, gyerekem aludt.
Ez az ismeretlen félelem megijesztett.

Reggel, megkérdeztem hallottak-e valamit, és férjemnek visszarémlett, hogy igen, és hogy valóban légiriadó hangja volt...
Ezután egész nap erről beszéltünk.
A reggeli hírekben láttuk, hogy orosz repülőgépek repültek be, repülnek be majd egy hétig, egyezmény alapján felderítőként....

Megkérdeztem apukámat és a nagybátyjámat is, hallott-e valamit, és mind a ketten, régi katonaként, mondták igen, felébredtek rá, kimentek wc-re is, és az bizony légi riadó volt.
Több "katona", civil légvédelmis van a családunkban.

De erről senki, sehol nem beszélt a köznépben, senki nem hallotta más csak mi?
miért nem kérdezik meg az emberek a vezetőket?
Ki volt, aki beindította a szirénákat?

Azt az éjjelt nem felejtem el, és azt, hogy nagyon gyorsan kell felkészülnöm, felkészülnünk!!! Lelkiekben! Közel van a vész.
Valóban kérni kell ebben az Úr segítségét.

---

Mai hír:
Felfüggesztették a helikopteres mentéseket.
Hm.

De az Úr attól még meg tud menteni, ha akar ... vagyis mindegy, ha a küldetésem befejezve.

Mentőhelikopter érkezett az M7-re

Ahová terelnek minket, ott tehát meg a korlátokra kell vigyázni:
Szalagkorlátnak ütközött az M6-oson
És a 43-ason. (Ézsaiás 43)

6-6-9

János evangéliumában, a 6. fejezetében, a 6. verset 2x + a 9.vers majd ez egyenlő = Jn ev. 6,69


Mert Ő már tudta, (hogy) mit fog tenni (Jn 6,6)
+
Mert Ő már tudta, (hogy) mit fog tenni (Jn 6,6)
+
Van itt egy gyermek, akinél van, öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek? (Jn 6,9)

=

És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.
(6,69)


Még se olyan lehetetlen ez az út. 
Ez a hit útja. Az Emberi hit Isten Megváltójába - Jézus Krisztusba - vetett HIT száma.

Mi van akkor, ha ...

Olyan sok mindent szeretnék mondani.

Például, hogy arra még nem gondoltam, hogy a Hold elhagyhatná a Föld körüli pályáját. Vagy valami hasonló. Mintahogy azt az álmomban láttam.
Hogy először egész közeljött a Hold, aztán a Nap pedig visszafelé ment Keletnek. Majd a Nap megállt, és mintha letakarták volna. A Hold pedig eltűnt.

Még nem gondoltam arra, hogy mi lenne, ha a Holdat valami kiütné a pályájáról, és a Föld megbillenve elindulna távolabb a Naptól, megállva forgásában is.

Valószínűleg, ha egy pillanatra közel jönne a Hold, majd kirepülünk a Nap-körüli pályánkról, Földünkről nézve távolodni fog a Nap, vagyis kisebb lesz, ha a Föld pedig már nem forog, akkor egy bizonyos ponton marad minden Földről látható látószögből. Számomra ez tehát DK-i irány volt.

Csak mert találtam egy kis filmet erről, nem hallgattam meg, csak néztem a képeket...
nem is érdekel, csak maga az elmélet, hogy mi van akkor, ha...
ha egyszer tényleg igaz lesz?

Jaj mi van akkor, ha minden bűnünk ránk szakad?

Amikor az álmot álmodtam, nagyon megrémültem.
De... már három éve nézem az eget... sok furcsaságot is látok... de nem értek hozzá,... majd azt hiszem jobban odafigyelek és statisztikát írok, hogy kiszámítsam magamnak...
Látod, mégse három hét lett a Holdból, hanem három év... a barátságunk is örök maradt.

.. apropo arra gondoltam, hogy a Nap elhagyása nem biztos, hogy napok, lehet hogy évek alatt történne meg...
Ebbe pedig simán belefér a három és fél év egyszer, aztán még egyszer... ahogy a Biblia írja az utolsó órára...
Vagyis az az utolsó hét év.

Ez alatt az idő alatt tényleg számos katasztrófa belefér, amitől az emberek igen komolyan megrémülhetnek ...
de mi, akik hiszünk Jézusban, egészen felkészültek leszünk. Mert, felkészít Ő.

Ma találkoztam egy régi ismerősünkkel, katolikus, Zsófival.
kicsit meséltem neki... az álmaimról, magamról, hogy mi történt velem stb...
Persze aztán este még Dalidáék is eljöttek, hogy a katolikus napom teljes legyen.

Beszéltem Taddeusról, és hogy annyi álmot kaptam az Úrtól...

Mondtam neki az egyiket... Mondtam, hogy Taddeus minden attributuma itt van a házamban...
Bot.
Együtt gondolkoztunk azon, - komolyan gondolkoztunk együtt :) - hogy mit jelenthet, hogy visszakapom a botom?
De annak az álmomnak volt folytatása... arra már nem volt időm, hogy elmeséljem...
Kicsit várnom kell... le fogom írni. A teljes álmom és a folytatást is. Meg, hogy hányszor volt ezen a nyáron bot a kezemben, arról ne is beszéljünk...

Néha azon gondolkozom, kell-e ez a blog...?

Aztán arra jövök rá.. amikor együtt imádkozunk, hogy, olyan jó veled.

Hogy jó az Úrral.

Hogy hányszor mondták nekem is, milyen jó veled.... főleg, ha együtt imádkozunk.

oh, fel kell hívnom a debreceni református barátnőmet, Annát, láttam tegnapelőtt telefonon keresett...
Látod azt se tudom, hol a telefonom... lehet te is kerestél... már.
Rohannak a napok...

nagyon rohannak a napok... szeretném megállítani.

Mindent elfelejtek, annyi minden történik velem, kapok újat, ... pedig változom is... az emberek ha hozzám jönnek, találkozom velük.. és én bennem fáradt szeretet... mondják menjek... menjek hozzájuk... de hát nézd hogy rohannak a napok... veled is alig vagyok.
Milyen döbbenten álltam, ahogy mondta ismerősöm, hiányzom neki.
- Hiányzom? Hogy-hogy? - kérdeztem.
- Hát nem tudom, úgy a lényed?!
- Dehát már legalább három éve, hogy nem dolgozunk együtt... alig találkozunk.
- Igen - mondta - mégis, hiányzol.
Tudom, hogy legszívesebben most is belémkarolt volna, mint akkor, de most csak hagytam, hogy szóljon... elindultunk az Ölelés utcán... a Mező utca felé. Hiányzom.

Hogy hiányozhatom?
hogy elpasszoljam az ügyet, felnéztem az Égre,
- mostanában, az Eget kémlelem.
- azt én is szoktam - válaszolta.
És még másfél órát beszélgettünk akkor.

És akkor az én hűséges régi barátaim? Akikkel már évek óta nem foglalkozom... Márti? ... - Oh most milyen nagyot sóhajtottam, őket is meg kell látogatni, menni, menni kell. Annyi dolgom van, és olyan kevés az idő... és még a felét se mondtam el annak, amit muszáj lesz még elmondanom... itt a blogomon.

"Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! 

Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó! 

Ránehezedik vétke, 

és elesik, nem is kel föl többé."

Ézs 24,19-20

"Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, 

mert a Seregek URa lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, 

és vénei előtt ragyog dicsősége."

Ézs 24,23

A professzorért

Már rég írtam.

Akartam.
De a professzor keresésem nagyon lefoglal.

Most épp zenét hallgatok, arra gondoltam, hogy a világon a legnagyobb fájdalom az lesz, amikor a Zsidó nép felismeri, hogy Jézusban az Ő Urukat és Messiásukat feszítették keresztre. Hogy végig mekkora megtévesztés áldozatai voltak. Ez a világon a legnagyobb fájdalom lesz.

Egyébként az álom-bogozgatás igen lefoglal és le is fáraszt persze.

Szépen haladok benne. Mintha térképet is kaptam volna hozzá... és ez nem is vicc.

Nem értem miért ilyen rejtélyesen szól hozzám az ÚR.
Kódnyelven.
/"... tudom, hogy mások is olvasnak, ezért nem írhatok le mindent,
figyelj a szavakra."/

Ugye, azért muris - főleg számomra - mert egy olyan embernek küldi ezeket az álmokat, akinek tényleg ki kell kutatnia mindent, ahhoz, hogy megértse. Valójában tehát tanulás részemről.
Nem is maga az isteni üzenet, megértésnek folyamata, hanem, az a sok információ, ami mellesleg hozzáadódik a keresgélésem közben, hihetetlen nagy tudásanyagot ad nekem.
Igazából nem értem mi szükség lenne ennyi tudásra, a hithez, vagy a Krisztus követésemhez.
De azt megértettem, hogy fricskát ad ezzel a tudós embereknek, hogy olyan embert tanít Ő, aki igazán képzetlen minden területen. :)

Most például kicsikét James Maxwell után kell kutatnom. Hát, ha valami, akkor a fizika és a matematika tényleg távol áll tőlem. Még a humán dolgokkal, mint a filozófiával, és a teológiával csak megbirkóztam.
Azt hiszem, ... Maxwellnél csak azt kell megnéznünk, hogy mélyen ISTEN HÍVŐ VOLT. Hogy neki ez mennyire fontos volt: hitt Istenben!
Azt hiszem ez lesz az üzenet annak a professzornak.

Maxwellnek nem volt fia.
Az ő gyermeke a tudomány maga volt.

Jakab fia ellenben, a Bibliában: Taddeus, vagy Lebbeus. Aki kiküldött engem.
Neve jelentése: Bátor, Merész.

10.
Júdás: (Júda görög alakja: hálaadás, áldott, magasztalt, dicséret, magasztalás, bizonyságtevő)
(Szent Júdás, nem az Iskáriótes)
Apostol, Jakab fia, Lebbeusnak és Taddeusnak is hívják. (Jelentése: bátor szívű, elszánt, merész)
Lásd még: Júdás apostolról
Bottal verték agyon, vagy lenyilazták.
Katolikus ünnepe: október 28.
Névnap: július 26.
Jelképei:
- fejsze,
- alabárd,
- kard v. kő,
- bot (részben vándorlásaira, részben vértanúságára utalva), nyílvessző?
- könyv,
- arc (Krisztus képmása) képen v. lepelen. (Nem emberi kéz által készített Krisztus arcképmás)
http://testveremnek.blogspot.hu/2013/07/apostolok.html

Szent Júdás minden attributuma tehát kipipálva nálam.
Megértettem. Jakab fia, Taddeus elküldött horgászni és a kezembe nyomta a botot. Az ötödiket. Össze kell raknom.

De ki a professzor?

Egy professzort kell kifognom.
Egy folyóparton. Öbölszerű kanyarulat volt.
Nem tudtam, hogy a folyópart, angolul: bank .

folyóparti professzor: bank of professor

                               riverside of professor

bank ige jelentése, kanyarban bedönt.

A folyóban, ahol régen hajók voltak, alig volt víz. Bank, Bank, Bank
A folyó: mocsár.

De mi köze mindehhez az elektromágnesességnek? Egy másik valóságnak?
Vagy mi köze a fényképészetnek? A színes képeknek?

helikopter
6-6-9
kék
evakuáció

És a fehér skodának?

Tessék:

A fehér skoda itt van, amit te álmodtál, ezzel megyünk, kifogni a professzort?

Azt mondtam: de hol van a fehér skoda a mi életünkben?

Tessék, megvan, itt van:

A szőlőt meghagytam a háttérben

De hová? Hová megyünk horgászni? És miért siessünk? És ki az a professzor?

Áh!
Feladom.
Az Úr miért a leghülyébb embert választotta ki a Földön?

---

Levelek, kicsi barna bőrtáskában összehajtogatva:
Üzenete: "Nem írhatok le mindent, tudom, hogy mások is olvasnak, figyelj a szavakra."

A vonat - valóság és álom

Kezdjük ott, kislánykoromban, az óvodában egyik legjobb barátnőmmel, megszöktünk, hogy elmegyünk a mamámhoz. Én tudtam hol lehet a kerítésen át megszökni.
Már az állomás felé közeledtünk, mikor egy néni, megállított.
"Ti hova mentek" - kérdezte.
Én válaszoltam: "a nagymamámhoz, vonattal."
Akkor ő visszafordított és visszavitt minket.
Erre a történetre csak Emese és szüleim emlékszik.
Aztán egyedül is megpróbálkoztam, de ott is valaki visszahozott.

Harminc év múlva beszélgettem az óvoda vezetőjével, és meséltem neki a sztorit, ijedten kapta fel a fejét:
"De ugye semmi bajod nem lett, visszakerültél?"
"Hát itt állok."
Megnyugodott, "Ha anyád nem tett feljelentést, túl nagy baj nem lehetett, nem emlékszem rá, pedig kellene" - mondta.
"Oh, én emlékszem, volt egy nagy vaskapu, amikor nem az oviban voltam egész nap azon ügyködtem a másik oldalról, ástam alatta, hogy majd ki tudjak alatta mászni, de máshol is voltak rések, azokról is mind tudtunk."

Szóval nagymamámhoz vonattal kellett menni.
Sose felejtem el, hogy amikor volt a Szajoli baleset, mentem volna hozzá, a szünetre, de végül, hosszas vívódás után nem mentem.
Később sokszor átmentem a Szajoli vasútállomáson, láttam a szörnyű pusztítást, az újjáépítést, és az emlékművet.

Kislánykoromban álmodtam is vonatról.
Reggel felkeltem és mondtam anyukámnak: "Anyu, piros vonat, ha piros vonat lesz itt..." és meséltem volna tovább az álmom.
Anyu félbeszakított: "Ez hülyeség édeslányom, itt soha nem lesz piros vonat. Felejtsd el."
Így elfelejtettem.
De arra emlékszem, hogy valami fog történni, ha itt piros vonatok fognak járni.
Hát persze, hogy vannak piros vonatok már. 30 év múlva valóság lett. Gondolhatod, ahányszor meglátom, annyiszor jut eszembe, hogy álmomban kislánykoromban láttam.

Egyszer azt álmodtam, hogy mentem a föld-alatt metron.
És egyszer csak áramszünet lett. Vaksötétség, megállt a szerelvény, kinyíltak az ajtók.
Én valamiért tudtam, hogyan kell kimenni a földfelszínére.
És elindultam az alagútban, néhányan követtek, főleg nők, idősebbek és gyermekek. A velem egyidősek, legyintettek, és mondták, "áh mi is tudjuk az utat", elhagytak minket.
Kivezettem az embereket a földfelszínre, ott éppen ünnepség volt, gyönyörűen sütött a Nap.
Azon gondolkoztam, hogy visszamegyek, hogy kihozzam azokat, akik nem követtek, visszafordultam.
Felébredtem.

Van egy jó barátom, metro-vezető, vagy húsz éve, amikor még lehetett, beülhettem hozzá egyszer, előre.
Huuu, de félelmetes, a sötétség az alagútban:)
Az állomásokon mindig rámdúdált, ha ő vezette a szerelvényt, és meglátott a tömegben. :)

Volt még két álmom, vonattal, a legjobb barátnőmet láttam a vonatban, futottam utána a másik sínen, ő bent ült és nézett engem. Távolodott, nem értem el.
Akkor szemből jött egy gyors vonat, úgy tűnhetett a távolodó vonatból, hogy azon a sínen jött amin futottam, de közöttünk volt még egy sín, amit ő valamiért nem látott, nekem nem lett semmi bajom.
Azt gondolom, a barátnőm azt hiszi meghaltam.

És még egy álmom.
Valahonnan külföldről jöttem haza. Repülővel és álltam Kőbánya-Kispesten, vártam a vonatot, hogy jöjjek haza.
/Még akkor a valóságban nem volt családom, de mégis tudtam, van egy fiam és egy férjem./
Akkor ott találkoztam egy régi ismerőssel, aki tolókocsis. De most boldogan járt kelt, és én megkérdeztem tőle csodálkozva:
"Hát te veled mi történt?" Ő válaszolta boldogan:  "Hát te nem tudod, ébredés volt Magyarországon!"
"Nem, nem tudtam, nem voltam itthon, külföldön élek." - válaszoltam.
/De én nem élek külföldön most se!/
Ja, és még hozzátette akkor álmomban: "Pedig tudhattad volna, neked is volt hozzá közöd."
/Nem egészen így mondta, de valahogy hasonlóan./

Így vannak az álmaimban a vonatok.
Szerintem a vonat, mint olyan valamit jelent. Még nem fejtettem meg.

A valóságban csak egyetlen egy eset, ami érdekes:

http://testveremnek.blogspot.hu/2012/01/csak-neztem-holdat-kodbe-veszot.html bejegyzésemből:

"Aztán eszembejutott még egy álmom.

Még 1995-ben történt, mindig rohantam az állomásra reggelenként a vonathoz, hogy utazzak Pest felé.

Valamikor annyira rohantam, és annyira reggel volt még, hogy a tömött vonaton megszokott volt, hogy ájuldoztam; helyet készítettek, ablakot nyitottak.

Egy alkalommal, várakoztam a vonatra, az állomás épülete előtt. Egy régi ismerősömmel találkoztam. (Őróla nem beszélek...) Nem volt megszokott, hogy vonatozzon, autóját szerelték... véletlen találkozás volt. Beszélgetni kezdtünk.

Egészen a metróig együtt voltunk. Aztán elbúcsúztunk.

Meglepett a vele való találkozásom... Úgy volt adott, hogy soha többet nem fogunk találkozni.

Aznap éjjel, álmodtam vele. Nyomasztott az álom. Tudtam ezt az ÚRtól kaptam. Ahogy reggel mentem szokásomhoz híven a vonathoz, az ÚR gyötörni kezdett, el kell mondanom neki az álmot. Áh! - gondoltam magamban - még szerencse, hogy nem lesz itt az állomáson. Aztán jött a hang, szólt hozzám az ÚR, "mondd el neki". Vitatkozni kezdtem Vele, "Uram, nem lesz itt úgyse". Szabályszerű vitát folytattam Vele, hogy hagyjon engem békén, nem teszem magamat hülyévé. Aztán, ahogy ráfordultam az állomás felé vezető útra, dühösen engedtem, "jó Uram, ha itt lesz az állomáson elmondom neki".

Ezt ugyanis azért mondtam ily bátorsággal, mert teljesen meg voltam győződve, hogy nem lesz ott.

De ott volt!

Újra beszélgetni kezdtünk. Oh, én bennem meg folyton folyvást a gyötrés, mondjad már, mondjad már, és a kontra: nem mondom, nem mondom!

Nem engedtem. Már a végéhez közeledtünk utazásunknak, amikor kínok kínját élve, az utolsó pillanatban így szóltam hozzá. "Figyelj, valamit el kell mondanom. Veled álmodtam az éjjel. Azt álmodtam, hogy nagyon gazdag leszel! De öregkorodra megtérsz, és örömmel fogunk fogadni!" - látod, ilyen röviden mondtam, szót nem ejtettem arról, hogy kitől kaptam, ki gyötör ezzel engem. Gyorsan túl akartam lenni rajta.

A lány könnyedén elnevette magát. Majd ezt mondta: "Lehet. Lehet, hogy igazad van, nagyon gazdag leszek, és öregkoromra megtérek. Ha gazdag leszek, megtérek! Nem felejtem el, amit mondtál."

Aztán már tényleg soha többet nem találkoztam vele.

Sok-sok (10) év múlva különböző helyekről tudtam meg, hogy valóban gazdag lett, már most. Saját készítetésű BMW-vel jár...

Vajon elfelejtette-e, amit mondtam, és ígéretét? Hiszen eddig minden úgy történt, ahogy megálmodtam."

Vonattal és velem kapcsolatos álma volt testvéremnek, barátnőmnek és a fiamnak is.

Fiam álma:

"Anya mentél a vasútállomáshoz, egy konferenciára, már mindenki ott volt, csak téged vártak, késve indultál el. Még az utcán mentél, amikor egy dombról véletlenül elszabadult egy munkagép, vezető nélkül.
Senki nem volt a városban, és pont elütött. Kórházba kerültél."

Később lerajzolta, utcákat, síneket stb.


Nelly álma:

"Ketten jöttünk ki a föld alól, a metrotól.
Te kicsit elől mentél. Valami gyártelep-szerű volt.
Egy többsávos út keresztezte az utat, megálltál az út szélén, ahol autók közlekedtek.
Valami vasútállomásra mentünk, valami vonathoz.
Akkor egyszer csak valamilyen oknál fogva kikerültél az útra.
Nem léptél, hanem ott lettél. És egy kamion kerekére rátekeredtél. Életben maradtál,
csodával határos módon."

Ő is le tudta rajzolni.

Ebben az időben testvérem is írt Angliából:

"Azt álmodtam, hogy meghaltál."

 "Szia Bogi,
  Hogy vagy?
 Én épp borzalmasan. Bőgve ébredtem ma reggel. Azt álmodtam, hogy meghaltál... kinyitottam a  szemem és  azt sem tudtam hol vagyok. Percegik tartott rájönnöm, hogy Angliában vagyok és csak  egy álom volt.
 Még sosem fordult velem elő ilyen.
 Kérlek vigyázz magadra.
 Nagyon szeretlek!!
 Sok sok puszi
 Kamilla
 U.i.: valamiért még mindig bőgök...."


Éppen ebben az időben műtötték a lábam, és mondtam fel a munkahelyemen. Gyógyulgattam, életem legnehezebb időszaka volt. Lehet, csak hajszálon múlt ismét, hogy életben maradtam?


---

Álmok. Tudom, hihetetlen, de én nagyon ritkán álmodok.
Szinte csak ennyi az álmaim, amiket ide leírok a blogomra.
Mindig telibe találnak, mindig szólnak, mindig üzenet.

Még van egy-kettő, amit le kell majd írnom.
Úgy tűnik nem is csak nekem szólnak.

SZENT JÚDÁS TÁDÉ APOSTOLRÓL

Egy kis összeállítást csináltam.
Készülvén a 'nagy találkozásra' és a születésnapomra.
Táddeusról.
Ki vagy Táddeus?!

---

'Szent Júdás Tádé' - így a teljes neve - egyike volt a 12 apostolnak. E nagy méltóságon kívül még rokoni kötelék is fűzte őt az Úr Jézushoz. Szent Tádénak anyja Mária Kleofe volt; aki közeli rokona, valószínűleg unokatestvére volt Máriának, Jézus anyjának. Ez a Mária Kleofe ott állott a Fájdalmas Anya mellett Jézus keresztjénél és segített az Üdvözítő halott testét is sírba helyezni. Tádénak apja pedig Kleofás volt, akit a hagyomány Szent József testvérének tart. Tádé testvérei voltak: az ifjabbik Jakab apostol, Simeon és József, akiket a Szentírás is az Úr Jézus rokonainak említ.

 Szent Júdás Tádé, avagy Taddeus Júdás (evangéliumokban), az apostolok egyike, egy bizonyos 'Jakab fia'. (Lk 6,16; Csel 1,13)  A Taddeus melléknév talán a héber taddai ('bátor') szóból ered. Nevének említésén kívül semmit nem közölnek Taddeusról a kánoni iratok.

Jacobus de Voragine Legenda Aurea c. középkori gyűjteménye szerint Tamás apostol elküldte őt Abgar edesszai királyhoz, aki korábban Jézussal levelezett, s ő a királyt kigyógyította leprájából, Jézus levelével érintve az arcát. Prédikált és térített Mezopotámiában, majd Egyiptomban, itt Simonnal (kaananita v. máshol a Zélótának nevezett) együtt.

Fiatal koráról keveset tudunk. Valószínűleg többször találkozott az ifjú Jézussal. Felnőve abban a nagy kiváltságban részesült, hogy Üdvözítőnk tanítványai, majd pedig apostolai közé hívta őt.

A Szentírásban is szerepel neve. Amikor ugyanis Üdvözítőnk halála előtt búcsúbeszédét tartotta, Szent Tádé felvetette a kérdést, hogy miért nem lép fel Jézus mint a messiási birodalom vezére az egész nép előtt és miért csak az apostoloknak nyilatkoztatja ki közelebbről magát? Jézus feleletében elhárította ezt a kérdést és a Messiás országáról mint Isten szeretetének birodalmáról szólt hozzá.

"Így szólt Júdás, de nem az Iskáriótes: 

"Uram miért van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, 

és nem a világnak?" 

Jézus így válaszolt: 

"Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; 

azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, 

és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála." 

Jn 14,22-23

Üdvözítőnk mennybemenetele után Szent Tádé Judeában és Szamáriában, majd pedig Szíriában, Mezopotámiában, Örményországban, sőt még Arábiában is hirdette az evangéliumot. A 62-ben visszament Jeruzsálembe, hogy részt vegyen fivére, az ifjabb Jakab utódjának megválasztásánál, aki mint Jeruzsálem püspöke vértanúhalált szenvedett. Ez alkalommal másik testvérét, Simont választották meg püspökké. Tíz esztendeig maradt itt és segített fivérének az evangélium terjesztésében.

 Buzgólkodásukat az Isten kegyelme kísérte és igen sokan megtértek.

Barodach hadvezér előtt megszégyenítették annak jósait, majd téríteni mentek. Ez a siker kihívta a hit ellenségeinek gyűlöletét, egy bálvány lerombolása miatt a szentély főpapja mindkettőt karddal megölte (más legendák szerint bunkósbottal és fűrésszel. Simont darabokra fűrészelték, Szent Tádét pedig bunkóval agyonverték). A középkori ábrázolásokon Taddeus általában Simonnal együtt látható, az ő attributuma a bunkósbot, Simoné a fűrész.

Szent Tádé holttestét Babilonba vitték és ott a tiszteletére emelt templomban helyezték el. Később visszavitték Jeruzsálembe, ahonnét Nagy Károly Toulouse-ba, Franciaországba szállíttatta el. Végül Rómába került a holttest, ahol a Szent Péter templomban őrzik ma is.


Ünnepe és ábrázolása


Szent Tádé ünnepét október 28-án ünnepli a Katolikus Egyház. (Névnapi ünnepe: július 26.) A képeken Szent Tádét egyik kezében doronggal vagy lándzsával, a másikban pedig kicsiny, mellére szorított képpel ábrázolják, amelyen az Üdvözítőt láthatjuk. A dorong azt mutatja, hogy Tádét bunkóval verték agyon vértanúhalálakor. A kép pedig egy legendára utal, amely szerint Szent Tádé Abgarus edesszai királyt egyszer az Üdvözítő képével ajándékozta meg és a király e kép érintésére leprájából kigyógyult.


Szent Tádé a reménytelenek közbenjárója


Szent Tádé tisztelete a legrégebbi időkből származik. Különösen Keleten, az örmény katolikusok fordultak gyakran hozzá. Hiszen Ők tőle ismerték meg Krisztus tanítását és apostoluknak tisztelik. Nyugaton Szent Bernát terjesztette tiszteletét. Állandóan magánál hordta Tádé apostolnak egy kicsiny ereklye-darabját és meghagyta, hogy halála után helyezzék azt mellére és vele temessék el. Szent Brigitta volt a másik szent, aki buzgón terjesztette Szent Tádé tiszteletét, akinek személyére egyik látomásában maga az Üdvözítő hívta fel a figyelmét. Hazánkban Bécsből terjedt el tisztelete. Itt ugyanis az újkornak modern apostola, Hofbauer Szent Kelemen buzdította lelki gyermekeit Szent Tádé tiszteletére. Példáját követték azután a bécsi jezsuiták is, akiknek minden templomában ott van a nagy közbenjárónak a képe.


Szent Júdás Tádé attributumai:


fejsze,
alabárd,
kard v. kő,
bot (részben vándorlásaira, részben vértanúságára utalva),
könyv,
arc (Krisztus képmása) képen v. lepelen. (Nem emberi kéz által készített Krisztus arcképmás)

 http://www.parochia.hu/1oldalelemek/Gondolatok/Krisztus_nem_kezzel_alkotott_kepmasai.htm

Szt. Tádé a kőművesek, tímárok, vésnökök védőszentje. Valamint a szorongatott helyzetben lévők, és kétségbeesettek patrónusa.

---

Miközben ehhez a bejegyzéshez gyűjtöttem, mesteremberek éppen vésték a falamat.

A műhold kép felülről, a tetőnk:

A világosbarnás részen, felül a fehér tető alatt, kezdődik a szem, orr, lejjebb száj. Az a barnás rész, ahol a szem, orr, száj van, a mi tetőnk.
Szerintem tisztán kivehető egy arc. Mosolyog.
Az arc, itt jobb oldalra a valóságban Kelet felé néz.

Miután megnéztem, hogy Taddeus, attributuma az arc, Krisztus képmása, ami nem kézzel alkotott módon jelenik meg (magyarul nem festik, formázzák, hanem 'véletlenül' vetül). Elgondolkoztunk. Valamint, az is érdekes, hogy itt az arc Kelet felé fordul, ahogy Táddeus is Keletre ment hirdetni az Igét.

Az álmom, amit álmodtam, arról szólt, hogy egy felújított épületben vagyok, valójában a régi rendelő volt, a fülészet. Ott Márta és 'Jakab fia' dolgozott.
Márta nagyon elfoglalt volt, telefonált.
'Jakab fia' mondta nekem, hogy menjek fogjak ki egy professzort.
Négy horgász bot volt egymással vízszintesen felállítva, készen voltak, választhattam.
De nekem nem kellett egyik se, odamentem 'Jakab fiához', egy másikat kérek.
Akkor kezembe adott egy kétrészes pergető botot, még az orsó se volt rátéve, azt is külön adta.
Akkor elmentem a mellékhelyiségbe, és láttam, ilyen helyen még nem is voltam, űrtisztaságú volt.
Az ajtót azonban valamiért nem bírtam becsukni, féltem, hogy beragadok.
Akkor 'Jakab fia' rámnyitott, és sietettet, hogy menjek már, nincs idő.
Akkor hárman, férjem, testvérem és én egy tó parton lettünk, ahol régen sok víz volt, Öböl volt, hajókkal, de most már semmi víz, alig volt az alján, meredek volt a part.
Én meg sóhajtoztam, hogyan fogunk innen kihúzni egy professzort, halat se fogunk.
Pedig én kettőt ígértem 'Jakab fiának'.

--

A valóság:
nem akartuk felújítani a fürdőszobát, de sajnos meg kellett tenni.
A felújítás, holnapra lesz kész (július 25-re), ez éppen Jakab napja.

Utána néztem, hogy ki 'Jakab fia', és láttam Táddeus, annak nevenapja, viszont pont július 26-ára esik, az én születésnapomra.
Az én születésnapomon, valaki jönni fog?
Táddeus? és rámnyitja az ajtót, hogy most már siessek?

És a meglepetés!
A fürdőajtót tényleg nem bírjuk még becsukni, nem lesz kész a születésnapomra. Mert szorul, majd hívunk egy asztalost... Tehát akárki jön, valóban rám tudja nyitni az ajtót Táddeus napján!

---

Még egy adalék.
2007. július 26-án is álmodtam.
Akkor álmodtam, hogy szétverik a kertemet botokkal, benne minden gyümölccsel.

Táddeust egy bottal verték agyon.

A bot még előjött egy másik álmomba. Sőt ezen a nyáron a valóságban is rengetegszer került a kezembe a valóságban is pálca, bot, karó... újra és újra emlékeztetett arra az álmomra, hogy visszahozzák nekem majd a botomat.
Azért kezdtem foglalkozni, Mózes botjával is, itt a blogomon.

Azt az álmomat, amiben visszakapom botomat, majd legközelebb írom le. Várjunk még egy kicsit. Az is felettébb érdekes.

---

Szóval, Táddeus: bot és arc! Valamint fürdőszoba, fülészet.

Egyébként észrevettem, hogy valami oknál fogva a füleimmel néhány hete felettébb tisztán hallok!
Igen szemfüles lettem!
Ezek az álmok, egyre inkább valósággá lesznek.

Oda kell figyelni rájuk.

Lk 6,16 és egy álom

Így szólt hozzá Júdás, 

de nem az Iskáriótes: 

"Uram, miért van az, 

hogy nekünk akarod kijelenti magadat, 

és nem a világnak?" 

Jn14,22

Valamiért így kellett lennie...


De ki Tádé?

Taddeus.

Még két nap és megértem.

Jakab fiát, Taddeust, és Kristófot.

A születésnapomra, pont kerül a végére.

Álmomban Jakab fia, Szent Júdás... rámnyitja az ajtót, "De nem az iskáriótes, aki el is árulta őt.", hanem Taddeus.

"Nincs már idő, siess! 

Menj fogd ki a professzort."

...

Lesz folytatás.

Július 25. Kristóf, Jakab névnap 

Július 26. Anna, Anikó, Taddeus névnapok - és a születésnapom

ANIKÓ

Jelentése: bájos, kedves, Isten kegyelme

Eredete: Héber

ANNA

Jelentése: kegyelem, Isten kegyelme, kellem, kecsesség, báj

Eredete: Héber

BERILL

Jelentése: tengerzöld színű indiai drágakő

Eredete: óind

GRÁCIA

Jelentése: szeretetreméltóság, kegy

Eredete: Latin

JOAKIM

Jelentése: Jahve felkelt

Eredete: Héber

MÓZES

Jelentése: vízből kihúzott

Eredete: Héber

TADDEUS

Jelentése: bátor szívű, elszánt, merész

Eredete: Héber

TÁDÉ

Jelentése: német becézője

Eredete: Taddeus

Oh, hogy itt mindennek van jelentősége.

Uram! 

Ez keresztrejtvény?

Miért nekünk akarod kijelenteni magad?

És ha igen,

miért ilyen rejtélyesen?

Ugye játszol velünk?

Ugye!

Még mindig porosan.

25-ére - Jakab napjára - elvileg kész lesz a fürdő.

26-án, jöhet Taddeus. :) a Szent Júdás. :)

---

Álmomban a tóparton ... nincs már víz, Uram, itt nem hogy professzort, de egy kilós halat se fogok tudni kihúzni! Én bolond meg kettőt ígértem Neked.

Köszönöm, Taddeus a botot, az ötödiket, a jó pergető botot, bosszúságomra nekem kellett összerakni, de hová lett a víz? Ajaj.

Ajaj.

És visszhangozza az Öböl:

Ajaj.

Ajaj.

Álmok - Miért?

És még mindig álmok...

Most elgondolkoztam.

Vajon mi értelme lehet álmainknak?

Valóban belső vágyainkat mutatja?

Vagy félelmeinket?
Az ÚRtól jön?

Nem értem. 

Ahogy leírtam az előbb álmomat,

hirtelen hallottam, éreztem az uszoda jóleső zsivaját.

Mint gyermekkoromban.
Az izgalmakat, az örömet, a víz hangulatát.

A meglepetést.

Szerettem úszni.

De most...

Elgondolkoztam.

Nem értem, ... nem értem mit akart mondani az ÚR.

Nem értem az álmaimat.

Tudjuk, hogy lett egy vagon álmom, ami valóság lett,
de ezeket az újakat nem értem...

Miért csókolom meg a kezét a pápának? a református lelkésznek,
miért lépcsőn megyek hozzájuk...
miért emelek a magasba egy olimpiai bajnokot...
miért találkoztam vele gyerekkoromba...
miért jelentette ki az ÚR nekem, amikor meghajolt előttem egy férfi,
hogy ő később miniszterelnök lesz?
miért megyek le a hegyről? miért megyek vissza?
miért lesz véres a lábam?
miért hanyatlik vissza a Nap?
miért lesz közel a Hold?

Miért?

Eljutottam odáig, hogy

sem az életem, sem az álmaim nem értem. ...

Egyszerűbb lesz ez...
Az Úr megtehetné, hogy egyszerűbben szóljon hozzám, hogy értsem...
miért nem szól egyszerűbben???
Legalább azt, hogy mit mondjak el nektek?

Miért akarja hogy kutassak, gondolkozzam
miért vár??

Ő is olvassa a blogomat, miért akarja, hogy írjak?

Egyszerűbb lesz ez... valami oka van!

Furcsát álmodtam, 2013. 06. 06.

Álmomban Egerszegi Krisztinával találkoztam.

Megbeszéltük, hogy talizunk az uszodában.

Motorral mentem.

Nem a piros motrommal, mintha egy benzines régi lett volna.

Esett az eső?

Kriszta szimplán barátságos volt. Úgy önmagában, hozzám.

Nem tudta ki vagyok, és hogy már egyszer találkoztunk.

Mondtam neki, hogy "mi találkoztunk már gyermekkorunkban.

A medencében, megfogtál és felemeltél."

/Ez igaz: 12 éves korom körül egyszer odajött hozzám a medencében,
és egészen magasba felemelt, maga fölé. 

Csak úgy. Viccből? Emlékszem nevetett. Boldog volt. Olyan boldog volt!/

Akkor, az álmomban, hirtelen a medencében lettünk, de nem volt benne víz.

Megfogtam a felsőkarjánál, ahogy ő fogott meg engem, akkor a valóságban.

És felemeltem.

De a medencében most nem volt víz, ő pedig felnőtt asszony már, ahogy én is.

Karja sem a 11-12 éves gyermek karja volt, mint akkor nekem

( ő akkor 14 lehetett )

Tehát most az én emelésemnek nehéznek kellett volna lennie, de könnyedén,

mintha víz lett volna a medencében felemeltem, ugyanúgy, mint akkor ő engem. 

Ő már gyerekként erős-izmos volt, és én ezt akkor áhítattal csodáltam,

és most az álmomban, ezt mondtam neki:

"Így fogtál meg, és így emeltél fel!"

Olyan mennyei béke örömféle volt bennem, hogy fel tudom emelni könnyedén,

mint akkor, amikor ő tette ezt velem.

Én ugyanis akkor nagyon örültem neki, 

hogy váratlanul egyszer csak odajött hozzám és így felemelt.
Pedig nem tudtam ki ő, és ki lesz belőle.

Olyan jól esett éreznem, tudnom, hogy van valaki ilyen erős!

Biztonságban éreztem magam, ahogy maga fölött fenntartott.
És nevetett.

Akkor ő még nem volt ismert, mint később lett.

Mégis - már akkor gyerekként - tudtam, hogy ilyen erővel, izmokkal
- és ... valami megmagyarázhatatlan mennyei áldással, ami körülveszi,
amit megérzetem ebben az emelésében -

ő egy világhírű úszó lesz,

De nem ez volt a lényeg, hanem, hogy engem emelt fel,

hozzám jött, nekem adott, okozott örömet!

Egyszerűen örültem gyermekként ennek a dolognak.

Ezért gondoltam én is örömöt adok neki most ezzel, hogy felemelem.

Álmomban miután nyugtáztuk a dolgot, elbúcsúztunk. 

Haza indultunk.

Hogy azért majd még találkozunk.

És jó, hogy találkoztunk gyermekkorunkban és most is.

--- Az uszodában akkor jó néhány hírességgel, világbajnokkal

 találkoztam és láttam őket, köszöntek stb.

Például Darnyi Tamás is. Ő is nagyon szimpatikus volt akkor nekem.

Ez a találkozásom valahogy 1987-88-89-es években volt valamikor.

---


Nem tudom miért álmodtam ezt.
És miért jutott eszembe, hogy találkoztam vele?

---
Videok:

http://www.youtube.com/watch?v=7UbBMEiK7V0

http://www.youtube.com/watch?v=7_jRmYoy1-c

http://www.youtube.com/watch?v=7cxNgvw--ok

1988 szöul

http://www.youtube.com/watch?v=_dTdyWUbQVw

http://www.youtube.com/watch?v=EEqoiH5aqEE

Templom - tér

Testvérem álma, 2013. február 10. napján.


Egy hatalmas téren volt, ami háromszor akkora volt, mint a Hősök tere. Egyik oldalán egy nagy piac volt, az olyan nagy volt, mint a Hősök tere. Macskakövezetes volt. Nagyobb kövekkel, mint a macskakő.
Zöldség, gyümölcs, édesség árusok voltak benne.


A térrel szemben volt egy szürke kövekből épített templom. Jellegtelen, díszítés nélküli, beépítve a sorházak közé, kicsit előreugrott  a házak szintjénél a tér felé, egy őrbódé-szerű kiemelkedéssel. Ez volt a Polgármesteri Hivatal, ügyintézők dolgoztak benne.


A templom mögött volt egy tér, ott állt egy épület, azt nem látta, magasságilag nem volt nagyobb, mint a templom. Tudta, hogy hátul a templom és házak mögött húzódott egy sikátor, és úgy folytatódtak egybeépülve a sorházak a másik oldalon is.
A templomtól balra, a harmadik és a negyedik ház között, volt egy kis boltíves átjáró, amin keresztül hátra a sikátorhoz, majd a térhez, illetve ehhez az épülethez lehetett menni.


A templom és a piac közötti téren emberek voltak, ő a piac szélén egy árus-asztalon laptopozott, ingyen lehetett internetezni. A téren padok álltak.

A téren emberek voltak.


Egyszer az emberek között, más emberek elkezdtek szétszóródni és kiabálni közöttük, arról, hogy a hatalom átvétele megtörtént.


Nem volt mikrofonjuk, mégis hangos volt a hangjuk. Az emberek nem hitték el, hogy ez megtörténhetett volna.


Akkor egy hatalmas nagy robbanást lehetett hallani, és a templom mögötti épület összeomlott.


Akkor az emberek apátiába süllyedtek és csodálkoztak azon, hogyan történhetett meg ez, felkelés, háború és vér nélkül? De nem érdekelte őket különösebben, úgy voltak vele, hát akkor vége, más lesz ezután.


Amikor testvérem, hallotta a nagy kiabálást, közelébe ment az embereknek, hogy hallja mit kiabálnak.
Akik azt kiabálták, hogy a hatalomátvétel megtörtént, azok jól öltözöttek voltak, mintha ügyintézők lettek volna, nem túl kihívóan, nem túl márkás ruhákban voltak, de öltönyben és kosztümben. Könyvelők, mindenféle mesterségek, szakemberek képviselői. Ezek az emberek elutasítóak voltak Istennel szemben, ellenben az emberek, akik hallgatták őket nyitottak voltak Istenre, anélkül, hogy bárki hirdette volna nekik az Igét, képesek lettek volna dönteni, de nem tették meg.


Akkor testvérem, látva az emberek apátiáját, /közömbösségét/ a templom felé ment, majd megállt és kiabálni kezdett: "Térjetek meg! Elközelített a Mennyek Országa. Térjetek meg, döntsetek végre az Isten mellett!"

Hangja a hatalomátvevők hirdetőinek hangosabb volt a tömegnél, az ő hangja nem volt hangosabb, de a tér szélén is hallható volt. Nem a hangereje miatt volt hallható, hanem másképpen. 


Az emberek nem nagyon mozdultak feléje, azonban volt, aki a fejét odafordította (ők hittek, de nem vállalták nyilvánosan). Ellenben a hatalomátvevők közül egy nő, kosztümben, odament hozzá, és azt mondta neki: "Fogd be!"

Erre a testvérem az arcába ordította: "Térjetek meg!"

Erre a hatalomátvevő nő, azt mondta neki, ha nem fogja be, börtönbe is csukhatják.

A világ ugyanúgy ment tovább.

AZ ÁLOM MAGYARÁZATA:

Az emberek, minden hittérítést, minden szellemi irányzatot meggyűlöltek. Vallásokat, keresztényeket, nem keresztényeket, okkultakat, nem okkultakat, mindent.


Ezen a téren lesznek materializálhatóak, minden tudományt, az evolúciótól kezdve, a filozófiai irányzatokig, ami magában hord valamilyen szellemiséget, vagy eszmét meggyűlölik. Tekintet nélkül, hogy az hordoz-e magában jót, vagy rosszat, Istentől jött, vagy emberek találták ki, vagy esetleg egyenesen a gonosztól jött.


Ők az emberek lesznek. Eszmék, szellemiség nélkül. Nem kutatják, és keresik a dolgok mögöttieket. Nem lesznek UFO titkok többé, nem lesznek összeesküvés elméletek. Semmilyen elmélet nem lesz, csak emberek lesznek.


A templom mögötti miszticizmus dől össze az emberek szemében. Semmi, semmilyen hatással nem lesz rájuk és senki senkivel vagy semmivel nem veheti rá őket, hogy hatással legyenek rájuk. Nem gúnyolják ki, nem nevetik és nem üldözik a szellemi irányzatok hívőit, de totálisan közömbösek lesznek irányukba.


Ez egy új embertípus lesz, ami elterjed, nagyon gyorsan az egész világon. Senki nem irányíthatja őket, és mindenkire az egész világon kihat újkorszak-szellemük. Ez lesz a nyugalom, a béke, és a biztonság korszaka.


Jézus kérdezte talál-e hitet a Földön, ha visszajön. Ebben a korszakban, semmilyen hit nem lesz található. Jézusban való hit se, de más vallások sem.


Nem azért nem lesz hit, mert okkultak lesznek az emberek, gonoszak, hanem pont ellenkezőleg ők a kiválóak lesznek, a tökéletesek, a jók. Mentesítik magukat, minden szellemi eszmétől, befolyástól. Semmilyen szellemi, se jó, se rossz nem fog többé érvényre jutni.
Nem lesznek politikai pártok.
Nem lesz gyűlölet.
Nem lesz erkölcstelenség, de erkölcs se a mai megfogalmazott értelmében.
Nem lesznek vádak, nem lesznek sérelmek, nem lesznek perek.

NYUGALOM, NYUGALOM, NYUGALOM LESZ.

Nem erőszakkal lesz nyugalom, hanem az emberek önként követik, fogadják el, ezt az újat.

Keresztényeket sem üldözik többet, de megkérik őket is, hogy hallgassanak és ne beszéljenek.
Ha beszélnének börtönbe zárják őket, izgatásért, de utána szabadon elmehetnek, ha vállalják, hogy nem beszélnek. Kezet nem emelnek rájuk. Senkivel nem erőszakoskodnak. Egy ideig.

BÉKE, BÉKE, BÉKE

Háborúk se lesznek, minden nemzet a saját helyén, nyugalomban lesz.
Ha lenne még olyan nép, aki fellázad, harcol, akkor a megmaradt szellemi irányzatok miatt fogja tenni, ezért vadembereknek nézik majd őket a többiek. Minden szellemi irányzatot, eszmét, a vademberekhez kapcsolják. Körbe veszik őket, katonailag  hogy elkülönítsék maguktól, várva a jobbulásukat, de nem okoznak erőszakot ellenük. Abban próbálják segíteni őket, hogy megszabaduljanak a vademberekhez tartozó betegségtől, ezektől a szellemet elnyomó vallási-szellemiségektől, és végre emberek legyenek.

Ezért lesz:

BIZTONSÁG, BIZTONSÁG, BIZTONSÁG

Senki nem fogja háborgatni az embereket.


Ez egy átmeneti kor lesz.


Míg nem eljön, az Antikrisztus ebbe a nyugalomba.


A templom mögötti tér ugyanis üresen áll, oda majd építkezni kezdenek. És majd ő beleül.


Mindenkinek lesz munkája, mindenki boldogulhat az egész világon, nem lesz senki, aki panaszkodjon, mindene meg lesz az életében.


A szeretet szó, szitok szónak fog minősülni, ezért nem lesz szabad használni. Helyette a 'béke legyen veled', vagy 'béke' formulát fogják használni az emberek.
A szeretetre, úgy fognak gondolni, mint a régi időkből való gonosz - vallási - erőket idéző, manipulatív eszme, undokságok, fájdalmak anyja.


Úgy fognak gondolni az elmúlt történelmi időszakra, mint lázas állapotra, amitől végre megszabadultak. Amiből kigyógyultak.


Minden szociális kérdés, meg lesz oldva.
Az egész világra kiterjedően. Sehol nem lesz éhezés, vagy probléma.


A régi múltat senki sem emlegeti, se a történelmet, semmit, ami eddig volt.


Nem lesz sértődés, sem megsértettség.


Nem lesz többé csalás, a kereskedők többé nem nyerészkednek.


Erre vágynak az emberek, ezt fogják megkapni.


Elönti az embereket a megbocsájtás szelleme a felejtés szellemével. És többé nem fognak emlékezni a múlt fájdalmaira.


Amire a kereszténység képtelen volt 2000 évig, a béke, öröm korszakát elhozni, a megbocsájtást az ébredést, amit ígért, amiről buzgón prédikált, és prófétált, azt a korszakot, a kereszténység segítsége nélkül, egyetlen pillanat alatt jelenvaló lesz.


Többé nem lesz szomorúság, fájdalom, és könny.


Az emberiség eljut a csúcspontjára.


A keresztényeknek pedig azt mondják: ki akar titeket megölni? És csöndre intik őket. Hogy beteljék rajtunk is, amit Jézusnak is mondtak: "Ördög van benned. Ki akar téged megölni" (Jn 7,20)


Az új békekorszak emberei elfogadóak lesznek, és békét ígérnek.


A Biblia, a kereszténység, odasorolódik a többi vallás, és eszme közé, infantilis, gyerekes, lázálom. Megkérnek majd, hogy felejtsd el, mintegy betegséget, amiből meggyógyultál, és mivel látod majd a békét, a biztonságot egy másik állapotban, nem az üldözés állapotában, könnyen elfelejtheted a hited. Első látszatra, nincs ok, amiért ne állj be ezek közé a békés új-korszaki emberek közé. Ez egy másfajta hitetés lesz, mint eddig a világban valaha is volt.


A béke és a biztonság látványától, értelmét veszti a keresztények előtt (is), hogy mit is jelent Istennek tetsző életet élni. (1Tessz. 4,1) Hiszen azt fogják kérdezni maguktól: "hát mi más lenne a tetsző élet, ha nem maga a békesség, és biztonság, ami éppen körülvesz?" Nem lesz okuk azt mondani, másképp kellene hinniük, mint azoknak, akik körülveszik őket. Ezért a keresztények elfelejtik Isten nevét, úgy mint egy beteg lázálmot.


Ennek az új korszaknak nagy és kedvező fogadtatása lesz az emberek között. Habár az elején - egy rövid ideig - igen csodálkoznak majd azon, hogy egyáltalán vér nélkül eljött.
Ez a legmagasabb hitetés lesz, hiszen ez magától a volt Világosság Angyalától terjed rá az egész Földre, annak minden 'szépségével'. Ízelítőt kapnak a sárból tapasztott emberek, hogy milyen fenségesen gyönyörű, bölcs, volt Lucifer a Mennyekben. Bódító lélek lesz ez minden emberre. (2Tessz 2,4) A Mennyet hozza el a Földre.
("Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével, és csodájával, és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek. " 2Tessz 2,9-10)


Nincsenek aljas, világi kívánságok többé, nincsenek csalások, ámítások, törvénytelenségek, nincs mi ellen felszólítson a Biblia. Megszűnik az értelme, hiszen az emberek maguktól is jók. Ez maga a legtökéletesebb korszak lesz, a tévelygés hatalma, Isten neve nélkül. Mindaz, amire vágytak a felvilágosodás, kommunizmus, nemzetiszocialisták hívei, egy tökéletes békében.


Nincs többé gonosz és jó szellem, csak ember!


Nincsenek eszmék, nincs mi ellen harcolni.


Csak ember van! Pusztán az ember, nincs többé Isten.
Nem is lesznek reakciók az eszmék, vallások, vagy istenek ellen. Sem fizikai, sem verbális, sem szellemi.
("Fölébe emeli magát, mindennek, amit istennek, vagy szentnek mondanak."  2Tessz 2,4)
Az emberekben lévő új korszak szelleme, magasan felette áll majd, minden eddigi gyermekded törzsi-vallási-háborún. Mindezt imák, böjtök, erőlködés nélkül érik majd el az új korszak emberei.


Menekülés sem lesz, üldözés sem lesz.  Ezeket mind beteg dolgoknak fogják tartani. Mintahogy azt is, hogy arról gondolkodjanak, van-e élet a halál után. Ezek többé nem kérdések. Nem foglalkoztatják őket.


Lejárt minden szellemi ideje.


Így szüntetett meg a Sátán minden félelmet, amely jelen volt minden emberben.
Babilóniának vége.
Babilónia létezése, ami eddig visszatartotta a törvénytiprót, de íme hirtelen eltűnik az útból Babilónia, összeomlik az egész világon.
2Tessz 2,7


Eddig Babilónia gonosz, gyilkos, harácsoló szelleme itatta a népeket, most más - "kíválóbb" - szellem jön. Aki erőszak nélkül békét hoz és biztonságot.


Ám valami mégis történik, egy kard által ejtett seb, hét fejéből - az egész világra kiterjedtségéből -  az egyik feje - a Föld egyik területén - halálosan megsebesül ennek az új korszaknak.
Mi történhetett?
Ír a Biblia két tanúról, a Jelenések 11. részben. Azon a helyen, amely lelki értelemben Sodoma és Egyiptom, ahol az ő urukat is megfeszítették, tehát közel-keleten, Izrael földjén Istennek két prófétája (én itt el tudom képzelni, hogy nem konkrétan két ember, hanem egy nagyobb csoport, akár a 144.000) Isteni erővel és hatalommal prédikál, csodákat tesz. Gyötri a föld népeit prédikálásukkal, és csodáikkal. A fenevad hadat indít ellenük. Legyőzi őket, holttestük három és félnapig ott hever az utcákon. Az emberek ajándékokat küldözgetnek egymásnak örömükben, hogy végre nem kell őket hallgatni. És akkor nagy félelem fogja el az embereket, az Istentől az élet lelke száll beléjük, és lábra állnak. És hatalmas hangon hallják az emberek, ahogy Isten szól: Jöjjetek fel ide! És ellenségeik szeme láttára felmentek a felhőbe a mennybe. Ezután földrengés támadt, hétezer főnyi ember meghal, a többieket pedig rémület szállja meg, és DICSŐÍTETTÉK A MENNY ISTENÉT.
Mivel sérül meg ez az új korszak? Azzal, hogy Isten maga mutatja meg az embereknek, hogy létezik. Az emberek - akik eddig - új korszakuk új szellemében éltek, elkezdik DICSŐÍTENI A MENNY ISTENÉT, egy bizonyos földrajzilag körülhatárolt területen.
"Egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult." Jel 13,3
Tehát végül ezen a területen is visszaáll az új korszak szelleme.


És akkor jelenik meg nyíltan a Törvénytipró. (Milyen törvény? Istennek mennyei törvényét tipró.)
"Megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: hogy imádja őt mindenki! aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe, a világ kezdete óta." (Jel 13,7-8)


Ő lesz az új korszak koronája, akit Istenként kell majd imádni. /Szarva hasonló a Bárányéhoz Jel 13,11/


"És megadatik neki a hatalom, hogy akik nem imádják a fenevad képmását, azokat mind megölesse. (Jel 13,15)
Sőt "megadatik neki, hogy mindenkit, kicsit és nagyot, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma." Jel 13,16-18


De!


Hirtelen tör rá majd a fájdalom erre a nagy ál-békére, a Föld lakosaira, és a törvénytipróra!
"Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra, és nem fognak megmenekülni." 1 Tessz 5,3

Hogyan tör rájuk a romlás?

Mert az Emberfia megjelenik az Égen. Az Úr Jézus meg fogja ölni szájának leheletével, és meg fogja semmisíteni eljövetelének fenségével. 2 Tessz 2,8
További igék: 
Lk 21,25-28
Lk 17,30
Zak 14

---

1. Kérdés, hová lesznek az Antikrisztus ideje alatt a keresztények? Nem lesz, aki beszélje többé Isten Igéjét?
Elgondolkodtató kérdés a mostani keresztényeknek: Ha békében, nyugalomban vagyunk, nincs szükség Isten Igéjére? Nem fogjuk hirdetni? Mi az Isten Igéje? Miről kellene szólnia üzeneteinknek?
Miért kérdezte Jézus, hogy vajon lesz-e hit, amikor visszajön?

2. Kérdés, mi az Igazság? Azt mondja az Ige, akik elvesznek azok nem szerették az Igazságot.
Mi az Igazság? Mi kellene, hogy legyen az Isten gyermekének Istennek tetsző célja?


Rövid válaszok, elindulásnak:

1.: Hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus Neve mibennünk, és mi is Őáltala. (2Tessz 1,12)

2. Jézus mondta: Én vagyok az ÚT, Az IGAZSÁG, és az ÉLET.
Üzeneteinknek Jézus Krisztusról kell szólnia. A megváltásról. Az örök életről. Ahová megyünk. Az örök dicsőségről.

Az Ő Nevéről kell szólnia életünknek.

---

Utolsó idők, a nagy nyomorúság - Babilónia - korszaka íme lezáródik.

Jellemzője: 2Tim3,1-9
- "Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői." (Jel 18,3)

Az új korszak, - a Törvénytipró ideje - jön, amely néhány év, néhány nap, egyetlen egy óra, a nagy nyomorúság idejéhez képest igen rövid.

Jellemzője: Béke és biztonság
- "És megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak." Jel 13,6
- Azután: "Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket." Jel 13,7
- És: "Megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: hogy imádja őt mindenki." Jel 13,7


Ezzel az erővel szemben, vagyis az Antikrisztus szellemével szemben egyetlen eszme, vallás (klasszikus értelmében a kereszténység) sem fog megállni. Egyedül Jézus Krisztus Neve tart meg minket vele szemben. Méghozzá az Örök életre. Az Ő Nevében vagyunk elpecsételve. És ez az elpecsételés a Báránynak, hamarabb megtörténik, mint a fenevad bélyege. 

"Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, 

se a fáknak addig, 

amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük 

a mi Istenünk szolgáit." 

Jel 7,3