Egy példát szeretnék mondani, hogyan kapcsolódik össze nálam a valóság és az álom.
Gyermekkoromban családunk vett egy autót, 1987 nyarán. Majd meg akartuk látogatni vele nagymamámat, hogy megmutassuk neki is.
Az elindulás előtti napon volt egy álmom. Amely arról szólt, hogy ezzel az új kocsival megérkezünk, a kapu elé beállunk, és ott fogadnak unokatestvéreim, nagymamámmal boldogan.
Amikor felkeltem: zaklatott voltam. Valamiért ezt mondtam: ezek szerint akkor ez a jelenet soha nem fog valóság lenni. Ezzel az autóval: Nem fogunk megérkezni.
Amikor elindultunk, már mindenki a kocsiban ült, anyukám vezetett, búcsúztak az itteni rokonaink, mondták vigyázzunk magunkra, 'hogyhogy te vezetsz?' kérdezték anyut.
Én mondtam közbeiktatva: 'most vezet utoljára, balesetünk lesz.'
De a felnőttek rám kiáltottak, ne mondjak ilyet.
...
Nos. A folytatást kihagyom.
Nem érkeztünk meg. Az autó totálkáros lett. Nagymamám soha nem látta, sem új, sem összetört állapotában.
...
2013. szeptember 06. napján újra elmentünk, családdal, újra ezen az úton, újra ugyanoda.
Azon gondolkoztam, hányas kilométer kőnél is volt a balesetünk?
A kilométer követ ugyanis akkor kilöktük.
Nem emlékeztem, de nem akartam ezzel felzaklatni a szüleimet. Ezen törpöltem utazás közben, és Istenre gondoltam.
Az E60-as úton mentünk tehát.
És akkor, egyszer beállt a forgalom. Mi éppen a 66-os kőnél álltunk meg.
Ugye milyen véletlenek?
---
Visszafordultunk. És kerültünk.
---
Aztán később visszatértünk az E60-as útra.
Úgy, hogy 2013. szeptember 06-án kihagytuk utunkból a balesetünk helyszínét.
És békességben, egészségben megérkeztünk. Nem úgy, mint 1987. október 02-án.
Ezek Isten útjai.
Ez az álom és a valóság összekapcsolódása nálam, az életemben.
Így vezet az ÚR engem.
Így jönnek a számok és tölti meg őket az ÚR értelemmel. Isten gyermekeinek.
---
Tudod mi az érdekes!
Hogy életben vagyok. Semmi más.
Zsolt 66,9=
"Ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése