A Világ és az Egyház - 2. rész

     "A zavart az okozza, hogy összekeverjük a Gyülekezetet a világgal. A Sátán egyik sajátos csapdája ez, amelyet azért állít, hogy meghiúsítsa Isten Gyülekezetének tanúságtételét és megakadályozza fejlődését. Ezért teljesen feje tetejére állítja a dolgokat, összekavarja az össze nem tartozó dolgokat, megfosztva a Gyülekezetet igazi jellegétől, helyzetétől, életútjától és reménységétől. Néha halljuk a "keresztyén világ" kifejezést - amely nem más, mint kísérlet arra, hogy két dolgot összeegyeztessenek, amelyek pedig olyannyira különbözőek, mint a fény és a sötétség. Új foltot varrnak az ócska ruhára, amely - mint Urunk mondja - csak gonoszabbá teszi a szakadást.

     Isten nem szándékozik krisztianizálni ezt a világot, hanem ki akarja hívni belőle az Ő népét, hogy mennyei néppé legyen, amelyet mennyei életszabályok kormányoznak, amely mennyei mintára alakul és mennyei célnak örvendezik. Ha ezt nem látjuk tisztán, ha lelkünket nem a Gyülekezet igaz elhívása élteti, a legsúlyosabb hibát vétjük munkánkban, életünkben, szolgálatunkban. Végképp rosszul magyarázzuk az Ószövetséget nemcsak prófétai szempontból, hanem egész gyakorlati életünkre nézve; szinte kiszámíthatatlan vesztességgel jár, ha nem látjuk tisztán Isten Gyülekezetének elhivatását, helyzetét és reménységét és a megvetett, de feltámadott és megdicsőült Krisztussal való kapcsolatát.

     Nem szándékozunk túl sokat időzni ennél az értékes és érdekes témánál, szeretnénk mégis felmutatni néhány példában, hogy magyarázza a Szent Szellem az ószövetségi írást. Vegyük pl. a 34. zsoltárból a 17. verset: "Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa emlékezetüket a földről." A Szent Szellem ezt az 1 Pt 3,12-ben magyarázza: "Az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul." Ebben már szó sincs az eltörlésükről, mert az Úr most nem alkalmazza az eltörlés, elpusztítás elvét. Így cselekedett a törvény korszakában és így fog cselekedni, ha majd eljön az Ő országa; most azonban hosszútűrő irgalma alapján cselekszik. Arca most is, mint mindig, a gonoszt cselekvők ellen van, de most nem törli el őket az emlékezetből. A kétféle elv közti különbség és az Úr csodálatos kegyelme legmegrendítőbb illusztrációja, hogy akik az Egyszülött Fiút keresztre feszíttették, tehát nyilván a leggonoszabb gonosztevők voltak - nem töröltettek el a földről, sőt ők voltak az elsők, akik a szabad kegyelem evangéliumát hallhatták."


C. H. Mackintosh, Elmélkedések Mózes 4. 5. könyvéről
404-405. old.