Alma vagy a jó és a gonosz ismerésének gyümölcse?

Pedig nem azt mondta a kígyó, az Éden kertben, hogy okossá tesz.

Hanem: "ha esztek belőle, megnyílik a szemetek és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz."

A Sátán nem hazudott, hanem inkább felvizionálta Éva előtt, hogy milyen gonosz az az Isten, akit szeret: "jól tudja az Isten, hogy ha esztek belőle megnyílik a szemetek."

Éva hagyta a füle mellett elmenni ezt, ejtette a vádakat Isten ellen, ellenben így okoskodott: "jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz."

Olyan naivan buta volt Éva, ezzel a gyümölccsel kapcsolatban. A Sátán Éva figyelmét a gyümölcsre terelte, hogy annak szépsége megvakítsa és süketté tegye:
Nem okossá tesz, Éva! Hanem tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. - Szinte kiabálná az ember.

Ez a jó és gonosz ismerésének fája

(1Móz 2,9.17; 3,1-18)

Most is ez a helyzet.
Mit jelent, hogy ettünk a jó és gonosz tudásának fájáról?

Nem almát rágcsálgattunk!

A szabad akaratot! Eldöntheted, hogy melyiket választod. A földi életed arról szól, hogy döntesz a jó vagy a gonosz között. Ez az ember földi élete.

Egyetlen egy döntésről, egyetlen egy döntéshozásról van szó benne. 

Melyiket választod?

- a Jót, a Mindenható Istent? Várod Őt, minden hajnalon?
- vagy a kívánatosnak látszó, Gonoszt?
   Azt ragadod meg, ami előtted van, középen és csábítja a szemed?

Az igazi tudatlanságról

     "Nagyon fontos megértenünk, hogy az Isten felőli tudatlanság vagy ismeret az, ami az ember jellemére és állapotára rányomja bélyegét. Ez az, ami meghatározza jellemét itt, és eldönti végleges sorsát azután.

Ha gondolataiban, szavaiban és cselekedeteiben gonosz, az mind annak a következménye, hogy Isten ismeretlen előtte. Viszont, ha gondolatvilágában tiszta, társalgásában szent, cselekedetében istenes - mindez Isten megismerésének gyakorlati következménye csupán.

Ugyanez áll a jövőre vonatkozólag is. Annak tudatában lenni, hogy Isten végtelen gyönyörűség kiapadhatatlan kútforrása: az örök dicsőség maga.

Őt nem ismerni: örök pusztulás.

Tehát minden Isten megismerésén múlik. Ez eleveníti meg a lelket, tisztítja meg a szívet, nyugtatja meg a lelkiismeretet, irányítja felfelé az indulatokat, szenteli meg az egész jellemet és magaviseletet.

     Csodálkozhatunk-e hát azon, hogy a Sátán nagy terve oda irányult, hogy a teremtményt az egyedül igaz Isten valódi megismerésétől megfossza? Olyan színben tüntette fel az áldott Istent, mintha nem lett volna jóságos. Ez volt minden bajnak a titkos forrása. Teljesen mindegy, hogy a bűn milyen formát ölt, milyen csatornán folyik át, milyen nevet vesz fel, milyen ruhába burkolódzik - minden bűn egy dologra vezethető vissza s ez: az Isten felőli tudatlanság. A legkitűnőbb műveltségű erkölcstanító, a legáhítatosabb vallásoskodó, a legnagyobb jóindulatot mutató emberbarát, ha nem ismeri Istent, éppen olyan messze van az élettől és az igazi szentségtől, mint a vámszedő és a parázna. A tékozló fiú éppen olyan bűnös volt, és éppen olyan valóságosan eltávolodott atyjától akkor, amikor a küszöböt átlépte, mint amikor messze vidéken disznókat legeltetett (Lk 15,13-15). Így volt ez Éva esetében is; abban a pillanatban, amikor kivonta magát Isten kezéből és az Ő szavától feltétlenül függő, alávetett helyzetéből, kiszolgáltatta magát az ész uralmának, amit a Sátán arra használt fel, hogy Évát teljesen tönkretegye.

...

Ha nem maradok meg Isten szeretete és igazsága, kegyelme és hűsége boldogító bizonyosságában, akkor a Sátán uralma alá adom magamat,  ha még oly szépen hangzó elvek szerint élek is.

Szigorúan véve az embernek nincs szabad akarata. Ha az ember saját magát kormányozza, akkor valójában a Sátán uralma alatt áll; és ha nem, akkor Isten irányítja.

...

Jézus szigorúan az Íráshoz ragaszkodott, és így győzött; nem volt más fegyvere, csak a Szellem kardja, megállta helyét az ütközetben, és dicsőséges diadalt aratott. Milyen ellentét ez az első Ádámmal szemben! Pedig az első esetben minden körülmény Isten mellett szól, míg a másik esetben minden Ádám ellen vádaskodik: az egyik oldalon az Éden-kert minden gyönyörűségével - a másik oldalon a pusztaság minden nélkülözésével; bizalom a Sátánban az egyik részen - Istenbe vetett bizalom a másik részről; teljes bukás az első esetben - teljes győzelem a másodikban. Legyen áldott örökké a minden kegyelemnek Istene, aki olyan Megváltóban lett segítségünkké, aki hatalmas volt a győzelemre és ma is hatalmas a megmentésre!"

"Forduljunk el most a Sátán hazugságától, amelyet Isten szeretetére és igazságára vonatkozólag mondott, és vessünk egy pillantást az Úr Jézus küldetésére, aki az Atya kebeléből jött, hogy kinyilatkoztassa, kicsoda Isten valójában."

A kegyelem és az igazság.

"A keresztyénnek (kereszténynek) úgy kell tekintenie magát, mint élő csatornát, akin keresztül Krisztus különféle kegyelme árad e nyomorban szűkölködő világra; és mennél bőségesebben árasztja, annál gazdagabban kapja."


Mackintosh, Elmélkedések Mózes 1. könyvéről

Éden kertről

Vegyünk két kört.



A kezdeti állapotokban az történt, hogy Isten volt a Mennyben. Megteremtette a Földet, a Földön volt az Éden kertje. Az Éden kertje az a hely, ahol a Menny és a Föld mind a két valóságában jelen volt, de bűntelen állapotjában. A Föld is kezdetben bűntelen állapotban volt. Isten erre helyezte az Éden kertet, amely közvetítő hely is volt a mennyei és a földi között.

Így rajzoltam le a fiamnak:

Mivel a Mennyben nem lehet bűn, ezért történt, hogy az Éden kertje, amelyben a Menny is jelen volt, amikor a bűneset történt: visszavonult. Ahogy írja a Biblia, az Éden kert kapuit ezután lángpallos kerubokkal védte az Úr, hogy többé azon keresztül ne menjen be az ember.

Tehát a két kör, egymástól eltávolodott.

Jézus mondta, akik Ő benne hisznek azok között van a Menny. (Lk 17,21)
Ez nem amolyan szimbolika, hanem egy helyreállítás. Menny és Föld között, létrejött egy új Éden kert.
Jézus által a Menny újra behatolt és kapcsolatba lépett a Földdel.

Ezt így rajzoltam:

Akik Jézusban vannak, ott középen helyezkednek, a volt Éden kert helyén.

Ez még korántsem a kezdeti állapot, mert akkor a Föld is tökéletes, hibátlan volt. A Föld itt még, a halandó, fájdalmas korszakában van, de már úgy, hogy jelen van benne a Menny, Jézus és tanítványai által.
Ez a Szent Lélek korszaka.
Amikor Jézus a Szent Lélekkel van jelen, és uralkodik az Ő testvérei által.

Nem a gonosz uralkodik, hanem a Menny. A Menny közvetítői az Atya által kiválasztottak és Jézus által megigazítottak.

A cél az, hogy minden helyreálljon, és a Föld ne legyen többé bűn alatt, hanem az is az eredeti állapotában a mennyei bűntelenségében legyen. Ez akkor fog megtörténni, ha Jézus király testi mivoltjában jelen lesz.
Az lesz Jézus Krisztus Királyi korszaka. Amikor Jézus Krisztus az emberekkel lesz, és uralkodik az Ő tanítványaival, vagyis testvéreivel.

Mígnem, amikor a Fiú, minden dicsőséget visszaad az Atyának, újra minden mindenekben tökéletesen egy. Tökéletesen megtisztított.
Amikor is az Atya maga a Mennyből jön le, és lakik az emberek fiaival.
Ez pedig az Atya korszaka, örökké tartó, mennyei, tiszta. Vagyis szent, amilyen volt, van és lesz.
Egészen tökéletesen összeforrva az emberekkel: Egy - hiszen a saját képére teremtett minket.

Ezért van az tehát, hogy akik a Mennyből valók, már most magukat megtisztítják, úgy viselkednek, mint a Menny fiai. Szentek és tiszták, és az eljövendőket hirdetik.

A Menny

Reggel olvastam a Bibliát. Annak első sorát.

Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.

Úgy megakasztatott.
Micsoda? Néztem csodálkozva.
Tehát Isten kezdetben teremtette a Mennyet és a Földet.

Arra gondoltam, ez az a Menny? Az a bizonyos harmadik ég?

Isten akkor teremtette meg a Mennyet annak szépségét, és seregét, amikor a Földet?

Azt is hat nap alatt teremtette meg?

Így készült el a menny és a föld és minden seregük.
1Móz 2,1

Hát persze. Hiszen mikor és miért készítette volna máskor?
Hiszen a hetedik napon minden munkájától megpihent.

Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.

Ez a menny és föld teremtésének a története.
1Móz 2,3-4

Aztán arra gondoltam.
Igen aztán jött az a kígyó a Földön. Ahogyan jött Lucifer a Mennyben.
Mind a kettő megtette a maga gonosz lázadását, mind a két helyen.

És itt van az Éden és annak kertje.
Mint valami találkozási hely.
Mint valami köztes hely, Menny és Föld között.
Ahol a Menny összeért a Földdel.
Ahol egyszerre volt földi, és egyszerre mennyei.
Édenből jött egy folyó, a mennyeiből jött ki, hogy megitassa a földit.

Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére

Éden kertjében Isten szeretett sétálgatni.

az ÚRisten ..... szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben

Az Éden kertjébe helyezte az élet fáját, és a jó és rossz tudásának fáját.
Mennyei fákat helyezett oda, ahol a földi teremtettség is jelen volt.

Így lesz majd ez az eljövendő mennyei Jeruzsálemmel is.
Tehát Isten helyreállítja, amit Ő kezdetben megteremtett, de az ördög lerombolta, hogy magának megszerezze.

Valami csodát teremtett az Isten, az embernek.
Valaminek a középpontjába, ahol ide is és oda is lehetett menni, ahol közvetítők voltunk a mennyei és a földi között. Az ember nem más, mint kapcsolat, az Úr és az Ő teremtett világa között.
Gondozásra, művelésre hívott el minket az Isten. Reánk bízta a teremtett világot.
Micsoda bizalmi poszt. Uralmi, fejedelemségi poszt. Királyi, uralkodói poszt.

Jézus, az Ige, a Bölcsesség, Isten Szent Lelke, aki még az előtt lett, hogy mindent megteremtett Isten. Mindent Őreá nézve teremtett. A Mennyet és a Földet. Minden teremtményt.
Jézus emberré lett.
Ő helyreállította az eredeti kapcsolatot, Menny és Föld között. Helyreállította az ember szerepét Isten mennyei- és földi teremtettségében, hogy az ember újra uralkodó lehessen Isten mennyei és földi birodalmában.

Jézus által van utunk a mennyeiekhez.
A Menny Jézus általa közel jött.
Általa léphetünk be, oda, ahonnan bűneink kirekesztettek.
Isten villogó lángpallossal védte meg, hogy soha oda többet ember magától be nem lépjen.
Jézus nélkül, senki nem mehet keresztül a Menny és a Föld közötti kapun.

odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Jézus lett az út, és a kapu.

Villogó lángpallos.
Amit tudunk, az hatalom.

bogi

---


"A Mennyország

A héber erre a "Samajim" szót használja, melyet egyszerűen csak úgy ad vissza: az ég, az egek.
Azonban nem csupán arra a szép kék égre gondol, amit magunk fölött látunk.

Már a Biblia első mondataiban megtaláljuk ezt a kifejezést, amikor szétválasztotta Isten az eget és a földet, vagyis a mennyet és a földet, ami nem más, mint a szellemi és a fizikális szétválasztása.

A zsidóság nagyon jól tudja, hogy Isten szellem, és mikor a "Samajim" szót használja, az ő lakhelyére, jelenlétére gondol.

Amikor az újszövetségben a "mennyeknek országa", az "Isten országa" kifejezés szerepel, a héber azt mondja: "Malchut hasamajim", vagyis az "Egeknek a Királysága".

Amikor János is és Jesua is arra hívta fel legelőször a figyelmet, hogy térjetek meg, mert elközelgett a mennyeknek országa, arról az uralomról szólt, melyet az Örökkévaló az ő Szelleme által érvényre akar juttatni az életeinkben.

Rengeteg példázat hangzik el a mennyeknek országáról, melyet akkor érthetünk meg igazán, ha meg tudjuk határozni, mi is az?...."


Copyright © 2005-2008 SÓFÁR, Jesua HaMassiah-ban hívő ZSIDÓ KÖZÖSSÉG
JHVH NISSZI Szolgálat

Találati hely:
http://caddik.shp.hu/hpc/web.php?a=caddik&o=4l0bE3Wu97