Három halálod lesz itt

 

Könyvpakolás közben megtaláltam Galambos Pál kis verseskötetét, dedikálva. Szinte alighogy megismertük egymást már adta is. Ennél a versnél nyílt ki, és milyen nyugtatólag, távolból szólt hozzám. Kezem vezette a könyvek között. Minden bajom egy pillanat alatt elfújta. Köszönöm Pali. Milyen igazakat írtál. Igen, most halálod után 11 évvel: Erőt, reményt, hitet adtál vele.

Apostol barátomnak

(a pokol harmadik bugyrába)

 

Három halálod lesz itt,

kisöreg.

 

Először halsz

némák kenyerén,

másodszor

vakok tenyerén,

harmadszor

süketek kerekén,

 

te gerinc-aprított

tűznyelő,

te gyáva

népművelő!

 

Első istened

koszos papírt

          ad neked:

véss rá

          rengeteg jelet,

csúf, zagyva

          hieroglifát,

rajzolj

          lófarkas güzüt,

fessél

          nyerítő libát!

 

Második istenedtől

ummogó hangot kapsz:

bimmbammbolj csak,

           bölcs vezérürü,

patád elől gyökerét tépi

           sás, virág és fű!

 

Harmadik istenednek

köszönd meg bádog glóriád,

köszönd, hogy

           adhatsz még bibliát

a kiátkozottaknak,

taníts hát

           imát nekik

még féltett kenyerüket

           megszegik

 

három haláluk előtt!!!

 

Vasad-Nyáregyháza 1989. április 12.

Valahol ki van jelölve helyed...

Bódás János
Valahol ki van jelölve helyed...


Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved - azért van,
hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég... siess... keresd,
Ki van jelölve a helyed.

Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
másként céltalan lesz az életed,
s a sors ekéje bármily mélyen szánt,
mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
s nem veszi hasznát
sem az ég, sem a világ.

Meghallgatható:
Meg kell hallgatni, katt.:
https://drive.google.com/file/d/0B6RSz-P0XAXuZFF5cXprRWdXdU0/view?usp=sharing

Illyés Gyula - Egy mondat a zsarnokságról

Én veled vagyok

ÉN VELED VAGYOK

1. Ó, ne félj, ne rettegj, én veled vagyok,
Ím, e szó utamra csillagként ragyog.
Felhők közt, mint napfény, úgy tör át szavad:
Nem hagy el Megváltód, sohasem leszel magad.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.

2. Liliom elhervadhat és a rózsaszál,
Napfény elborulhat, ám egy bizton áll:
Jézus éltem üdve, én napsugaram,
Nem távozik tőlem, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.

3. És utam sötét bár s környez sok veszély,
Hangját egyre hallom: Gyermekem, ne félj!
S majd ha fönn a mennyben meglátom Uram,
Ujjongva kiáltom: Nem, Ő nem hagyott magam!
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.

Az ige így született ...

 
Testvéreim, farkasok, gyönyörű leopárd
Foltos hiéna, bátyám és rokonaim mind
Páva, cifra kuzin, nagynéném, zöld papagáj
Otromba, bölcs elefánt, mókás maki, bánatos marabu
Elbujtam itt a bokorban, hagyjatok egy kicsikét
A Bozót Törvényét jól ismerem én
Kutyával ugatok, üvöltök a sakállal
De ez most nem szemeteknek szól
Mindenre könyörgök!
Friss koncot hagytam a tisztáson, rágjátok le sietve
(Mindjárt jövök én is) csak ezt a pár jelet itt
Hadd karmolom csorbult körmömmel a barlang sziklafalába
Hogy visszataláljon százezer év múlva eltévedt utódom
Magamban hadd makogok, hadd hallja fülem csak
A hangot, a hangot, a tompa zörejt, mit a Lélek
Szorít ki, belülről, kifeléfordult zabáló bestiaszámon
Valami van itt, mit a Bozót hiába figyelne
Amire felelni szárcsa hiába vijjog,
Hiába rikkant a rigó, béka hiába kuruttyol
Valami van itt, valamit szimatolok
Amivel együtt ketten vagyunk csak égi vizen
Vizi mezőkön -
Önmagam és én - én és ő - apja nem én
Vagyok - s ő mégse apám
Van valami, más, mint ez a Törvény,
Van Valaki, kit nőstény nem szült, hím sose nemzett
Nem anyaméhből származik, itt születik most
Makogó két vastag cserepes ajkam
Kínjában széttárt nyílása közül
Buggyanó könnyek magzatvize mellől,
Ahogy előrebukó torokkal
Hörgöm el az új jeladást: is-ten...
Is-ten... is-te-nem könyörülj!


/Karinthy Frigyes/

Sakkfigura

     Egyszerű sakkfigurád vagyok
     én Neked, Uram,
     lovad, parasztod, futód,
     amit akarsz, ahogy akarod.
     Király lenni sohasem akartam,
     bástyának sem lennék jó, tudom.
     De jó a Te kezedben lenni
     s odaállni, ahová csak akarod,
     ahová bölcs gondolataid
     vezényelnek, s veszteg maradni, míg
     kegyelmesen új jelt nem ád kezed.
    Vidd velem győzelemre
    gondolataidat!
    S ha néha netán
    ki is ütnek démoni erők,
    végy kegyelmesen kezedbe újra,
    rendelkezz velem!

    Egyszerű sakkfigurád vagyok
    én Neked, URAM.

                                Füle Lajos