Könyvpakolás közben megtaláltam Galambos Pál kis verseskötetét, dedikálva. Szinte alighogy megismertük egymást már adta is. Ennél a versnél nyílt ki, és milyen nyugtatólag, távolból szólt hozzám. Kezem vezette a könyvek között. Minden bajom egy pillanat alatt elfújta. Köszönöm Pali. Milyen igazakat írtál. Igen, most halálod után 11 évvel: Erőt, reményt, hitet adtál vele.
Apostol barátomnak
(a pokol
harmadik bugyrába)
Három halálod
lesz itt,
kisöreg.
Először halsz
némák kenyerén,
másodszor
vakok tenyerén,
harmadszor
süketek kerekén,
te
gerinc-aprított
tűznyelő,
te gyáva
népművelő!
Első istened
koszos papírt
ad neked:
véss rá
rengeteg jelet,
csúf, zagyva
hieroglifát,
rajzolj
lófarkas güzüt,
fessél
nyerítő libát!
Második istenedtől
ummogó hangot
kapsz:
bimmbammbolj
csak,
bölcs vezérürü,
patád elől gyökerét
tépi
sás, virág és
fű!
Harmadik
istenednek
köszönd meg
bádog glóriád,
köszönd, hogy
adhatsz még
bibliát
a
kiátkozottaknak,
taníts hát
imát nekik
még féltett kenyerüket
megszegik
három haláluk
előtt!!!
Vasad-Nyáregyháza
1989. április 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése