Az élet értelme

Egyetlen igaz irányzat?

Meghallgatásra javaslom:

Felekezet, egyház, vagy egyetlen igaz irányzat?

https://www.youtube.com/watch?v=D1mNjZrpNgA

Szekták kérdése a Biblia fényében
Előadó: Dr. Adrian Bury

Az Ő sebei által gyógyultatok meg...

Beszélgetés:
Engedelmességről
Mit jelent az Ő sebeiben gyógyultunk meg?
Nem a vér, hanem az Igazságban való élés által,
tökéletes engedelmességével bontotta le Isten Fia az elválasztó falat
Isten megbékéltetett magával

Az Ige magyarázza az Igét

Mert mi az Iga?
Az Igazságnak való engedelmesség.
Nem egy könnyű feladat, nehéz munkálni, de gyönyörűséges.

Szellemek átadása, kötelékek, átkok

Nagyon jó összefoglalás, Bill Subritzky tanítótól.

Könyve:

http://istenkereso.hu/letoltesek/tanitasok/Bill_Subritzky-Szabadulas_a_demonoktol.pdf

A szellemi ember

Üzenet Jézus Krisztus királyi uralmáról.


ISTEN KIRÁLYI URALMA BENNÜNK VAN

AZ ÚR HÁZA VAGYUNK

SZELLEMI EMBER

ISTEN KERTJE BENNÜNK

Férjem ajánlásával.

A pap

VASZILIJ JERMAKOV ATYA (1927-2007) SZAVAI A PAPSÁGRÓL

„Sokan azt hiszik, hogy a pap a világiakkal szemben rendelkezik valamiféle privilégiummal vagy különleges kegyelemmel. Szomorú, de így gondolkodik a papság többsége. Én viszont azt mondom neked, hogy a papnak egy privilégiuma van: legyen szolgája mindenkinek egész élete során, akivel a nap 24 órájában találkozik. Isten nem ad nekünk szabadnapokat és szabadságot. Ha nincs kedved, akkor is menj és szolgálj. Fájnak a lábaid, fáj a hátad: menj és szolgálj. Családi problémáid vannak, akkor is menj és szolgálj! Ezt követeli meg tőled az Úr és az Evangélium. Ha nincs benned ilyen hozzáállás – hogy egész életedet az emberek szolgálatában áldozd fel – akkor inkább válassz valami más elfoglaltságot, ne merd magadra venni Krisztus igáját. Most olyan időket élünk, hogy sokan haszonlesésből mennek szolgálni a templomba. Így volt ez a forradalom előtt is, beszélt erről (sőt, kiabálta) Kronstadti Szent János. Hiszen a mi XX. századi orosz katasztrófánkban a papság vétke nagyon nagy. Természetesen lemostuk ezt a vétket a vértanúk vérével, de most újra olyan idők jönnek, amikor majd mindenkit felszentelnek, aki ezt kívánja. Beszélgettem erről Őszentségével, és ő így válaszolt nekem: „Mit tegyünk? Egymás után nyitják meg a templomokat, katasztrofikus paphiány van”. Én ezt megértem, de nem irigylem azokat, akik napjainkban jönnek az Egyházba. Nagyon sok a kísértés és nagyon kevés a tapasztalt lelkiatya és egyre kevesebben vannak. Nézd meg Pecsoriban [a pszkovi Barlangkolostorban]: ha elmegy Joann atya, Feofán atya, a többi sztarec, ki áll a helyükbe?… Úgy van: senki! Pedig a szellemi élet: egy sötét föld alatti alagútban vezető út. Nagyon sok itt az éles kanyar és a mély gödör. Nagyon fontos, hogy tapasztalt vezető vezessen a kezednél fogva, különben elesel-lezuhansz és magadtól nem leszel képes kimászni…

Azt mondják: kevés a képzett [образованный] keresztény. Mit jelent a képzettség keresztény felfogás szerint? Egyáltalán nem azt, amit az intézetekben és akadémiákon szerezhető képzettség jelent.

Hanem azt, amikor a böjt, az alázat és az ima küzdelme után a Szent Lélek beköltözik az emberi szívbe és új lényt KÉPEZ [образует]. Ne felejtsd ezt el…”

Vaszilij Jermakov atya szentpétervári lelkiatya volt

http://ricolor.org/about/3/

A sikerről

Hallgasd meg:
http://blip.tv/mbsze-godollo/2010-04-17-schlingloff-s%C3%A1ndor-3524864

"Az élet értelmét legfeljebb megkeresni tudjuk, meghatározni nem. ...
Mindjárt, mindjárt megtörténik, mindjárt meg fogom szólítani a falat. ...
Mindannyiunknak megvan a helye. ..."

Schlingloff Sándor üzletember bizonyságtételével.

Még:
http://www.istenletezik.hu/
http://www.gondolkodasforradalma.hu/
http://www.rafael.hu/

Kevélységről és a házasságról

Ezt hallgattam:

http://messages.bibliaszol.hu/eredmenyeselet/Talalkozok/2012/2012-07-20__Schlingloff_Sandor__A_szellemi_haboru_26_Vedelmi_eszkozeim__Arral_szemben.mp3

Először beszél a házasságról. /Balázs Tivadar/
Utána, az Istennel való házasságunkról. /Schlingloff Sándor/
(Jakab levél, Sírig tartó szerelem, alázat, bölcsesség, viszály, harc, kívánság, követelés, kérés)

Az árral szemben élni.
Én tévedek, kevély vagyok, és Neked Uram Igazad van.
Mit gondolsz magadról?
Ki mondta neked? Honnan jött az információd?
Mindig engedelmeskedsz egy hangnak? Kinek engedelmeskedsz?

Még több itt: http://velunkazisten.hu/aggregator/sources/1

Gond ne terheljen titeket

"Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket."

- mondja Pál apostol. (Kol 7,32)

"Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez"

- mondja Jakab apostol (ApCsel 15,19)

"Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, 

hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges."

- mondják az apostolok. (ApCsel 15,28)

Ha valakit érdekel, mi az, ami föltétlen szükséges, olvassa el Apcsel 15,20-at és az Apcsel 15,29-et.

A Biblia szerint van különbség a bűn és a teher /felesleges gond, már nehezen hordozandó dolog/ között.

Megítélnünk is meg kell, mi a teher, és mi az Isten előtti bűn, és ezután

"tegyünk le minden ránk nehezedő terhet

és a bennünk megkörnyékező bűnt."

(Zsid 12,1)

Miért tegyük le ezeket?

"hogy állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát."

(Zsid 12,1)

Terhekkel agyonnyomkodva, bűnöktől roskadozva nem tudunk futni, pedig nekünk győzőknek kell lennünk.

Nyilván másképp kell letenni a bűnt és letenni a terheket.

A bűn elleni harcban egészen a vérig kell kiállni.
A bűn elleni harcban Isten meg is fenyíthet minket, mint fiakat, hogy tegyük le bűneinket.
(Zsid 12,4-11)

A ránk rakott, vagy felvett - főképp vallási, társadalmi terheket - azonban már önként rakjuk le. Szabad döntés, /és bátorság kérdése/, hogy Jézus parancsait tisztán hordozzuk, vagy Istentől nem rendelt emberi /vallási/ kötöttségekkel, anyagi és egyéb elkötelezettségekkel. Ha utóbbival, akkor kétség, hogy Jézus parancsait egyáltalán végre tudjuk-e hajtani.
Miért?

Jézus azt mondja, jaj nektek farizeusok, és törvénytudók, mert elhordozhatatlan terhet raktok az emberekre.
A vallási vezetők magukhoz vették az ismeret kulcsát, ők nem mennek be, - bűneik miatt - és azokat is megakadályozzák, akik be akarnak menni. Lefoglalva az embereket a terhek hordozgatásával.
(Lk 11,42-52)

Jézus nem akarja, hogy gondterheltek legyünk.
Nem akarja, hogy terheket viseljünk. Se magunkért, se társadalmi nyomásra, se másokért. Se vallásilag, se anyagilag. Sehogy. Azt akarja, hogy Őreá figyeljünk, a Mennyek országát kutassuk.

Azt kéri, hogy az Ő igáját, és az Ő terhét vegyük magunkra, (Mt 11,30) ne pedig a farizeusok, törvénytudók, és vallási tanítóink ránk rakott terheit, amelyek elhordozhatatlanok, és csak akadályoznak minket, hogy előrejussunk.

Ezen túlmenően pedig ne legyünk egymás terhére. Pál apostol oly sokszor ismétli:

nem voltam terhetekre

nem leszek terhetekre

nem vagyok terhetekre

Egy valódi Úrtól való apostol, egy valódi tanító, és egy valódi Krisztus követő semilyen terhet nem rak ránk! 

"Nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal

 és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, 

nehogy valakit is megterheljünk közületek." 

(2Thessz 3,8)

Egyetlen bűn is el fog pusztítani

Isten haragszik a bűnösökre

Csillaglátó emberek

    A karácsonyi történetben sokan szerepelnek. Augustus császárról, Heródesről, pásztorokról, katonákról, napkeleti bölcsekről olvashatunk a Szentírásban. De mindezek és még sok más ember közül a Jézus csillagát nem látta meg senki az égen, csak a keleti bölcsek. Pedig a csillag tündökölt mindenki számára láthatóan, és mégsem látták. Vajon miért? Mert nem voltak csillaglátó emberek, mert mással voltak elfoglalva. Augustus a birodalma térképét tanulmányozta, Heródes az aranyait számolta, vagy a fia meggyilkoltatásának tervét latolgatta, a pásztorok a nyájukat figyelték, a katonák a kardjukat élesítették, az írástudók a könyveket bújták. Elfelejtettek csillaglátó szemmel az Isten egére nézni. Csillaglátó ember ma is kevés van. Az Augustusok, Heródesek, pásztorok és katonák országában ma is nagyon ritkán néznek látó szemmel Isten felé az emberek. Nagyon leköt bennünket a magunk birodalma, hatalma, harca, a magunk nyája és elfelejtünk felfelé nézni.

    A karácsony azért is olyan szívet melengető szép ünnep, mert ilyenkor a mi földi rohanásunk közepette megállít az Isten, s összegyűjt, hogy bár egy csodálatos este, esetleg pár napon át felfelé nézzünk, az Ő szíve felé. Azt akarja, hogy csillaglátó emberek legyünk. Ezért szólította meg a pásztorokat angyalok énekével. Ezért bolygatta meg Heródes nyugalmát a bölcsekkel, ezért kerestette ki a jövendölést az írástudókkal. Az ég felé akarta fordítani az emberek szemét. A pásztorok engedelmességgel, Heródes álnoksággal válaszolt. A csillaglátó keleti bölcsek pedig ebben a kétfelé szakadt világban mentek boldogan Jézus felé. Nagy utat kellett megtenniük, pusztaságokon, erődön át, a kétszínű Heródest is útjukba ejtve, gyanútlanul, életükkel játszva haladtak Jézus felé. Messziről jöttek, de boldogan és biztosan vándoroltak, Isten jele, Jézus csillaga vezette őket. Az elbizonytalanodott, csak földi dolgokra figyelő világban csillaglátó emberek voltak. Vajon miképp lettek azzá? Jó lenne tudnunk nekünk is, ha messziről érkeztünk ide. Hátunk mögött talán betegség, gond, bánat, bűn, előttünk sok bizonytalanság van. Vajon merre vezet a jövő karácsonyig életünk útja? Vajon célba érünk-e? De jó lenne, ha nekünk is jelt adna, ha minket is biztos úton vezetne az Isten! Ha mi is csillaglátó emberek lehetnénk!

    A keleti bölcsek azért láthatták meg Jézus csillagát, mert tudták, hogy jönni fog, várták és figyelték. Isten vezetését, Jézus szeretett csillagát ma is csak azok veszik észre, akik figyelik, és akik várnak reá. Ma is léteznek ilyen csillaglátó emberek. Vannak, akik nem csak a fegyverükre, a bosszúállásra, a pénzhajszolásra, a földi örömökre figyelne, hanem mindezek felett Istenre. Akik úgy rendezik életüket, hogy legyen idejük Isten számára, azokat Isten vezeti. Ha kórházból, fogságból hazajöttél, érezted-e, hogy Isten nyitott ajtót. Ha igen, akkor csillaglátó ember voltál. Messzi vagy közeli munkahelyedről karácsonyra hazatérve tudtál-e oltalmáért hálát adni Istennek? Ha igen, akkor csillaglátó ember voltál. Belekondult-e már úgy a szívedbe a harang hívogató hangja, hogy elfutotta szemedet a könny? Olvastál-e otthon Isten szavára vigyázva Bibliát? Volt-e olyan prédikáció, amikor azt érezted, hogy neked üzen az Isten? Ha igen, akkor csillaglátó ember voltál.

    Igaz, sokszor eltévesztjük szemünk elől a csillagot, néha utat is tévesztünk, és Heródes udvarába érkezünk. De a Jézusra vágyók, Jézust keresők újra megtalálják a csillagot, és nagy örömmel örvendeznek. A bölcsek szeme elől Heródesnél eltűnt a csillag. Akkor ragyogott fel ismét, amikor eltávoztak onnan. Mikor nem látjuk a csillagot, akkor rossz helyen vagyunk. De az övéinek megadja Isten az újra és újra felragyogó csillaglátás boldogságát. Ez a mi karácsonyi örömünk is. Jézus csillagsugarú szeretetének fénye ragyog a karácsonyi gyertyákban, gyermekeink szemében, s az úrvacsora borcseppjeiben egyaránt. Jó most újra látni a csillagot, újra érezni Isten szeretetét és vezetését. Jó most újra Jézust várni, hívni, és vele találkozni. Jó most eljönni hozzá, mint a bölcsek, s letenni ajándékainkat. Aranyunk nincs, kicsi pénzünkből keveset áldozhatunk érte. Hálaáldozatra való tömjénünk helyett jó mondani halkan: köszönöm, Jézusom, hogy meggyógyultam. Köszönöm, hogy megőrizted a férjem, feleségem. Köszönöm, hogy hazajött a gyermekem. A sebgyógyító mirha híján jó szeretettel bekötözni az egymás szívén ütött fájó sebeket. És jó megintetni Istentől, hogy Heródes udvarába, a gyűlölet, irigység és álnokság udvarába vissza több ne térjünk, hanem menjünk haza más úton, a szeretet útján. Jó megérezni, hogy csillaglátó emberekként akar vezetni minket az Isten.
Ámen.

Csiha Kálmán

Adjon az Isten mindenkinek, áldott, boldog szentestét.

Testvéri szeretettel,
bogi

Tanuljunk Jézustól!

"Nem lehet egy nap alatt vagy egyszerűen egy mosollyal jóvátenni a visszaéléseket, sem begyógyítani sebeit és eltüntetni szenvedését azoknak, akik kórházban, börtönben vagy gettókba zárva tengődnek, akik kétségbeesettek vagy magányosak, akik éhesek és szomjasak." Jean Vanier

"Menj keresd meg azt ami elveszett. Keresd meg elveszett juhaimat."

Mondta az ÚR nekem 1995. július 14-én.

Tanuljunk Jézustól!

Tanuljuk meg az alázatot.

Ő megüresítette magát, Istenségét levetette és emberi formát öltött. Kicsiny lett. Megalázta magát, hogy felmagasztaltassék. Nem önmaga dicsőítette magát és nem tanítványai. Az Isten dicsőítette fel. Törekedjünk erre!

Kiüresítve önmagunkat, magunkat a legkisebbnek tartani és mégis, mint Jézus, tudjuk helyünket. Tudni azt, hol van a helyünk a világban. Krisztus testében, a gyülekezetben, és szűkebb környezetünkben. Ahogy Jézus is tudta a dolgát, de még sem kérkedett, dicsekedett, hanem felvette a keresztet. Vegyük fel mi is a keresztünket, megharcolva azt a harcot, és azon az ösvényen járva, amit Jézus bemutatott.

"Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." Jn 1,14

Az ÚR kegyelmes és igazságos. Milyen nehéz igazságosnak lenni, de ugyanakkor kegyelmesnek.

Tanuljuk meg a békességet.

"Boldogok a békességesek: ők Isten fiai" Mt 5,9

Ahogy Krisztus adja, ahogyan Krisztusnak is nyugodalma volt abban, hogy Ő az Atyában van és az Atya is Őbenne, mi is tudjuk azt, hogy Jézus Krisztusban vagyunk és Ő is bennünk. Ez vezérelje utunkat!

Legyen békességünk az öröm napján, amikor Jeruzsálembe vonulunk és legyen ez a békességünk, amikor meggyaláznak és megölnek minket, tudva azt, Jézus Krisztusért gyaláznak és ölnek meg minket.

Tanuljuk meg Tőle a hűséget!

Jézus hűséges maradt "elhívatásához", Atyjához (Isten=szeretet) és hozzánk emberekhez. El nem múlt szeretete még akkor sem mikor verték, leköpték. S akkor sem amikor dicsőítették, felmagasztalták (amikor Jeruzsálembe vonult). Nekünk is meg kell tanulnunk, hogy hűségesek legyünk a szeretetben, mert a szeretet nem csupán múló lelkesedés, egy boldog pillanat.

"A hűség pedig azt jelenti, hogy elszántan kitartunk, túllépve minden fajta kritikán, gúnyolódáson, kísértésen, amelyek ránk zúdulhatnak. Meg kell tanulnunk a személyes szeretethez való hűséget, aki arra hív, hogy fényben és a békében járjunk Vele. A szeretet elűzi a félelmet." Jean Vanier

Tanuljunk meg imádkozni!

Ahogy Krisztus mutatta. Intézzük szavainkat egyenest az Istenhez, a mi Mennyei Atyánkhoz, aki fiaivá fogadott minket.

Semmi ima ne legyen hiába való. Isten nem szavakat akar, a szív gondolatait kéri. Ahogyan Apáddal beszélnél, intézd szavaidat egyszerűen Őhozzá. Ő meghallgat. És Te úgy beszélj, hogy tudd hallgat téged, hallja szavaidat és látja szívedet. Vajon összhangban van ez a kettő? Ha nincs az imád célt téveszt, nem Istenhez, hanem belső emberedhez szól, legfőképpen pedig önmagad csapod be.

Ezt a legnehezebb megvalósítani, csoportos imánál, nehéz a zavaró körülményeket kizárni. Sehol sem tudok úgy imádkozni, mint legbelsőbb szobámban. Alázattal, tisztelettel, imádással, hálaadással, könyörgéssel.

Szívből kell imádkozni, a Szent Lélektől. Ezt ragad meg mindig, készítsd fel erre a szívedet, hogy mindenhol képes legyél megnyílni az imádkozásra.

"Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért." Tim 2,1

"Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt." Tim 2,3

Tanuljunk meg a mában élni!

Ne aggódjunk a holnap miatt, a holnap majd aggódik magáért. (vö. Mt 6,34)

Örüljünk a mának, a mai nap ajándékainak. Azoknak az embereknek, bajoknak, örömöknek, fájdalmaknak. Örüljünk és vessük bizodalmunkat az ÚRba. Bízzunk Benne, bízzunk oltalmában, védelmében, szeretetében. Hiszen vigyáz gyermekeire. Nem hagyja, hogy bármi történjen velünk. Nem azért fogadta el Jézus áldozatát, nem azért kötött szövetséget velünk Jézus Krisztus vére által, hogy a problémák és az ellenség láttán eldobjon minket.

Fogadjuk el a mai nap ajándékait. És tanuljunk azokból!

"Tudjuk, hogy Istent szeretőknek minden a javukra szolgál, azoknak, akiket rendelése értelmében (szentségre) hívott." Róma 8,28

Tanuljunk meg együtt szenvedni és együtt örülni Krisztussal!

Nézzük meg a Bibliában, mikor volt boldog Jézus, és mikor volt boldog Isten. Nézzük meg mikor volt szomorú, mikor szomorodott meg, vagy indult fel. Nézzük meg szenvedés történetét. Éljük át halálát, meghalva óemberünknek, meghalva a bűnnek, bűnös vágyainknak.

Vegyük komolyan Jézus elhívását. "Tegyetek minden népet tanítvánnyá." Menjünk, lépjünk rá az útra. Az út, hogy elvezessük az embereket Krisztushoz, Ő pedig elvezeti őket az Atyához. Imádkozzunk barátainkért, rokonainkért, az országért és a világért. Higgyünk abban: az ÚR meghallgatja imáinkat, ha túl sokat zörgetünk végül megnyittatik és teljesíti kérésünket.

Soha ne lankadjunk el, szilárdítsuk meg hitünket a napsütésben, éjszaka és a hidegben emlékezzünk az ÚR melegségére.

Törekedjünk a tökéletességre!
Nem túlzott kívánság ez? Az ember mindig mindenhol akarja az Istennek tetszőt, mind belső emberének jellemvonásában, mind pedig a problémák megoldásában. Legyünk minden tekintetben tökéletesek. Vajon lehetséges ez?
"Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." Mt 5,48
Ha az ÚR ilyet kíván, akkor valószínűleg lehetséges. Legyen imánk is erre forduló, vigyük végbe, tegyük meg mit az ÚR kér!

Annyit bőven elég tudnod: Jézus kegyelmében tart. Megőriz minden gonosztól, megőrzi a te szívedet Jézus Krisztusban. Halleluja! Dicsőség az ÚRnak, aki kegyelmében tart és megszenteli az övéit. Megtisztít, új teremtést hoz létre bennem, hogy áldjam és magasztaljam nevét. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít. Van erőm a hitre, a reménységre, a szeretetre. Az ÚR erősíti meg bennem ezeket. Ő végzi bennem az akaratát, a cselekvést és a szólást. Övé vagyok mindenestől, hogy áldjam szent nevét.
Vajon mi választhat el Krisztus szeretetétől? Vajon maga Krisztus eldobna-e? Oh, nem Krisztus megmentett, kihozott a halálból és Ő elvégzi rajtam munkáját. És vajon ki választhat el még is az Ő szeretetétől? Senki! Mert Ő a Király, Ő a leghatalmasabb, aki győzött a bűn és a gonosz felett. Legyen áldott a mi Urunk, a mi Istenünk mindörökké, Ámen.

"Ne aggódjatok semmi miatt, hanem kéréseiteket vigyétek az ÚR elé, aki meghallgat és megőrzi a ti szíveiteket és gondolataitokat az ÚR Jézus Krisztusban."
Bárhová küld, kételkedés, hitetlenkedés, aggódás nélkül megyek. Áldom az Urat, az én kősziklámat

Jézus Krisztus bennem van. Vajon magamévá tettem én már ezt?
Valódi hit kezdete az aggodalom vége. Nem aggódom. Az ÚRra bíztam minden gondom, életem jövőjét.

Nos végre ott tartok, hogy nem emberekhez viszonyítom magamat, hanem Jézus Krisztushoz. Hogy nem emberek kritikáját megfogadva változom, hanem amit az ÚR mond a Bibliában, azt megfogadva cselekszem. Végre nem emberekhez akarok hasonlítani, hanem Jézushoz.
Ezért tanulmányozom a Bibliát, hogy Krisztus minden jellem vonása bennem legyen. Tanulmányozom és kérem az Urat teljesítse be rajtam ezeket, azt mondta az ÚR, legyetek tökéletesek, én hiszem, hogy meg lehet ezt valósítani, nem az emberek szerinti tökéletességet, hanem a Krisztusit, amint az apostolok is írják a Bibliában.
Mert az mondta az ÚR: legyetek szentek, mert én is szent vagyok.

Mi a keresztény ember célja?
Számomra az, hogy amikor az ÚR eljön, a szemébe tudjak nézni. Hogy oly tiszta legyek, hogy Ő ne szégyenkezzen miattam. Mikor elé állok, a szerető tüzes szemébe nézek, akkor ne égjek el. Hogy most tudjam, már most, nem csak, hogy üdvözülök, de jutalmat is kapok (1Kor 3,14) és az pedig a megtérésem utáni cselekvésemtől függ. Cselekvés pedig, hogy halljam és tegyem Uram akaratát. A hallás pedig jelenti, hogy tiszta vagyok, és az ÚR cselekvőképesnek tart, ha pedig ez így van akkor én nem ítélkezhetem magam felett, hogy nem vagyok képes arra, amire az ÚR elhívott.

De vajon mi számít cselekvésnek?
Annak okaként elengedem, hiábavaló gondolataimat és álmaimat, hogy az ÚR mondja meg mit kell tennem. Mindenek előtt pedig a csöndes szeretetet, amely erősebb minden beszédnél.
"Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben." 1Kor 4,20

Ne követeld jogaidat Istentől! A jogaiddal légy tisztában!
Az ÚR tudja mire van szükséged, az ÚR szeret téged, megadja akkor is, ha nem kéred.
Beszélgess az ÚRral, beszéld meg Vele problémáidat. Soha ne felejtsd el az ÚR szeretettel közeledik hozzád, te is a szeretet hangján kérd Őt. A szeretet az a csatorna, amin át eljuttat hozzád minden dolgot. És te ha aggódsz valamiért, miért tennéd, talán úgy gondolod az ÚR nem visel arról is gondot. Ne félj, az ÚR számon tartja minden hajszáladat. Még ki se mondod kérésedet, Ő már tudja azt. Ismer a kisujjadtól, a fejtetődig, tudja mikor dobban kicsi szíved, mert Ő mindentudó. Isten az Atyád, Ő a teremtőd, alkotód.

A beszéded legyen tiszta!
Minden szavad, minden cselekvésed ítélve lesz. Te magad leszel megítélve. A szerető Istenre hallgass, aki javítgatja hibáidat. És ha megmutatja javítsd ki azokat. Valószínűleg ki tudod őket javítani, ha már megmutatta.

Te önmagadat mindenkinél kisebbnek tartsd, de tudd amire az ÚR elhív, arra képes vagy.
Alázattal végezd a dolgod. Boldogíts másokat és úgy légy boldog, az Isten akaratát a magad akarata elé helyezd. Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön. Mert Isten maga a szeretet.
Hallgass a szívedre és akképpen cselekedjél!

"Ti azonban szeretteim épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szent Lélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre." Jud 20.

"Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel." Péld 24,3-4

"Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik." 1Móz 1,26

"Micsoda a halandó - mondom - hogy törődsz vele és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél."
Zsolt 8,5-7

Monor, 1995. július 27.

bogi

Az üdvbizonyosságról

AZ ÜDVBIZONYOSSÁG

"Ezt azért írtam nektek, akik hisztek az Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van" (1János 5,13)

   Nemrégen egy rádióbemondó felmérést végzett Chicagóban, egy vasútállomáson. Körülbelül 25-30 embernek azt a kérdést tette fel, hogy biztosak-e benne, hogy a mennybe jutnak. Az eredmény érdekes volt - egytől egyig nemmel válaszoltak. Jó néhányan pedig felháborodva azt mondták: "Ilyesmit senki sem tudhat biztosan!"

   Ezzel teljesen ellentétben áll a nagy tudós, Sir Michael Faraday kijelentése, aki a mágnesességet fölfedezte. Halálos ágyán azt kérdezték tőle: "Van valami elgondolása a halál utáni élettel kapcsolatban?"

   "Elgondolásom?" - válaszolt csodálkozva. "Az bizony nincs! Szilárd meggyőződésem ellenben igen! Tudom, kinek hittem, és meg vagyok róla győződve, hogy Ő képes megtartani mindazt, amit rábíztam a nagy napig."

   Ez a menny felől való bizonyosság nemcsak egyes különösen nagy és bölcs emberek kiváltsága, hanem a szegényeké és egyszerűeké is. Egy idős skót asszonyt, aki halálához közeledett, meglátogatta prédikátora. "Sára - mondta a lelkész -, tegyük fel, hogy miután meghalsz, Isten megengedné, hogy elvesszél. Mi lenne akkor?"

   "Hogy mi lenne - válaszolt az asszony -, az Isten dolga. Ő akarata szerint fog cselekedni. De ha megengedi, hogy én elvesszek, akkor Ő többet veszít, mint én. Bár az én lelkem elvész, de Ő elveszítené a becsületét, mert Igéjében azt ígérte, hogy: "Aki énbennem hisz, soha meg nem hal" (János 11,26).

   Egyszer egy öreg halászt, aki a tenger mellett lakott, megkérdezte az egyik barátja, hogy még mindig hisz-e a mennyországban és abban, hogy ő oda fog jutni. "Nézz ki az ablakon! - mondta a halász. - Ott van még az a hét nagy szikla?

   - Igen - válaszolta a barátja.

   - Hát az a sziklaorom?

   - Az is - hangzott a válasz.

   - Nos - szólt a halász - 'a hegyek eltűnnek és a halmok leomlanak, de az én Igém örökké megmarad.'"

   A Biblia világosan kijelenti, hogy biztosan tudhatjuk, mi lesz majd velünk. De akkor miért van az, hogy a mai világban olyan sok ember - úgy gyülekezeten belül, mint azon kívül - nem tudja, hogy a mennybe jut-e, vagy sem? Azért, mert nem a menny felé tartanak! Valóban nagyon furcsa lenne, ha Isten biztosítana valakit róla, hogy a mennybe vezető úton jár, amikor a tény az, hogy a pokol felé halad!

   Egy rádiós felmérés során a riporter azt a kérdést tette fel, hogy ki mire alapozza a mennybejutási reményét. Kivétel nélkül ilyen válaszokat kapott: "Saját magamra, erőfeszítéseimre, igyekezetemre, gyülekezetbe járásra, jóságomra, a jellemességemre, az erkölcsösségemre, a parancsolatok megtartására". Hát csoda, ha ezek után nem tudják és nincs bizonyosságuk róla? Hiszen ezek a válaszok szöges ellentétben állnak a keresztyénség hitelveivel! Aki a menny felé halad, az mind egész biztos benne. Te vajon arra haladsz?

   Néhány héttel ezelőtt felhívott egy fiatal nő. Segítséget kért, mert már teljesen elvesztett minden támpontot. Egy olyan gyülekezetbe járt, melynek modern beállítottságú lelkipásztora igen tájékozott volt ugyan a mindennapi eseményeket illetően, Isten Igéjének örök igazságaiban viszont vajmi kevés jártassága lehetett!

   Olyan tökéletesen összekuszálta ennek a nőnek a gondolkodását, hogy az már azt sem tudta, hová tart, és miért él. Ez a prédikátor azt hirdette, hogy senki sem tudhatja, a mennybe fog-e jutni, és lehetetlen dolog valakinek hirtelen és azonnal megtérni. "A megváltás - mondta ő - egy hosszú folyamat, és nem valami olyan dolog, amit egyik napról a másikra meg lehet szerezni.

   - Milyen gyülekezet vagy egyház ez? - kérdeztem.

   - Egy protestáns egyház -, válaszolta.

   - Úgy! - mondtam. Akkor azt tanácsolom ennek a prédikátornak, hogy nézzen utána a protestantizmus alapelveinek, és vizsgálja meg alaposan a gyökereit."

   Javasoltam neki, hogy nézze meg Luther Márton életét, aki éveken keresztül kínlódott, hogy megszerezze az üdvösségét. Végül a római szent lépcsőkön kúszva, mialatt újból és újból imádságait mormolta, egyszer csak ezek a szavak nyilalltak belé: "Az igaz ember hitből él" (Róma 1,17). Hitből igazulunk meg, nem a sok hiábavaló vezeklés alapján! Luther az örök élet bizonyosságával szívében útnak indította a protestáns reformációt.

   Vagy gondoljunk Kálvin Jánosra, a protestáns világ református ágának alapítójára, aki ebben a mondatban foglalta össze megtérését: "Isten hirtelen magához térített engem".

   Wesley János, a metodista egyház alapítója ezt írta naplójában: "Éppen háromnegyed kilenc volt, és életemben először tudtam, hogy most már egyedül Jézus Krisztusban bízom, és tőle várom üdvösségem. Különös melegséget éreztem a szívemben, és tudtam, hogy Ő megszabadított engem a bűntől és a haláltól, és örök életet adott nekem." Nem az évet, hónapot, hetet, napot vagy órát említi, hanem azt a percet! "Háromnegyed kilenc volt!" Egy pillanat alatt jutott bizonyosságra.

   Elmondtam ennek a fiatal lánynak, hogy a prédikátor tévedése nem egy lényegtelen, apró területet érint, hanem pontosan az evangélium szívét. Ezek a tévtanok a keresztény hitet forgatják ki lényegéből.

   A Biblia azt tanítja, hogy az örök élet Isten ingyen ajándéka. Nem fizetség, nem munka eredménye, nem megérdemelt, nem küzdelem jutalma, hanem ajándék, melynek árát Krisztus teljesen kifizette, és amelyet ingyen kegyelemből ajánl fel neked. Mennyi idő kell ahhoz, hogy egy ajándék a Tied legyen? Csak kinyújtod érte a kezed, és elfogadod! "Saját világába jött (Jézus), és az övéi nem fogadták be Őt. Akik pedig befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazoknak akik hisznek az Ő nevében" (János 1,11-12). Az örök élet egy olyan ajándék, melyet egy pillanat alatt el lehet fogadni.

   Kaptál ajándékot múlt karácsonykor? Kellett hozzá húsz év, hogy megkapjad? Biztosan tudod, hogy a Tied-e, vagy sem? Ugyanígy van ez az örök élettel is! Ez a legnagyobb karácsonyi ajándék, amit Isten valaha is adott ennek a világnak. "... az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Róma 6,23).

   A protestantizmus tanításának a lényege ez: A menny ingyen ajándék, és így tudhatjuk, hogy megnyertük-e azt. A protestáns hit nem tartja az embereket félelemben, hogy mi lesz velük, miután meghalnak. Az inkább a római katolikus egyház tanításával egyezik meg. A trenti zsinat kijelentette: "Azok, akik azt mondják, hogy biztosak üdvösségükben, méltók az egyházi átokra." Isten Igéje ezzel szemben kijelenti: "Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van" (1János 5,13)

   A Biblia nemcsak kijelenti, hogy tudhatod, hanem egyenesen megparancsolja, hogy légy biztos benne: "Igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat..." (2Pét 1,10). "Ezek pedig azért vannak megírva, hogy (tudjátok)... (Ján 20,31). "Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe... " (1János 3,14).

   Nem, a Biblia nem alkalmaz kérdőjeleket. A bibilai hit izgalmas felkiáltójelhez hasonló. "Mert én tudom, hogy az én megváltóm él" (Jób 19,25) "... mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra" (2Tim 1,12). Olyan öröm van ebben a tudatban, amilyet semmi más nem adhat, mert pontosan ez a bizonyosság a keresztyén öröm forrása. Ez a fajta öröm az, amelyik ruganyossá teszi lépteinket és éneket ad az ajkunkra.

   Ez volt az az öröm, amely a vak Fanny Crosby-t ezekre a szavakra indította:

   "Üdvteli érzet: Jézus enyém! Ennek felettébb örvendek én!"

   Hányan vannak, akik nem örülnek, mikor egy ilyen éneket énekelnek! Ez azért lehetséges, mert lelkileg vakok aziránt, amit ez az ének tanít. A pogányság az, amely sötétséggel, kétségbeejtő félelemmel tölti be a szívet, mikor elérkezik a halál. A keresztyénség a bizonyosság, a hit, meggyőződés és öröm vallása. A krisztushívő ember örömének forrása az, hogy tudja, a mennybe fog jutni. Pál apostol így szól: "Örüljetek... ismét mondom, örüljetek" (Filippi 4,4)

   Bűnnel megterhelt szívvel kutatott Isten után Spurgeon Károly mint fiatalember Londonban. Öt éven át egyik helyről ki, a másikba be állandóan keresett valakit, aki valami biztosat tudna neki mondani. Elmondta, hogy nem annyira Isten haragjától félt, mint magától a bűntől. Azt mondta: "Ha valamelyik prédikátor azt mondta volna nekem, hogy gomboljam ki a hátamon az inget, és ötven ostorcsapással megnyerhetem az üdvösséget, gondolkodás nélkül letéptem volna magamról az inget, és azt mondtam volna: "Szedd össze minden haragodat! Ne kíméld az ostort, amíg békét nem hoz fáradt lelkemnek!" Ha azt mondták volna, hogy száz mérföldet kell futnom mezítláb, azonnal elkezdtem volna rohanni, ahogy csak tudok, hogy megnyerjem az örök életet. De Krisztusban bízni, az Ő befejezett munkájára építeni, egyszerűen hit által elfogadni Őt, semmi mást nem tenni, csak hinni és elfogadni - mindezt nem tudtam, hogyan kell megragadni."

   Aztán egy napon, mikor körülbelül tizenhat és fél éves volt, még mindig bűneiben megkötözve, Spurgeon elvetődött egy kis kápolnába. Mindössze tizenkét vagy tizenöt ember volt jelen. Az ottani prédikátor másutt hirdetett igét, és egy minden végzettség vagy bizonyítvány nélküli egyszerű, laikus ember ment fel a szószékre. Az alábbi textust választotta: "Rám nézzetek a föld legvégéről is, és megszabadultok..." (Ézs 45,22). Majd elkezdte a legegyszerűbb szavakkal: "Még a kezedet sem kell fölemelned vagy a lábadat sem kell megmozdítanod! Semmit sem kell tenned. Csak egy pillantásra van szükség, mert élet van a tekintetedben, ha az a Megfeszítettre irányul. Sokaknál az a baj, hogy önmagukra néznek. Amíg magadba nézel, nem fogsz üdvösségre találni. "Nézz énreám!" - mondja Krisztus. Nem az Atya Istenre - az majd később következik; nem a Szent Lélekre; nézz Jézus Krisztusra, aki eljött a dicsőségből, és meghalt bűneinkért".

   Egyszer csak ez a laikus igehirdető kis szünetet tartott, letekintett a szószékről, és meglátta a fiatal Spurgeon Károlyt. Ujjával rámutatva ezt mondta: "Fiatalember, szánalmasan nézel ki! De szerencsétlen is maradsz mindaddig, míg nem engedelmeskedsz az én textusomnak: Nézz Krisztusra!"

   "És - mondta évekkel később Spurgeon - ebben a pillanatban betöltötte lelkemet az Isten kegyelmének valósága. Jézus Krisztus keresztjére néztem, és megláttam az Ő kezeit, melyeket bűneimért szegeztek át. Láttam Őt, amint bűneim súlyát a vállán hordja: láttam Isten haragját, amit én érdemeltem meg, mert szembeszegültem Vele. Hirtelen rájöttem, hogy már minden megtörtént! Adósságom ki lett egyenlítve, és tudtam, hogy örök életet nyertem. A szívem megtelt örömmel. Táncolni tudtam volna egészen hazáig! Képtelen voltam magamban tartani, és el kellett mondanom valaki másnak is, hogy Jézus, az áldott Jézus az, Akit megtaláltam és Aki megtalált engem". 

   Megvan ez az áldott bizonyosságod? Egyedül ez az, ami a hívő embert szent életre készteti. Amíg nincs bizonyosságod róla, hogy örök életed van, minden, amit Krisztusért teszel, bűn. Megismétlem: Ha nem tudod, hogy van örök életed, minden, amit valaha is tettél Krisztusért, bűn volt - mert hamis indítékból származott! Ha nem tudod, hogy van-e örök életed, minden, amit teszel, csak erőfeszítés, hogy megnyerd az örök életet, és ezért cselekedeteid mozgatórugója az önző nyereségvágy. De Isten az Ő kegyelmében lejött erre a Földre, megtestesült Krisztusban, meghalt a kereszten, megfizetett a bűneinkért, megszerezte nekünk az örök életet, és az Ő kegyelméből mindezt ingyen, ajándékként nyújtja neked.  A hit nem más, mint a koldus keze, melyet kinyújt a Király felé, hogy elfogadja ajándékát. A keresztyén élet mozgatórugója ezután már nem a nyereség, hanem hála az örök élet ajándékáért. Isten azzal kezdi, hogy mindent nekünk ad!

   Elfogadtad már az örök életet? Vagy a halál még mindig bizonytalanságot jelent neked - ugrást a sötétbe? Ha ez így van, akkor biztosítalak róla, hogy ez így is lesz: külső és örökké tartó sötétség, sírás és fogcsikorgatás lesz. De biztos is lehetsz sorsodban! Ez a kétség átváltozhat énekléssé és bizonyossággá, mely örömet és békességet eredményez. Nem fogadnád el az ajándékot, melyet Ő akar neked adni? Nem akarnád szaván fogni Őt? "... aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi Őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel az Isten bizonyságot tesz Fiáról. Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy az Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő fiában van. Akié a Fiú, azé az élet..." (1Ján 5,10-12) Elhiszed ezt? Elfogadtad már ezt? Behívtad már a Fiút az életedbe, mint Megváltódat, Mesteredet és Uradat? "Aki hisz az Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel..." (1Ján 5,10). "Maga a Lélek tesz bizonyságot lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk" (Róma 8,16).

   Ha pedig már megtetted ezt a lépést, akkor valóban elénekelheted: "Üdvteli érzet: Jézus enyém! ennek felettébb örvendek én!" Ámen.

James D. Kennedy, Truths That Transform (Átformáló igazságok) c. könyvéből

A szent olajról

Egri Sándor: A Szent kenet hatalma alatt


"És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. Ezeket írtam néktek azok felől, a kik elhitetnek titeket. És az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne." (1Jn 2,20.26-27)


A mi hívő életünknek nagyon lényeges kérdése ez. Mi Isten gyermekei vagyunk, és mint Isten gyermekei az Ő Szelleme által születtünk újjá, és a Szent Szellem hatalma alatt éljük a hívő életünket. Aki egyszer megszületett földi értelemben, arra – akarva, nem akarva – vonatkozik a földi életnek a törvénye. Minden embernek az élete veszélyben forog, ha nem a szerint a törvény szerint él. Most vizsgáljuk meg, hogy milyen jelentősége van a Szent Szellem kenetének a hívő ember életében!

Ez a kifejezés, hogy "kenet", az ószövetségből származik. Az ószövetségi korban az Úr papjait, később a királyokat kenték fel a próféták a szolgálatra. Ezt azért hívták kenetnek, mert erre a célra készített tiszta, szent olajat használtak a felkenetésre, amelyet az illető fejére öntöttek. Ez a szó odaszentelést, elpecsételést is jelent, amikor valaki kiszakad a közönséges életből, és Isten céljaira szenteli egész életét, vagy gyülekezeti, vagy egy nép, vagy missziói szolgálatra. Ezt a felkenést az ószövetségi korban általában a próféták, vagy kiváló szent emberek végezték. Ez azt is jelentette, hogy Isten a népért minden felelősséget rájuk ruházott. Ez alól a felelősség alól nem lehetett kibújni, és ha valaki ezt a megbízatását nem hűségesen teljesítette, azt Isten súlyos ítéletben részesítette. Ez a felkenetés földi olajjal, földi szolgálatra való felkenetés volt. De most az a kérdés, hogy ki kente fel a prófétákat? Ezeket kivétel nélkül Isten kente fel. Sohasem történt olyan, hogy egyik próféta felkente volna a másikat. Egyetlen helyen olvasunk arról, hogy Isten parancsot adott Illésnek, hogy kenje fel prófétává maga helyett Elizeust, de ez a felkenetés nem olajjal történt, hanem csak úgy, hogy Illés Elizeusra terítette a palástját. Csak azoknak a prófétáknak volt joguk földi papi vagy királyi szolgálatra felkenni másokat, akiket Isten maga kent fel Szent Szellemével. Ez már előképe volt az újszövetségi felkenetésnek. Nekünk nincsen szükségünk arra, hogy emberek kenjenek fel bennünket, egyetlen hívőt sem, semmiféle szolgálatra, mert maga az Úr határozza meg minden egyes gyermekének a szolgálatát. Ezt a kifejezést csak János apostol használja ilyen értelemben. De ez a kijelentés minden emberre vonatkozik, aki Istentől született.


Most vizsgáljuk, meg milyen jelentősége van ennek az újszövetségi korban az egyes hívő ember életében! Négyféle vonatkozásban: A Szent Szellem kenete tesz Isten gyermekévé. - Ez a kenet tanít! - Ez tesz alkalmassá a szolgálatra! - És a kenet elvesztéséből fakadó ítélet. Vizsgáljuk meg sorjában ezeket a kérdéseket!


Először is ez a kenet tesz Isten gyermekévé. Az újjászületés által örökre el vagyunk pecsételve Isten számára. Jn 1,12-13: "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek." Ha valaki egyszer Isten gyermeke lett, ezáltal isteni méltóságot kapott. Egy fejedelmi, mennyei családnak lettünk a tagjai, és ennek a kenetnek a védelme alatt élünk attól a pillanattól fogva, amikor befogadtuk hit által Jézus Krisztust. Ez a kiindulási pontja a Szent Szellem munkájának. Azután következik az 1Jn 3,1-3: "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van. És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta." Ez a méltóság természetesen azt is jelenti, hogy újjászületésünk után nem élhetünk közönséges életet, az előbbihez hasonlót. Egy király gyermeke nem viselkedhet úgy, mint egy utcagyermek. Nem barátkozhat akárkivel, csak a hozzá hasonlókkal. Azt olvastuk, hogy akiben megvan ez a reménység, az megtisztítja magát! Kérdezhetnénk, hogy hát nem Jézus Krisztus, vagy a Szent Szellem tisztít meg bennünket? Ilyen is van! Elsősorban Jézus Krisztus vére tisztított meg bennünket, azután a Szent Szellem szentelt meg bennünket. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy tartsuk távol magunkat minden szennyes gondolattól, beszédtől és cselekedettől, vagyis vigyázzunk szellemi ruhánkra. Erre minden egyes újjászületett hívő képes, akit az Úr már megszabadított minden bűnös szenvedélytől.


Aztán azt olvastuk, hogy ez a kenet megtanít mindenre, és nincsen arra szükség, hogy Isten gyermekei egymást tanítsák. A Szent Szellemnek ez a tanító-nevelő munkája belülről indul ki. A szívben születik az igazi bölcsesség. A Szent Szellem által növekedik, és gondolkodás, értelem által munkálkodik. A Szent Szellem nevelve tanít, mint az édesanya az ő gyermekét, ahol nincs előírva semmiféle nevelési szabályzat. Az édesanya minden szívverése, minden mozdulata, minden szava példaadó nevelési munka a gyermeke számára. Később persze az apa is nevelheti a gyermekét. Ennek a tanításnak az alapja a bennünk lévő Krisztusi élet törvénye. Róm 8,2: "Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől." Teljesen értelmetlen és lehetetlen dolog a csecsemőt arra tanítani, hogy mikor éhes és szomjas, vagy mikor szennyes. Az élő egészséges gyermek még tudat alatt is érzi ezt a szükséget vagy kellemetlenséget. Erre az élő szervezet tanítja meg. Hasonlóképpen az újjászületett Isten gyermeke is így vágyik a szellemi eledel és ital után, és sír, ha valami nincsen rendben az életében. Később is a gyermek leginkább azt teszi, amit a szüleitől és másoktól, a környezetétől lát. Ha valaki Isten közelében él, és közössége van Jézus Krisztussal, akkor igyekszik úgy élni, és azt tenni, amit Tőle tanult, ha nem is sikerül mindig megvalósítania azt. Természetesen a lelkiismereti törvény is Istentől van, csak alacsonyabb fokon.


A Szent Szellem, mint a legbölcsebb tanító, fokozatosan nevel, tanít, és formálja az életünket, hogy megtanuljuk a feladott leckét. Jn 16,12-15: "Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De amikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek."


Most még az a kérdés, hogy nekünk mi szükséges ahhoz, hogy Isten Szelleme tanítani tudjon minket? Ehhez szükséges: a tantárgy szeretete, a szorgalom, amely áldozattal és erőfeszítéssel jár, és az engedelmesség. Aki nem szeret valamit megtanulni, azt nagyon kínosan magolja, és így hamar el is felejti, amit tanult. Ha valaki nagyon szereti az Igét, nagyon hamar meg is érti, és így hamar meg is tanulja. Csak az szereti az Igét, aki örömmel kész engedelmeskedni neki. Az ilyen hívő ember mindig több és több gyönyörűséget talál Isten Igéjében. Az ilyen ember olyan, mint a kutató, aki mindig új dolgokat fedez fel Isten Igéjében. Ebben a hívő ember nagyon sok maradandó mennyei kincset talál. Aki szereti az Isten Igéjét, az szorgalmasan kutatja, vizsgálja, és nem sajnál áldozni érte sem időt, sem erőt és semmi más áldozatot sem. Vagyis abból lesz nyilvánvaló, hogy mi a földi vagy a mennyei kincseket szeretjük-e és értékeljük-e többre, hogy melyikért áldozunk és fáradozunk többet és szívesebben. A mennyei kincsek gyűjtéséért is éppen úgy kell fáradozni, mint a földiekért. Amint a földi kincseket az ember nem csupán önmagáért gyűjti, éppen így a mennyei kincseket sem, hanem hogy másoknak örömöt szerezzünk vele, és áldására legyünk sokaknak. Minél több a kincsünk, az ismeretünk, annál többet tudunk adni másoknak. Persze minden tudásnak, bölcsességnek és szellemi gazdagságnak az alapja a felismert igazságoknak való engedelmesség. A szellemi élet gyors vagy lassú fejlődése éppen attól függ, hogy valaki mennyire engedelmeskedik Isten akaratának.


Tegyünk fel még egy kérdést: Vajon nem mond-e ellent ez az Ige annak, amit az Efézusi levél 4. részében olvasunk, hogy Ő adott némelyeket tanítókul, hogy a szenteket felkészítse a szolgálat munkájára? Nem! Azok a tanítók, akiket az Úr a gyülekezet építésére használ eszközül, csak arra valók, mint a tanító az iskolában, mikor feladja a házi feladatot, és elengedi a tanulókat, hogy most szépen menjetek haza, és odahaza oldjátok meg. Minden egyes hívő ember Isten Szellemének az ereje, tanácsa által tudja valóra váltani Isten akaratát, amit akár a gyülekezetben, akár odahaza olvasott vagy hallott.


A Szent Szellem tesz alkalmassá a szolgálatra, az áldások hordozására is. Nézzünk meg erre vonatkozóan, három különböző igehelyet! Az első az Úr Jézus életére vonatkozik, a második az apostolokra, a harmadik minden idők hívő emberére, akiket az Úr a szolgálatban használni akar és tud. Lk 4,18-19: "Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat. Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét." Csel 1,4-8: "És velök összejővén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Szellemmel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig." 1Kor 12,4-11: "A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Szellem. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellemnek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Szellem szerint; Egynek hit ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Szellem által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása: De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja." Az igazi örömüzenetet csak az tudja Isten akarata szerint hordozni, és segíteni másokon, akiket Isten Szelleme kent fel erre a szolgálatra. De mindennemű szolgálatra, amit Isten akar az Ő gyermekei által végezni, csak a Szent Szellem kenete által válhatunk alkalmassá. Ennek a szolgálatnak az egyik fő alapja az, hogy soha senkinek nem akarunk ártani, rosszat tenni. Az nem biztos, hogy nem ártunk a legjobb akaratunk mellett is, de a szándék meg van szentelve.


Nézzünk meg egy pár Igét az ószövetségből is, hogy milyenek a következményei annak, ha az Úr kenete van Isten szolgáin és Isten népén! 133. zsoltár: "Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán, a mely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!" Ennek az áldásnak a titka, hogy ott van az Áron szakállán a kenet. Ott van egy isteni jel, ahol együtt vannak Isten gyermekei, Isten családja. A mi főpapunk Jézus Krisztus, Aki fel lett kenve, Akinek a megdicsőült életéből folyt alá az a drága kenet, a Szent Szellem, amely egybekapcsolja az ő népét, gyermekeit; de csak ott, ahol boldogan, örömmel élnek együtt az Úr gyermekei. Ahol az Úrnak ez a kenete van, oda az Úr életet és áldást ad minden időben.


Ez a kenet tesz alkalmassá a mi királyi hivatásunk helyes betöltésére is: 1Sám 16,13: "Vevé azért Sámuel az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak szelleme Dávidra szálla, és azután is."


Végül figyeljük meg, hogy Isten kenete milyen ítéletet jelent azok számára, akik nem engedelmeskednek neki. 1Kor 3,16-17: "Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Szelleme lakozik bennetek? Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti." Zsid 10,26-27: "Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket." Ez a kenet biztos védelem azoknak, akik ehhez méltón járnak el. De biztos ítélet azok számára, akik visszaélnek vele és meggyalázzák Isten nevét.


Még figyeljünk meg az ószövetségből egy elrettentő példát! 1Sám 31,4-13: "És mondá Saul az ő fegyverhordozójának: Húzd ki kardodat, és szúrj keresztül azzal engem, hogy valami módon reám ne jőjjenek e körűlmetéletlenek, és keresztűlszúrjanak engemet és gúnyt űzzenek belőlem. De fegyverhordozója nem akará, mert nagyon félt. Akkor Saul vevé a kardot és belébocsátkozék. És fegyverhordozója a mint meglátta, hogy Saul meghalt, ő is belébocsátkozék az ő kardjába, és vele együtt meghala. És meghala Saul és az ő három fia és fegyverhordozója, sőt emberei is mindnyájan egyenlőképen azon a napon. És mikor meglátták az Izráel férfiai, a kik a völgyön túl és a Jordánon túl laktak vala, hogy Izráel férfiai elfutottak, és hogy Saul és az ő fiai meghalának: elhagyták a városokat és elfutának. A Filiszteusok pedig eljövének, és lakának azokban. És történt másnap, mikor a Filiszteusok kimentek, hogy kirabolják az elesetteket, megtalálták Sault és az ő három fiát, a kik a Gilboa hegyén esének el. És levágták fejét és fegyverzetét lehúzták, és elküldötték a Filiszteusok tartományába szerénszerte, hogy hírt mondanának bálványaiknak templomában és a nép között. És fegyverzetét Astarot templomában helyezték el, testét pedig felfüggeszték Bethsán kerítésére. Mikor pedig értesültek felőle Jábes-Gileád lakói, hogy mit cselekedtek a Filiszteusok Saullal: Felkelének mindnyájan a vitéz férfiak, és menének egész éjjel, és miután levették Saul testét és az ő fiainak testeit Bethsán kerítéséről, elmentek Jábesbe, és ott megégették őket; Csontjaikat pedig felszedték, és eltemették a tamaris fa alatt Jábesben; és bőjtölének hét napig." Ez radikális, borzalmas ítélet volt. Öngyilkosság! Felakasztás! Megcsonkítás! Elégetés! Végül temetés! Az átok valóságos ítélete. Még egy Igét nézzünk meg! 2Sám 1,21: "Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal." Mintha meg sem kenettetett volna olajjal! Ebből mi is megtanulhatjuk, hogy milyen súlyos azoknak az ítélete, akik megvetik Isten kegyelmét. Nagy kegyelem, nagy kiváltság Isten gyermekének lenni, de éppen olyan nagy a felelősségünk is.


Adjunk hálát Istennek azért a kegyelemért, amelyben minket is részesített!

Ámen.


Kunágota, 1977-79.



Egri Sándor
(1915 - 1999)


Nagyszalontán született. Kilencéves korától özvegyen maradt édesanyja nevelte. Kiváló képességű volt, és tanárai felkínálták a továbbtanulás lehetőségét, de ehhez az édesanyja nem adta a beleegyezését. Ragaszkodott ahhoz, hogy egyetlen fia közelében maradhasson.


Közvetlen környezetében csizmadia és cipész mesterség elsajátítására volt lehetősége. Egészen 1956-ig ezzel kereste kenyerét maga és népes családja számára.


Isten 25 éves korában, súlyos testi-lelki próbák között jelentette ki magát neki. Akkor azonnal és teljesen átadta életét az Úrnak feltétel nélküli engedelmességre. A sarkadkeresztúri, majd később a dobozi baptista gyülekezethez csatlakozott. A Szentírás szorgalmas olvasása, tanulmányozása és a Szent Szellem kijelentése által a szellemi élete gyorsan növekedett. A gyülekezet elöljárói hamarosan felkérték bizonyságtételre, igehirdetésre, különböző alkalmak vezetésére a helyi és környékbeli gyülekezetekben. Ezt a szellemi munkát a kenyérkeresés terhe, a háborús megpróbáltatások és az azt követő szegénység mellett is mindig nagy örömmel és hűségesen végezte.


Az Úr 1952-ben tovább vezette, és a Testvérgyülekezetben talált szellemi közösségre.


1956-ban családjával együtt Kunágotára költözött. Itt nem tudta folytatni a mesterségét, földműves lett. Ekkor nyitotta ki az Úr előtte a kaput, hogy szélesebb körben hirdesse az evangéliumot, mivel szellemileg is alkalmassá tette erre, és ideje is lett. Novembertől áprilisig teljesen szabad volt, de volt pár hete a tavaszi és a nyári munkák után is. Így idejének nagy részét missziói munkával töltötte. Főleg magyarországi, de romániai és szlovákiai gyülekezeteket, kisebb közösségeket, sőt több településen egyetlen testvért is rendszeresen látogatott, felekezeti megkülönböztetés nélkül, több mint 30 éven át. Az evangélium örömüzenetének hirdetésével áldott szolgálatot tett azokban az időkben, amikor magnetofon, és rádiós istentisztelet hallgatására alig volt lehetőség, és a nyomtatott evangéliumi irodalom is szűkös volt. A személyes beszélgetéseket, biztatásokat, tanácsokat, intéseket, buzdításokat, vagy egyszerűen a testvéri találkozás örömét pedig semmi sem pótolta.


Zord időjárási viszonyok között, tikkasztó hőségben, esőben, fagyban, hóban, jeges úton vagy sárban járt; eleinte gyalog, kerékpárral, később vonattal, autóbusszal. Jövetele előtt pár sorban értesítette a testvéreket, és mindig "menetrendszerűen" érkezett. Lehetett rá számítani. Csak élete vége felé adatott meg, hogy a testvérek személygépkocsival vitték el egy-egy helyre. Amerre járt, szerették, tisztelték és örömmel várták, mert megérezték, hogy amit hirdet, az megbízatásból, az Úr iránti forró szeretetből, és mély hitbeli meggyőződésből fakad. Igehirdetései érthetőek, világosak voltak, az Úr Jézushoz hasonlóan sok példát mondott. A gyerekek is szerették, és szívesen hallgatták.


A testvérek kérésére 1979-ben megírta önéletrajzát. Szinte minden igehirdetése ránk maradt magnószalagon vagy kézirat (mintegy 60 kötet, írógéppel sokszorosított könyv) formájában. Ebből adunk most közre egy válogatást azzal a reménységgel, hogy hasznos és áldásos szellemi táplálék lesz ma is minden olvasónak.


Debrecen, 2004. október

Találati hely, írásai olvashatók: http://www.detektor.hu/egrisandor/index.htm