A pap

VASZILIJ JERMAKOV ATYA (1927-2007) SZAVAI A PAPSÁGRÓL

„Sokan azt hiszik, hogy a pap a világiakkal szemben rendelkezik valamiféle privilégiummal vagy különleges kegyelemmel. Szomorú, de így gondolkodik a papság többsége. Én viszont azt mondom neked, hogy a papnak egy privilégiuma van: legyen szolgája mindenkinek egész élete során, akivel a nap 24 órájában találkozik. Isten nem ad nekünk szabadnapokat és szabadságot. Ha nincs kedved, akkor is menj és szolgálj. Fájnak a lábaid, fáj a hátad: menj és szolgálj. Családi problémáid vannak, akkor is menj és szolgálj! Ezt követeli meg tőled az Úr és az Evangélium. Ha nincs benned ilyen hozzáállás – hogy egész életedet az emberek szolgálatában áldozd fel – akkor inkább válassz valami más elfoglaltságot, ne merd magadra venni Krisztus igáját. Most olyan időket élünk, hogy sokan haszonlesésből mennek szolgálni a templomba. Így volt ez a forradalom előtt is, beszélt erről (sőt, kiabálta) Kronstadti Szent János. Hiszen a mi XX. századi orosz katasztrófánkban a papság vétke nagyon nagy. Természetesen lemostuk ezt a vétket a vértanúk vérével, de most újra olyan idők jönnek, amikor majd mindenkit felszentelnek, aki ezt kívánja. Beszélgettem erről Őszentségével, és ő így válaszolt nekem: „Mit tegyünk? Egymás után nyitják meg a templomokat, katasztrofikus paphiány van”. Én ezt megértem, de nem irigylem azokat, akik napjainkban jönnek az Egyházba. Nagyon sok a kísértés és nagyon kevés a tapasztalt lelkiatya és egyre kevesebben vannak. Nézd meg Pecsoriban [a pszkovi Barlangkolostorban]: ha elmegy Joann atya, Feofán atya, a többi sztarec, ki áll a helyükbe?… Úgy van: senki! Pedig a szellemi élet: egy sötét föld alatti alagútban vezető út. Nagyon sok itt az éles kanyar és a mély gödör. Nagyon fontos, hogy tapasztalt vezető vezessen a kezednél fogva, különben elesel-lezuhansz és magadtól nem leszel képes kimászni…

Azt mondják: kevés a képzett [образованный] keresztény. Mit jelent a képzettség keresztény felfogás szerint? Egyáltalán nem azt, amit az intézetekben és akadémiákon szerezhető képzettség jelent.

Hanem azt, amikor a böjt, az alázat és az ima küzdelme után a Szent Lélek beköltözik az emberi szívbe és új lényt KÉPEZ [образует]. Ne felejtsd ezt el…”

Vaszilij Jermakov atya szentpétervári lelkiatya volt

http://ricolor.org/about/3/