A vétekáldozat

Vétekáldozat


     A nem szándékosan elkövetett bűnökért vétekáldozatot kellett bemutatni (3Móz 4,1-35; 6,17-23). Az előírt áldozat bemutatása által helyre lehetett hozni a tiltó parancsolatok áthágásának következményét. Istennek mindenki számára azonos erkölcsi mércéje van, mégis az áldozatok a bemutató személy társadalmi helyzetétől függően változtak. Egyetlen vallási vagy világi vezető sem volt oly kiváltságos helyzetben, hogy bűnei felett el lehetett volna tekinteni, és senki sem lehetett annyira jelentéktelen, hogy bűneit fel ne róják neki.

      Az előírt áldozatok a következők voltak: a főpapért vagy a gyülekezetért egy borjúbikát kellett bemutatni, a vezető emberért egy kost, a közember vétekáldozata pedig egy nőstény kecske vagy bárány lehetett.

      Szertartási különbségek is voltak. A főpapért vagy a gyülekezetért hétszer kellett a vért a szentek szentjének bejárata elé hinteni. A közember vagy a vezető ember esetében az oltár szarvát kellett vérrel megkenni. Mivel ez engesztelő áldozat volt, az áldozatot bemutató bűnös nem részesülhetett az áldozati húsból. Ennek megfelelően az áldozati állatot vagy az oltáron vagy a táboron kívül kellett elfüstölögtetni, eltekintve attól a résztől, ami az áldozatot bemutató papot illette.

     Vétekáldozatot kellett bemutatni az olyan bűnök esetében is, mint a tanúskodás elhalasztása, vagy tisztátalan érintése, vagy meggondolatlan eküvés (3Móz 5,1-13). Ezeket a bűnöket ugyan szándékosnak is lehetne tekinteni, mégsem számítanak Isten elleni eltökélt szembeszegülésnek, amelyet halállal büntettek (4Móz 15,27-31). Az engesztelés keresése minden bűnbánó bűnös előtt nyitva állt, gazdasági helyzetére való tekintet nélkül. Ha nem tudott bárányt vagy kost áldozni, úgy ezeket galambbal vagy gerlicével is helyettesíthette. Egészen szegények esetében egy kevés liszt - egy napi fejadagnak megfelelő mennyiség - is biztosította a bűnöst, hogy Isten előtt elfogadtatást talált. (A vétekáldozattal kapcsolatos további eseteket lásd 3Móz 12,6-8; 14,19-31; 15,25-30 és 4Móz 6,-10-14).