Miért is ne lehetne, hogy a virágból Buttercup-ból egyszer, Butterfly Pillangó legyen?
Ha féregből lehet? Virágból miért ne lehetne?
Hiszen mennyei dolgok ezek.
Jaj, hát az illatomról beszélsz. Mert szerinted a Pillangónak nincs illata.
A közönséges boglárka virágnak sincs, nem is volt soha :) hacsak nem mennyei.
Mint Jézus sebei.
Ha senki se ismerte fel, feltámadása után, mert teste mennyei lett, a régi földit levetette, mégis hogy lehet, hogy a szegek ütötte sebek rajta maradtak? Ha földi lett volna az is, nem-e kellett volna azoknak eltűnnie?
Mintahogy földi arcának, hajának, testének?
Nem titok ez.
Lelki sebek voltak. Értünk viselte. Előbb volt az a seb, minthogy a fizikai megvalósulása.
Mert a mennyei mindig előbb van, mint a földi. Nem is a római katonák ütötték rajta, hanem azok az ördög-emberek, akik még jóval hamarabb - a Mennyekben - elárulták Istent. Nem is a földi testén ütötték, hanem a mennyein.
Mert Krisztus előbb volt, minthogy a Földre született volna, és minden előbb fájt neki.
Ő előbb viselte a terheket, minthogy a Földön lakozó emberek erről tudhattak volna.
Másképp nem is kiálthatott Tamás, amikor ezeket a sebeket meglátta: Én Uram! Én Istenem!
(Jn 20,28)
Hiszen, amikor látott, mindent megértett.
Ezt gondolhatta Tamás: 'Hogyan lehet, hogy a sebek rajta, ha Őt most meg nem ismerem? Mert földi ábrázatának hasonlatosságára nem hasonlít?! Hát úgy, hogy Ő előbb volt, minthogy én megismertem. Ő volt és van az Ő mennyei testében, a Mennyekben, amit Ő levetett, addig, amíg Földi életét leélte velem. Ő viselte értünk szenvedéseit már a Mennyekben, mennyei testében, amit most saját szemeinkkel láthattunk, saját kezünkkel tapinthattunk. Mi még csak oda tartunk, de Ő ott volt, onnan jött, és most is ott van. Ő már akkor 'meghalt', sebeket viselt értünk, amikor mi még nem is gondoltuk, amikor mi még szemeinkkel nem is láttuk.'
Ez a felismerés adott neki hitet. És amikor ezt felismerte, rájött, az aki most szemtől szembe vele áll, az az Isten!
Krisztus mindennél előbb volt! Ő maga az Isten!
Milyen jó is!
Hogy ezek a sebek léteznek, és léteztek!
Milyen jó is!
Hogy Isten soha le nem mondott rólunk!
Milyen jó, hogy ezek a sebek: Mennyeiek.
Ha azok a sebek nem lettek volna, és most nem lennének, Tamás semmiképpen sem hitt volna.
De most, hisz.
És hiszünk mi is, és boldogok vagyunk.
Jézus sebei örökkévalóak. Aminek mégis van kezdete és vége, de csak addig, amíg mi mindannyian meg nem érkezünk oda, ahol Ő van. Hogy végre:
Teljes legyen a Teremtés, összhangban.
Az Ő sebei - velünk - begyógyulnak.
Az Ő sebeiben gyógyultunk meg.
Akiben pedig mindez: Egy Egész.
Egy - mennyei - Ember.
Egy Test.
Az Igaz Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése