Mennyei testünk

Mindig kedvesen gondoltam arra a történetre, amikor Jézus feltámadt, és a sírkertben lévő Magdalai Mária nem ismerte meg. Sírt, sírt az asszony, vajon könnyei takarták el Őt?
Miért nem ismerte meg? Miért hitte, hogy a kertész Ő?
És látjuk, sorjában a tanítványok se ismerik fel, Tamásnak arra is szüksége volt, hogy sebei helyét megsimogassa.

Mi történt Jézus arcával?
A torinói lepel képmásával? Ha ugyan az az Ő arcát mutatja.
Hová lett Jézus arca, hogy megismerhették volna azok, akik vele voltak.
Hiszen Magdalai Mária is csak a hangjáról ismerte meg: Mester! Te vagy az? - kérdezte, amikor Jézus a nevén szólította.

A hang, változatlan maradt. De igaz az emmausi tanítványok még a hangjáról se ismerték fel.
Ám, amikor a kenyeret megtörte. A mozdulataiból, igen!

Mint amikor én, még rossz volt a szemem, és az utcán szembejövöket nem ismertem meg, hiszen szememmel nem láttam. Mozdulataikat lestem, járásukat néztem, mert abból megismertem őket, de amikor megszólaltak egészen biztos voltam mindenben.

Hová lett a test?
Hová lett az arc?
Amiről Jézust felismerhették volna?
És maradt meg csak a hang, és a mozdulat, ami egyedi. Erről mégis bizonyosan felismerheti mindenki.

Ebből azt lehet következtetni, hogy halálunk után, a mi testünk elváltozik.
Ahogyan Jézus teste is elváltozott, többé nem volt hasonló a földihez.
Bizony a Mennyben földi testünk ábrázatáról mi egymást fel nem ismerjük.
A hangunkról és mozdulatainkról viszont igen.

Jézus, amit Máriától az anyjától örökölt testet levetette, mint földi burkot, ami lett egészen égőáldozatul, és lett nyilvánvalóvá a mennyei, amit addig láthatalanságba burkolt a földi test.
Ki látta földi szolgálata alatt a mennyeit? Senki, még Péter még János apostol se.
Hanem csak ha mégis akkor színeváltozásakor a hegyen. Építsünk három sátrat!
Ki ismerte meg Jézust a tengerparton? Hát talán senki, de azért mégis:
A hit szemei.

Újra és újra, a hit szeme.
Újra és újra, a hit szeme lát.
Hiszen a hit, a Mennyből lát, mennyeit.

Hiszen hogyan beszélgettek a tanítványok a parton, ahogy együtt voltak vele, feltámadása után, talán ez Ő? De nem merték megkérdezni. Ki ismerte fel Őt, feltámadása után? "Uram?! Te vagy az?"

Így vagyunk mi is. A mi mennyei lelkünk, amit már megkaptunk a mi mennyei Atyánktól emberi szemnek most még láthatatlanul, de létezik. Ki látja azt? Senki.
Más emberi szemnek láthatóvá akkor lesz, ha levetkőztük a mi földi testünk, és felöltözzük rá a mennyei testünk.

Miért kérdezed, hogyan lesz ez lehetséges?
Talán tudatában voltál-e teremtésednél, amikor az Isten a DNS molekuláiddal együtt részről részre teremtett téged, a te lelkeddel együtt? Talán volt-e befolyásod rá?
És mégis, igen, irányuljon minden te egész akaratod, és érzésed a mennyei Atyádra, hogy sötét folt ne legyen benned, hogy színről színre láthasd az Istent. Hogy, amikor a te mennyei ruhádat, tehozzád szövik, szépségről szépségre haladjanak benne, minden egyes részében.

Újuljatok meg szívetekben és elmétekben!

Ez 18,31; Ef 4,23

Vigyázzatok, mert nem tudhatjátok, nem e jár közöttünk!