A HIT ÉS AZ IMÁDKOZÁS
A hit egyedi, és meggyőződésből fakad. A következőkben két részre bontom a témát. Egyrészt, hogy milyen hívőnek kell lennünk a hit, másrészt az imádkozás szempontjából. E kettő egy bizonyos ponton szorosan összefügg. Annyiban, hogy a hit egyik vetülete az imádkozás. Amilyen a hit, vagyis amilyen egyediségeket hordoz magán, olyan lesz az imádkozás. A hit nem függ az imádkozástól, olyan módon, hogy a hit az imádkozástól független, létező, belső valóság, vagyis meggyőződés. Meggyőződés Isten létezéséről. De mint majd később az imádkozás címszónál kifejtem, az ima alatt Isten folyamatosan megerősít minket és belső meggyőződésünket. Az ima aranypecsétje a hitnek. E kettő eredménye a személyes kontaktus, a bizalmi kapcsolat Istennel.
1. A hit
A hit kezdete a meggyőződés Isten létezéséről. Előzménye Isten keresése, amelyre Isten általam elfogadható módon válaszolt. Az első mély egyéni benyomás Istenről, amelyben dominálhat érzelem, tudás és Istentől visszaigazolt érintés vegyesen. A meggyőződés belső, tudatos, saját és egyéni, változhatatlan, az idő nem alakítja, ez biztosan áll. Meggyőződtem, megtértem. Ezek után a meggyőződés már tisztán áll előttem és tudatosan vállalom. A megtérés az ember lépése Isten felé, amire Isten válaszolva a megtért embernek megadja a hit ajándékát, amely alapként szolgál a további hitben való növekedéshez.
A hit Isten ajándéka. Egy darab reálisan érzékelhető, szellemileg megfogható ajándék. És mint tudjuk Isten ajándékai visszavonhatatlanok, és megbánhatatlanok.
Róm 11,29
„Hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok.”
Isten nem veszi el azt, amit adott. Ugyan mi „elveszíthetjük”, vagy „eldobhatjuk” magunktól később a hit ajándékát, amit, ha megteszünk, szintén szabad akaratunkból tesszük, szintén meggyőződésből, de nem az isteni hit meggyőzéséből, hanem a világi hatásoktól vezetve, a világ meggyőzésétől. Ez az emberi hozzáállás az isteni megvetéséből ered.
Tehát nagyon fontos, hogy megtéréskor tudatában legyünk mit teszünk, és mit kapunk. Rálépünk Isten útjára és elfogadjuk Istentől a hit ajándékát. A hitet, úgymond tehát kapjuk, miután eldöntöttük, hogy Isten útján fogunk járni, Jézus Krisztust követve.
Szeretnék nem közhelyekben beszélni. Isten útján való járás azt jelenti, hogy elhiszem Jézus Krisztus keresztáldozatát magamért, valamint elfogadom a Bibliai igazságokat. Ezenfelül a Biblia törvényeit, szabályait megtartom.
Ez egy döntés. Az én döntésem, egy bizonyos napon, órában, miután feltárták előttem ezt a lehetőséget.
Róm 10,14-17
„De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek?” A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.”
A hit nem egy külső emberi meggyőzés, és nem egy belső növekvő elfogadás eredménye, hanem Isten ajándéka, hogy létezésében kétségkívül higgyünk.
Példa erre, hogy sokszor nem tudsz meggyőzni hitetleneket Isten létezéséről semmilyen érvvel. Mert tégedet sem az érvek sokasága, hanem maga Isten győzött meg róla. A hitet nem tudod megmagyarázni senkinek, akárhogy fogsz is hozzá, egy hitetlen csak csodál téged, és fanatikus csodabogárnak tart. Nem érti, honnan van benned a hit. És ha magadba nézel, te se tudod, mikor jött és hogyan, csak azt tudod, Istentől van, mert Őreá irányít. Ez egy titok.
Az ajándék ingyenes, bárki, aki kéri, megkapja. És hívővé lesz. Ez az Úr könnyű, és gyönyörűséges megoldása az ember bűnei megbocsátására.
Az az Isten akarata, hogy erre a Tőle kapott alapra jó minőségű köveket építsünk, az ismeret által, amely által egyre szilárdabb, szélesebb látókörű hitünk lesz. De az emberi szuverenitás alapján, mindenki saját maga dönti el, hogy mit hagy meg a hitében és mit dob ki. Az Isten szerinti életmód tekintetében lehet önmagunkat állandó értékvizsgálat tárgyává tenni, szükség esetén fölülbírálni, és növekedni, vagy stagnálni is. Az alapnál azonban lejjebb nem lehet menni. Aki hisz Istenben, aki megtért, azon a kis alapponton keresztül mindvégig hívő marad, csak nem építi, vagy leépíti a keresztyén értékeket életében. A tudatosan megtagadott istenhit, a tudatosan elvetett alap viszont ismét pogányságot és örök halált eredményez.
Az alapra felépített hit akkor igazi, ha saját tapasztalásból ered, és nemcsak a tanítások elfogadásából. A hit ingadozhat erőszakos (tév)tanítások nyomása alatt, - ezt lehet látni azokon a gyülekezeti tagokon, akik folyton azon panaszkodnak, hogy nincs hitük, gyengül a hitük. A hit építőköveit, tehát azt, milyen cselekedetei, gondolatai, hozzáállása legyen egy keresztyénnek, általában, prédikátorok, tanítók és egyéb emberek tanításaiból, könyveiből szedik össze az emberek. Kevés az olyan hívő, aki saját maga jár utána a Bibliában az igazságnak, és ha igen, akkor is a legtöbb, már a kapott tanítást ellenőrzi egy kapott szemüvegen keresztül. Kevesen látják meg a meztelen igazságot Isten közvetlen tanítása nyomán, noha erre lenne szükség a hitbeli megerősödéshez. Ezért figyelmezteti Jézus a tanítókat, hogy nagyobb súllyal mérik majd meg őket, mert sokan hallgatnak rájuk, olyanok, akik – tekintélytiszteletből is - nem bírálják felül őket.
A hit áldása öröm és békesség.
Ezen a téren külön kell választani a dolgokat. A hit tényeken alapul. Megnyugvást jelent, örömöt is. De itt nem az érzelmi örömről van szó, ami bizonyos, hogy jó a léleknek, és ezért sok hívő - zenei dicséretek és egyéb vallásos gyakorlatokkal - érzelmeit felkorbácsolva újra és újra ezt szeretné elérni. Ugyanis a világból ismert felhőtlen öröm, boldogság érzet mindig külső örömteli tényezőktől függ, un. stimulációkra jönnek létre, és nem a hívő állapotomtól. Az érzelmi állapot soha nem mutathatja, sem magának a hívőnek sem a kívülállónak, hogy most „jó hívő”-e valaki, vagy se. Az ugrabugrálás és vidám mosolygás nem jelent semmit.
Az igazság az, hogy az alap nem indikál szüntelenül és magas minőségű érzelmi pozitív túlfűtöttséget, bár a megtérés időszakában, és más különleges időszakokban ez is jellemző lehet egy hívőre, akár hosszabb folyamatos időszakra is.
Azt akarom mondani, hogy az Istenben való hitre, és a vele való kapcsolatra egy másfajta, nem érzelmi örömtől és helyzettől függő béke a jellemző. Ezt a dolgot magának a hívőnek is meg kell tanulnia, ha kiegyensúlyozottságot szeretne lelni életében, ami nem azonos a felfokozott boldogság érzettel. Ugyanis az Istentől kapott békesség és öröm a belső meggyőződésünkből következik, vagyis, hogy tudom és hiszem Isten létezését, Jézus Krisztus értem hozott keresztáldozatát, ily módon tudásom van a jövőmet illetően, miszerint Isten megváltott engem a halál nyomorúságából, és örökké vele élhetek majd az Ő országában. Tehát az Istentől kapott öröm és békesség a tudáson és az Istennel való kapcsolaton nyugszik, nem az érzelmeken. Ez a tudás pedig belső, örökre szóló megnyugvása a léleknek.
Erről beszél Jézus, amikor ezt mondja a Jn 14,27. versben: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
Ha némelyik Isten gyermeke kívülről nyugtalannak, feszültnek tűnik is, nem jelent semmit, hiszen senki sem tudja, milyen megnyugvás lakik az ő lelkében, amely viszont biztonságot, vagyis békességet ad neki Istennel való kapcsolatában, ez másoknak majdnem mindig láthatatlan marad. És lehetnek olyan szomorú hívő emberek is, akiknek az új, megtért életükben még kevés az olyan építő kő, vagy régi sebekből való gyógyulásuk, amely olyan örömöt okozna nekik, ami arcukra is kiülne, viszont annál több van még a lelkükben a régi életükből származó negatív élményekből.
Mindennek lényege, hogy megtaláld a hited Istenben, Jézus Krisztusban, és hogy betartsd az Ő parancsolatait. Ez utóbbi könnyű is, meg nehéz is, de tény, a belső meggyőződésből következnek a cselekedetek. Minden cselekedet a belső hitet mutatja. A cselekedetek a hit vetületei. A hit formálja a cselekedeteket. Azonban szükséges, hogy amint hiszünk, úgy cselekedjünk, egyébként majdnem fölösleges a hit. Istennek nagyon kedves a hitben való, engedelmes élet.
Ha gyakorlod életedben Jézus tanításait és betartod parancsolatait, bizonyítod a hitedet.
Jak 2,14-26
„Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? […] Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. […] Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. […] Mert ahogy a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetei nélkül.”
Mt 22,36-40
„Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
Róm 13,9-14
„Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése. De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.”
Néhányan felteszik azt a kérdést, hogy mi az, ami folyton folyvást azt érezteti a hívő emberrel, hogy hol erős a hite hol meg gyenge? Valójában ennek érzése nem függ össze az ember hitével, sem a cselekedeteivel.
Nem tudom a más felekezetű keresztyéneknél igaz-e, de a karizmatikusoknál téves tanítások nyomán, téves igények léptek fel a hívőkben, a téren, hogy milyen magatartást kell képviselnie aktuálisan fellépő kétségeivel szemben. A karizmatikus hívő ember lelkiállapota attól lett függővé, hogy a tökéletes karizmatikus hívő ember mintaképének, éppen hogyan felelt meg aznap (tudtam-e imádkozni és milyen minőségben, böjtöltem, szolgáltam-e, stb. és leginkább a szolgálatra vonatkoznak ezek a belső téves kérdések.).
Sok hívő embert keserít meg és visz depresszióba, a vélt, sejtetett vagy valósan is felvázolt tökéletes mintaképnek való megfelelés kényszere. A megfelelésre való törekvés következtében jutnak el hívő emberek odáig, hogy mivel a beállított mintaképet nem érik el, olyan kezelhetetlen kétségeik támadnak, aminek következtében egyre lejjebb csúszó gyengülő hívőnek vagy később hitetlennek tartják magukat. Pedig ezt sem cselekedeteik, sem beszédük - és megkockáztatom -, még gondolataik minősége sem igazolja.
E téves tanítás hátterében - mint mondtam - a mintakép felállítása áll. Ez a mintakép legtöbbször pont Jézus Krisztus.
Ezek a tanítók Jézust hozzák példának életünk minden területére, Aki tökéletes és szent volt mind hitében, mind cselekedetében, mind gondolataiban. De ezek a tanítók elfelejtik, hogy viszont azok az emberek, akik Jézussal találkoztak, legtöbbjük így kiáltott fel: Segíts az én hitetlenségemen! Ezen a téren nekünk nem Isten Fiához kell mérni magunkat, hanem az egyszerű bűnökkel, és az élet dolgaival terhelt emberekhez, akikhez Jézus küldetett, mert azok az emberek példáznak minket. Noha Isten így mondja: Legyetek tökéletesetek, miképpen a ti mennyei Atyátok tökéletes! – én is ezt mondom, törekedjünk is rá, de nem lehetünk, és nem is vagyunk többek, mint azok az ókori emberek, akiknek ez az Ige közvetlenül szólt. Ha pedig ezt az Igét azért mondta Isten, hogy betöltsük, akkor Isten maga ad erőt ehhez, az Ő Szent Lelkével, hiszen Jézus is segített a hozzá forduló embereknek.
A mintakép, a főhöz való hasonlóság emberi erőt meghaladja, Istent kell kérni, és Ő mindenkinek egyedi úton-módon segít a tökéletesbítésen. Ahogyan nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma élet sem. Ily módon Isten mindenkit személyre szólóan, egyedi módon segíti, támogatja a szent élet megformálásában. Ez talán természetes is.
Olyan kérdés ez, amelyben feltétlenül rendet kell rakni, ahhoz, hogy minőségileg boldog, Istenben ujjongó életet élhessünk.
Istennek minden ember egyformán értékes lett Jézus Krisztusban, és Ő kész rá, hogy hitet adjon – természetesen, ha együttműködünk vele - és kiteljesedett boldog szent életet adjon, mind a hit, mind a hétköznapi életünkben.
A többi rajtunk múlik, hogy mi elfogadjuk-e Isten akaratát életünkre nézve, és készek vagyunk-e szüntelen kutatni, majd megcselekedni azt.
Ne egymáshoz mérjük Istennel való kapcsolatunkat, hanem önmagunkhoz. Jegyezzük meg, mennyit fejlődtünk bizonyos időszakokhoz képest, és meg fogjuk látni, Isten igenis itt van az életünkben és növeszti a mi hitünket, az Ő dicsőségére.
Az Újszövetségben található Zsidókhoz írt levélből kiemeltem a hithős zsidóknak egy rövid összefoglalását. Az Ószövetségben részletesen le van írva tanulságos életük és Istennel való kapcsolatuk.
Zsid 11. fejezet
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.
Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves.
Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.
Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy.
Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel.
Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.
Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan.
Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni.
Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.
Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni”.
Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.
Hit által áldotta meg Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákóbot és Ézsaut.
Hit által áldotta meg a haldokló József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.
Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására, és rendelkezett teteme felől.
Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától.
Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.
Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant. Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket.
Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek.
Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át.
Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor a kémeket békességgel befogadta.
És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban.
És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.”
2. Az imádkozás
Legfőbb feladatunk önmagunk munkálása, Istennel, Isten által, Isten kedvére. Az imádkozás során nemcsak kérünk, hanem elmélkedünk, és beszélgetünk Istennel. Imában kérjük Istent, hogy munkáljon bennünket, és mutassa meg, mit kell nekünk tennünk, hogy engedelmes szolgái legyünk.
Az imádkozás számomra Istennel való együttlét, Isten imádása, Isten közelségének élvezése. Ennek helye, és ideje egyénenként változó, mert valaki a robogó buszon is elmélyülten tud Istennel „beszélgetni”. A lényeg, hogy egyéni imaélete legyen az embernek, mert ebben van az erő.
A gyülekezet csak olyan értelemben igazán imádkozó gyülekezet, ha a tagok otthon is imaéletet folytatnak, amelynek nemcsak a kérés a lényege, hanem a személyes együttlét Istennel.
A gyülekezetben történő imádkozás, nemcsak azért ér el látható eredményeket, mert a gyülekezet együtt emeli fel a hangját az Úrhoz, hanem mert voltak olyan emberek a gyülekezetben, akik előzőleg és folyamatosan imaéletet élnek az Úrral. Úgy mondhatni az Úr, az ő imájuk meghallgattatásaként, cselekszi a csodákat, teljesíti a kéréseket.
A kívülállók számára láthatatlan imaélet az, amely erőt ad a személynek és a személyekből álló gyülekezetnek.
Az imaélet kifejlesztése, legyen életünk első célja. Bizonyos, hogy ez az a befektetett munka, amely majd többszörösen meghozza gyümölcsét. Ne felejtsd, a gyümölcs lassan érik, akár egész életünk kell, hogy megérjen valami. Isten, aki a gyümölcsöket érleli, legyen kitartásod a jóra való várásban.
A kérések és csodák nem megtörténtének oka nem csak a rossz imaélet, hanem a következő.
Istennek a világtörténelemre és életünkre nézve is van egy célja. Nekünk szükség az Úr gondolatait keresni, és az Ő hullámhosszára állni. Megérteni akaratát, a világ és a mi életünkben. Ha megtaláljuk, akkor már tudni fogjuk, miért és hogyan imádkozzunk, amely mivel az Úr akarata az, helyes lesz és gyümölcsöző.
Minden hívőnek legyen saját kapcsolata az Úrral, és saját titkos imaélete. Ez fog neki erőt adni, és ez fog látható eredményeket hozni beteg emberek, megtéretlen emberek, és hívő emberek életben.
Hiszem, hogy Isten teljesíteni kívánja minden kérésünket, de ennek előfeltétele, hogy mi is teljesítsük az Ő, számunkra kijelölt útját. Össze kell forrnia belsőnkben Istennek és a lelkünknek, és imáink célt érnek, csodákat hoznak. Isten akarata ez.
Az imádkozás, elsőként is az Istennek való engedelmesség függvénye és csak utána a hité. Az imádkozás, alapvetően készségből fakad! Vagyis elhatározás kérdése.
János evangéliuma 11. rész elbeszél egy történetet. Jézus a több napja halott barátja sírjához ment. Istennek szándéka volt, hogy feltámassza Lázárt, mert Lázár kedves volt előtte, de volt ott két nő is, Márta és Mária, akiket hitükért és kedves odaadó engedelmes lelkükért ugyanennyire szeretett. Megmerem kockáztatni, Isten irgalma, Lázár feltámasztása itt e két nő hite miatt adatott. Bizony milyen nagy szeretettel szeret minket az Isten, azokért, akiket szeret csodákat tesz.
Ha hitben tökéletesen járunk, Isten meghallgatja kéréseinket. Nem azért, mert imádkozunk, hiszen kérni mindenki tud, hanem odaadó szeretetünkért, engedelmes életünkért, alázatos, Istent kereső szívünkért. Ha ilyenek vagyunk, bizony lélekben mindig térden állunk. Ez az igazi ima.
Oh, dehát Isten útjai, titkai, és akarata kifürkészhetetlenek. Az ember élete Ő előtte bizony csak egy múló pillanat. Megtudhatnánk e mindig fejteni, ha tökéletesek vagyunk is, mit miért nem tesz meg életünkben, bárhogyan kérjük is Tőle. Isteni titok ez, de bizonyos bölcsesség van mögötte, mert az igazaknak minden a javukra van, bizton állhatunk.
Kijelentést ki kaphat mindig mindenre nézve? De nincs lehetetlen, ha kérünk, kapunk, megkapjuk a válaszokat, ha sok idő telik is el, Isten jól tudja, mikor hordozhatunk el bölcsen egy kijelentést. Mikor van szükség a Tőle kapott válaszra úgy, hogy az a legteljesebb mértékben tudjon minket tanítani, vezetni, bátorítani. Minden történés egy tökéletes cél felé tart, a te személyes életedben is, és maga a te személyes életed is a nagy egész isteni terv része, amely az évezredek alatt bontakozik ki.
Bizonyos, hogy akik az Úrban bíznak, azoknak sorsán az Úr vigyáz. Ha megtéretlen szeretteidért izgulsz, csak nyugodj meg, amilyen most vagy a Földön, nem olyan leszel a Mennyben, más szempontok fognak vezérelni, de kitartóan imádkozz földi szeretteidért, amíg a Földön élsz, mert a te nagy szeretetedet és kitartásodat használja fel az Úr, hogy másokat is megmentsen az örök életre. Imádkozz!
---
Kéred tőlem testvérem, hogy írjam ezekhez a bejegyzésekhez alul,
hogy mikor írtam őket. Rendben, írom:
A fenti írásom készültének ideje: 2002. március – 2004. december
Az utólagos beírások 2013-ban készültek, ezeket ott jegyzem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése