A kifelé irányuló munkát Istenért csak úgy végezhetem el, ha belsőleg Nála vagyok. Ha nem tartózkodom az Ő jelenlétének rejtett szentélyében, szolgálatomban rövidesen elernyedek.
E szirten sokan hajótörést szenvednek.
Az emberekkel való érintkezés forgatagában és a szolgálattal járó izgalomban állandóan fenyeget a veszély, hogy elveszítjük Isten jelenlétének komolyságát és nyugalmát.
Erre a leggondosabb éberséggel őrködjünk.
Ha megszűnt a szent, isteni hangulat, amely a "sarutlan lábak"-ban jut kifejezésre, szolgálatunk nagyon hamar lélek nélkül való és gyümölcstelen lesz. Ha elnézzük, hogy munkánk az Úr és szívünk közé furakodjék, akkor annak értéke kicsi lesz. Csak ha magunkba vesszük Krisztust, akkor tudjuk Őt helyesen szolgálni. Csak ha a szív az Ő közelébe időzik, tud a kéz az Ő nevének kedves szolgálatot végezni.
Krisztust hévvel, üdén és erőteljesen csak az tudja másoknak bemutatni, akinek lelke titkon Belőle táplálkozik.
Enélkül lehet sikeres előadást tartani, lelkesítő imát mondani, szép könyvet írni, vagy más hasonló tevékenységet kifejteni, de nem Krisztusnak szolgálni. Aki Róla másoknak bizonyságot akar tenni, annak elsősorban a saját lelkében Vele kell foglalkoznia.
Boldog az az ember, aki ilyen módon munkálkodik, bármi is legyen munkájának eredménye és szolgálatának fogadtatása.
Mert ha szolgálata nem is tudná az általános figyelmet felkelteni, vagy nem tudna semmilyen látható eredményt felmutatni, ő maga mégis Krisztusban bájos és boldogító pihenőhelyét és biztos osztályrészét leli, amelyektől senki sem foszthatja meg.
Aki azonban csak szolgálatának gyümölcseit szemléli élvezettel és megittasul saját tevékenységétől, vagy csak a neki szentelt figyelemben és az általános érdeklődésben gyönyörködik, olyan vascsőhöz hasonlít, amely másokhoz elvezeti a vizet, de maga abból csak a rozsdát tartja meg.
 |
| Mi marad neked? |
Milyen sajnálatraméltó állapot ez! Pedig minden szolga állapota ilyen, aki többet törődik munkájával és annak eredményével, mint az Úrral és az Ő dicsőítésével. Szolgálatunkat csak akkor végezzük helyesen, ha azt az Úr lábainál kezdjük, folytatjuk és ott is fejezzük be.
/C.H. Mackintosh/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése