Test - szentség

Pali bácsi nyaktól béna volt, reggelente elmentem hozzá, segíteni, beadni a gyógyszerét.
Egyszer egy ilyen ügyködésemben, nézett engem, majd ezt mondta:
"Magát biztosan sok férfi szerette volna megszerezni.!"

Hirtelen megállt bennem a levegő, éreztem tagjaimban a fiatalság vitalitását, többet, mint a nőiességet. Az erőt, a dinamizmust. Picit a szavakon merengtem még, a múltam is átvillant agyamon, sőt a jelenem is, hogyan és milyen intenzitással szeretnek engem az emberek. Hogyan válaszolhatnék, frappánsul?
Majd kajánul elmosolyodtam és azt mondtam:
"Pali bácsi, ha tudná!? És hogy nemcsak férfiak, de nők is!"

Huncutul elmosolyodott "Képzelem" - mondta, és én tudtam, hogy aznapra megszereztem neki az örömöt.

---

Igen. Sosem értettem, milyen hatással vagyok az emberekre.
De nyilvánvalóvá lett előttem is, az a természetes adottságom, hogy vonzódnak hozzám.
Akár tetszik nekem, akár nem.
Ahogy testvérem egyszer jól megfogalmazta:
"Bogi, te egyszerűen kiprovokálod az emberekből, hogy szeressenek!"

Általános iskolában a legszebb és legokosabb fiú barátságát élvezhettem.
Majdnem mindennap hazakísért az iskolából.
Szerencsés voltam, nyolcadikig, megőrizhettem az ő barátságát,
úgy, hogy közben titokban szerelmes voltam belé, vágytam rá, hogy megfogja a kezem,
esetleg megcsókoljon.
Mégis, sosem került erre sor, vigyázott rám, valahogy mind a ketten tudtuk a mi barátságunk így jó,
a legjobb, a legtökéletesebb tini fiú-lány mély barátság.
Tehát ebben is volt részem!

Ritka szerencsések közé voltam sorolt. Pedig sosem voltam szent, ha úgy adódott volna, hogyne rosszalkodtam volna! De ettől megőrzött az Úr.
Szinte az összes osztálytársam szeretett.
És csak nagyon későn tudtam meg, hogy engem tartottak a legszebb lánynak.
A fiúk egyszer összevesztek a jelenlétemben, amikor véletlenül kikotyogták előttem,
hogy szerelmesek belém.
Csak csodálkozva néztem, meg se mertem szólalni, belém?
Oh, ha tudtam volna, lehet kacérkodtam volna is.
Végtére is, miért is ne? Az egyik nekem is tetszett.

Fiam mondja, oh anya, régi osztálytársaid biztos azt gondolják, milyen szerencsés az a férfi, aki a férjed lett.
És valóban, tényleg hallottam már férfiakat, amikor ezt mondták nekem.

Később, láttam, valami mély benyomást teszek az emberekre.
Talán a szép arcom?
Vagy a finomságom?
Vagy talán ismertségem is tette ezt. Nem tehettem róla milyen családba születtem.
Sosem gondolkoztam rajta.
Sem hátrány, sem előny nem ért belőle.
Sőt, talán inkább előny, mert mégis családi nevünket a munka után járó tisztelet övezte, ha ismerték.

Egyszer megállított egy rendőrautó, amikor a stoptáblánál nem álltam meg a motrommal.
Egyébként is, nagyon rám voltak cuppanva, gondolom egy szép nő, egy szép motron, állandóan kimutogattak a rendőrautóból, kiszóltak hozzám. Az agyamra mentek.
Megmondom őszintén akkorra már elégé megdühödtem rájuk, mert mégis csak egy védtelen nő vagyok, zaklatásnak vettem.

Akkor, amikor megállítottak, hibát vétettem. Csak lassítottam, de nem álltam meg ott, ahol kellett volna.
Tehát, jogosan rámdudáltak, hogy álljak meg.
Volt már élesebb találkozásom rendőrökkel. Akkor egy fiatal lányt kellett volna kísérnem rendőrségi elmeszakértői vizsgálatra. Mivel nem bírtam a lánnyal és nem értünk időbe be, a rendőrök kijöttek elénk.
Autójukkal úgy fékeztek le mellettünk, mintha éppen gyilkosságból jöttünk volna.
Kiugrottak a kocsiból, átugrották az árkot, előrántották a gumibotokat.
Mivel nem tudták melyikünk a behívott személy, a kísért elé ugrottam, védelmül és kitartottam a kezem.
Csillapítva, hogy álljanak meg, minden rendben. Akkor megenyhültek, és eltették a gumibotokat, mindent tökéletesen jól kezeltek. Az egész filmbe illő jelenet volt, szerintem zene is szólt alatta. Nem mondom, hogy nem féltem.

Tehát most is a rendőrök e védtelen nőre, vagyis rám, mint a fenti hasonló esetnél kiugrottak az autóból, mintha valami fegyveres bűnöző lennék. Na jó, tényleg várták már, mikor történik ez meg. Raádásul másik csodálatosan szép barátnőmmel voltam. No, de, most, tényleg, melyik férfi ment volna el mellettünk szónélkül? Ha adódik egy ilyen alkalom? Ki ne csapna le?
A közelünkbe érve lassítottak. A motromat felhúztam.
Kérték a papírjaim.
Amikor a rendőr a személyim nézte, rámnézett, "a maga anyukája a gimnáziumi rajztanárnő?" - kérdezte.
Oh - gondoltam magamban - "remélem, nem buktatta meg!" - válaszoltam szinte csipőből, hangosan kiejtve gondolataimat. Hirtelen meg is ijedtem magamtól, ugye nem tiszteletlen dolog így beszélni egy közeggel?
Látszott, hogy megenyhül, belseje olyan lágy lett, mint a vaj, "nem, - mondta - nagyon szerettem a rajzot."
Aztán rendezte múltba révedő gondolatait, kezembe nyomta a papírokat és azt mondta: "anyukájára való tekintettel, mehet."

Sokszor megéltem ezekhez hasonlót.
Lépten-nyomon, hol apukám, hol anyukám, hol nagybátyám, hol nagyszüleim, vagy a magam révén is, hol az Istenlelke tette, sok kedvességet láttam magam irányába.
Ellenségeskedéssel szinte egész életemben nem találkoztam.
Ha igen, az is, ha beszélni kezdtem múló árnyként elmúlt.

Soha nem kellett védenem magam.
Sem elbújni, az mögé, hogy én vagyok valaki.
Ilyenekre nem adtam.

Hanem sőt, még inkább meglepett, ha azt láttam, szeretnek az emberek, sőt, önmagamért szeretnek, úgy ahogy vagyok.

Szóval ugye te is belátod, ritka szerencsés vagyok!

---

Egyébként pedig semmire nem is lehetek büszke.

Csak a Szentlélekről gondolkoztam.
És a testről.

A Rómabeliekhez írt levélben van írva, hogy Lélek által öldököljük meg a test vágyait, szenvedélyeit tagjainkban, hogy egyre inkább a Lélek szerint járjunk.

Valahogy csak annyi, Krisztus menyasszonya vagyunk, a fele-sége.
A másik fele.
A Szentlélek tesz képessé minket minden szentségre, amelyet az Ő Lelkéből kaptuk.
Nem a saját erőnkből.

Valahogy azt értettem meg, ha Krisztus a vőlegény, nem is csoda, hogy kizárólagos jogot szeretne formálni testünkre is! Senki, és 'semmi' tisztátalan nem érintheti.
Ahogy a menyasszony testét, senki más nem is érintheti, csak a vőlegény. Az az Övé.

Szent dolgok ezek.
Nem is véletlen, hogy Krisztus a feltámadott új mennyei testünk kizárólagos birtokosa, Tőle kapjuk majd ajándékba.

---

A Szentlelket annak jelenlétét, megtérésem óta mindig érzékeltem, sokat tudnék és fogok még Róla írni.
Bizonyságokat is.

bogi