a fügefa...
Tegnap délben füvet nyírtam.
Először.
Volt egy vödör víz a füvön.
Ráöntöttem a fügefára, ami száradt ágaival meredett felfelé.
Egyetlen egy kicsi hajtás volt rajta, azt is véletlenül levertem.
Oh hányszor gondolkoztam én már ezen a fügefán!
Jézus megátkozza, mert nincs rajta füge, csak levél,
oh dehát ha nem is volt fügeérés ideje, miért ily kegyetlen ez az Isten?
És fiam a minap reggel felül az ágyban, és mondja:
- "Anya álmodtam!"
- "Mit álmodtál? Mondd."
- "Azt, hogy a fügefa megvan tisztítva, metszve, rügyezik és fügét hajt."
Oh - gondoltam magamban - ez igen szép álom.
Isten megint üzent nekem.
Ami lehetetlen! Istennel lehetséges.
Ma reggel kimentem, a kertbe, véletlenül rátévedt a szemem a fügefára:
"de hisz! de hiszen! tegnap néztem!"
És ím, friss hajtások, s megannyi sok füge kezdemény!
Hogy lehet ez?
Ámultam. Futni szerettem volna, ... fényképezőgépet!
Hát Isten nem volt kegyetlen?
A fügefán kellenek a fügék!?
Ha lomb sincsen, ott kell, hogy látszódjanak a gyümölcskezdemények!
Ezért átkozta meg Jézus!?
Mert többször is megkapálta, megöntözte, megtrágyázta... oly sokáig várt...
és nem lett rajta semmi.
Ám ez az én fügefám.
Ezen még lomb sincs, de már fügét hajt!
Istenné legyen a dicsőség!
Oly boldoggá tett!
---
Aztán megérett, és ettünk belőle bőven:
http://testveremnek.blogspot.hu/2013/10/kesoi-nyar-2013-oktoberben.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése