A FÖLDI GYÜLEKEZETBEN
A gyülekezet szervezeti formája most csak azért fontos, hogy kereteket adjon. Egyrészt a szervezeti külső keret nem jelent semmit, nincs köze a hithez, üdvözítő hatása sincsen, minthogy az is mindegy, hogy nagy gyülekezetbe jár-e valaki, vagy kicsibe, hetente vagy havonta; nem ezen áll vagy bukik a hívő ember. Egy kéttagú gyülekezet is lehet gyümölcsöző, bármennyire elfogadhatatlan ez sok karizmatikusnak.
A létszám tekintetében inkább híve vagyok a házankénti összejöveteleknek. Mert,
1.) ez nem ró anyagi terhet a hívekre, azzal, hogy templomot építsenek;
2.) flexibilis marad;
3.) a tagok, mivel kisebb csoportról van szó személyesebben, közvetlenebbül tudják egymást szolgálni, mert úgy tartom, hogy nem egyedül egy embernek, lelkipásztornak kell az Isten népét szolgálnia, hanem mindenkinek kölcsönösen egymást kell szolgálnia a neki adatott karizma által. Erre a célra a kisebb csoportok alkalmasabbak;
4.) a Bibliában is a házankénti összegyülekezésről olvasunk.
A karizmatikusok egyik érdeme, hogy új énekeket hoztak a gyülekezetekbe, új dallamokkal és mai modern zenei felszereléssel. Ellentétben a történelmi egyházakkal, ahol az énekek ötszáz évesek. A dalokkal ugyan nincs semmi baj, de a mai modern ízlésnek megfelelő felújításukkal több embert lehetne vonzani a templomokba. Úgy tudom, már tettek erre felé lépéseket.
/Persze sosem felejtem el, amikor még a 90-es évek végén a rádióban a magyar katolikus egyház fejétől egy riportban hallhattam, hogy ezek a modern zenei karizmatikus gitáros éneklések magától a Sátántól vannak. Később én csodálkoztam a legjobban, amikor ugyanazokat a protestáns énekeket a 2000-es évben ugyanabban a dallamban, ugyanazzal a szöveggel vagy némi módosításokkal a miséken már a katolikusok éneklik, sőt gitárral, hangszerekkel kísérik. Most róka-béka, vagy béka-róka, akkor most a Sátántól van, vagy nincs? Nem hiszem, hogy az egyszerű katolikus hívek tudnák, hogy ezek a dalok, amit éppen énekelnek, melyik amerikai protestáns karizmatikus mozgalomból valók. Én még az eredeti angol szöveget is ismerem. Sőt azt se gondolom, hogy tudnák, hogy ezekért az énekekért, amit ők most vidáman énekelnek, 20 éve ezelőtt mi protestánsok az ő vezetőiktől le voltunk sátánozva./
---
A gyülekezetben óvakodni kellene, a tisztségek tekintélyre való felemelésétől, mert ezáltal a gyülekezeti tagokat - akikben ugyanúgy ugyanaz a Szent Lélek munkálkodik - a laikusok közé soroljuk, valamint ezzel egy olyan úr-szolga formációt hozunk létre Krisztus gyermekei között, amely az istentelen világi beállítottságra jellemző. Elhiszem, hogy kényelmes ez a forma, de Jézus Krisztus nem ezt akarta. Követendő példamutatást adott elénk Jézus Krisztus a lábmosással. (Jn 13,1-17) Sosem szabad feledni, közöttünk nincsenek urak, mindenki Isten gyermeke, jövendő király és pap.
Egy Urunk van, és egy Mesterünk, ez pedig Jézus Krisztus és nem a gyülekezet vezetője.
Mt 23,8 versben Jézus mondja:
„De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.”
A lábmosást nemcsak fizikálisan kell megcselekedni, ahogy ez gyakorlat lett a karizmatikusoknál is, azaz hogy lehajolok és megmosom a testvérem lábát, vízzel és szappannal, hanem lelki hozzáállásban és tiszteletben, hogy másokat különbnek tartsunk önmagunknál. Valóban nagy feladat, de legalább törekednénk rá!
Konkrétan egyébként a lábmosás gyakorlata az Ige egymásfelé való kölcsönös szolgálatát jelenti, hogy én aki esetleg többet tudok Isten Igéjéből és szentségre - elkülönítve magam - választottam el magam a világtól mégis képes vagyok - képesnek kell lennem - téged meghallgatni, elfogadni Istentől származó Igei megigazításod, aki velem együtt keresed az Urat, kutatod az Írásokat, keresed a Mennyek országát.
Hiszen ezzel belátom az Ige elvégzi megszentelő munkáját mindenkiben, önmagában a Lélek által, mégis szükségünk van arra, hogy egymáshoz menjünk, testvérem és segítsünk megmosni a lábunkat is, ugyanazon Szent Lélek által. Ezzel fejezzük ki: Ugyanaz a Szent Lélek van bennünk! Tehát mi mindnyájan testvérek vagyunk!
Valamint azt is fontosnak tartom, megjegyezni, hogy a Bibliában, a lábmosást, a hívek, mint, akik szentek egymás felé gyakorolták! Mondom azért mert elítélendő, hogy a mostani Ferenc pápa (2013-ban), a börtönben bűnözők lábát mosta meg?! Vajon engedte-e, hogy ugyanezen bűnözők az ő lábát is megmossák? Hiszen úgy lett volna igei. Hogy ugyanazon szentek az ő lábát is megmossák, vagyis Igével szolgáljanak felé.
De hogyan is lehetett volna ez, ebben a helyzetben? Azok szolgáltak volna felé, akik nem is ismerik az Úr Jézus nevét?
Vajon a bűnözőktől jövő tanítást befogadta volna-e a pápa, úgy mintha szentek tanították volna őt? A bűnözőktől származó tanítástól megtisztult volna-e? Azok a bűnözők Krisztus Teste voltak? Akik azért szenvedtek börtönben, mert Krisztus nevéért viselték szenvedéseiket? - Demokráciában? Ahol vallásszabadság van? Ugye ez lehetetlenség! - Vagy bűneikért szenvedtek, a társadalomból kirekesztve, mert gyilkosok, tolvajok, rablók voltak? Igazán nem mindegy.
A szentek ugyanis nem bűnözők! Mintahogy a valódi Krisztus követők sem! Nem ülnek börtönökben, mert a társadalomban gonoszságokat követtek el! Ha börtönökben vannak, akkor azért, mert semmi bűnre való dolgot nem követtek el, de nincs vallásszabadság abban az országban, - ld. pl. Kína - ahol üldözik, sőt megölik a Krisztus követőket.
Vajon Péter apostol, Pál apostol miért került börtönbe? Mert lopott, csalt, és gyilkolt?
1Kor 12,27
„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”
Jn 13,3-17
„Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?”
Jézus így válaszolt neki: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.”
Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.”
Simon Péter erre ezt mondta neki: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!”
Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.”
Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.”
Fil 2,3-8
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”
A gyülekezet célja, hívő emberek együttléte, hogy átadják egymásnak az Úrtól vett ismereteket, üzeneteket, tapasztalataikat, az Úrral átélt örömeiket, áldásaikat. Az együttlét feladata, egymás vigasztalása, tanácsolása, buzdítása, a hit erősítése. A gyülekezetnek nem célja a számbeli növekedés. Ez vagy természetesen jön, az Úr által, mert Istené a nyáj, Ő dönti el a számbeli növekedés ütemét. Nem szabad, hogy a gyülekezet, bármilyen okkal élve – gondolok itt a misszió parancs betöltésére - mindenáron csak a számbeli növekedést jelölje meg céljának. Nem szabad, hogy a számbeli növekedés elmaradása frusztrálttá tegye a tagokat.
A gyülekezetnek két fontos parancsot adott Jézus Krisztus:
1.) A szeretet parancsa:
Jn 15,12
„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.”
2.) A misszió parancsa:
Mt 28,18-20
„Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Sem az elsőben, sem a másodikban jelenleg egyetlen keresztyén egyház sem jeleskedik. Úgy gondolom azonban, hogy az első parancsolat betöltése maga után fogja vonni a második parancsolat beteljesülését. Vagyis, ha megtanuljuk elfogadni és gyakorolni az egyetemes papság elvét, és nem osztjuk fel gyülekezeteinket vezetőkre és szolgákra. Hiszem, hogy minden Krisztus hívőnek meg lett a lehetősége, hogy érett keresztyénné váljon és így Krisztus igazi egyháza valóban megszülethessen. Ez a folyamat teljességgel független lesz a külső gyülekezetektől, bármilyen felekezet legyen is az. Ez Krisztus személyes munkája lesz, hogy visszajövetelét előkészíthesse!
Magyarországon a rendszerváltás után hatalmas ébredés indult el, úgy gondolom, Istentől. Dicsőség Neki! Sokan úgy gondolták, ez mindvégig így marad. Különféle tanítások születtek, hogy az egyre nagyobb ébredésben megszületett új keresztyéneket miképp lehetne majd megtartani és felnöveszteni. Ám az ébredés alábbhagyott. Ennek folytán a gyülekezetben válság keletkezett, a gyülekezet önmagában kereste a hibát. Ez egyrészről jogos volt, hiszen a megszentelődés, és az egyetemes papság tanításának és gyakorlásának hiánya miatt a gyülekezetekben egyre több bűn halmozódott fel, aminek következtében szakadások történtek. Nem csak a mindenki által ismert Hit Gyülekezete 1998-as nagy botrányára gondolok, mert ilyen szakadásokon, és kisebb nagyobb botrányokon országszerte szinte minden gyülekezet átesett.
A karizmatikus, de minden keresztyén egyháznak újra kell fogalmaznia a gyülekezet célját. Tévesnek tartom a karizmák működésének Istentől független emberi erőltetését, így az ébredés erőltetését is.
Az ébredési mozgalom továbberőltetése, a misszió parancsra való hivatkozással, valamint az új megtérő hívők gyülekezeti rendszerbe való erőltetése ugyanolyan hiba, mint a történelmi egyházaknak saját tévedéseikhez való ragaszkodása. A gyülekezet ne gyűjtőedény legyen, hanem világítótorony. Értem ez alatt azt, hogy a megtért híveknek mutassuk meg milyen karizmákat adott nekik Isten, hogyan tudják azt használni, és induljanak el ők maguk is, hogy másokat is erre megtanítsanak.
Úgy gondolom, hogy jelen pillanatban a gyülekezetek létének valódi célja a tagok folyamatos megújulása és lelki növekedése általi érett keresztyénség, valamint az egyetemes papság elvének gyakorlatba való átültetése, a szeretet parancsának betöltése.
Ajánlom ebben a témában Klaus Douglass könyvét: Új reformáció, Kálvin János Kiadója, Bp. 2002
---
Kéred tőlem testvérem, hogy írjam ezekhez a bejegyzésekhez alul,
hogy mikor írtam őket. Rendben, írom:
A fenti írásom készültének ideje: 2002. március – 2004. december
Az utólagos beírások 2013-ban készültek, ezeket ott jegyzem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése