ISTENT MEGISMERNI
Isten gondoskodott az Ő megismeréséről a világtörténelem kezdeteitől fogva. Az egyik módja a természet és a világ értelmes vizsgálata. Okos, alázatos tudományos vizsgálat vagy egyszerű szemlélődés során eljuthatunk arra a feltételezésre, hogy mindenek mögött létezhet egy Teremtő Isten.
Róm 1,19.20
„Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható.”
Amennyiben elfogadjuk azt a tételt, hogy Isten az egész teremtett világ ura és királya, és elfogadjuk azt a tételt, hogy jogkövető, törvénytisztelő állampolgárként engedelmeskednünk kell földi országunk királyának vagy az általunk hozott társadalmi törvényeknek, akkor logikus következtetés, amennyiben Istent ténylegesen elfogadjuk a teremtett világ urának és királyának, hogy Neki is ugyanolyan jog szerint kellene engedelmeskednünk, mint a földi királyunknak. Felvetődik a kérdés, hol vannak leírva Isten törvényei? Természetesen a Bibliában, ám ennél még kézenfekvőbb helyen is megtalálhatók.
Isten törvénye, a lelkiismeretünkbe van írva! (Róm 2,15.16) Nem kell könyveket bújnunk, hogy tudjuk mit szabad és mit nem embertársainkkal és önmagunkkal szemben. Van-e ember ki ne tudná, minden mózesi vagy keresztyén tanítást nélkülözve is, bárhol a Földön, hogy nem szabad embert ölni, nem szabad embertársainkat meglopni, nem szabad más feleségével hálni, nem szabad erőszakoskodni, nem szabad káromkodni. Magyarul minden ember a szíve mélyén ismeri azt a „törvényt”, ami az embert emberré teszi. Élni és élni hagyni!
Amikor Isten megalkotta az embert gondoskodott róla, hogy szívébe legyen vésve, mit szabad és mit nem. Maga az emberiség is belátta, hogy ez a lelkiismeretbe írt törvény jó, és így azzal megegyező társadalmi, polgári törvényeket hozott, hogy a szívünkbe vésett törvények ellen vétkezőket, vagyis, akik bármilyen formában embertársainak bántalmazására vannak, azokat megfenyítse, és javulásra kényszerítse.
Ezenfelül Isten írott formában is rendelkezésre bocsátotta törvényeit, akaratát, és az Ő személyének megismerésének lehetőségét.
A Biblia Isten írott szava. 2Tim 3,16a ige így mondja: „A teljes Írás Istentől ihletett”. Ennek elfogadása nem hit, hanem hozzáállás kérdése.
Azon pozitív hozzáállás, hogy a Bibliát nem csupán emberek, és nem is földönkívüliek, hanem maga Isten ihlette. Ha valaki ezt elfogadja, az nem butaságot mutat, hanem bizalmat Isten iránt, akiben van annyi bizalmunk, hogy ha létezik, és akarja, hogy éljek, akkor megteremtette azt a tökéletes hiteles forrást is, amelyből kétségkívül megismerhetem, és ami által elindulhatok a vele való kommunikációs kapcsolat kiépítésében.
Aki azt mondja, hogy az ember belsejében található lelkiismeret törvényeit a Bibliában kinyilatkoztatott Isten adta, de ennek ellenére nem fogadja el maradéktalanul a Biblia tiszta tanítását, vagy hanyagul kezeli azt, annak el kell gondolkoznia azon, hogy vajon a hitében, így végső soron a gondolataiban és a cselekedeteiben engedelmeskedik-e úgy, ahogy Isten a Bibliában ezt kijelentette és kérte tőle.
Aki elfogadja, hogy Isten a világ teremtője és szívünk törvényeinek alkotója, és Istent nem halottnak, hanem élőnek gondolja, annak jó hír lehet, Isten szoros kapcsolatot akar vele teremteni. E kapcsolat tökéletes Istentől rendelt alapja a Tőle kapott hit! A Biblia írja: Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Ezt pedig Isten felé való alázat és szeretet nélkül nem kapja meg az emberi szív. Az alázat és a szeretet a lehető legnagyobb áldozat számunkra, de csak az egyetlen út, amely kaput nyithat Istenre. Az első igazi lépés Isten felé, hogy megkegyelmezzen az Őt keresőnek és néki kijelentse magát. A hit erő lesz az Istennek való engedelmeskedéshez, és út a megbocsátáshoz.
Jak 4,10
„Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”
Lk 11,9.10 versben Jézus mondja:
„kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.”
Ha kérjük a hitet, megkapjuk Istentől, de erről majd részletesen beszélek „a hit és imádkozás” fejezetben.
A világban és életünkben mindenképpen Isten akarata érvényesül. Ez Isten akarata! Ha az ember akarata maradéktalanul érvényesülhetne a világban, akkor bizonyára nem lenne betegség, halál, nyomor, bűn. Ez akkor is így lenne, ha figyelembe vesszük az emberi erkölcsi romlottságot, és gonoszságot.
Mondjuk, ha eljátszunk a gondolattal, hogy az ember, amit akar, teljesül, és csak elég lenne kimondania akaratát, akkor megállapíthatnánk, hogy az ember akarata teljesül. De ez most itt a Földön nem igaz. Inkább bizonyos emberi akarat tud érvényesülni, bizonyos körülményektől függően, mások pedig nem. Az akarat érvényesülése és beteljesülése nagyon függő dolog. Ellenben igaz és elfogadott tény az, - a minden Bibliai ismeretet nélkülözők között is - hogy Isten akarata mindig érvényesül. Ugyanis olyan még nem történt a világtörténelem során, hogy amit akart volna Isten, azt nem tehette volna meg. Hiszen akkor nem volna Isten. Hanem, ami tettében megakadályozta az lenne az Isten. Hiszen csak Istenről mondhatjuk: hatalmas, úr, király, mindenható, mindentudó, végtelen, erős, örökkévaló.
Most elmesélek egy történetet a Bibliából (Jónás könyve). Volt egy ember, akit Isten arra szólított menjen el egy városba, amelynek pusztulását már eltervezte sok gonoszsága miatt. De ő csak menjen el oda, és hirdesse nekik az Igét, megmenekülésük lehetőségét és a közelgő pusztulásukat. Ez az ember ellenben nem akart elmenni, hogy az Igét hirdesse, mert tudta, ha a város arra mégis megtérne, zsákruhába öltözne, és bűnvallást tenne, Isten nem hozna rájuk pusztulást, bármiképpen is ezt tervezte. Mert a próféta tudott egy titkot Istenről, hogy Isten felett van egy nagyobb Isten, Istennek könyörületessége, vagy másképpen Istennek irgalma.
Ezt láthatjuk és szemlélhetjük a Fiúban. A Fiú magában hordozta Isten dicsőségét, szentségét, amely minden teremtményre nézve szemtől szembe halálos lenne, de a Fiú az irgalom, a kegyelem, és a szeretet köpenyét, vagy burkát vette magára, hogy ne ítéletként jöjjön ebbe a világba, hanem Megmentőként. Az Atya most minden hatalmát átadta a Fiúnak. A Fiú Lelke, amely az Atya Lelke a szelídség, Igazság Lelke. Telve kegyelemmel, irgalommal és szeretettel. Ezt a Lelket kaptuk meg a mennyekből, azok akik Jézus nevére hisznek és engedelmeskednek és kérik, hogy Őt megkapják. Hogy mi is hasonlatosak legyünk a Fiúhoz. Közösségünk legyen az Istennel, aki meghívott az Ő országába. Hogy Vele együtt majd uralmat gyakorolhassunk.
Igaz dolog ez: Isten az embereknek javát akarja.
Minél inkább megismerem Istent, annál inkább tudom, Ő a szeretet.
1Jn 4,16b
„Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.”
Nincs nagyobb törvény ennél.
Az embernek a paradicsomban történt bűnbeesése miatt lett az ember életében betegség, halál, nyomor, bűn, és baj tömegestül, ezek pedig addig lesznek, amíg Jézus Krisztus újra vissza nem tér a Földre. Ugyan első látszatra igazságtalannak tűnik, hogy én Ádám és Éva bűne miatt bűnhődjek, de mégse igazságtalan, ha összefüggéseket nézünk.
A Biblia homályosan ír az előzményekről, de annyi bizonyos, a Sátán, Istennek egyik arkangyala fellázadt Isten ellen, lázadásához az embert, Istennek legkedvesebbjét is fel akarta használni, és később fel is használta.
Ádámot és Évát, az emberiség ősszülőit azzal, hogy arra biztatta őket, egyenek annak a fának a gyümölcséből, amiről Isten azt mondta, nem ehetnek belőle, törvényszegésre vagyis Isten elleni engedetlenségre biztatta, akik ennek megtételével szintén fellázadtak Isten ellen. (1Móz 3) Itt azt szemlélhetjük ahogy az emberben a bűncselekvésével az emberi akarat megszületik, a Sátán közreműködésével. Amely akarat nem számol, és nem gondol Isten lényével, hanem attól függetleníti magát.
Ez a mai napig így is van, minden olyan emberrel, aki Istennel, Teremtőjével nem törődve önmaga megvalósítására, saját akaratának érvényesülésében tevékenykedik, annak ebben a tevékenységében a Sátán, Isten ellensége továbbra is segítségére lesz.
Annak ellenére, történt mindez, hogy az ősszülők tudták, hogyha Isten parancsa ellenére esznek a fának gyümölcséből, meg kell halniuk. Törvény volt ez, amelyet Isten alkotott mindennek teremtésekor. De figyelmeztette erre Ádámot és Évát, mint ahogy minden törvényét előre elmondta nekik, semmi se volt rejtve az ember elől.
Az emberpárnak a törvényszegéséért büntetést kellett elviselnie, amely büntetés kiterjedt minden utódjukra. Mivel a bűn maga után vont természetes következménye a halál, ezért minden utódjuknak része lett a halálból és az azt megelőző testi szenvedésből. Annál is inkább, mivel az utódok cselekedeteikben ugyanolyan Isten ellen lázadók, és gonoszak lettek, mint Ádám és Éva.
Róm 5,12
„Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.”
Róm 1,20 b -32
„Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.
Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.
És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal; besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek.”
A bűn zsoldja a halál. (Róm 6,23a)
Ám a kegyelem, az irgalom és a szeretet mindig talál utat az élethez!
Az ok okozati összefüggést már nem lehetett megállítani, Isten ott és akkor a paradicsomban nem tudta az emberpárt megmenteni, amely elindul lefelé, annak le kell esni, aki bűnt követett el, annak meg kell halni.
Bűnné lett test nem örökölheti a Mennyek Országát. Ki van onnan zárva.
De Isten azt akarta, legyen kegyelem. Nem is tud Ő Önmaga ellen cselekedni nem is akart, Isten meg akarta menteni az emberiséget! De nem mindenkit, csak azokat, akik keresik Őt, hisznek Benne, és engedelmeskednek Neki.
Új Földet tervezett, új szívet az embernek, tökéletesebbet, és amit Ő akar, az meglesz! A kérdés, hogyan lesznek meg mindezek. Mi már sokkal többet tudunk, mint az Ószövetségi próféták, és ők, mit nem adtak volna, ha most élhetnének, e tudás birtokában. (Élnek és tudják. Gyönyörködnek benne a Mennyekben. De akkor az Ószövetség idején csak kijelentés alapján tudták, hogy később meglesznek ezek a dolgok.)
Hogyan lett tehát az ember menekülése? Hosszú történet, az egész Biblia erről szól. Ha a megfelelő hittel olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát, Isten ad megértést, hogy feltáruljon előttünk Isten személyisége és az Ő akarata.
Talán úgy kezdeném a hitnek történetét, hogy az Időknek teljességében, a történelem menetének egy bizonyos pontján, Isten keresett és talált egy olyan embert, aki hinni tudott Benne, szeretni tudta Őt, és engedelmeskedni tudott Neki.
(Ez az idő emberi időszámítás szerint kb. i.e. 2160 körül, helyileg az Eufrátesz partján elhelyezkedő Ur városa, Mezopotámiában. Összehasonlításképpen írom, ebben az időben az egyiptomi piramisok már több száz éve állnak.)
Isten szent elhatározása nyomán, és tervének megfelelően kötött ezzel az emberrel egy nem mindennapi szövetséget.
1Móz 17,5-11
„Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. Nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled. Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is. Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek. Majd ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre! Így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitokkal kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit! Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele.”
Ábrahámot hitéért Isten méltán, kegyelemből nagy áldással jutalmazta. Ábrahám története mind a zsidók, mind a keresztények körében a hit és kegyelem igazi szimbóluma. Teológusok kedvelt témája.
A szövetségkötés - tartalmának megfelelően - Ábrahám minden vér szerinti leszármazottjára érvényes maradt. Így lett Ábrahám test szerinti utódaiból Izrael népe, Istennek választott népe, a zsidó nép. A zsidók Istennel való kapcsolata és annak története az Ószövetségben igen részletesen van leírva. Ebben leírt történelmük durván időszámításunk előttről kétezer évet foglal magába, ebben és stílusát tekintve is egyedülálló a világban. Tekintélyt parancsoló!
Az Ószövetség üzenete az emberhez: Isten olyan embereket akar híveinek, akik valóban szeretik Őt! Úgy, mint annak idején Ábrahám. A zsidó nép közül Isten választott olyan hívő embereket, akik próféták, és szent emberek lettek, mivel Istennek kegyelméből különleges kapcsolatuk alakult ki Istennel. Isten e szent emberek hite által terjesztette Igéjét, és velük íratta le a zsidó nép történelmét, és az Istennel való kapcsolatukat. (Róm 3,1) Valamint ők voltak, akik szellemi őrként helyes irányba terelték az emberek hitét.
Azonban Istennek bármely igyekezete ellenére a zsidó nép történelme folyamán sokszor elfordult Istenétől, megbántva ezzel a féltőn szeretőt. Hitbeli elfordulásuknak legtöbbször politikai, gazdasági okai voltak.
Izrael, Istenéhez méltatlan egyszerű képletekben gondolkozott, ha jól ment a soruk, hittek Istenben, ha nem, akkor más nem létező istenek után néztek és azoknak szolgáltak, a jobb élet reményében. Izrael hatalmas kincs birtokosa volt, származási, rokoni alapon évezredekig joga volt arra, hogy Istent megismerve Neki szolgáljon. Isten sokáig tárt karokkal várt Izraelre, de i.e. 400 óta mély csöndbe burkolózott. Izraeltől eltávozott Istene, hogy majd - ahogy a próféták hirdették - újra eljöjjön az idő, amikor Ábrahámra tekintettel a zsidóknak, mint népnek, újra lehetősége legyen, hogy végleg megtérjenek igazi Urukhoz.
Isten üdvterve azonban haladt tovább kijelölt útján. Izrael még egy jelentős utolsó szerepet kapott ebben.
Az Idők teljességében, a történelem menetének egy bizonyos pontján, akkor, amikor kellett, Isten elküldte a Földre Izrael népe közé Fiát, Jézus Krisztust azzal a céllal, hogy a bűn büntetését magára véve, kiragadjon minket, Ádám és Éva utódait a jogos büntetésünk alól, a halálból. (Ez az idő és hely mindenki előtt tudott dolog, Jézus Krisztus születése keresztyén időszámításunknak kezdete a 0. pont. Helye pedig Izrael, mint a virágzó Római birodalom provinciája.)
Nekünk, pogányoknak, akiknek nem volt Ábrahámunk, és így nem volt módunk Istennel szövetséget kötni, származási, rokoni alapon, úgy, mint az Ószövetség idején Izraelnek, ezért Isten készített egy csodálatos megoldást. Elküldte Jézus Krisztust, az Ő saját Fiát!
Jézus Krisztus nélkül, az Ő keresztáldozata nélkül, és az abban való hit nélkül senki sem közeledhet Istenhez, az Atyához. Jézus Krisztus lett az eltévelyedett zsidóknak is a menekülőútjuk, de kegyelemből nekünk pogányoknak is. Néhány bibliai idézetet emeltem ki, hogy érzékeltessem, az új szövetség lényegét. Amely arról szól, hogy Ábrahám testszerinti örökösei a zsidók „szerződési” jog, vagyis vér szerint Istennek népe, de mi, pogányok, akik hiszünk Jézus Krisztus keresztváltságának erejében, hit szerint vagyunk Ábrahám örökösei, hiszen Isten Ábrahámot is a hite miatt fogadta el igaznak.
Gal. 3,6-9
„Így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.” Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai.
Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.” Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.”
Gal 3,13.14
„Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” - azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.”
Gal 3,29
„Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.”
Az új szövetség Isten és ember között Jézus Krisztus kereszthalálával köttetett. Jézus Krisztus vére által, amely a mi bűneinkért ontatott ki. Isten elfogadta Jézus Krisztus halála által szerzett engesztelést bűneinkért.
És azt mondta, aki hisz az én Fiamban, és az Ő halálának bűntörlő erejében, megmenekül a bűneiért járó büntetéstől, és amennyiben keres Engem, megismerhet, és ha engedelmeskedik Nekem, én hű leszek, adok neki egy csodálatos földi, és örök életet. Az új szövetség kizárólag a hit, az engedelmeskedés és a kiontott Jézus Krisztus vére alapján köttetik, és kizárólag csak a hívő személynek szól, nincs utódlási lehetőség, mint az első szövetség esetében.
Ezen hívő személyek összessége Istennek egy új népe, Krisztusnak teste. A keresztyének!
Jn 3,16-18
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.”
Róm 3,25.26
„Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.”
Létező törvényszerűség, hogy csak azokra érvényes a megváltás, akik hiszik és elfogadják ezt, az egész emberiség nem menekül meg automatikusan.
Bizony azok, akik hisznek Jézus Krisztus kereszthalálában, Isten kegyelméből igen nagy kiváltságok részesei lesznek Isten előtt. Isten nem emlékezik meg többé az elkövetett bűneikről, sőt Isten fiainak nevezi őket, örökélet a részük, és bármit kérjenek, meg lesz az nekik. A legnagyobb ajándék azonban mégis az, hogy naponta tapasztalhatjuk, milyen irgalmas, szerető, kegyelmes a mi Urunk. Szívünknek gyógyító balzsama és gyönyörűsége!
Isten akarata kifürkészhetetlen. Nem vette el a testi halált, fájdalmat és bajokat, azoktól, akik hisznek Őbenne. Isteni titok ez, de ez se igazságtalan. No hiszen, tódulnának az emberek a kereszthez, ha rögvest megszabadulhatnának minden földi nyűgjüktől. Így azonban, hogy ez nem történik meg, nem a testi szükség kerget a kereszthez, hanem egy másik és fontosabb, a belső szükség. Ki megy a kereszthez? Csak a gyermeki alázat!
Az ember a gőg, a kevélység, büszkeség és önimádat foglya.
'Csinál ő magának vallást, főképp olyat, ahol ő lehet az isten, de senki ne kérje - így az ember, hogy majd ő fejet hajt Istennek. Majd ő kézbe veszi a világot, törvényt hoz és átkot, meggyógyítja betegségét, fegyvert vesz és ásót, de hoz ő fejszét a fára, és ami kell, beviszi a házba, nem kell neki Isten, mert ha kell, elrepül a végtelenbe. És nem érdekli, de csak büszkeségből, hogy mi van, ha már nem lüktet a szíve, hogy létezik-e ítélet, de hiszen, tudja ő, mert meghallgatott több jósnőt, aki pénzért kitalálta, nincs semmi vész, van élet a halál után, majd, ha akar, és úgy rendelik, számtalanszor újraszületik.'
Az ember gőgös, kevély, büszke és önimádó! De aki meghajtja fejét a kereszt előtt, annak megnyílik Isten országa. Nincs csodálatosabb, mint megismerni Istenünket! Nincs csodálatosabb dolog, mint megtisztulni Őelőtte!
1Pt 5,5 „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.”
Milyen megnyugvás ez, erős kötelék nekem, de neked, aki még nem hiszel, legyen ugyanilyen erős biztatás, hogy téged is megtalálhasson és kiválaszthasson a Szeretet.
Ne légy ellenálló, hanem légy figyelmes, és nyitott Teremtődnek. És ha már keresed Őt, akkor hamar megtalálod.
Jn 4,23 versben Jézus mondja:
„De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.”
Lélekben! Belül a szívünkben! Nincs szükség templomra, szent hegyre, szent kelyhekre. Szívre van szükség, amely örökké hálás Istenének. Olyan szívre van szükség, aki mérhetetlenül szereti Istenét. Amely szív Isten tetteit, gondolatait, akaratát, és Őt magát is kimondhatatlanul tiszteli.
Igazságban! Istent meg kell ismerni, úgy, mint egy személyt. Elsőként is kell, hogy legyen nyitottság és vágy Isten megismerésére és a Vele való találkozásra. Isten ismeri az emberi szívet, ha a megfelelő vágy kialakult az emberben, Ő kész magát megmutatni a keresőnek, és olyan megtapasztalást nyújt neki, amely kétségkívül kialakítja az emberben a hit fogadásához szükséges lelki alkalmatosságot. Mert a hitet Isten adja, mint egy ajándékot. Aki valóban keresi Istent, megtalálja! Mert Isten is meg akar találni, kell az ember akarása és kell az Isten segítsége, hogy megtérjünk Őhozzá!
A megtérés csodálatosságában annyira jelen van Isten, hogy nyugodtan mondhatjuk, ez az Ő természetfeletti munkája. Hiszen, aki megtér valóban megváltozik belsőleg. Jézus Krisztus mindent újjá tesz!
Aki valóban megtér, és tudatosan dönt Isten és Jézus Krisztus mellett annak később egyre nagyobb olthatatlan vágya lesz, hogy mind jobban megismerhesse Istent, és Őnéki engedelmeskedjen. Ez lesz neki minden boldogsága, Isten akaratát keresni, és azt megcselekedni!
És Isten itt ismét maga is vágyik arra, hogy aki megtér hozzá, az mind jobban megismerje Őt. Ő barátokat akar és nem buta, megfélemlített alattvalókat.
Ha egyet lép az ember Isten felé, akkor Isten kettőt lép az ember felé. Ez az út egyre mélyebb lelki világokba vezet, ahol egyre több szellemi valóság megtapasztalása, egyre több igazság feltárása, látása, megértése, és lelki növekedés van.
A megtérés elindulás Isten megismerésének útján, aki egyszer rálépett, sose bánta meg.
Igaz dolog az, minél közelebb kerülünk Istenhez, annál világosabb lesz látásunk, tisztább a hallásunk, de annál nagyobb rejtély leszünk mások számára.
Jn 8,12
„Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
Isten azért adta a Bibliát, hogy azt olvasva megismerjük Őt, és a Szent Szellemet, akit csak azok kapnak, akik hisznek Jézus Krisztus keresztáldozatában. A Biblia és a Szent Szellem együtt a szívben elvezet a teljes igazságra, kibontakozik előttünk Isten dicsősége, hatalma, bölcsessége, és terve. A gondolkodó keresztyén a hitben állandóan növekedni fog, és hálával dicsőíti Mennyei Atyját, hogy lehajolt hozzá.
Jn 15,15 versben Jézus mondja:
„Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.”
---
Kéred tőlem testvérem, hogy írjam ezekhez a bejegyzésekhez alul,
hogy mikor írtam őket. Rendben, írom:
A fenti írásom készültének ideje: 2002. március – 2004. december
Az utólagos beírások 2013-ban készültek, ezeket ott jegyzem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése