Once

 

You have to be careful with me. I make people sick. Or I kill them. I got a phone call from one of my old clients. 

She had a heart exam this week. The doctors told her she had a heart attack 10 years ago. They asked if she remembered? From what?

She thought about it and told them that I had quit my job at work. She loved me so much, she didn't want to lose me, and that's when she started to feel very bad, her back hurt, she was choking. 

Hu, I'm very sad now. That's my karma. My grandfather also had a heart attack when he heard I was born. And most recently, my ex-husband's cousin when he heard my husband left me. He died instantly from that, unfortunately. 

People love me very much. Take care of me, how you think of me, please take care of yourself. Don't ever die because of me. 

I'm already hiding a lot because of this. Thank you.

I love you (But you know this)

A fényképet köszönöm Lányi Glóriának - GlowArt

Természetfotók

Képek nézegetni:

http://indafoto.hu/eddie_dean/slideshow

Annyira ámulok, hogy milyen szépen teremtette meg Isten még az apro dolgokat is.
Miközben nézegettem a képeket, arra gondoltam, mit gondolhat Isten. :)
"Fejleszd csak a fényképezőgépeidet, fejlesszed csak! Mutatok én majd olyat neked, így a végére,
hogy csak ihaj."

És valóban! Poloskának hátára festve egy majomfej? Ki tette oda?
Sok véletlen egybeesés? Nem hiszem. Ezt mind az Ő keze alkotta.
Annyira elvarázsoltak ezek a képek, szépségük, a kivitelezés, a minőség. Nem az jutott eszembe,
"váá, én is, én is akarok ilyen szép képeket."
Hanem az: "milyen sok tehetség van ebben az országban! Milyen jó, hogy láthatóak lettek."

Minden képre egy pecsét: "Szép az Isten!"

Én is próbálkozom fényképekkel, :) de hát hol vagyok én ehhez, talán nem is ez a fontos.
Egy ily kép elkészítése, mennyi munka, mennyi türelem, mennyi szeretet!
Persze: hobbi. De több is annál. Hasznos. A világnak mutatja meg, a teremtés gyönyörűségét.
Isten kezének alkotásáról beszél. Egyszerre a teremtettséget és egyszerre a tehetséges embert.

Szeretem a művészetet, ha felemel. Ha értéket ad. Ha kizökkent, a mindennapokból.
Ha segít, hogy önmagamra találjak. Ha megnyugtatja zilált lelkemet és Istenre a Megnyugvásra fordítja tekintetemet.

Mintha ötszázmillió csengettyű volna...

Hosszú idő után az első interneten talált írás, ami megnyugtató örömöt adott: Bálint Gyuri bácsival készült riport.

http://www.life.hu/sztarszerzok/20120921-balint-gyuri-bacsi-fol-vagyok-keszulve-szily-nora-interjuja.html


Idézek belőle:

"Sokan ismertek, és ma is emlékeznek rám. Ez felelősségérzetet kelt. Ha valaki megszólít és megkérdezi, hogy a muskátli levele miért sárgul, akkor arra gondolok, hogy lehet, hogy ez az ember egyedül él és az egyetlen élőlény a közelében az a muskátli, aminek most sárgul a levele. Ezért nagyon gondosan el kell mondani, amit erről a kérdésről tudok, mert neki fontos." 

"Ott voltam a határvonalon. Nem tartom magam filozófusnak, de mint mindenki - én is gondolkodom. Egész életemben a természet valamilyen részével foglalkoztam, és bennem is ott munkál az a kérdés, hogy ezt az egészet vajon ki és hogy irányítja. Amikor a baleset után két lepedőbe beburkolva feküdtem az intenzív osztályon, akkor gondoltam arra, hogy meghalok anélkül, hogy megkapnám a választ: hogy is van ez a dolog a természet törvényszerűségeivel, amelyeket én nagyon fontosnak tartok. Meggyőződésem, hogy az ember nem vonhatja ki magát a hatásuk alól. Azt hittem, hogy majd megtudom, de rájöttem, hogy ez valahogy olyan gondosan van összerakva, hogy azt az ember csak akkor tudja meg, amikor befejeződik az élete." 

---

Kisherceg jutott eszembe.

Az a nyugodtság,

ami a könyvből árad.

Az a hatás, ahogy egy idős ember,

hatni tud.

Tisztára mos, erőt ad.

"És ennek bizony immár hat éve. S én még soha senkinek sem meséltem el ezt a történetet. Bajtársaim, mikor viszontláttak, örültek, hogy élve látnak. Én szomorú voltam, de azt mondtam: "Azért, mert nagyon fáradt vagyok..." 
     Most már egy kicsit megvigasztalódtam. Azaz... mégsem egészen. De tudom, hogy visszatért a bolygójára, mert mikor fölkelt a nap, nem találtam ott a testét. Annyira mégsem volt nehéz... És szeretem a csillagokat hallgatni éjszakánként. Mintha ötszázmillió csengettyű volna... 
     De lám csak, van itt egy rendkívüli kérdés! A szájkosárról, amit a kis hercegnek rajzoltam, lefelejtettem a bőrszíjat! Sose tudhatja fölcsatolni a bárányára. S én azt kérdezem magamban: "Mi történt a bolygón? Lehet, hogy a bárány megette a virágot..." 
     Egyszer azt gondolom: "Nem, semmiképpen sem! A kis herceg mindig üvegbura alá teszi éjszakára a virágját, és éberen vigyáz a bárányára..." Ilyenkor boldog vagyok, és a csillagok mind kedvesen nevetnek. 
     Másszor meg ezt gondolom: "Az ember olykor-olykor figyelmetlen, és máris kész a baj! Egy este elfelejti föltenni az üvegburát, vagy éjszaka nesztelenül kiszökik a bárány..." És ilyenkor a csengettyűk mind csupa könnyé változnak. 
     Nagy rejtelem ez. Mert ti szeretitek a kis herceget, nektek se mindegy, mint ahogy nem mindegy nekem sem, hogy valahol a mindenségben, ki tudja, hol, ki tudja, merre, egy bárány, akit nem is ismerünk, lelegelt-e egy rózsát, vagy sem... 
     Nézzetek föl az égre. És tegyétek föl a kérdést: megette vagy nem ette meg a virágot a bárány? S aszerint, igen vagy nem, meglátjátok, egyszerre megváltozik minden...

     És soha, egyetlen fölnőtt sem fogja megérteni, hogy ez milyen rettentően fontos!"

Aki...

Aki gonosz ......................... legyen ezután is.
Aki bűntől szennyes ............ legyen ezután is.
Aki igaz .............................. legyen ezután is.
Aki szent ............................ legyen ezután is.

Ezek szerint négy ember van: a gonosz, a bűntől szennyes, az igaz, és a                szent.

A szentek bizonyosan elragadtatnak a felhőkbe, Urunkhoz...... míg a többiek? itt maradnak a háromnapos sötétségben, lesznek, akik meghalnak és lesznek, akik megmaradnak.
Isten megrostálja a világot.
Akik megmaradnak a háború után, és az Isten tűz ítélete után, találkozni fognak a Szenttel és a szentekkel, Jeruzsálemben.

"Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni. Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét. Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk."

1Tessz 5,3-10

Gátlástalanul.

Amíg mások gátlástalanul gonoszok, én gátlástalanul jó leszek.

Gátlástalanul jóságos, igazságos és egyenes leszek.

"A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség."

(Ef 5,9)

Magyar testvéreimnek

Most olyan időket élünk, amikor semmit se hallunk meg.
Leginkább Isten hangját.
Pedig, ha máskor nem is, de most, nagyon fontos lenne, hallani.
Hallani mindent.
Értőn figyelni.
Meggondoltan cselekedni.
A higgadtság segítene.
Ha önmagunkat legyőzve, figyelnénk és jót cselekednénk.
Bárkinek, a legkisebbnek.
Amikor az ember odafigyel, egy beteg emberre, egy gyermekre, egy rászorultra, hirtelen letisztulnak tajtékot vert gondolatai.
Ennek az országnak most erre lenne szüksége, egy pillanatra odafigyelni a szenvedőkre, a hajléktalanokra, az öregekre, betegekre, gyermekekre.
Csak egy odafordulás kellene.
Hogy nézd, lásd meg, itt van ő. Itt van Ő. Aki várja, hogy minden kínod, gyötrelmed ellenére csak egy pillanatra, szeresd.
Sokat bántjuk egymást.
Sokan bántanak.
Elviselni csak akkor lehet, ha te tudod, erődet megfeszítve, Te a gyengékre figyelsz.
Érjen bármi vád, és még fájhat is, de ne téveszd szem elől, mindazt amiért harcolsz; hallgass a belső hangra,  és ne hagyd, hogy mások eltérítsenek a helyes útról. Ha pedig nem tudod mindezt megfogalmazni, mert kínjaid megölték gondolataid, akkor nyisd ki füled, egy 10 éves gyermekre, mert mindez, őtőle származik.

bogi

Évának!

Ma felhívott Éva, mennyire jól esett.
Drága Éva, sok szeretettel, neked ajánlom ezt a régi írásom, épp ezt olvastam, amikor hívtál. Sok bajoddal is, úgy örülök neked!

Esik az eső. Hideg szél is fú. Szokatlan hideg így augusztus utolsó napjára.

Az ember csendben vár. Önmagában is boldogan elmereng ilyen időben. Mintha a gondolatainkat is betakarítanánk, mint a termést a földeken.

Gondolat és szó. Talán mindig ugyanarról gondolkodunk. Az élet értelméről, és az elmúlásról.

Azt hiszem a gondolat nem más, mint amit még elmondtunk volna, egy-egy helyzetben. És mivel nincs lehetőségünk rá, hát magunkban hordozzuk.

Ezt és ezt, mondtam volna még, ezt és ezt tettem volna még, ha lett volna egy perc időm, ha tudtam volna maradni.

Segíthetek? Valamit továbbgörgetni az életedben. A kérdéseidet. És reá a válaszokat. De a válaszok mindig egy picit előrébb vannak, sosem érjük utol őket. Csalogatnak, hívogatnak: na most, majd most elkaphatsz, ha kicsit gyorsabb vagy. - Ám, tünékeny délibáb, épp mikor azt hitted, megértetted, már tova is tűnt minden. És én ezt látom, kívülről, miként szaladsz előre, majd megtorpansz, és sírni lenne kedved. Már megint nem érted el. Szinte hallom, és látom, és ma láttam is, ahogy az ajtó küszöbén állva, a gyengeségtől sírva leguggolsz.

Igen. Nap, mint nap látom, ahogy az emberek emígyen rogynak össze. Ilyenkor elhalkul a szó és a gondolat is. Oh! Hogyan simogassak szavaimmal és hogyan kezemmel? Hogy valamiképpen megvigasztaljalak? De valahogy úgy, hogy te, meg ne rémülj saját gyengeségedtől és kérdéseidtől?

Mindennap látlak. Láttalak ma úgy is, amikor teljesen egyedül kiszolgáltatottan rákos daganatoddal felfektetnek a kezelőágyra és én, nem tudok tovább maradni. Ott kell, hogy hagyjalak, nem tudva, vajon ki fog feltolni kórtermedbe. Mondd, mennyi mindent mondanék neked? Tudod-e?

Azt hiszem, csak maradnék. Veled és másokkal.  Jelenlétem adva bárkinek, akivel éppen összehoz az élet, és éppen kérdéseire keresi a választ. Mindegy, hogy hol, a halálos ágyon, avagy a küszöbön guggolva. Én maradnék. Melletted. Az ember mellett.

Hát hallod, ahogyan csepereg az eső? - Kérdem rád mosolyogva. S csak remélem, te is hallod ezt a dallamot, amit szívem ver. Kísérjen mosolyom, utadon. Isten adjon békét neked.

Uram. Ezerszer lebuktam előtted, szeretetemmel. S még hányszor lebuknék, szívesen.

S a mai nap. Hát ma is fújj a szél. Ahogy a széllel küszködtem, csak annyi fogalmazódott meg bennem, hogy nem változik semmi sem. Télen a gázt megint nem fogod tudni kifizetni, részeg, pernahajder fiad is visszajött hozzád, és te visszafogadtad, és újra el kell adni a házadat. Oh! Mily reménytelen eset vagyok, ma is végighallgattalak. S ismét hiába adok világosító jó tanácsot, te megint vakon futsz előre, mintha ott se lettem volna. Isten áldjon utadon. Azért még mindig imádkozom érted. S ha hívsz újra megyek.

bogi