Álapostolokról és adományokról

Sokszor történik az, hogy mást látunk előre, és mást oldalt.
Mintha egy autóbuszban utaznánk, az utazó közönség mást lát oldalt a tájból,
és mást a sofőr, aki vezet.

Így vagyunk ezzel, ha Bibliát olvasunk.
Látjuk előre az utat, amit a Biblia mond, ellenben, ha oldalt nézünk, saját környezetünkre,
vagyis arra, hogy akiket hallgatunk, akikkel együtt élünk hogyan élik meg a kereszténységet elborzadunk. Mintha ők, nem ugyanazt az utat látnák előre.

Pál apostol is szembesült áltanítókkal, álapostolokkal és álkeresztényekkel.
A jobb és bal kezünk felől levő prédikátorok, mindenfélét mondanak, kezükkel nagy mozdulatokat
ejtenek, hogy a közönség figyelmét maguk felé irányítsák.
Ellenben mivel olvassuk a Bibliát, és gondolkozunk is, pontosan látunk előre.
Látjuk, hogy szűkül az út, és végül véget ér.
Látjuk, hogy most már lassan ki kell szállni az autóbuszból és gyalog kell továbbmenni.
Az utazó közönség azonban marad, mert kényelmesek az ülések, meleg van, és ha kinéznek
az ablakon mégis olyan mintha mennének, prédikátoraik pedig arról beszélnek, hogy maradjanak az üléseiken.

Akik kiszállnak, azoknak az út más lesz.
Szűkös és keskeny. Egy csapás. Amit ki tudja, melyik erdőlakó vadállat taposott ki.
Néhol az ember beakad, szúros, valahol még négykézláb is menni kell, akár sárban.
Kétségtelen, így más, mintha busszal mentünk volna tovább.
Illetve, az is más, hogy ha a buszban maradtunk volna, továbbhallgatni azokat, akik azt mondják, minden szép és jó, meleg van, az autóbusz előre halad, miközben tehát áll.

II. Korinthusi levélről

A gyülekezetről, adakozásról és az álapostolokról; 

elmélkedés a 8-13. fejezetig

Miért nem fosztottál ki minket?

Pál erőtlenségével dicsekszik.
Pál úgy látja, hogy hibának rója fel neki a korinthusi gyülekezet, hogy
- nem megejtő ékesszólásban beszélt;
- hibának, hogy nem volt erélyes;
- és hibának azt, hogy nem kért anyagi támogatást a gyülekezettől megélhetéséhez.

Mintha olyan vád érte volna őt: - 'Pál! Te miért nem kértél támogatást tőlünk, miért nem támaszkodtál ránk, miért dolgoztál saját kezeddel, hogy-hogy nem terheld magadat ránk? Ebből mi aztán azt gondoljuk, hogy te nagyon erőtlen apostol vagy.'

Mintha azt hánytorgatták volna fel neki: 'Pál te miért nem fosztottál ki minket? Mint a többi 'apostol'?'

Pál válaszában ezt mondja, tévedés azt gondolni, hogy az evangélium hirdetéséhez nem kellett pénz:
"Ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra." 2Kor11,7-8

Ellenben:
"Attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben tartózkodtam, és tartózkodni fogok." 2Kor 11,9

Majd felhívja a gyülekezet figyelmét, hogy eltűrik az álapostolok élősködösét, akik erényként és erőként tüntetik fel élősködésüket:
"Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket ... ehhez mi gyengék voltunk." 2Kor 11,20

Pál azt mondja:

"Nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek." 2Kor 12,14

Vagyis, ezért, a szeretetért nem kért anyagi támogatást a közöttük való evangélium hirdetéséhez.

"Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a ti lelketekért." 2Kor 12,15

Mert Pál szereti a korinthusi gyülekezetet nemcsak példát akar mutatni, azzal, hogy nem kér támogatást, hanem ezzel is a jóra akarja ösztönözni őket. ("A Jót tegyétek" 2Kor13,7)

Pál azt mondja magáról, hogy ő igaz apostol: "Isten színe előtt a Krisztusban beszélünk, mindezt pedig szeretteim, a ti épülésetekre" 2Kor 12,19

Pál az erős álapostolokkal szemben erőtlenségével dicsekszik, de meg is magyarázza miért, igaz nem szívesen.
Ismer egy embert - feltehetőleg - saját magát, aki elragadtatott a harmadik égig, és ott olyan dolgokat hallott, amit emberi szavakkal ki nem mondhat.
Ám e mennyei kijelentés súlya olyan nagy, hogy tövis adatott a testébe!
Ha ez a tövis nem lenne, akkor e mennyei kijelentés miatt, már elbukott volna.
Gyengeség és erőtlenség az, ami testét kordában tartja, hogy el ne bizakodjon.
Hogy mennyire fontos, hogy tövis legyen a testünkben, ha mennyei kijelentést kaptunk, azt már csak azok tudják maguk, akik kijelentést kaptak. Ők ennek tudatában választják, hogy inkább lesznek erőtlenek, ha még oly megbotránkoztató is ez az erősek számára, mert inkább választják azt, hogy el ne bukjanak.
Hiszen e erőtlenség miatt belsejében nyilvánvalóan szüntelenül figyelmeztetve van, hogy a rendkívüli Isteni erő, kijelentés, és kincs egyedül Istené, és nem az övé. (2Kor4,7) Tehát a testi erőtlenség, (vagy tövis) a könnyen feltörő emberi elbizakodottság ellen van adva, amit a szentek pontosan tudnak és támaszkodnak is rá. Máskülönben az ember, biztonsággal nem tud hordozni, és továbbadni Isteni kijelentést.
Földi teremtettségünkben, Isteni kijelentés birtokosaként, fizikai erőtlenség nélkül az ember elbizakodik, alábukik és megsemmisül a pokolban.
A fizikai erőtlenség sajnálatos. Kívánatosabb lenne másképp, de sajnos ez a földi testünk, cserépedényünk útja, az igaz mennyei apostolsághoz.


Igaz és álapostolok ismérvei

Álapostol:
"Amivel dicsekednek, abban olyanoknak - igaz apostoloknak - bizonyuljanak, mint mi. Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz." 2Kor11,12-15
"nyerészkednek Isten Igéjével" 2Kor 2,17
"Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét." Róm 16,18
"Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. Krisztus szolgái?..." 2Kor11,22

Vagyis megkérdezi, keresztények ezek az álapostolok? És megválaszolja, igen  keresztények, de Pál azzal dicsekszik, hogy mindezekért a dolgokért, amit hirdet ő nélkülözést és fájdalmat viselt, mindenképpen többet, mint az álapostolok. A nélkülözést, a fáradozást, a veszedelmet és az üldözést az igaz apostol ismertető-jegyének mondja.

Az igaz apostol Krisztusé, sok fájdalom közben.

Az igaz apostolság további ismertetőjegyei:
- teljes állhatatosság
- jelek
- csodák
- isteni erők
2Kor 12,12


Adománygyűjtés testvéreknek

Szeretetből nem terhelte meg Pál a Korinthusi gyülekezetet, de adományt gyűjt a szegénységben lévő szentek számára. Óvakodott attól, hogy ő maga terhére legyen másoknak, de igaz dolognak tartja, hogy a szükségben lévő testvéreket támogassa.

"A mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; amint meg van írva: "Aki sokat szedett, annak nem lett többje, és aki keveset, annak nem lett kevesebbje." 2Kor8,14-15

Ám még azt is mondja, az adományadás, sosem mehet az adakozó kárára. Azt mondja:

"Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek kinek van, nem aszerint, amije nincs. Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok." 2Kor8,13

Adománygyűjtés tisztasága.

"Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt; mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is." 2Kor 8,20-21

Ezért több - bizalomban kipróbált - testvérrel gyűjtenek adományt. Az adományt gyűjtő testvérek buzgók és kipróbáltak, innen is, és onnan is, az adományt-fogadó és az adományt-adó részéről is, többszörösen ismertek mindenki előtt, jó hírben és tisztességben. Azok előtt legfőképpen, akik az adományokat adják.
Üvegzseb, átláthatóság, elszámolhatóság, megbízható ismert ember által.

Pál apostol, mint közvetítő, itt is, ott is ismerik. Hitében, szeretetében kipróbált. Ha a gyülekezetek nem ismerik egymást, bajosan lehet kölcsönös a bizalom Isten felé és egymás felé, bajosan tudnák egymást kölcsönösen viszont segíteni. Hiszen, ha egymást nem ismerik, egymás hitét sem ismerhetik. A kölcsönös, és személyes kapcsolat mindig szükséges, segítő és segített között, testvérek között.
Ha ez nincs, akkor egy hiteles személy állhat közvetítőként. Pál volt ez a hiteles közvetítő. Még egyszer írom: testvérek között. Két messzebb lévő gyülekezet között.

A keresztény közösség, mindig a személyességben állt. Személyesen ismerni Istent, személyesen ismerni egymást. Személyesség nélkül nincs, és nem lehet bizalom, főképpen tehát keresztény testvérek között, ahol a személyes odafordulás a kölcsönös jó csere, ismeretben, szeretetben és minden lelki vagy anyagi adományokban. Enélkül nem beszélhetünk adományról, és segítségről.
Kölcsönösség áll fenn a testvérek között, ahol most az én fölöslegem pótolja testvérem hiányát, hogy azután az én hiányomat pótolja testvérem fölöslege.
Tehát a testvérek között, természetes a kölcsönösség. Éppen ahogy Isten hozza, így mindannyiunkat testvéreinkre bízza, és gondoskodik arról Isten, hogy mindig alázatban maradjunk, ne fuvalkodjunk fel, vagy ne kérkedjünk. Se az adó, se a kapó. Mert ma nekem van, holnap neked van, Isten az, aki osztja. Márpedig okkal tartja fenn azt, hogy ezeket a szükségeket-feleslegeket váltogatja a gyermekei között.
Így teljes - őszinte és tiszta - szeretetben tudunk lenni egymással.

Az adomány több is ennél, "nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt." 2Kor9,12

Az adakozás eredménye: "a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett." 2Kor 8,2

"Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére." 2Kor 4,15

"Az én örömöm mindnyájatoké"

2Kor 2,3

Ja és még egy! Titokban történjék:

- amikor adományt adsz, Mt 6,4

- amikor imádkozol, Mt 6,6

- és amikor böjtölsz Mt 6,18

Közös titok Testvérem, veled! Titokszövetség. Titkos akarat és szándék, a nyilvánvaló jóra. A közös jó cselekvése közösségben egymásnak, de kifelé a külvilág elől takarva. (Szereplői és titokbirtokosai: az Atya, te és én és minden testvérünk).

"Atyád, aki rejtve van, és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked." Mt 6,18

Más a bizonyságtevés, mert az Igehirdetés.

Más a jel, a csoda, a gyógyulás, mert az az Igehirdetést követi.

Más a jó cselekedet.

Ezek minden ember előtt nyilvánvaló dolgok, amelyek megerősítik Igehirdetésünket, hogy Istentől valók vagyunk, és világítanak a házban, de látható a házon kívül is. Ez a világosság kell, hogy vonzzon minden embert hozzánk.

Az adakozás, az imádkozás, a böjtölés titkos titok. Örvendezés. Az enyém. A tiéd. A miénk. Testvérközösségünk sajátja. A kút forrása. Rólunk szól és minket táplál. A világ elől rejtett manna.