Egyszer a kistestvérektől kaptam egy kiskártyát, Anikó saját maga hozta be nekem.
Az üdvözlésben egy szót úgy olvastam félre: a Magányos Isten áldjon meg.
Csodálkoztam és még kicsit valamiért meg is sértődtem.
Akárhogy, akárhányszor fogtam neki, a Magasságos-t újra és újra Magányosnak olvastam félre.
Isten nem magányos.
Hányszor gondolunk bele valamit Istenben, ami nincs meg Benne.
Isten meghívott minket az uralkodásba, de ettől még egyáltalán nem magányos.
Nem azért hívott meg, hogy magányát elüsse.
Ez számunkra annyira érthetetlen, minthogy Ő Magasságos és Szent.
Ha már nincs tovább, nincs mit rabolni?
Persze megkérdezed, miért üldözik el az embereket?
Érthetetlen zavaros dolgok, a háborúk, amit az emberek tesznek egymás ellen.
Ha Istenben vagy, nincs dicsőségre vágyásod, mert minden az Övé.
Ha Istenben vagy, minden a tiéd.
Akkor mit akarhatunk még?
Ha az egész világ az Övé?
Mit akarhat?
Ha az egész a tiéd, mit akarhatsz?
Ha az egész a tiéd, nincs akadály se, mert minden győzelem a tiéd.
Minden Uradé.
Minden ami az Övé.
Valósuljon meg.
Mindenhol Ő legyen.
Minden kicsi sejtemben, minden edényen legyen írva az Ő neve.
Mert az Övé, s te Őbenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése