És még mindig álmok...
Most elgondolkoztam.
Vajon mi értelme lehet álmainknak?
Valóban belső vágyainkat mutatja?
Vagy félelmeinket?
Az ÚRtól jön?
Nem értem.
Az ÚRtól jön?
Nem értem.
Ahogy leírtam az előbb álmomat,
hirtelen hallottam, éreztem az uszoda jóleső zsivaját.
Mint gyermekkoromban.
Az izgalmakat, az örömet, a víz hangulatát.
Az izgalmakat, az örömet, a víz hangulatát.
A meglepetést.
Szerettem úszni.
De most...
Elgondolkoztam.
Nem értem, ... nem értem mit akart mondani az ÚR.
Nem értem az álmaimat.
Tudjuk, hogy lett egy vagon álmom, ami valóság lett,
de ezeket az újakat nem értem...
Miért csókolom meg a kezét a pápának? a református lelkésznek,
miért lépcsőn megyek hozzájuk...
miért emelek a magasba egy olimpiai bajnokot...
miért találkoztam vele gyerekkoromba...
miért jelentette ki az ÚR nekem, amikor meghajolt előttem egy férfi,
hogy ő később miniszterelnök lesz?
miért megyek le a hegyről? miért megyek vissza?
miért lesz véres a lábam?
miért hanyatlik vissza a Nap?
miért lesz közel a Hold?
Miért?
Eljutottam odáig, hogy
sem az életem, sem az álmaim nem értem. ...
Egyszerűbb lesz ez...
Az Úr megtehetné, hogy egyszerűbben szóljon hozzám, hogy értsem...
miért nem szól egyszerűbben???
Legalább azt, hogy mit mondjak el nektek?
Miért akarja hogy kutassak, gondolkozzam
miért vár??
Ő is olvassa a blogomat, miért akarja, hogy írjak?
Egyszerűbb lesz ez... valami oka van!
Az Úr megtehetné, hogy egyszerűbben szóljon hozzám, hogy értsem...
miért nem szól egyszerűbben???
Legalább azt, hogy mit mondjak el nektek?
Miért akarja hogy kutassak, gondolkozzam
miért vár??
Ő is olvassa a blogomat, miért akarja, hogy írjak?
Egyszerűbb lesz ez... valami oka van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése