"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2013. június 6., csütörtök

Olimpiai bajnok



Gyanús.

Miután megírtam a bejegyzésem, ezt az elmélkedőst, vajon miért az álom...
/http://testveremnek.blogspot.hu/2013/06/furcsat-almodtam-2013-06-06.html
http://testveremnek.blogspot.hu/2013/06/almok-miert.html/

Jött egy férfi hozzám... aki fiatalkorában olimpiai vízilabdázó volt, Gábor...

Ugye milyen furcsa így leírva...

Miután álmodok Egerszegi Krisztinával ...

Hozzám jött, képzeld, hozzám!
Apuhoz szokott jönni, de most egyenesen hozzám jött.

Segítség kellene neki - néztem rá.

"ugye, vajon mi?" - kérdezi mókásan...
hát valóban mókás...

---

A múltkoriban elbeszélgettem vele egy kicsit politikáról...
akkor, kérdezte tőlem, hogy én (vagyis: én is, mint a testvérem) miért nem megyek ki inkább külföldre... mivel hogy itthon nem lehet boldogulni, persze a házamra is mutatott, ami előtt álltunk, azt válaszoltam, "mert valakinek itthon is kell maradni a szegényekkel és az öregekkel, hogy segítsen."
 "Jó jó, - mondta - szép  szép a segítés, de pénz nélkül?"

Akkor a beszélgetésünktől felhúztam magam. Több napig tartott lenyugodnom.
Már megint hülyét csináltatok magamból...
keresztény hit, stb...
terézanyáskodni...
pénz nélkül...
ááh...

Szóval most hozzám jött.
Egyenesen hozzám...
apu rögtön el is kezdte mondani neki, "hát képzeld a lányom, pont téged emlegetett, mert álmodott az Egerszegi Krisztinával."
Apu most kicsit pityókás, reggel meséltem neki az álmomról, ... nem is tudom miért,  nem szoktam én neki ilyenekről beszélni... dehát apukám vitt mindig úszni gyerekkoromban.... ő erőltette rám, ... fejébe vette, hogy nekem meg kell tanulni úszni, mert mi van akkor, ha egy helikopterről ledobnak a tengerbe? valahogy ki kell majd onnan jönnöm. - ebben ő komolyan hitt, mármint hogy ez velem egyszer meg fog történni.
Na, ezért tanultam meg úszni, ezért jártam a legjobb uszodába, ...

---

Nem, még mindig nem értem...

hogy tudok-e segíteni... egy süket-néma szegény emberen? ... - most megint elgondolkoztam.
Vagy talán csak Gábor kíváncsi?
Mármint rám, hogy mit tudok én tenni?

---

Uram?!

Ez keresztrejtvény?

Azt hittem egyszerűbb!

Ismét komolyan elgondolkoztam.
Mert hát van miről.

Rendben itt vannak az álmaim! Rendben nem értem őket! Rendben nem tudok senkin semmit segíteni.... még magamon se... Gábornak igaza van... Rendben, de mi végre ez az egész Uram?

---

Emlékszel mit mondtam neked tegnap?...
Ha kellene nekik belőlem Isten szava, ha valóban olyan jól tanítottam, itt toporzékolnának az ajtóm előtt...

Most itt volt... az ajtóm előtt... egy nagy ember... egy nagy, erős, és sikeres ember...
kopogtatás volt...

Emlékszel mit mondtam neked tegnap? A csillag megállt a forgásában, nem hat már rá gonosz erő, mert a belseje átalakult, nem akar semmi mást, csak világítani, nem fog forogni, nem fog semmit akarni, semmit megváltoztatni, csak világítani: Én vagyok az a csillag.

Egy tapodtat se teszek, se jobbra, se balra...
De ha akarom! Bármit kérhetek, az ÚR meg fogja adni...

---

Itt vagyok a szobámba... te tudod, hogy igazat írok... bármit kértem megkaptam...
te tudod, hogy nem kérek egy ideje semmit...
SEMMIT.
Azonkívül, hogy megkértem ne vegye el tőlem az életem...
(na jó néha kértem egy-két kisebb dolgot, azért mert én is szeretek nevetni)

De mit kérjek?

---

oh emlékszem, hogy fel voltál háborodva ezen:
"Basszus, más úgy örülne, ha bármit kérne megkapja, te meg itt tipródsz!?"

---

Mit kérjek?
Miért kérjem?

---

Most itt van egy ember, egy beteg, szegény emberért kértek, hogy szerezzek neki egy kályhát....

---

Kérjek egy kályhát?

---

Szerinted?

---

És ha szerzek egy kályhát, és ennek az embernek segítek minden ügyében, elintézem a fogyatékossági támogatást stb....

???
Akkor?

---

Testvérem!
Szerinted?

---

Miért nem jött el az idő, hogy kérjek Istentől?
(Szerinted eljött, csak én nem teszem.)
Miért nem teszem?

M i é r t   n e m   t e s z e m ?

----

Biztos fogsz erre a levelemre válaszolni...

---

Mert elgondolkoztam.
Azt hiszem ezentúl kis dolgokban nem utazok.
Átmérőm összvisz 20 km, a legkisebb vagyok az univerzumban...
ezt is megkaptam, mert kértem, hogy én legyek a legkisebb, de!
Rájöttem, ezentúl kis dolgokat nem kérek! A legnagyobbakat akarom.
Nagyon nagyokat!

Hadd tegye meg a legkisebb,
a legnagyobb dolgokat!


Én kértem.

A kályha kevés lesz!
Ha   s ü k e t - n é m a . . .

---

Gábornak is jó lesz! Tudok-e valamit pénz nélkül csinálni?
Végtére is vette a fáradtságot, és eljött hozzám!

---

Álmomban,
felemeltem az Olimpiai Bajnokot, magam felett.
Csak azért, hogy örüljön.
Mert Ő is felemelt engemet!



2 megjegyzés:

Nelly írta...

Igen, válaszolok, most ide:
akkor kérj egy kályhát! :c)
Ingyen kapod, ingyen adod.

Unknown írta...

Váá, mindig csodáltam milyen okos vagy.!!! Hiszen azt kell adni, amit kérnek. :)
Mi lenne velem nélküled! :)