Fügefa és a gyümölcse

Én hiszem, hogy életünkben a személyes képek, történetek is üzenetet hordoznak Istentől.
Ha globálisan így tekintjük át az életünket, akkor magunknak, és embertársainknak is hasznára lehet.

Látom, hogy kicsiny kis életemben soha semmi nem volt véletlen.
Még az apro pici dolgok sem.

Nem gondoltam volna, hogy valaha megértem a fügefát.
Hogyan jött és miért a képbe az én életembe?

Tíz éves gyermek voltam, amikor egy családi nyaralás során mediterrán tengerpartra kerülhettem.
Már odafelé rengeteg új dologgal találkoztam.
Az első, amikor megláttam az Alpokot.
Alföldön nőttem fel.
Az élmény, amikor életemben először megláttam, hogy milyen hatalmas tud lenni egy hegy, meghatározó.
Sosem felejtem el gondolataimat, ahogy a magasba felfelé néztem: Ez most akkor egy felhő, vagy ez a hegy?
Amikor megértettem, hogy az a hegy, és olyan magas, hogy a felhőkbe ér, meghatódottságtól vegyes, rádöbbenés lett bennem: vááá!

A nyaralásból hazafelé úton-útfélen megálltunk, hogy fügét szedjünk.
Két hatalmas papírzsákot tömtünk tele érett fügével.
Apukám izgult, hogy egyáltalán ehető-e ez a gyümölcs, mi ugyanis még addig nem láttunk ilyet élőben, és ráadásul rajtunk kívül senki se szedte az útszélén magányosan álldogáló fákról a gyümölcsöket.
Anyukám nyugtatta: felismeri, tanult róla, nem mérgező.

Dehogy miért nem szedték és ették az emberek a fügét?
Nagyon finom érettek voltak.

Most, hogy tegnap megnéztem a fügefa meghatározását, látom, hogy az eperfák családjába tartozik.
Erről még az is eszembejutott, hogy itt Magyarországon vannak helyek, itt a közelünkben is, ahol rengeteg vadeperfa bújik meg.
Nem egyszer a családunk felnyalábolta magát, mintha csak azt mondtuk volna: menjünk keressünk és együnk epret! Vadon terem, annyit eszel, amennyi beléd fér.
Ezek a kirándulások nagyon élvezetesek voltak.
Az eperfa gyümölcse ugyanis szintén nagyon finom. Legalábbis én mind a fügét, mind az epret nagyon szeretem.
Gyerekkorom óta.

Na de, mi köze mindehhez Istennek?

Én se tudtam!

Aztán a szüleim, egyszer ültettek egy fügefát a kertben! (képek)
Ápolgatták, vigyáztak rá.
Túl is vigyáztak rá, telenként betakargatták, hogy meg ne fagyjon.
Egy ideje nem takargatták, lemondtak róla.
A fügefánk pedig tavaly már alig-alig éldegélt, és én azt hittem vége.
Tavaly se gyümölcs, se értelme nem volt létének.

Tegnap így írtam neked erről:

"Mindig olyan kedves volt nekem Nátánáel 

akit az Úr a fügefa alatt látott 

mintha én lettem volna 

mintha érezném és tudnám mire gondolt 

olyan fontos volt 

amit a fügefa alatt gondolt 

amire azt mondta Nátánáel: Te vagy a Krisztus!

Arra gondolt, amire én tavaly? 

Fogom-e még dicsőíteni az Istent? 

Lesz-e belőlem még haszna? 

Hogy élek a földön? 

Ne vedd el tőlem az életem, hogy még virágozzak Neked, Istenem!

Bár eljött a végem, de ne vedd el, kérlek."

Nátánáel!
Ő Krisztus apostola lett!
Tanítvány, aki a fügefa alatt volt!
Senki más nem tudhatta, csak ő és az Isten, mit gondolt ő a fügefáról.
Jézus is tudta, hogy Nátánáel, hogyan él, már most, Isten dicsőségére!
Tudta: Isten,
tudta: Nátánáel
és tudta: Jézus!
Ezért döbbent meg Nátánáel, ki vagy te? Honnan tudod? Azt amit csak én és az Isten tudok!?
Erről ismerte fel, hogy Jézus az Isten fia!

Hadd mondjak el valamit.
A fügefa, olyan sokszor megjelenik a Bibliában!
Rögtön az első lapon. Ádám és Éva fügefa levéllel takargatja magát.
Krisztus, amikor csak levelet talál a fügefán megátkozza.
Amikor az elszárad azt mondja tanítványainak, nemcsak a fügefa, de ha a hegynek mondjátok, az is a tengerbe ugrik.

Az is érdekes, hogy a fügefát, az egész ószövetségben a szőlő mellett találjuk.

Jézus is így mondta el a példázatot:

Lk 13,6
"Azután ezt a példázatot mondta: "Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált."

Kicsoda?

Hát az Isten, kiment a szőlőjébe! Hogy magának keressen gyümölcsöt a fügefán.
Ahogy Jézus a fügefán magának keresett gyümölcsöt!

Ha megpróbáljuk megérteni, mit jelent a füge és a szőlő, ha átnézzük az Igéket a Bibliában, megdöbbentő gondolatokra jutunk!

Nézzük, hogyan is vannak együtt az Igében a füge és a szőlő:

Énekek 2,13
"Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!" 

Ézs 34,4
"Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, ahogy lehull a fügefáról."

Zsolt 78,47
"Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással." 

Jer 8,13
"Szüretelni akartam náluk - így szól az ÚR -, de nincs szőlő a tőkén, nincs füge a fán, levele is elhervadt. Ezért sorsukra hagyom őket." 

Jóel 2,22
"Ne féljetek, mezei vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, mert a fák gyümölcsöt hoznak, a fügefa és szőlő gazdagon terem."

Zak 3,10
"Így szól a Seregek URa: Azon a napon meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá."

Azt értettem meg, hogy a fügefa Istené.
Annak gyümölcse Istennek terem. Az Ő dicsőségének, az Ő dicsőségéről szól. Miképpen szolgáltuk azt.

A mi isteni - szőlős - kertünkben, tehát egyszer van benne egy fügefa és vannak benne szőlőtőkék.

Ahogy a 10 parancsolat két részre oszlik.
A fügefa jelképezi, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, Őt imádd! Teremj Néki gyümölcsöket.
A szőlő pedig a tiéd, és embertársaidé, akik körülvesznek.
Jézus az utolsó vacsorán vette a szőlőtermésének vérét! Ő a saját életét felajánlotta értünk!
Ahogy ebben is példát adott nekünk, mi is felajánljuk életünk gyümölcseit embertársainknak.
A 10 parancsolat - Istenre és emberekre vonatkozó - arányai is megmutatják, hogy a fügefa egy, a sorban az első, a szőlő, a második, hosszú sorokban termi gyümölcsét. Olyan rengeteg van, hogy bort is készíthetsz belőle.

A fügefánk gyümölcse viszont kizárólag az ÚRé!
Első az Isten! Neki gyümölcsözz! Vele együtt eszed annak gyümölcsét.
Csak utána jön a szőlő: az ember (-társaid).

Jézus is komolyan gondolta, hogy Isten dicsőségének, dicsőségére éljél, példázatában így mondja.

Lk 13,7
"Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?"


Péld 27,18
"Aki a fügefát gondozza, az eszi a gyümölcsét, és aki gondoskodik uráról, azt megbecsülik."

Gondozd fügefádat, 

amely Istennek termi dicsőséges gyümölcsét!

Gondoskodj Uradról és megbecsül téged.

Gyümölcsözz és nem vágnak ki!