Lk 19,1-48

Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta.


Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.
 /egy a szent nép szemében megvetett ember, szemükben a pogány kategóriába esett./

Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól.


Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.
 /Van igazi fügefa, ami Istennek termi gyümölcsét. De ez a vadfügefa is teremni kívánta, gyümölcsét Istennek./


Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom."


Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.


Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: "Bűnös embernél szállt meg."
/A szent nép, akik szentnek gondolták magukat, mert ama igazi fügefa, igaz gyümölcsét teremhették Istennek, mondták eme vadfügefán lévő emberre: bűnös./ 


Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: "Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki."


Jézus így felelt neki: "Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. 
 /Jézus kiigazítja a szent népet, az igazi fügefásokat!/

Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." 
/Ami vad volt a nemesbe oltsa. Aki Jézushoz menekül, ha vadfüge is volt, - bűnös és pogány -  igazi fügét terem majd Istennek. /


Amikor pedig ezeket hallották, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa.


Így szólt tehát: "Egy nemes ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza.
 /Nem. Nem azonnal! Isten kiosztotta a tálentumait!/


Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök.


Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. 


Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja: ki hogyan kereskedett.


Megjelent az első, és azt mondta: Uram, minád tíz minát nyert.


Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött.


Aztán jött a második, és jelentette: Uram, minád öt minát nyert.


Ehhez pedig így szólt: Uralkodj te is öt városon.


Megérkezett a harmadik is, aki így beszélt: Uram, itt a minád. Egy kendőbe kötve őriztem.


Féltem ugyanis tőled, mivel könyörtelen ember vagy: azt is behajtod, amit nem fektettél be, és learatod azt is, amit nem vetettél el.


Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, behajtom azt is, amit nem fektettem be, és learatom azt is, amit nem vetettem el?


Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg.
/Inkább tetted volna általad megvetett emberek - a világ - asztalára, de nem tetted, mert te szerényen szentnek gondoltad magad. Inkább elrejtőztél, - testvéreidtől és a világtól - mindazzal a tudásoddal, amit Istentől kaptál./ 


Az ott állóknak pedig ezt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.


Mire ezt mondták neki: Uram, annak tíz minája van!
 /Uram, az Téged szolgált! Tökéletes a jutalma!/


De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.


Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem."
 /Kik ezek? Minden polgártársa Krisztusnak, keresztény, zsidó, akik nem akarják, hogy Jézus visszajöjjön, akik maguk építik a maguk királyságukat, mondván az a 'csoportosulás' Krisztus - Messiás - Egyháza, ami csak az övék. Ők maguk ültetnek maguk választotta királyt bele. Azt mondják az ő fügefájuk az igazi és szent, amely Istennek termi gyümölcsét, és 'nem veszik észre', hogy bogáncsot terem./


Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé.


Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:
 /Olaj, a Világ Világosságának olaja, a Szent Tűzhöz/

"Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide.
 /Most még szamárcsikó, nem ló!/

Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá."


Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik.


Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?"


Ők így feleltek: "Mert az Úrnak van szüksége rá"


Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.
/Az Úrtól fognak kapni másikat! Papi fehér és királyi köntöst!
Most még ők ültették fel Jézust. 
Ha lóval jön Jézus nem kell felültetni. Ő fog minket lovainkra felültetni./ 


Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat.
/És ismét: Az Úrtól fognak kapni másikat! Papi fehér és királyi köntöst!
Ha most mindent lábai elé teszünk, Ő majd mindent a kezünkbe ad.
Koronát, kardot, lovat./


Mikor pedig már közeledett az Olaj-fák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,


és ezt kiáltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"


A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!"


De ő így válaszolt: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."


Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta,


és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. 


Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak;


földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét."


Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat,


ezt mondva nekik: "Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek."


Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék; 


de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte.