"Nagy a különbség Egyiptom és Babilónia között, amit figyelembe kell venni.
Egyiptom az a hely volt, amelyből Izráel kijött, Babilónia pedig az az ország, ahová később vitetett (vö. Ám5,26-27; és Csel 7,42-43). Egyiptom annak kifejezője, amit az ember a világból csinált, babilónia pedig azt fejezi ki, amit Sátán a hitvalló gyülekezetből csinált, csinál vagy még csinálni fog.
Bennünket ezért nemcsak Egyiptom körülményei, hanem Babilónia alapelvei is körülvesznek.
Ez teszi napjainkat a Szent Szellem kifejezése szerint "nehéz időkké" (2Tim3,1). A Szent Szellem különös erejére van szükségünk és teljesen a Szentírás tekintélye alá kell rendelnünk magunkat, hogy Egyiptom valóságának ("a húsos fazéknak") és Babilónai szellemi befolyásának ellenállhassunk. Az előbbit a természetes szív kívánja, míg az utóbbi az ő természetes vallásosságához szól és ezáltal szívünkre nagy befolyást gyakorol. Az ember vallásos lény és különösen fogékony mindazon benyomások iránt, amelyeket a zene, építőművészet, festészet, és a pompával teljes ritusok meg ceremmóniák támasztanak. Ha ezek a dolgok még természetes szükségleteink kielégítésével, sőt földi életünk kényelmével és gazdagságával is egybeesnek, csak az Ige és a Szent Szellem hatalmas munkája képes bennünket a Krisztus iránti hűségben megőrizni.
Figyeljük meg azt is, hogy Egyiptom és Babilon sorsa között nagy különbség van. Ézsaiás könyve 19. fejezetében szemünk elé tárulnak Egyiptom jövő áldásai. Ezekről a fejezet utolsó verseiben ezt olvassuk:
"És sújtja az Örökkévaló Egyiptomot,
sújtva és gyógyítva, és megtérnek az Örökkévalóhoz,
enged fohászuknak és meggyógyítja őket.
Azon a napon országút lesz Egyiptomból Assúrba
és bemegy Assúr Egyiptomba. Egyiptom pedig Assúrba;
és szolgál majd Egyiptom Assúrral együtt.
Azon a napon Izráel harmadik lészen Egyiptom és Assúr mellett.
Áldásul a földnek közepette,
amellyel megáldotta az Örökkévaló, a Seregek Ura, mondva:
áldva legyen népem Egyiptom és kezeim műve, Assúr és birtokom, Izráel."
(Ézs 19,22-25)
Nagyon eltérő ettől Babilon történelmének vége a Szentírás jövendölésében. Ha Babilont szó szerint városnak vesszük, akkor sorsát a következő igékben találjuk megírva:
"Fölkelek ellenük,
úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura,
és kiirtom Bábel nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát,
úgymond az Örökkévaló.
És teszem őt sündisznó birtokává és vizek posványaivá;
és elsöpröm és megsemmisítés söprűjével,
úgymond az Örökkévaló, a Seregek Ura"
(Ézs 14,22-23)
"És lesz Bábel, a királyságok dísze,
a káldeusok büszke ékessége olyan,
mint amikor feldúlta Isten Sodomát és Gomorát.
Nem lakják soha többé s nem lesz lakója nemzedékről nemzedékre;
nem fog ott sátorozni arab és pásztorok nem heverésztetnek ott."
(Ézs 13,19-20)
Ha pedig Babilon alatt szellemi rendszert értünk, akkor a Jelenések 18. fejezetében találjuk meg végítéletét. Ez az egész fejezet Babilonról szól és ezekkel a szavakkal végződik:
"Aztán egy erős angyal vett egy malomkőhöz hasonló nagy követ
és beledobja a tengerbe e szavakkal:
Ilyen rohamos erővel vettetik majd le Babilon, a nagyváros,
és soha többé nem lehet megtalálni"
(Jel 18,21)
Milyen határtalan komolysággal kellene az Igéknek mindazok fülébe hatolni, akik valamilyen módon kapcsolatban vannak Babilonnal.
"Ti, én népem, menjetek ki belőle,
hogy ne legyetek részesek az Ő bűneiben
és hogy az Ő csapásaiból ne vegyetek"
(Jel 18,4)
Kétségtelen, hogy a Szent Szellem "ereje" valamilyen "formában" nyilvánul meg, az "ellenségnek azonban" mindenkor az volt a célja, hogy a hitvalló gyülekezetet megfossza erejétől... miközben rábírja, hogy ragaszkodják a formához, állandósítsa és tegye megszokottá még akkor is, ha a Szent Szellem és az igazi élet már rég eltűnt belőle. Ilyen módon építi a szellemi Babilónt. A kövek, amelyekből ez a város felépül, holt bizonyságtevők: a köveket összekötő habarcs pedig a kegyesség látszata annak ereje, lényege nélkül. (2Tim3,5)
Igyekezzél kedves olvasó, ezeket a dolgokat teljesen megérteni és ne vond ki magad azok hatása alól!"
C.H. Mackintosh
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése