Nekem az jutott eszembe, hogy a mai világunkban kicsoda kérdezné meg, hogy szabad-e elválni? Az emberek többsége nem. Hívők közül talán egy-kettő. Miért ne szabadna elválni - mondaná a mai ember – ha megromlott a kapcsolatunk? Egy mai pszichológiával, mai társadalomban élő ember számára ez a párbeszéd teljesen értelmezhetetlen a tanítványokkal. A mai világunk parázna nemzetség. Ki is gondolná komolyan a házassági esküt, hogy csak a halál válasszon el minket. A szerelem, a lángolás, és utána az anyagi érdekek mentén alakul minden.
Jézus itt azt mondja: amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. Egy mai ember már ezen fennakadna. Mi az, hogy a házasságot Isten köti egybe? Nem érthetik szellemi vakságukban, hogy az egész férfi-nő kapcsolat automatikus Isten alá rendelődik. Mert, kezdetben a teremtéskor már így rendelkezett erről Isten. Ezért akárhogy is legyen az esküvő formája, polgári vagy egyházi, akkor is Isten előtt köttetik. Ez ellen senki ki nem bújik. Mint Noé szivárványa olyan szövetség ez. Sőt, ha nyilvános ceremónia nélkül is marad – Isten, mint harmadik láthatatlan tanú ad áldást rá. Nincs olyan, hogy bizonyos emberek kimaradnak Isten természetfeletti törvényeiből. Bizonyos emberek úgy gondolhatják a bűn nem bűn, és számukra nincs ítélet. Hogy a házasságtörő, nem házasságtörő Isten előtt, mert nem vallási ceremónián kötötte házasságát. Pedig nincs olyan, hogy Isten a bűnösöket felmentené, mert nem hittek Benne. Mégis Jézus - később máshol - mondja, hogy a bűn, az hogy nem hisznek Benne. Aki nem hisz Jézusban Isten minden törvényét megszegi. Bűnös. Aki Jézus törvényeit megszegi Isten törvényeit szegi meg. Tehát az, hogy a világ elfajult parázna nemzetség, és nem is értené ezt, hogy elválni nem szabad, az azért van, mert Jézust sem ismerik fel, már eleve vakságban, bűnben vannak. Ez az igei rész megtérés nélkül egyáltalán nem értelmezhető egy világi embernek.
Írja tovább az Ige, hogy ekkor egy gyermeket vittek hozzá.
Ekkor. A két szövegrész össze van kapcsolva. Vannak a felnőttek, szerelmeikkel, házasságaikkal, válásaikkal, butaságaikkal, és Isten elleni lázadásaikkal és a gyermekek.
Jézus azt mondja, aki nem úgy fogadja… Isten országát, mint egy gyermek. És mennyi ilyen gyermeki lelkület van manapság? Nem sok. Csak olyan emberekből áll a világ, akik szerelmek, válások, dorbézolások, anyagi kereset, jólét hajkurászásával, a mindennapi életükkel vannak elfoglalva. De egy csendes magába mélyedés? Ahol azon elmélkedik, mint egy gyermek, hogy nekem anyum, apum itt van, szeret engem én is szeretem őket? Szeretek velük lenni, jó velük lennem – gyermeki attitűd? Hol van a Nagy felnőttekből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése