„Ezt az ismertető jelet adta meg nekik.” Erről a hal, jutott eszembe, mint keresztények ismertető jele, de persze itt másról van szó, az ellentetjéről, Jézus elárulásáról, egy csókról. Júdás azt mondja: „fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel.” Milyen kemény rideg szavak, amelyek tükrözik a volt ’tanítvány’ teljes hitetlenségét. Jézus ugyanis, ha akarta volna mennyei seregeket hívott volna segítségül, vagy szájának leheletével fújta volna el őket. „A nagytanács bizonyítékokat keresett ellene, de nem találtak.” Hamis vallomások alapján ítélték el, mert mindenképp meg akarták ölni. Ekkor elhangzik a világtörténelem legfontosabb kérdése: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” – Már nem arról van tehát szó „kinek mondanak engem az emberek”, hanem felteszik neki: ki vagy te? Jézus pedig válaszol, és elhangzik a világtörténelem legfontosabb kijelentése, amin minden, de minden áll vagy bukik: „Én vagyok” … azok pedig együttesen kimondták az ítéletet: méltó a … (méltó minden dicsőségre) a halálra. A világ azóta is így áll, egyesek kimondják, Jézus átkozott, méltó a halálra, mások dicsérik és magasztalják, mint Isten Egyetlen Fiát. És vannak a tanítványok, akiknek milyen sok idő megérteni, felfogni, felvállalni, kinyilvánítani és cselekedni Isten akaratát. Ilyen példaként áll előttünk, Péter apostol. Az ő elbukásával, mert tagadott, de később megtért a nyilvánosság előtti tagadásából. Júdás azonban hitetlen volt és pénzsóvár. Mindketten képmutatók voltak, Júdás Jézus felé és a tanítványok felé, érdekből, Péter azonban félelemből az emberek felé. Nagyon fontos, hogy titokban, szívünk mélyén hogyan gondolunk Jézusra. Ha őszintén Isten Fiának gondoljuk. Ha ez az iránytűnk, akkor Isten mindig meg fog tudni igazítani minket, és megerősít minden gyengeségünkből, hogy nyíltan fel tudjuk vállalni Őt. Nincs az az elbukás, amiből ne tudna helyreállítani, ha szívünkkel hiszünk. Ellenben ha hitetlenek vagyunk, nincs az a csoda se, ami hívővé tehetne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése