5. fejezet 5. rész

    Az első fejezetben hallottunk a világosságok Atyjáról, a másodikban a dicsőség Uráról, a harmadikban Krisztusról, mint bölcsességről, aki hamarosan alászáll majd felülről, és a negyedik fejezetben a világról, amely hamarosan elmúlik, és most az ötödikben az Úr visszajöveteléről. Most az utolsó napokat éljük. Mit tegyenek a szegények? Ezek a testvérek, szemben a gazdagokkal. Tulajdonképpen a 6. vers világítja meg a legjobban, hogy kik a gazdagok. Már az Úr Jézus is megmondta, mily nehezen megy be a gazdag Isten országába. Miután elmondta példázatát a hamis sáfárról, látjuk, hogy milyen szellemben gúnyolták ki Őt a farizeusok (Lk 16,149. Pontosan tudták ugyanis, hogy mire gondolt. Itt a farizeusok és az írástudók voltak a gazdagok, a zsidók e vezetői, akik később azt tették, amiről a 6. versben olvashatunk: "Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellen nektek".

    Itt az "igaz" egyes számban áll, és meg vagyok győződve róla, hogy Jakab itt elsősorban az Úr Jézusra gondolt. Ezeknek a gazdagoknak a legborzalmasabb tette az volt, hogy megölték az Úr Jézus Krisztust, az Igazat. Isten oldala az, hogy az Igaz meghalt a nem igazakért (1Pt 3,18). De az is megáll, hogy a nem igazak ölték meg az Igazat. A zsidók azt kiáltották, hogy vére rajtuk legyen és gyermekeiken. Megölték az Igazat, és Ő nem állt ellen. Ezt az alapelvet talán más igazakra is lehet alkalmazni, de főként mégis az Úr Jézusra vonatkozik. Ez mutatja, hogy kik voltak ezek a gazdagok. Azt hiszem, hogy a névleges keresztyénség ma is keresztre feszítené az Úr Jézust, ha ma élne. Hozzáteszem, hogy én is ehhez a keresztyénséghez tartozom. Még ha hűséges maradnék is, nagy kérdés, hogy jobban, különbül viselkednék-e, mint a tanítványok, akik elmenekültek és elrejtőztek, miközben végbement a borzalom. Hol a bölcs, hol az értelmes, hol a hűséges, hol a béketűrő ebben a végső időben? Vajon nem ölte-e meg a névleges keresztyénség szinte ma is az Úr Jézust azáltal, hogy megtámadta a személyét, hogy megfosztotta minden dicsőségétől? Hol van a hűséges?

    "Legyetek azért testvérek, béketűrők az Úr eljöveteléig. Íme, a szántóvető várja a föld drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és esti esőt kap" (7)

Legyetek türelemmel, kedves testvéreim! Ne gondoljátok magatokban: gyümölcstelenek, szegények vagyunk, kicsiny a képességünk, kevés a lehetőségünk, számunk is kevés. Ugyan milyen befolyásunk lehet ma már a vallásos világra? Ki figyel a bizonyságtételünkre? 
Legyetek türelemmel, nem vagytok gyümölcstelenek. A helyzet az, hogy a gyümölcs most még nem látható. Hiszen ti magatok vagytok a zsenge!

Tekintsetek előre, Isten nagyszerű aratására, amely már közeleg. Ő maga fogja megérlelni a maga számára életetekben a gyümölcsöket. A te életed nem pára, amely rövid ideig látszik, és letűnik (4,14), hanem már most gyümölcsöt terem Istennek. Te csupán szántóvető vagy, aki megműveli a földet, de az Úr Jézus hozza majd el az aratást. A szántóvető várja a föld drága gyümölcsét, de előzőleg meg kell munkálnia a földet, és el kell vetnie a magot. Aztán türelemmel kell várnia, míg a gyümölcs megérik. Hogy mikor? Nem előbb, mint amikor az Úr Jézus visszajön. Mi vagyunk a zsenge, és Ő hozza el a nagy aratást. Akkor majd meglátjuk, milyen gyümölcsöt termett az életünk a Számára. Meg fogjuk látni, mennyi olyan gyümölcs jön elő a hívők életéből, amelyről sejtelmünk sem volt.

Az Úr azonban látja a gyümölcsöt. Az most még a földben van, de a korai és késői eső gondoskodik róla, hogy egyszer majd megjelenjék. Az ég esője ez, ahogyan ezt az 5Mózes 11,11 nevezi. Az eső jelenti a mennyei hatásokat a hívő életében. Talán igaz, hogy az életed gyümölcstelen. Ennek azonban csakis te vagy az oka, mert nem adsz alkalmat a mennyei hatásoknak, hogy munkálkodjanak az életedben. Talán túl sokat időztél Egyiptomban, a világban? Egyiptomban nincs eső. Ott a vizet mesterségesen, lábbal hajtott öntözőkerekek segítségével kell a földekre juttatni (5Móz 11,10). Mennyei hatások a Szent Szellem által munkálkodnak életünkben. A keresztyén üdvkorszak kezdetén is volt korai eső, amikor a Szent Szellem kitöltetett, és gazdag gyümölcsöt termett. Az utána következő századokban nem sokat hallottunk a Szent Szellem munkálkodásáról. Most azonban a végső időben vagyunk. Nem gondolom, hogy korunkban nagy ébredés lenne várható; ez az ébredés megtörtént már a múlt évszázadban. Akkor adta Isten a késői esőt - eltekintve attól, hogy Isten a Gyülekezet elragadtatása után, az ezeréves birodalom kezdetekor még megadja Izráel maradékának a késői esőt (Hós 6,3).
Személyesen alkalmazva: az eső a Szent Szellem munkálkodása életünkben. Ezért kell egyszerűen továbbmenni béketűréssel az utunkon. Folytasd a munkádat, légy szorgalmas az Úr dolgában. Az 1Korintus 16 szerint mindnyájan az Úr dolgában munkálkodunk. Legyünk hűek abban, amit az Úr ránk bízott. Ő majd gondoskodik a gyümölcsről Szent Szelleme által.

    Ugyanezeket az alapelveket találjuk Pál apostolnál a 2Timóteusban, ahol a végső idővel kapcsolatban ezt mondja: "Aki munkálkodik, a földművelőnek kell a gyümölcsükben először részesülnie" (2,6) Most még a munkálkodás idejét éljük, még nincs itt az aratás ideje. Látod, mennyire más ez, mint a gazdagok magatartása? A gazdagok azok, akik munkájuk gyümölcsét már ebben a korban élvezni kívánják. Ez azonban nem szellemi gyümölcs, hanem földi, sőt szinte azt mondhatom - mindarra hivatkozva, amit az "alulról való" bölcsességgel kapcsolatban láthattunk - földi, lelki, démoni gyümölcs. A szellemi gyümölcs aratása és élvezete csak az új világban következik el majd.

Pál ezt írja tovább: "Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is" (2Tim 2,12). Ez a mostani idő a türelemé, a kitartásé; az Ővele való uralkodásnak és az ebben a világban való magas tisztségek viselésének az ideje még nem jött el. Egyszer eljön majd, és akkor kimagasló tisztünk lesz majd a világban, nem ebben, hanem az új világban. Az új világ végső soron azonos az új teremtéssel, a békebirodalom pedig mintegy az első szakasza ennek az új világnak.

A keresztyénséget mai állapotában a 2Timóteus írja le: "Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek (és itt következik a Jakab 5-ben említett gazdagok leírása) magukat szeretők, pénzsóvárak, kérkedők, kevélyek, káromkodók" stb. (3,1-2). Ezek a végső idő ismertetőjelei. Ha figyelmesen nézünk körül ebben a világban, lehet-e még kétségünk afelől, hogy az utolsó napokban élünk? Mit tegyünk? Legyünk béketűréssel, miközben vetünk, és várjuk a gyümölcstermést. Az Úr megadja azt a maga idejében.

    "Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok egymás ellen, testvérek, hogy el ne ítéltessetek: íme, a Bíró az ajtó előtt áll" (8-9)
A hívők azok, akik örömmel gondolnak az Úr visszatérésére, mert az Úr megítéli majd ezt a világot, amit ők is gyűlölnek. Az új világra tekintenek előre. Az ítélet azonban ránk is kiterjedhet. Itt látjuk a másik fenyegető veszélyt: először is türelemmel kell várnunk az Úr közeli eljövetelére; ez azt jelenti számunkra, hogy hűek legyünk, és vessük a magot, hogy egyszer majd előjöjjenek a gyümölcsök; másodszor türelemmel kell lennünk egymás iránt: "Ne sóhajtozzatok egymás ellen, testvérek". Mert mennyit sóhajtoznak és zúgolódnak egymás ellen Isten gyermekei! Ilyenkor mindig az ördög munkálkodik köztük. Miért zúgolódunk oly könnyen egymás ellen? Az okok egyszerűek. Először is, mert még testben vagyunk, de a fő ok az, hogy oly kevéssé ismerjük magunkat. Bárcsak többször jutna eszünkbe, hogy mindegyikünk Isten nevelő iskolájába jár! Akkor nem zúgolódnánk és sóhajtoznánk oly könnyen a testvérek ellen. Mert a testvér is próbák között él, és ezek sokszor nem könnyűek. Hiszen a végső időben élünk. A végső idő mindig azt hozza magával, hogy mindegyikünkre súlyos  próbatételek várnak. Ha ezt nem vesszük tudomásul, nagyon rosszul tesszük. Mindazok, akik bölcsek, hűségesek és értelmesek szeretnének lenni, ilyen próbák alatt élnek. Mi pedig ahelyett, hogy egymásnak segítenénk és kölcsönösen támogatnánk egymást, inkább még megnehezítjük egymás helyzetét.

W.J.O.