Reggel felhívott a házi orvosom. Érdeklődött, hogy vagyok. Kedves tőle. Majd kérdezte mit mondott a műtő orvosom ama kérdésére, hogy nem kell véralvadásgátlás? Elmondtam, hogy legalább ötször erősítette meg a műtő orvosom, hogy nem kell semmiféle vérhígítás, minek után még azt is elmondtam a varrat szedésnél neki, hogy a házi orvos ezen csodálkozik, a műtő orvosom így summázta a dolgot: én meg azon csodálkozom, hogy a házi orvos csodálkozik ezen - mármint azon, hogy nem kell szúrnom magam, vagy szednem gyógyszert.
Ezt a ide-oda pingpongozást, a beteg csak kapkodja a fejét. Dejavu érzésem van, voltam már ilyen helyzetben, csak papokkal.
(???)
Szóval, a házi orvosom, ezektől függetlenül azt javasolta nekem a telefonba, ma reggel, hogy szedjem az Aspirin protectet, napi egy tablettában. Így teszek, szerdán pedig felkeresem, hogy megnyugodjon. (
Sóhaj.
Az ember ne őrüljön bele az orvosokba. Esküszöm, miattuk visz el az ideg. Most röhögök is, meg nem is.
Értem én mindenki álláspontját, de nem én vagyok a beteg? Legalább ne ennyire látványosan ne értsenek egyet, nem is olyan kicsi dolgon. /Tüdőembólia, trombózis stb./
Egész délelőtt orvostudományban jártas barátnőmet akartam hívni. Aztán gondoltam mégsem zavarom ilyen ügyekben, kész kabaré lenne, hogy őt zavarjam.
Hát nem felhívott délután!
---
Olyannyira elszaladt az időm ma, hogy nem tudtam elkészíteni a banántortát, amit a blogom 10.000 rákattintásának örömére terveztem. Majd holnap.
minden jót,
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése