A tized

Akkor lássuk a tizedet.

Nos. Először is tisztázzuk, hogy az egyházak az ószövetségre hivatkozva, tizedet szednek.
Tisztázzuk le először azt, hogy mindegy, hogy most szerepel-e valami az ószövetségben, vagy sem.
Igazából nem érdekli az egyházakat.
Ha kedvük tartaná, akkor nevezhetnék másnak is a pénzszedést, de mivel éppen szerepelt ez a szó az ószövetségben a Bibliában, ezért használják ők is így. De se tartalmi, se nyelvi formai okai nincsenek, hogy ezt minek nevezik. Inkább nevezhetnénk 'a rendszer fenntartási költségének'. Tisztességesebb lenne, de lehet, hogy akkor kevesebben adakoznának, mert a misztikus szavakkal és tartalommal kötve van az ember lelkiismerete.

Az ószövetségben azonban szó nem volt 'rendszer fenntartási költségről'.
Nem azért fizettek tizedet. Nos, nem is fizettek tizedet az emberek. Nem is volt kinek. Ez nem fizetés ugyanis, hanem adás, vagy másképp adomány.

A mai keresztény - főként karizmatikus - gyakorlat szerint, azért fizetünk tizedet az egyházunknak, mert abból áldás származik nekünk. Ez a misztikus része. /Történelmi egyházaknál már letettek erről, csak a temetési költségeinkre futja belőle. A temetésünket bizonyosan garantálják belőle, és ezért a neven is helyesen korrigáltak: egyház adó... ./

Isten igen jó, minden tudatlanságunkat elnézi, és jobban vigyáz ránk, mintahogy mi azt el tudnánk képzelni, még a hülyeségeinket is felhasználja, hogy vigyázzon ránk (Gyermekeire). Istennek nincs szüksége tizedünkre, ahhoz, hogy ránk árassza bőségesen áldásait.

Egy mai 21. századi keresztény számára elég megdöbbentő - és számomra felszabadító is - , hogy mi is valójában a Mózesnek adott rendelkezések szerinti tized?

Az ószövetségben két tized (-fajta) volt:

1./ Az, amit minden évben, a termés (termés, állat, jövedelem stb.) tizedéből elvitt az ember oda, amit az ÚR Nevének lakóhelyének választott, és ott, most jön a meglepetés: Ott azt az ÚR színe előtt, hálaadással, és örömmel elfogyasztotta a delikvens, háza népével együtt, azt a tizedet.

5 M 12,5-18

5 M 26,10-11


2./ Az, hogy három évente, a harmadik év termésének félretett tizedét, a helyben lakó, özvegynek, szegénynek, jövevénynek és lévitának kiosztotta az ember.

5 M 26,12-13

5 M 14,28-29


Ennyi így.

Ha az ószövetségi próféták csepülték a népet a tized miatt, akkor azért csepülték, mert
1. nem emlékeztek meg az ÚRról és nem adtak Neki hálát, örvendezve a tized elfogyasztásával, az Ő Nevének lakóhelyén, az Ő színe előtt.
2. mert nem adták tizedüket a szegényeknek, és a lévitáknak ott, ahol helyileg éltek.

Szó nincs egyházi épületek, papok fenntartásáról. Szó nincs ebből származó áldásról. Ez kötelesség volt, legalábbis lett volna, minden embernek (Isten népében).

Na most, amikor Izrael királyt kért, akkor valóban előjött a tized olyan formája, mint ahogyan most van a világban és a keresztény egyházakban is. 1 Sámuel 8,5-22 Hiszen végtére is a királyság, mint államforma, teljesen pogány szokás volt. Eredetileg nem akarta Isten Izrael népének. Tehát onnan is származik, azért élünk mi is benne, mert pogány államformában élünk, hiszen mi mindannyian, megtért keresztények, pogányok közül jöttünk ki, és pogányok között élünk. Megtértünk és pogány elemekhez tértünk vissza, pontosabban hiszen abból származunk, abból építkeztünk, és építettük fel keresztény egyházainkat.

Semmi csodálkozni való nincs ezen. A jelen állás szerint minden egyház, ami tizedet szed magának, a fenntartási költségekre, az tulajdonképpen a - pogány - király szerepét tölti be. Hamisság részükről a mózesi tizedre és áldásokra hivatkozni ebben a kérdésben.

Az újszövetségben Jézus Krisztusnál szintén nem találunk a tized olyan formájára, mint ami gyakorlat a kereszténységben ma. Jézus és a tanítványok gyűjtöttek pénzt, a szegények javára. Ugye emlékszünk Júdásé volt a pénzőrzési-feladat?
Én még olyat is el tudok képzelni, mert hogy írja a Biblia, hogy Júdás lopott ebből a pénzből, hogy akinél a pénzes zacskó van, garantáltan az az áruló. Azért pedig sokat kell ám hazudni is. Tehát, aki a pénzes zacskót birtokolja, annak egy szavát se hidd. Lehet, hogy ékes épületekben lakik és jól öltözött, de kiművelten és rafináltan hazudik Isten útjairól. Azért hazudik, hogy többet tudjon lopni, magának, a pénzes zacskóból. Egyébiránt pedig már semmi világossága nincs, csak az ékes beszéde, mert irigy, mindarra, ami neked van. Ki akarja csalni tőled így vagy úgy. Emlékezz, Jézus - csókja - 30 ezüst pénzt ért neki.

Szeretnék látni csak egyetlen egy olyan egyházat, - na jó, nem kérek ilyen nagyot, mert nekik fenn kell tartaniuk a királysági rendszerüket, elég lesz egy keresztény közösség is - aki azt mondja a tizedről, amit fenn írtam, vagyis, röviden:

Barátom! Vidd az Úr Nevének lakóhelyére tizededet, és fogyaszd el, örömmel és hálaadással Istened színe előtt házad népével.

Ez olyan egészségesen hangzik, nem?

De legalább annyit megtennénk, hogy három évente, a harmadik év termésének tizedét a lakóhelyünkön - ha nincs a közvetlen környezetünkben, akkor a messzebb - élő szegényeknek, özvegyeknek, jövevényeknek, és Isten szolgáinak adnánk! Szintén örömmel, minden noszogatás nélkül, hiszen ez is írva van.
 2 Kor 9,1

Micsoda áldás lenne ez az ország népére!

Ezen felül pedig:
Gond ne terheljen titeket


UI. Három év. Milyen érdekes, Jézus három évet szolgált a Földön. Szolgálatának harmadik évében Testét és Vérét adta a szegényekért, szegényeknek. --- Eledelül. Valóban minden - ószövetségi - törvényt betöltött. És éppen, hogy nem is csak tizedet adott, hanem az egészet.

---

További fejtegetésem e témakörben, olvasd itt:

http://testveremnek.blogspot.hu/2014/04/a-tized.html