A puszta

Bejegyzem,
csak azért, mert lelkemnek olyan fontos.
csak azért, mert igaz.
csak azért, mert megjártam, és még járom, de már várom a Kertet.
Mert tudom a Puszta Kertté lesz.

"Végül kiárad ránk a lélek a magasból. 

Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik.

A pusztában is jog lakik, a kertben igazság honol. 

Az igazság békét teremt, és az igazság a békét és a biztonságot szolgálja örökké."

(Ézsaiás 32,15-17)

Mert a Puszta remény.
Az ÚR győzelmének reménye.

A Pusztában ott az ÚR.

A Pusztából jön az ÚR.

A puszta – Mennyire fontos? – Andrew Strom

Posted on 2012/09/01 

- § -

A ‘puszta’ egy olyan hely, aminek szerepét a keresztyénség nem igazán értette meg annak ellenére, hogy a Bibliában az elejétől a végéig ismétlődően előfordul. A Mózes első könyvétől végig a Jelenések könyvéig a ‘pusztát’ egyértelműen egy olyan helynek látjuk, amit Isten gyakran használ az emberei felkészítésére. A minta kétségbevonhatatlan.

Ha végignézzük a Szentírást, akkor azt látjuk, hogy a puszta gyakran a szellemi “krízis”, valamint a felkészítés helye. Isten kiküld bennünket arra a helyre a “valódi események” megkezdése előtt – mielőtt bemegyünk Isten életünkre vonatkozó teljes akaratába. Meg kell ‘halni’ mielőtt fel lehetne támadni. Az “igéret földje” előtt egy ‘puszta helynek’ kell lenni.

A puszta a megpróbáltatás, a megvizsgálás, az összetörettetés és az Istennek való teljes átadás helye. Isten megfoszt mindazoktól a támaszoktól és tevékenységektől, amiket folyamatosan igyekszünk “megtenni a dolgok megtörténése érdekében”. Az önbizalmunk összetörik és azt egyedül az Istenben való bízás helyettesíti. Az életünk minden “bálványa” (gyakran beleértve a szolgálatunkat is) Isten reflektorszerű átvilágítása alá kerül. Láthatóvá válnak az önző vágyaink és törekvéseink. Ez a folyamat évekig is eltarthat. Végül előjövünk összetörve, szelíden és megtisztítva. A folyamat sokféle hatást gyakorol ránk, hogy éretté tegyen és megtisztítson bennünket. Most készek vagyunk megcselekedni mindazt, amire Isten eredetileg elhívott. A szívünk vágya már teljesen más, mint korábban volt.

Látjuk ezt a mintát végig a Szentírásban. Sokat tudunk tanulni a következő hősök életének elolvasával: Ábrahám, József, Józsué, Mózes, Dávid, Illés, Keresztelő János, Pál apostol – sőt Jézus Maga is – mindannyian át kellett, hogy menjenek ezen a “pusztai” megtapasztaláson.

Ez nagyon gyakran éveken át tarthat. Akkor miért lepődnénk meg, ha ez velünk is megtörténhet?

Valószínüleg a legismertebb példa a “pusztai megtapasztalásra” az Ószövetségben Mózes és Izrael fiainak története. Mózes egész életét az egyiptomi palotában töltötte, ott neveltetett. De amikor izraelitaként szembesült az örökségével, a “saját erejével lépett fel” és megölt egy egyiptomi rabszolga-hajcsárt. Arra kényszerült, hogy a pusztába meneküljön, és egyszerű pásztorként ott töltsön el 40 évet.

Milyen hosszú idő! Képzeljétek el, ha minden keresztyén vezetőnek ilyen hosszú időt  kellene eltölteni a pusztában mielőtt Isten megengedné neki, hogy vezesse az Ő népét! Szinte lehetetlen elképzelni Mózes végső kétségbeesését, minden álmának és reményének “halálát”, amin keresztül ment ezen idő alatt. Nehéz elképzelni, hogy 40 év után “halott”-ként a vezetők szokásos becsvágyai és csábításai meg lettek volna Mózesnél. A hosszú várakozás évei alatt milyen nagy TÜRELEM kellett, hogy megteremjen benne!

Úgy látjuk ezt a hosszú időt (gondolva a 40 év szokatlanul hosszú), amit Isten felhasznál az Ő szíve szerint való vezető “felkészítésére”. Az elszigeteltség, az idegesség, az Istenhez kiáltás szabadulásért – mind elvégzi a maga részét. Egy ilyen megtapasztalás szinte pótolhatatlan.

Ez az, ami miatt Isten olyan gyakran használja ezt a módszet. A magukban bízó emberek szíve sok dologban hasonló, így Isten “gyógymódja” is hasonló! Még egyfajta ‘börtönbe’ is bezár minket egy időre, hogy ne tudjuk kikerülni ezt a folyamatot; ez annyira fontos. Nem akarja, hogy önző vezetők pásztorolják értékes nyáját.

40 év felkészítés után Isten parancsára Mózes visszatért Egyiptomba, hogy kivezesse Isten népét a szolgaságból. Ez volt a kezdete Izrael egész nemzete pusztai megtapasztalásának. Miután elhagyták Egyiptomot az egyetlen út az “Igéret Földje” felé a pusztán át vezetett. Néhány Biblia-magyarázó azt mondja, hogy egyenes vonalban az utazásuk csupán néhány hetet vagy még kevesebbet vett volna igénybe. Azonban a nagy többségnek, akik elhagyták Egyiptomot, engedetlenségük és aggodalmaskodásuk miatt az volt a sorsuk, hogy sosem érve el az Ígéret Földjét, meghaljanak a pusztában. A pusztai vándorlásuk valójában 40 évig tartott!

Itt egy különös megjegyzést kell fűznünk ehhez a tényhez: Nem mindenki, aki bemegy a pusztába éli túl azt. A valóság az, hogy a többség elpusztult ott. A puszta megpróbálta és hijával valónak találta őket. A próba és a hiányosságok megvizsgálásának a helyére mentek. Igen fontos felismerni napjainkban is ezt. Csupán azért mert “kihívottak vagyunk” és bemegyünk egy pusztai időszakba, ez nem azt jelenti, hogy elnyerjük Isten velünk való foglalkozását és a megfelelő választ. Az is lehetséges, hogy mindent elveszítünk. Izrael egész generációja teljesen elpusztúlt. Csupán a gyermekeik jutottak be Isten megígért örökségébe.

Mennyire világosan látszik ebből a mintából is – mind az Ó – és az Újszövetségben egyaránt, hogy sokakat, akiket Isten akar egy napon használni, kiküldi őket a magányosság és az összetörettetés helyére mielőtt az igazi elhívásukba belépnének. Nem említettük Isten olyan hőseit, mint Nóé, Jákob, Jób és mások, akik mind hasonló megtapasztalásokon mentek keresztül. Ez a folyamat munkájának egy részét a “várakozás” által végzi el. Tény továbbá az is, hogy minden segítő ‘támasz’ elvételre kerül. Az egyedül való “várakozás” eléggé gyötrelmes lehet.

A puszta foglalkozik az emberek mindenféle aggódalmaival és a dolgok ‘rendszerezett” szemléletmódjával is. Isten gyakran használja azt, hogy egy teljesen friss látásmódot hozzon, ami nagyon fontos azon vezetők számára, akik képviselői lesznek egy “új” irányzatnak és azon konfrontálódó szavak miatt, ami rájuk van bízva, amikor másokkal szembekerülnek. A magányos pusztai évek egy tartást (gerincességet) adnak nekik, hogy felkent módon oda álljank a sokaság elé és kijelentsék Isten igazságát komprommiszum nélkül. Ők már Istent félik inkább, mint embereket. Másként gondolkoznak, mint a többiek. A puszta életet ad bárki számára, aki friss mannát akar hozni Isten emberei számára.

Barátom! Olyan valaki vagy, aki átmentél egy ilyen “pusztai” megtapasztalásom?  Bátorítalak téged! Tekints fel, mert a szabadulás közel. Isten csak azokat a gyermekeit küldi át ilyen megtapasztaláson, akikkel nagy célja van. Ne add fel! Ne légy levert! Ott van ‘az igéret földje’, ahol egyedül Jézustól tudsz függni. Légy tevékeny, imádkozz, készülj fel. Ne válj “passzívvá” és ne engedd, hogy a puszta elemésszen teljesen. Használd fel azt az időt, hogy még közelebb kerülj Jézushoz.

Áss le és vesd meg a lábadat szilárdan a Kősziklán. Alázd meg magad az Úr előtt és Ő fel fog emelni téged a megfelelő időben – ha egyedül Bele kapaszkodsz.

Fordította: Abonyi Sándor
Találati hely: http://keskenyut.wordpress.com/2012/09/01/a-puszta-mennyire-fontos-andrew-strom/