Névsorolvasás

Sharon Sanders:

NÉVSOROLVASÁS 

A NEMZETEKBŐL

„Mikor pedig eljő az embernek fia az ő dicsőségében … akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.” –Máté 25:31-32

A Nagy Király városában egy napon a legjelentősebb névsorolvasás lesz, mindazonáltal a legfélelmetesebb is világtörténelemben.

A számonkérés fekete napja tűnik fel a horizonton. A nemzetek közül a legerősebbek és a leggyengébbek is egybegyűjtetnek a királyok Királya elé, amikor helyet foglal trónusán kormányozni. Ez egy komor gondolat. A névsorolvasás többnyire a megjelenés ellenőrzése a nevek felolvasása és kipipálása révén. A közelgő végzet napja a nemzetek számára nem áthelyezhető és nem  törölhető. (Tanulmányozd Sofóniás 3:8, Ezékiel 28:26 és 39:10.)

A Szentírás fenti kinyilatkoztatása, hogy az egész világ szembe fog nézni ezzel a küszöbön álló vízválasztó pillanattal annak alapján, hogy vagy Isten és a választott népe mellett vagy vele szemben álltak. 

Eljön az Úr büntető ítélete és kirostálja a nemzeteket két részre választva őket mint „bárányokat és kecskéket” (Ezékiel 34:17) El tudja valaki képzelni azt a feszültséget ami fog érvényesülni amíg mindenki vár az ítéletére! Az Úr egyenlővé tette a nemzeteket a földművelő Biblia világában. A Nagy Pásztor aki ismerte a tájon elterülő farmok közösségeit az Ő idejéről, tisztában volt a bárányok és a kecskék jellemvonásaival is. Lefestett számunkra egy szellemi képet, hogy megértsük a különválasztás napjának eljövetelét A kecskék és a birkák tulajdonságainak megvizsgálása segít minket abban, hogy jobban meg tudjuk érteni az Ő bibliai metaforáit. A bárányok mindig követik a pásztort; a kecskék ugyanakkor gyakran a saját fejük után mennek. A kecskék független természetük miatt
könnyen tudnak vitába szállni a pásztorral, és a kerítés, ami a bárányokat megtartja, nem szükségszerűen fogja őket megtartani.

Amikor férjemmel együtt Izraelbe jöttem 1985-ben, mi a Mevasseret Zion nevű izraeli kisvárosban éltünk. Izrael területe parkosított a hegyekkel, völgyekkel és buja zöld mezőkkel – nagyon festői.
Azokban a napokban sétáltunk a közeli dombokon és láttunk békésen legelészni bárányokat és kecskéket. Estefelé a pásztorok külön választották a fekete szőrű kecskéket a birkáktól, amelyeknek menedék szükséges a hideg elől, mert utóbbiaknak védelmet ad gyapjuk. Ez az elválasztás mindennapos volt. A nagy napon, amikor a globális névsorolvasás lesz, az Úr fogja külön választani ilyen egyszerű szimbolikus módon a bárány nemzeteket (akik folyamatosan igazságosan cselekedtek) a kecske nemzetektől (azok, akik lázadoztak és gonosz cselekedetek hajtottak végre). Az eljövendő elválasztáskor a két csoport között áthatolhatatlan szakadék lesz. Az elválasztás mérsékelhetetlen lesz. Eljön az idő, amikor az uralom az Úré lesz. Azon a napon semmilyen morális relativizmus, szekuralizmus vagy humanizmus nem jut érvényre.


A nagy felosztás

Jézus sok parabolikus tanítást használt, amikor az emberekhez fordult. Ahelyett, hogy az ő beszédében jó és rossz emberek különválasztásáról beszélt volna, lefestette ezt mint a bárányok elválasztását a kecskéktől. Mi, mint az Ő követői, nem szeretünk ítélkezni és hajlunk arra, hogy semmibe vegyük a versek utolsó részét, ahol a Király megátkozza azokat, akik őt elhagyták. Lehet ezért nem szeretünk úgy gondolni Jézusra, mint ítélkezőkre. Bárhogyis, ha mi magunk becsületesek vagyunk önmagunkkal és a szöveggel (Bibliával), akkor megragadjuk a szöveg valóságát. A nemzeteknek nem lehet megalkudni földi pozíciójukban sem dicsekedni nemzeti felsőbbségükkel, mivel ez nem fog számítani. A bárány nemzetek az Ő jellemét tükrözték és mutatták be az életük alatt. A kecske nemzetek nem tették. A választás eljön, mint a szeretet és irgalom cselekedetének következménye. A Király az igazakat örömmel fogadja az örökségükbe emberbaráti, irgalmas szolgálataik alapján. Ő felismeri úgy a szív jóságát, mintha neki szolgáltak volna. A lecke minket arra tanít, hogy mindaz nem rólunk szól. Róla szól.

Szeressük embertársunkat, és tegyünk másokkal jót, ami egy gyümölcse annak, hogy ismerjük a Mestert. Van egy képünk a Királyok Királyáról, ahogy trónján ül, s előtte a nemzetek. Az Ő rendelete eldöntötte, ki lehet és ki nem lehet örököse az Ő királyságának. A Király ítéletének alapja, hogy mi hogyan bántunk az „Ő atyjafiaival”.

Azok, akik követték Istent, semhogy embereket, akarnak emlékezni, amikor
meglátják Őt éhesen és enni adnak neki… szomjasan, egy Ő idegen, ruhátlanul
betegen vagy börtönben. Az Ő Emlékezésének Könyvében van feljegyzése az
értékesekről, akik betakarták, a kenyeret átvetették a börtön kerítésén, s vizet
adtak, ami megmentette az életet, és aki az életét adta másokért. E nélkül ők nem
lehettek olyanok, mint Ő.

Az „Én atyámfiai” kifejezés

"Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg." (Máté 25:37-40)

Azt nagyon fontos megérteni, hogy Jézus mit ért az „én testvéreim (atyámfiai)” alatt. A görög fordításban „testvér” szerepel, míg egy másikban „az én családom tagjai”. A teljes Zsidó Biblia ezt úgy tartalmazza, hogy „ezek testvérek az enyéim közül”. Egy másik verzió szerint „testvérek az anyaméhből”. A testvér szó tudja jelenteni az azonos természetes felmenőt, ide tartozik az azonos nép, a honfitársak vagy a hittársak.

Természetesen ezeknek a „testvéreknek” az idézetben személyesen szükségeik voltak. Feltétlenül el kell gondolkodni a „testvéreim” szavak felett és a harsona hív, hogy az Ige „megcselekvői” legyünk (Jakab 1:22). Az idő összefüggése szintén nagyon fontos. Abban a pillanatban Jézus az Ő zsidó tanítványaihoz beszélt; ugyanakkor kevés keresztény író sorolta a zsidó népet, a „testvérek” közé, úgy ahogy az ApCsel 2:29, 3:22 és 13:38 -ban áll. Bárhogyis, mi tudjuk, hogy Jézus, amint Pál is, nagyon szorosan azonosította magát a zsidó néppel akár hittek Ő benne akár nem. (Lásd Róma 9:3, Máté 28:10).

Végigtekintve az egész világon látható, hogy a legtöbb nemzet elfelejtette Izrael Istenét. „Más isteneket” követtek (buddhizmus, kommunizmus, mohamedánizmus, humanizmus, materializmus). Olyan, mintha ők arra áhítoznának, hogy kitöröljék Isten nevét a földről. A zsidó nép utálatán keresztül tör ki a világ Isten ellen, mert ők még képviselik Isten törvényét a hitetlen világgal szemben. Most „kecske” nemzetek fenyegetik a zsidó állam létét. Ám az ítélet, bárki ellen, aki a zsidó nép ellen jön, végig vonul Isten beszédén.

A zsidó népen keresztül a világ kapott egy tervet a megmentésére. Emberek és asszonyok minden nemzetből ismerik Izrael Istenét és az Ő Fiát, a Messiást. A Szent Szellem által insprirált zsidó emberek keze által kaptuk meg a Szentírást. Egy zsidó anyaméh hordozta Jézust a terhesség alatt és szülte meg. Egy gyengéd zsidó anya állt a keresztnél és szemlélte fiát, és egy zsidó temetést adtak Jézusnak. Zsidó próféták jósolták (prófétálták) meg az Ő eljövetelét és áldozatos zsidó apostolok továbbították üzenetét a világnak.

A történelem tanulmányozása által láthatjuk, hogy néhány nemzet már megkapta ítéletét azért, ahogy a zsidókkal bántak. Ezek felemelkedtek majd eltűntek. Ennélfogva az magától értetődik, hogy a nemzetek egy napon ismét megítéltetnek azok alapján, ahogy ők bántak az Ő testvéreivel, a zsidókkal. Az Úrnak pere van a nemzetekkel a Sion feletti vita miatt (Jeremiás 25:31).


Nem ismersz fel engem?

A Holokauszton keresztül valaki tanulhat a bárányokról és a kecskékről. Olvastam egy történetet egy zsidó fiúról, aki egy lengyel faluban élt. Őt és a többi zsidó szomszédságát összegyűjtötték a náci SS alakulatok, és halálra ítélték. Ez a zsidó fiú csatlakozott szomszédaihoz a saját sírjuk megásásában. Ez a fiú a szüleivel együtt nézett szembe a kivégző osztaggal amint ők lőttek rájuk a géppuskákkal. Testek zuhantak az árokba és a saját szüleinek vére ráfröccsent. Amikor ők belezuhantak az árokba, ő úgy tett, mintha halott lenne, és rájuk rázuhant. Amint a sötétség leereszkedett, kikapaszkodott a sírból. A rászáradt vértől és sártól borított testtel ez a fiú elindult a legközelebbi házhoz segítségért könyörögve. Emlékeztek rá, mint egy zsidó fiúra, kijelölve a halálra, és elutasították a segítséget (a „keresztény Európában”) egymás után a házaknál, mert féltek az SS alakulatoktól. Amint egy ajtó becsukódott előtte, a fiú egy különös dolgot mondott egy zsidóhoz képest. Így kiáltott: „Nem ismersz fel engem? Én vagyok Jézus, és te azt mondtad, szeretsz engem.” Egy szívszaggató pillanat után az asszony a házba fogadta őt, a szárnyai alá vonta. Attól a naptól fogva a család tagjai szerették őt, mint egy fiút az övéik közül. Az egész föld Nagy Bírája egy napon azt fogja mondani az embereknek, mint ahogy ennek a kedves és jóságos hölgynek is: „amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai [testvéreim - angol King James ver.] közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:40) 

A történelem krónikáiban számos keresztény hősről nem emlékeztek meg; azonban mi emlékszünk Raul Wallenbergre Svédországból, Orde Wingate-re és William Hecklerre Angliából, Corrie Ten-Boom-ra Hollandiából, és Dietrich Bonhoeffer-re Németországból. Izraelnek ezek a Bibliához hű barátai képviselték bárány-nemzetekként az országukat. Ők látták a zsidó nép szükségleteit és Isten parancsai szerint éltek. Igazságos ítélet lesz minden népre, köztük a zsidóra is saját földjükön, de az Úr lesz a bíró nem a nemzetek. Mi Izrael mellett állunk ebben a komoly ügyben. A nemzetek sorsa függőben van.

Egy kérdés, amit szükséges megvizsgálni: „Az Egyház mely része van hasonlóan függőben?” A zsidó tanítványok halála után a nem zsidó Egyház úgy láttatta önmagát, mint az „Új Izrael”. Az egyházatyák rossz útra vezettek azáltal, hogy Izraelt kicserélték az Egyházzal. Az antiszemitizmus hamar elkezdett belecsúszni a Biblia sorainak fejtegetésébe. A Szentírás helytelen értelmezése alátámasztotta a behelyettesítési teológiát, direktben ellenszegülve Pál számunkra szóló figyelmeztetésének: „Ne kevélykedjél az ágak ellenében… nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged… kitörettek az ágak,…fel ne fuvalkodjál …különben te is kivágatol” (Róma 11:18,19,20,22).

Kevés írásmagyarázó prédikációt tartottak az előbb idézett szakaszokról. Következésképpen, mert a mi pulpitusainkról e tárgyban elhibázott tanítást kaptunk, a zsidó nép tragikusan szenvedett a keresztény nemzetek kezétől (üldözések, kierőszakolt hittérítések, kiközösítések, inkvizíciók, keresztes háborúk és tömegmészárlások). Sok kecske akció született a történelmi kereszténység kialakulása során. Egy komoly rendelkezés származik Jézus saját szavaiból az Új Testamentumban: „…távozzatok tőlem… mert éheztem és nem adtatok ennem…” (Máté 25:41-42). A keresztényeknek kötelezettségük Izrael mellett állni, még ha minden nemzet ellene is megy. (Zakariás 12:3)


Azt aratjuk, amit vetettünk

Ahogy Józsué élete vége közeledett, ő összegyűjtötte a bárányokat Izrael házából Sikembe. Egy halálhoz közeledő ember ajkairól jött egy felhívás, ami évszázadokon át megmozgatott sok szívet. Ő azt mondta: „Válasszatok magatoknak ezen a napon, kit akartok szolgálni” (lásd Józsué 24:1-15; - angol verzió). Ez a kihívás (felhívás) a világ Izrael-ellenességének fényében azt sugallja, hogy mindenkinek választania kell. Kormányok állhatnak vagy nem állhatnak Izrael mellett, de mint Egyháznak és mint személyeknek, nekünk, tudnunk kell állnunk Izrael mellett. A „perbe szállok Sionért” (angol ver.) nagyon fontos téma az Úrnál (Joel 3:1-2) és az ítélet elkerülhetetlen (Ézsaiás 3:11). Mi hálásak vagyunk számos nemzet képviseletéért a jeruzsálemi CFI-személyzetben – Ausztrália, Bulgária, Anglia, Franciaország, Németország, Hollandia, Izrael, Új-Zélend, Dél-Afrika, Svájc és az Egyesült Államok. Az Úr és az Ő népének szolgálatában ők egy áldás az országuk érdekében.

Hatalmas küzdelem zajlik a jó és a gonosz düh között, muszlimok gyilkolnak Afganisztánban és Irakban amerikai és angol katonákat. Muszlimok gyilkolnak Izraelben izraelieket, Európában az európaiakat. Egy „békés”-nek nevezett vallás kijelenti, hogy mindenki másnak, aki nem fogadja el az ő vallási alapállásukat, meg kell semmisülnie. Ezen halál-kultuszú vallás megjutalmazza vezetőit azért a gonoszságért, amit ők hoznak a nemzetek világ-arénájába. Ők azok a kecske nemzetek, akik nem adják fel a harcot. Forró időszak jön. Bárcsak a bárányok imádkoznának a kecske nemzetekért, hogy forduljanak az Úrhoz addig, amíg nem túl késő. Még amikor farkasok vesznek körül – a mi Istenünk sohasem szunnyad, sohasem alszik. Semmi nem történik az Úr jóváhagyása nélkül. Bárcsak mi, az Ő legelőjének bárányai kövessük szorosan Őt, és engedelmeskedjünk az Ő előírásainak, hogy amikor a névsorolvasás következik, mi ott találjuk magunkat azok között, akiket jobbra választott!

Bárcsak a bárányok imádkoznának a

kecske nemzetekért, hogy forduljanak

az Úrhoz addig, amíg nem túl késő.

Találati hely: http://cfihungary.uw.hu/cfiweb/archivum.html
 Christian Friends of Israel
P.O. Box 1813, Jerusalem 91015, ISRAEL Tel: 972-2/626-4172; 626-4187; Fax: 972-2/626-4955
e-mail: cfi_jeru@netvision.net.il ; www.cfijerusalem.org
Magyarországon: * Einvágné Jancsó Andrea 5009 Szolnok Pf.:141.
E-mail: einvag@t-online.hu ; Honlap: http://cfihungary.uw.hu