A vagyontalan szolgálat

Ez a kis könyv nagyon hasznos lesz. Új korszak (new age) a Biblia szemszögéből, Basilea Anyától.
Lassan elkezdem majd beírni.

A könyv egyszerre leplezi le a világ, és a kereszténységbe furakodott ember- /és emberfeletti-/ eszményt.
Ezek a dolgok nem újak, ókortól ismertek. Hatásukat tekintve azonban szemfényvesztőbbek, mint valaha.
Hitetése, hatása az emberekre pedig egyre kiterjedtebb.
Sok keresztény is megcsúszott rajtuk, a saját gyülekezetükben. Sok gyülekezetben jelen van a mai napig, leleplezésük, nemhogy megtörténne, sőt, hanem inkább az igazi Igazságként van tálalva. Keverve Jézussal, Jézus megváltói művével.

Keresztény vezetőinknek olyan mélyrehatóan kellene megtisztulniuk, amire sokan képtelenek, és képtelenek is lesznek.
Pedig, a Biblia felszólít, hogy vizsgáljuk meg vezetőink életét. Sőt, életük végét is. Mennyiben nyugszik a Biblia igaz tanításain. Istennek népe a mérce, és a kezünkben lévő Biblia!

Sok pont van, amiben vezetőink tömegesen vannak megvezetve, és egymást támogatják ebben a félrevezetésben. Ez pedig például a pénz.
A pénz körüli tanításban teljesen Bibliaellenes tanításokat lehet hallani.
Először is a tized témakörében. Nyugodtan elmondhatom, a gyülekezetekben minden jelenleg hallható keresztény tanítás a tizeddel kapcsolatban hazugság, nem Istentől van!

Vezetőink gazdagok.
Noha éppen nekik kellene a legszegényebbeknek lenniük.
Van két kocsijuk, plusz egy a feleségüknek, jó iskolába járnak a gyerekeik, modern házuk van. Rendszeres anyagi bevételük.

Nem régiben hallgattam egy tanítást, amelyben mellesleg megjegyezte az amerikai pásztor, hogy most, hogy nagyon gazdag lett, keresztény könyve által, rájött, hogy vannak szegény emberek, akiket támogatnia kell.
Ezért alapítványokat hozott létre ebből a befolyt jövedelméből, ilyen célra. De megjegyezte, ő még életében nem találkozott hajléktalannal. Eddig egy szegény embert sem támogatott, noha évtizedes pásztori szolgálata van.
Döbbenet!
Szolgáló pásztor, és ő még nem találkozott szegény emberrel, mert ahol él, ott csak gazdag emberek vannak.

Nem, nem ítélet van bennem. Hanem az az igazi egészséges rácsodálkozás:
- Talán nem is olvasta az apostolok cselekedeteit sem?
- Vagy Jézus tanításait?
- És mégis, szolgáló pásztor?
- Soha nem gondolkozott el rajta, hogy a szolgálat nem a gazdag emberek hiúságának simogatása kell, hogy legyen?
- Hogy valami más ez a kereszténység, mint jól tejelő üzlet?
- Több, mint egy jó üzlet a sok közül?

Ez a pásztor büszkén mondta el, hogy most már a bevételének 90%-át adja adományba, és csak 10%-ot hagy meg magának. Hogy őneki megadta az Isten, hogy ne tizedet adjon, hanem kilencvenedet.
Inspiráló, lélekemelő lenne ez a mondása, ha éppen nem az lenne, hogy a magánál hagyott 10% is bőven elég  az eddig elért és fenntartott gazdag luxus életvitelére. Így könnyű szentnek beállítani magunkat, ha semmi áldozattal nem jár ránk nézve.

Ebből a szempontból például irányadó David Wilkerson, aki szintén pásztor volt, de elment a 'szegények' közé - életveszélyes helyre - szolgálni, odahagyva addigi kényelmes pásztori szolgálatát, lakását.
Ez az igazi pásztori lelkület.
Egy vidéki, csöndes kényelmes kis városból hozta el az Úr. Egy a világ számára ismeretlen pásztort. Talán azért, hogy rögvest meg is haljon ismeretlenül a gengszterek késétől? Minderről senki se tudott. A nevét se ismernénk, ha Isten nem áldotta volna meg később a hitből jövő - nehéz, életveszélyesnek tűnő - lépését.

Vagy mindazok, akik belső hitből, kényszerből késztetve az addigi életük szintjéhez képest, lejjebb mennek, hogy azoknak segítsenek, akik valóban szükséget szenvednek.
Lásd Teréz anya Indiába megy a leprásokhoz.
Schweitzer Afrikába megy gyógyítani.

Vagy lehet, 'csak' világítani akarnak, 'csak' egy helyet akarnak, ahol békében imádkozhatnak az emberek, mint amilyen szolgálat Basilea anya szívében is megszületett.
Később az Úr mégis saját elképzelésük fölé helyezi őket, még magasabbra emeli őket, hogy támaszuk lehessenek sokaknak, - szegényházakat tudnak létrehozni, kórházakat, stb. - még többeknek, mint kezdetben hitték volna, hogy az isteni Bibliai menetrendet még teljesebben betöltsék. Isten dicsőségére!

Ezek az emberek olyan kényszer alá jutottak, hogy már többé nem mérlegelték azt, hogy saját magukra nézve milyen hátrányokkal járhat az a szolgálat, amely szívükben megszületett. Lesz-e nyugdíjuk, egészségügyi biztosításuk, egyáltalán fizetésük, vagy lesz-e mit enniük? Totálisan kiszolgáltatták magukat az Úrnak. Ezért teljesen, tudatosan lemondtak ezekről. Azon már rég nem gondolkoztak, hogy az addigi életvitelüket fönn fogják-e tudni tartani. Legyőzte őket a Szeretet.

A szolgálatot a legkisebben, legnagyobb szegénységben kezdték, és a legnagyobb szegénységben maradva áldottan tudták befejezni, hosszú 80 életéveket megélve. Minden éhezés, nélkülözés nélkül. Tehát azok nélkül, amiktől mi átlagemberek rettegünk, ha arra gondolunk, hogy mi lesz velünk, ha mi is ilyen Bibliai tanítás szerint járunk és elkezdjük a szívünkben megszületett szolgálatot.

Ha nem is nélkülöztek, ámde maradt nekik a krisztusi tanítványoknak kijáró üldözés, meg nem értés, szellemi harcok. Pontosan minden úgy telt be az életükben, ahogy Krisztus ígérte nekünk, ha Őt követjük.

Magukra nézve megmaradtak azon az egyszerű, szerény életvitelű szinten, amelyen kezdték, de másokra nézve, ezrek, tízezrek, sőt közvetetten pedig milliók nyertek áldást bátorságukból, példájukból, hitükből.

Anyagiakat maguknak többé nem gyűjtöttek. De annál többet gyűjtöttek a szegényeknek. Ha mindazt a pénzt, amit a szegényeknek kiosztottak - másképpen mondva: magukon keresztül csatornaként közvetítettek - a bankba maguknak eltették volna, elmondhatták volna, hogy a világ leggazdagabb emberei közé tartoznak, ha éppen nem a leggazdagabbak közé.

Igen, ilyen nagyon áldotta meg őket az Isten. De ők következetesen szegények maradtak. Maguknak soha semmit nem tettek el. Nem akartak a világ leggazdagabb emberei lenni. Inkább a Mennybe gyűjtöttek kincseket. Ez az igazi lemondás, a hit javára.

Számomra az amerikai pásztor, és tanítása akkor lenne hiteles, ha minden vagyonát eladná, ahogyan a Biblia tanítja - főképpen azt, amit a könyvéből szerzett - és elmenne a szegények közé szolgálni.
Tudom ezzel az elgondolásommal sokan nem értenek egyet. Mert van egy hamis tanítás ezzel kapcsolatban is, ami megfertőzött minket keresztényeket, márpedig, hogy szükséges, hogy legyenek Krisztus Testében gazdag emberek is.

Én inkább azt mondanám, a Biblia szerint az a helyes, hogyha vannak, akik Krisztus Testébe gazdag emberként jönnek be, de amint belépnek szegényként élik le életüket. Sokkal több haszna lenne a világnak az ilyen gazdag megtérőkből. Akkor is, ha soha többé nem tudna a világ létezésükről.
- Most hirtelen eszembe jutott Batthyányi Strattmann László élete is.

Elrejtettségről

Müller György írta, aki Bibliai értékek szerint élte le az életét, több ezer árvának segítve, sőt mondhatjuk a 19. század legnagyobb hatású embere volt, hogy amikor nyilvános lett szolgálata, és világhírűen ismert mégse lett több bevétele, amit a szegény árváinak adhatott volna, sőt inkább kevesebb.

Tehát Istennek nincs szüksége arra, hogy a te szolgálatodról valaki is halljon. Hogy bejárd a világot, gyűjtést rendezz annak. Isten igazából úgy szereti megáldani a dolgokat, ha elrejted őket. Titokban csinálod.

Vagyis, tedd titokban, és amikor eljön az ideje, úgyis világosságra jön. De az már a szolgálatod szempontjából nem is fontos. Arra semmilyen hatása nincsen.

Nekünk átlaggondolkozású embereknek ezeket az isteni menetrendeket nehéz elképzelnünk. Annyi összeesküvés elmélet fertőzött már meg minket, hogy el se tudjuk hinni ezeket.

Pedig a hit, hit; annak hitnek kell maradnia, mindvégig.

Nos, számomra tehát az ismérvek: ha valaki nyíltan van, gazdag, és nagy hatású pásztor és vezető, és még csak hírből sem hallotta a szegényeket, akkor az gyanús. Akármilyen prédikációt is tart.

Ellenben, aki rejtve volt és úgy tett már nagy szolgálatot - a szegények felé - az Úrnak, és hirtelen lesz ismert a szolgálata, anélkül, hogy szolgálatára a nyilvánosság bármilyen hatással lenne, - kivéve a még nagyobb üldözéseket - az már az Úrtól van.

Ez az oka, hogy blogomban szinte csak ilyen emberektől idézek. Ők befejezték szolgálatukat, meghaltak, és életük végét vizsgálva, áldott emberek maradtak mindvégig. Kicsiben kezdték, több ezer embert érintettek meg közvetlenül, milliókat közvetetten, és kicsinyek maradtak. Szolgálatukból egy fillérrel sem lett több a vagyonuk, sőt vagyonuk nem is lett, de erre a 'vagyontalan' szolgálatra tették az egész életük.

---

Még egy. Így a végére.

Minden szent, egy átlagember. :)

Legalábbis volt. 

Amíg el nem határozta, hogy lesz, ami lesz, elkezdi a szolgálatot.