"Szabad életre szabadított meg titeket a Felkent,
álljatok meg hát [ebben],
és ne tűrjétek magatokon újra a rabszolgaság igáját."
/Gal 5,1/
Ökumenizmus.
2014-ben, a pápa baráti és testvéri jobbot nyújtott a pünkösdi/ evangéliumi kisegyházak tagjainak.
Saját szavaival élve, mint ahogy az Egyiptomban királlyá lett József tette az éhező testvéreivel.
Érdekes szemlélni a katolikus egyház elmúlt 15 évét.
Például a Benedek pápa alatt kinyilvánított tradicionális latin miséhez való visszatérést. Az ehhez való terveket, amely először a nyugat-európai országokat célozza meg.
Majd a valóságot:
- amelyben először lemond Benedek pápa, és ezzel együtt természetesen lemondanak erről a tervükről
- a fokozatosan kibomló pedofil és egyéb gazdasági bűncselekmények nyilvánosságra kerülését, és az ebből kialakuló tömeges megbotránkozásokat, és százeres nagyságokban mérhető kilépéseket a katolikus egyházból.
Ferenc pápától már nem hallani a latin miséhez való visszatérést. Sőt, hanem egész egyházának minden téren való megújulását, amely célja egyre inkább leszámolni a bűnökkel, és egyre inkább erősíteni az ökumenizmust. Folynak tovább a 10-15 éve elindított protestáns egyházakkal való egyesülések, ökumenikus napok, de mellette visszalépés a rekatolizálásban, sőt erős nyílt bírálatok megfogalmazása önmaguk felé.
A latin mise bevezetésének elutasítása a tradicionalisták erős kritikájává alakul, hogy az egyházakkal való fúzió, vagyis az ökumenizmus belső gátjának belső bűnbakjává tehessék. Van mire hivatkozva arról beszélni: Krisztus Teste egy, mikor vesszük ezt észre - erőtlen megfogalmazásában.
Érdekes volt hallgatni erről Beton atyát:
Olybá tűnhet a katolikus egyház ügye sínen van a protestáns történelmi egyházakkal. Mellette mintha rohamléptekkel elindult volna a belső tisztújítása. Sőt már tovább is léptek, kifelé, a kisebb evangéliumi egyházak felé is nyújtaná karját. Krisztus Teste egy, csodák máshol is vannak.
Nem gondolom, hogy a valóság felülírta a katolikus egyház előző terveit. Inkább azt, hogy a katolikus egyházon belül két ökumenikus törekvés van.
Az egyik a tiszta, és Jézus Krisztustól indított: szívbeli - alulról - indított
A másik az emberi vezetésű: számításból - felülről - vezetett.
Elkerülhetetlen volt, a nyilvánosságra került botrányokból, hogy a katolikus egyháztól a tagok kilépjenek. Inkább annak nagysága befolyásolhatta a hivatalos retorika erős változását.
Én azt gondolom, hogy az Egy világvallás kialakulása katolikus intézmény felülről indított törekvése, és célja, megvalósul. Ebben összeolvadva mindenféle világvallásnak, mozgalomnak helye van. Történelmet, fájdalmas múltat befejezve léphetnek az Egy intézményesített egyház felé. Ebben nemcsak a keresztény kisegyházak, pünkösdisták, baptisták szervezetei, de például már a hinduk is beleférnek.
De beszélni kell róla, hogy egy másik mozgalom is fellelhető az igaz szívekben, ez pedig Krisztus Testének felismerése. Nos ebben már nincsenek vallások, sem intézmények csak a Krisztus követők. Intézménybe se tömörülnek.
Az Egy világvallás törekvőinek hamarosan szembe kell nézniük egy másik valósággal és erre választ is kell majd adniuk. Bár a választ halogatják, de nyilvánvaló tény, már most számukra: nagyon sokan vannak az egyházakon kívül, a Pusztában, akik Uruknak vallják Jézus Krisztust. Éppen úgy ahogy ők tanítják, testben megjelent Isten Fiának. Hisznek Jézus bűntörlő halálában, az Atya személyében, és Szent Lélek munkájában. De nincsenek és nem akarnak semmilyen intézményesített egyházban tagságot. Úgy élik meg Jézus követését, ahogy Jézus rájuk hagyta.
Ezekkel a tömegekkel még nem foglalkoznak sem a hivatalos egyházak vezetői, sem az intézményesített egyházak ellen beszélő összeesküvés-elméleteket propagáló megmondó emberei.
'Amiről nem beszélünk az nem létezik' címe az ügynek!
Pedig én azt gondolom az igazi kérdéseket és válaszokat ennek a Pusztában lévő szentek össztársadalmi tudomásulvétele fogja kigenerálni az intézményesített egyházakból (és az államokból is). Látható lesz, egy szakadék, nem arról beszélnek majd a tagok, és az emberek, hogy egyház az egyházban, hanem arról kik vannak a Pusztában? Nem arról beszélnek már, hogy mindenki tudja, hogy a Katolikus egyházban (is) ott van a Sátán füstje (is), - nem baj - hanem arról, de miért tiszták, akik a Pusztában vannak?
Ahogy ellenreakcióból a bűnre adott válaszukban tömegesen kiléptek a katolikus egyházból, ugyanilyen, sőt ha nem nagyobb méretben láthatóvá lesz a szentek gyülekezete a Pusztában, az intézményesített egyházakon, és az állami rendszeren kívül.
Ez lesz az a vízválasztó, amely döntésre hívja az intézményesített egyházakban még jelenlévő szenteket, akárhol legyenek, hogy felülvizsgálják földi tagságukat. Miért is tagjai az Egy világvallásnak?
---
A szabad jogokról.
Mert a jogok akkor is léteznek, ha nem adják meg őket!
A protestánsoknak, ugyanolyan joguk van, felülbírálni egyházuk vezetését, mint a civil embereknek, saját országuk vezetését.
Ezt megtették a pünkösdista és baptista volt egyháztagok is, sokkal radikálisabban, mint el lehetett volna képzelni.
A hit nem determinál a félelemre. Vagy mégis?
Amiért ezt a lépést nem teszik meg azok a hívők, akik még jelen vannak ezekben az egyházakban, kritikusan és okosan, az inkább valami félelemből fakad, mint azért mert, hogy ostobák lennének.
Érdekes lenne megvizsgálni a félelmek okát, egy hívőben.
Sokszor, sokat hallgattam a külvilágtól elzártan, a belső szobákban, kritizálni egyháztagokat, saját egyházuk vezetésével szembe, de arra, hogy valaki nyíltan ki is mondja a felelős embernek, arra ritkán láttam példát. Kilépéseket, lázadásokat, sokat láttam. Belső reformációt - alulról - azonban lehetetlenség.
---
Az én életem, kritika. Már nem az egyházi vezetés ellen, mert nincs egyházi vezetésem. A múltamról elmélkedem. Amit leírok megtörtént. Persze az igazságnak - egyesek szerint - sok olvasata lehet. Az én igazság-megértésem az én életemet - többször is - gyökerestül módosította.
Beszélhetünk hitről. Az én esetemben végre a félelemtől mentes hitről, ami szabaddá tett a Krisztus Testében nem is létező dogmáktól és egyházi szervezetek ilyen-olyan elvárásaitól.
---
Nem mondhatom meg nem történtnek azokat, amelyek megtörténtek. Amely megtörténések befolyásolták, vagy adott esetben teljesen átirányították az életem további menetét.
Ebben a módosulásban nincs ítélet bennem, azok felé, akik által, ez megtörtént.
Noha az elején persze volt benne indulat. Hiszen én sem így akartam. Végül mégis beláttam Isten vezetése, hogy egyik egyházat a másik után elhagyjam, és mindenféle szervezeti forma nélkül Krisztusban megéljem a hitemet. Ezt neveztem el Pusztának.
Ez a maga nemében az első időkben szokatlan volt. Számomra is és hit- vagy gyülekezeti testvéreimnek is.
Ma már látom, hogy ez a dolog egyre jobban terjed az interneten is.
---
Annak idején az újhullám, az új gyülekezetek lehetőségének megalapítása, a vallásszabadság automatikusan adta a lehetőségét, hogy az emberek gyülekezeti formákba tömörüljenek. Még az olyan lázadók is mint az énfélék.
Később a 2000-es évek közepétől kinyíltak a történelmi egyházak is, erre a lehetőségre.
Szinte minden egyházba el lehetett menni, el is mentem. Sokszor, maga az ÚR küldött.
Bár a saját fejem szerint is, tudtam, hogy nem fog sikerülni az én beilleszkedésem abba a rendszerbe, fölöslegesnek láttam, az ÚR kiküldését. Ma már értem semmi se volt értelmetlen.
Ezekben a 'zarándoklatokban' tudatosodott bennem az az igazság, hogy: egyszerűen felette állok minden földi szervezetnek. Mert Krisztus maga áll felette minden emberi rendszernek. Krisztus Teste a mennyei közösség, a mennyei szentek közössége, a mennybe jutás lehetősége, független minden szervezettől.
Soha nem voltam ellene a földi gyülekezetek létének, de felhívtam a figyelmet, hogy közösségük létének nem az állam biztosít teret, vagy az állam tartja fenn, hanem az Isten.
Továbbá, arra is felhívtam a figyelmet, hogy ebben a közösségben nincs létjogosultsága bűnöknek. Olyan bűnöknek, amit a világi - pogány - állam is büntet. Ezeknek a bűnöknek a takargatása szintén bűn.
Ha valamiért engem - a mindenki által elismert szentet - nem fogadtak be gyülekezetbe, - bár nagyon is be akartak - akkor azért mert nyilvánvaló volt nem alkudom meg a bűnök és a hamis tanok javára.
Egy alföldi parasztasszony nyílt tiszta szívének modorával szólott belőlem az igazság.
Ami megzavarta az egyházi vezető testvéreimet, az nem is a modorom volt, hiszen ilyet naponta hallanak, hanem az intelligenciám. Tartottak tőlem, mert az intelligencia, párosult a műveltséggel, és beleástam magam az ő dogmájukba is, és beláttattam velük, hogy saját magukat is átverik a saját dogmájukban lefektetett szabályokat megszegve. És hogy úgy szabadok, függetlenek a saját dogmákjuktól, hogy közben Krisztustól is elszakadván, bűnökben maradnak. Számomra ez a gyülekezeti élet nyakatekerten bolondság volt.
Kritikusként álltam tehát, de ez a kritika nem Jézus Krisztussal szemben fogalmazódott meg.
Élesen különbséget tettem Krisztus és azok között, akik Reá hivatkozva tevékenykednek.
---
Úgy gondoltam közzéteszek egy régi írásomat.
Kérem, hogy akit érdekel az 'egység az egyházak között' témaköre , ebből a fenti a nézőpontból olvassa el a második levelemet.
Ezt a levelet 2010-ben írtam valóságosan létező körülményekből, valóságos személynek, valóságosan megtörtént eseményekre hivatkozva. Akkor ezt a levelet nem küldtem el a címzettnek, mert hála Istennek, mára már nem is fontos. Az ügy az Úrban megoldódott.
Tanulságul teszem közé, hogy ebből is jó átlátható legyen az a megoldatlan probléma, amely az egyházak között fúzióban is látható. Valamint az is látható legyen, hogy aki Krisztusban van, az nem tud fúziónálni sem egyház szervezettel, sem az Egyesült Egyházak Szervezeteivel. Mert Krisztus és a földi egyházi szervezet között nincs kapcsolat.
Jézus Krisztus az egyéni életek Ura, a szívekben lakik.
Tudomásul kell venniük az egyházaknak, és az Egyesült Egyházaknak, hogy rajtuk kívül, tehát az ő szervezetükön kívül vannak, léteznek Krisztusban hívő igaz emberek.
Olyan emberek, akik nem akarnak egyesülni velük; az ő és szervezeteik bűnei miatt.
Leszögezem, hogy ezek az egyházak tudnak a létünkről. Tudják, hogy a Pusztában vannak ilyen hívők. Tudnak létünkről. Sőt arról is, hogy szám szerint mennyien vagyunk. Tudnak Krisztus Testéről.
Hadd mondjam el, hogy az egyesült egyházak kezében van a pénz, és a hatalom.
Tehát, hogy velünk a Pusztában mi fog történni, az őtőlük függ. Ők tudják, hogy mit terveztek el felőlünk, földi szinten.
Tudják, hogy nem fog már rajtunk a manipulációjuk, a fenyegetésük, megvásárlásuk, de megoldási terveik vannak, hogy felszámolják a felszámolhatatlant.
Békejobbot ajánlanak, de nem engednek saját szervezetükből /saját független hatalmukból/. Mivel a reformáció és megújulás csak felülről megengedett az ő tematikájuk szerint.
Az ő felelősségük, ha velünk bármi történik a Pusztában. Isten előtt kell számot adniuk.
Egyedül az ő felelősségük, ők fognak ezzel elszámolni Isten előtt, mennyiben követték Jézus Krisztus tanításait, szavait a juhok, bárányok vezetésében, és mennyiben egy földi szervezet, vagy saját emberi határozataikat.
Nekünk, egyénileg, mint ahogy minden embernek joga van, dönteni. Krisztus mellett, vagy ellen.
Jogunk van, véleményt formálni, elmondani, és jogunk van dönteni, hogy mit teszünk hitünkkel, és életünkkel. Egyedül Krisztusért, szabad döntésből.
Isten áldjon titeket.
Bogi
Folytatás itt: http://testveremnek.blogspot.hu/2014/05/nyitott-level-2.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése