Ha Krisztus azt mondja, mindnyájan testvérek vagytok, de mégis egyesek kiemelkednek közülünk, és verni kezdenének minket?
Krisztus azt mondta róluk, ők a gonosz szolgák.
Azt is mondta róluk, hagyjátok, hadd növekedjenek a jók között.
De vajon, ha mi észrevesszük, hogy valaki konkoly közöttünk mi dolgunk lehetne? Hadd verjen csak tovább minket? Nézzük, ahogy részegeskedik, és káromolja azt a Szent Nevet és testvéreinket tetteivel és beszédével, miközben elbújik a Szent Név mögé. Engedjük, hogy lopjon, csaljon és garázdálkodjon?
Krisztusban testvéreit, szolgatársait nemhogy szolgáknak, - legalább saját szolgálatában álló szolgáknak - de még egy alávaló embernek se nézze?
Igen, erről beszélt Jézus, amikor azt mondta, hogy lesznek, akik uralkodni fognak felettünk, az Ő nevére hivatkozva, de verni fognak minket.
Hadd kérdezzem meg: A gonosz szolgák, akik úgy kezdték, hogy szolgatársaink voltak, vajon a testvéreink? Vagy a babilóni hatalmaskodók közé álltak megtévesztve szent szavakkal, sima szájukkal a krisztusi bárányokat?
Mi dolgom lenne kritizálni egy világi intézményt? Semmi.
De annál inkább van dolgom egy olyan intézményt kritizálni, ami magára aggatja Urunk parancsait, de megveti annak lelkierejét. Felháborodást szülve minden szolgálótársában.
Ha pedig, azt mondja, ez az intézmény, hogy nem Krisztus Testéhez tartozik, mert csak szociális intézményként működik, akkor ne is használja - ne lopja el - azokat a szavakat, amelyek viszont kizárólagosan Krisztushoz tartoznak. Miért botránkoztatna meg embereket? Ha nincs szüksége Krisztusra és az Ő erejére, ne legyen a szavaira se szüksége.
Világi intézményként, világi szavakkal is vidáman meg fog állni, ebben az elfajult nemzedékben.
A világi államtól a világi pénzt mindig meg fogja kapni szociális cselekedeteiért, hiszen normatív az.
Egyébiránt pedig semmi dolgom ezekkel. Ha már lelepleztünk valamit, akkor az már mezítelen!
Ellenben, aki Krisztus szolgája az szép fehér ruhába öltözött fel. Amely az ő igaz cselekedetei, és az ő bizonyságtétele, amellyel együttesen hitvallást tett Jézus Krisztus mellett.
Ez az a menyasszonyi ruha, amely nélkül nem mehetünk be a mennyei esküvőre.
Továbbá javaslom ennek az intézménynek, hogy ne is vegyen fel hívőket maguk közé dolgozni. Kifejezetten kerüljék azokat. Mert a bárányok egyre hangosabban kezdtek bégetni, és futkorászni, ugyanis észrevették, hogy farkasok terelgetik őket.
Ez az a dolog kedves volt vezetőim, ami nem játék!
Ez az a dolog ugyanis, amiben mi bárányok hiszünk:
hogy Jézus Krisztus, már az ajtóban áll,
hogy elszámoltassa minden szolgáját,
és megítéljen minden gonosz cselekedetet.
Jöjj, el Uram Jézus!
Nos!
Most pedig nincs igazam.
Nyugodtan kellett volna ezt felfognom, ugye?
Csak vidáman?
Játsszunk egy kicsikét.
Hiszen nem ettettek volna meg, csak kergettettek egy kicsikét.
Hiszen mennyire is élveztétek, hogy futok!
Ti meg utánam haraphattatok. Milyen jó kis játék ez, ugye?
Oh! De rájöttem ebben a futásban, ... hogy mégse.
Valóban léteznek a farkasok! Most már báránybőrbe se bújtok, minek?
Késik az Úr ugye? Gátlástalanul jobban vadultok!
Most, hogy szabad vagyok a farkasoktól, én is élvezem!
Csúnya, ronda, rótt szőrötök volt.
Büdösek is voltatok. - Főleg a szátok.
Hosszú éles fogatok, amellyel olyan undorítóan tudtatok vicsorítani és felém kapni.
És ahogy együtt vihogtatok?!
Eredt szátokból a nyálatok. Finom friss bárányhúsra éheztetek?
Élveztétek, hogy erősebbek vagytok!
Mit is tehetne egy kisbárány ilyenkor?
Béget, béget, béget, és megpróbál átugrani a kerítésen.
Sikerült. Átugrottam.
Sziasztok farkasok, további jó üvöltést, és bárányvadászatot kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése