Látás a végidőkről

TOMMY HICKS LÁTÁSA A VÉG-IDŐKRŐL 

A következő elképesztő látást Tommy Hicks amerikai igehirdető kapta, aki központi alakja volt az erőteljes 1954-es Argentin Ébredésnek.



LÁTÁS KRISZTUS TESTÉRŐL ÉS A VÉG-IDŐK SZOLGÁLATÁRÓL

Az üzenetem 1961. július 25-én reggel kb. 2:30-kor kezdődik Winnipeg-ben, Kanadában. Nem sokkal az után, hogy elaludtam Isten egy látást és kijelentést adott nekem. A látás háromszor ismétlődött meg pontosan részletezve 1961. július 25-én reggel. Annyira felkavart és megrendített a kijelentés, hogy az teljesen megváltoztatta az egész szemléletmódomat Krisztus testéről és a vég-idők szolgálatáról.

A leghatalmasabb dolog, ami Jézus Krisztus gyülekezetének adatott, hogy egyenesen előre menjen. Annyira nehéz férfiakkal és asszonyokkal megértetni, hogy mi az, amit Isten az Ő népének adni akar az utolsó időkben.

Néhány héttel ezelőtt egy levelet kaptam Afrikából, egy Nairobiban élő bennszülött evangélistától. Ez a férfi a feleségével úton volt Tanganyika felé. Nem tudtak sem írni, sem olvasni, de támogattuk őket több mint két éven keresztül. Amikor bementek Tanganyika területére egy kis falura bukkantak. Az egész falu üres volt, mert pestis pusztított a faluban. Véletlenül bennszülöttekre akadtak, akik sírtak és megkérdezték őket, mi történt?

Elmondták nekik, hogy szüleik három nappal azelőtt hirtelen meghaltak. Ők magukra maradtak és félelmükben elbújtak a kunyhóban. Az evangélista kérte őket, hogy menjenek velük, de visszautasították őket. Féltek elmenni. A bennszülött férfi és felesége bementek abba a kis kunyhóba, ahol a férfi és a felesége három nappal azelőtt meghaltak. Az evangélista egyszerűen előre nyújtotta a kezét Jézus Krisztus nevében és - kimondva a férfi és az asszony nevét - azt mondta:

“Az Úr Jézus Krisztus nevében megparancsolom élet, hogy jöjj vissza ezekbe a testekbe.” Ez a két pogány ember, akik sohasem ismerték Jézus Krisztust, mint Megmentőt, abban a pillanatban felültek és elkezdték imádni Istent. Isten szelleme és ereje bejött ezeknek az embereknek az életébe.

Számunkra ez különösnek és csodálatosnak tűnhet, azonban ez a kezdete az utolsó idős szolgálatoknak. Isten a senkiket, az ismeretleneket és jelentékteleneket fogja használni.

Az Apostolok cselekedete könyvében azt olvassuk, hogy Isten mondja: “az utolsó napokban kiárasztom az Én Szellememet minden testre.” Csodálkozom, ha megértjük, mit jelent az, amikor azt mondta: “Kiárasztom a Szellememet minden testre” Nem gondolom, hogy teljesen megértettem vagy felfogtam volna ennek teljes jelentését.

Joel könyvében azt olvassuk: “Ti is, Sionnak fiai! Örvendezzetek és vigadjatok az Úrban a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.” (Joel 2.23). Az nem csupán egy korai és egy késői eső lesz, hanem ezekben az utolsó napokban Isten az Ő embereinek ereje kettős mértékét fogja adni!

Miután elaludtam egy látás vált láthatóvá számomra. Hirtelen nagyon távol találtam magam. Nem tudtam hol voltam. Lenéztem a földre. Hirtelen az egész föld megjelent a szemem előtt. Minden nemzet, minden faj, minden nyelv elém került keletről, nyugatról, északról és délről. Felismertem minden országot és sok benne lévő várost.

Féltem és remegtem, amikor észrevettem egy hatalmas jelenséget magam előtt. Abban a pillanatban, amikor a föld bejött a képbe, elkezdett villámlani és mennydörögni. Ahogyan a villám kisült a föld felszíne fölött, a szemem lefelé haladt és észak felé fordultam. Hirtelen észrevettem, hogy egy óriást látok, és ahogy néztem teljesen össze voltam zavarodva a látványtól. Olyan hatalmas, olyan óriási volt. A lába úgy tűnt, hogy eléri az északi sarkot és a feje a déli sarkot. Karjai kinyúltak az egyik óceántól a másikig. Még fel sem foghattam, hogy vajon ez egy hegy lehet vagy egy óriás, amikor hirtelen tudatosult bennem, hogy ez egy hatalmas óriás. Láthattam a fejét, ahogyan az életéért küzdött. Élni akart, azonban a teste a fejétől a lábáig be volt borítva mindenféle szeméttel. Az óriás időnként szerette volna megmozdítani a testét és cselekedni, és mintha egy időre fel tudott volna emelkedni. Amikor ez történt, olyankor kis teremtmények ezrei futottak el róla. Az undok teremtmények eltűntek erről az óriásról, de amikor megnyugodott ismét visszajöttek.

Hirtelen az óriás felemelte az egyik majd a másik karját a menny felé és akkor ezeknek a teremtményeknek az ezrei menekültek el az óriásról és elmentek bele az éjszaka sötétjébe.

Ez a hatalmas óriás lassan elkezdett felemelkedni és mikor ezt tette a feje és a keze belemerültek a felhőkbe. Amikor felemelte a lábát látszott, hogy megtisztította magát a szeméttől és a rajta lévő minden piszoktól, és felemelte kezeit is, mintha az Urat dicsérné. Amikor felemelte a kezeit, azok eltűntek a felhők között.

Hirtelen minden felhő a legcsodálatosabb ezüstté változott, amit valaha ismertem. Ahogyan néztem ezt a jelenséget az annyira hatalmas volt, hogy fel sem tudtam fogni, mit jelent mindez. Annyira felkavart és az Úrhoz kiáltottam: “Ó Uram, mit jelent ez.”

Éreztem, mintha valóban Szellemben lettem volna és éreztem az Úr jelenlétét alvás közben.

Ekkor a felhőkből hirtelen óriási folyékony fény-cseppek áradtak rá a hatalmas óriásra, és lassan az óriás elkezdett olvadni és szétterülni az egész földön, és amikor az egész alakja elolvadt az egész földön óriási eső kezdett esni. A folyékony fénycseppek elkezdték elárasztani a földet, és ahogyan láttam, hogy az elolvadt óriás hirtelen emberek millióivá változott a föld felszínén. Ahogyan a látásban láttam, emberek álltak fel az egész földön! Felemelték a kezüket és imádták az Urat.

Éppen abban a pillanatban jött egy nagy mennydörgés, ami úgy tűnt, hogy a menny morajlott. A szememet a mennyre fordítottam és hirtelen egy alakot láttam ragyogó fehérben – a legdicsőségesebb dolog, amit valaha láttam. Nem láttam az arcát, de valahogyan tudtam, hogy az Úr Jézus Krisztus volt. Előrenyújtotta a kezeit, és amikor ezt tette kinyújtotta azt valaki felé, azután más felé, azután megint más felé. Előre nyújtotta a kezeit a nemzetekre, a világ népeire – férfiakra és asszonyokra. Ahogyan kinyújtotta a kezét feléjük úgy tűnt, hogy a folyékony fény - Istennek egy óriási kenete - a kezeiről rájuk folyik és azok a népek elkezdenek menni előre a Jézus nevében.

Nem tudom milyen sokáig néztem ezt. Úgy tűnt napok, hetek, hónapok múltak el. Észrevettem Krisztust, amint folyamatosan előre nyújtja a kezét; de valami szomorú dolog történt. Sok ember volt, akik megtagadták Isten kenetét és hívását, amikor előrenyújtotta a kezét. Láttam férfiakat és asszonyokat, akiket ismertem. Embereket, akiket úgy éreztem bizonyára Isten hívott el. Amikor azonban előre nyújtotta a kezét ehhez vagy ahhoz, ők egyszerűen lehajtották a fejüket és elkezdtek hátrálni. Mindazok, akik meghajoltak és kihátráltak, látszott, hogy a sötétségbe mennek. Láttam, ahogyan a sötétség elnyelte őket.

Megrémültem, amikor észrevettem, hogy Afrikában, Angliában, Oroszországban, Kínában, Amerikában az egész világon emberek ezrei voltak felkenve Isten kenetével és ezek az emberek mentek előre Jézus nevében. Láttam ezeket a férfiakat és nőket, ahogyan mentek előre. Voltak parasztok, mosónők, gazdag - és szegény emberek.

Láttam embereket, akik meg voltak kötözve bénasággal, betegséggel, vaksággal, süketséggel. Amint az Úr előre nyújtotta kezét, hogy ezt a kenetet nekik adja ők meggyógyultak, egészségessé váltak és mentek előre!

Ez egy csoda – ez egy dicsőséges csoda – azok az emberek előrenyújtották a kezüket pontosan úgy, ahogy Jézus tette és látszott, mintha ugyanaz a folyékony tűz lett volna a kezeikben. Amikor kinyújtották előre a kezüket azt mondták: “Egészséget szólok neked.”

Ahogyan ezek az emberek ezt az óriási, utolsó idei szolgálatot végezték, nem tudtam pontosan megállapítani, hogy mi volt az és ezért az Urat kérdeztem: “Mit jelent ez?”

Azt mondta: “Ez az, amit az utolsó napokban tenni fogok. Helyre fogom állítani mindazt, amit a sáska, a cserebogár és a hernyó elpusztított. Ezek azok az embereim, akik a vég idején fognak előre menni. Mint egy óriási hadsereg végig fognak száguldani az egész föld színén.”

Amikor ebben a nagy magasságban voltam az egész földet láthattam. Megfigyeltem ezeket az embereket, ahogyan mentek ide-oda a föld felszíne felett. Egy ember az egyik pillanatban még ott volt Afrikában és egy másik pillanatban Isten Szelleme átszállította esetleg Oroszországba, Kínába, Amerikába vagy bármi más helyre és viszont. Ezek az emberek mentek az egész világon és átmentek tűzön, ragályos betegségeken és éhínségeken. Sem tűz, sem üldözés, semmi sem tudta megállítani őket.

Dühös csőcselék támadta meg őket kardokkal és puskákkal, de ahogyan Jézus ők is átmentek a sokaságon és nem tudták megragadni őket, és ők mentek előre a Jézus nevében. Mindenhol előre nyújtották a kezüket és a betegek meggyógyultak a vakok szemei pedig megnyíltak. Nem volt hosszú imádkozás. Később átgondoltam sokszor ezt a látást és megállapítottam, hogy sosem láttam gyülekezetet, sosem láttam és hallottam felekezetről, azonban ezek az emberek mentek a Seregek Ura nevében.

Halleluja!

Ahogyan meneteltek előre mindenben úgy cselekedtek, mint Krisztus szolgálói a végidőkben. Ezek az emberek sok ember felé szolgáltak a föld felszínén. Tíz ezreket, sőt milliókat láttam jönni az Úr Jézus Krisztushoz, amint ezek az emberek előálltak és átadták az eljövendő királyság üzenetét ebben az utolsó órában. Ez olyan dicsőséges volt, azonban látszott az is, hogy vannak olyanok is, akik mérgesekké váltak és fellázadtak és megpróbálták megtámadni azokat a munkásokat, akik az üzenetet átadták.

Isten a világ számára ebben az utolsó órában úgy fog bemutatkozni, amilyennek a világ még sohasem látta. Férfiak és asszonyok az élet minden területéről, a rangok semmit sem fognak számítani. Láttam ezeket a munkásokat, ahogyan mentek mindenfelé a föld felszínén. Ha az egyik megbotlana és elesne, a másik jönne és felemelné. Ott nem volt “én vagyok a nagy és te vagy a kicsi”, hanem minden ‘hegy’ lerombolva és minden ‘völgy’ feltöltve és láthatóan egy dologgal rendelkezett mindenki – az pedig egy isteni szeretet volt, ami láthatóan áradt ezekből az emberekből, ahogyan együtt dolgoztak, és ahogyan egymást szerették. A legdicsőségesebb látvány volt, amit valaha láttam. Jézus Krisztus volt az életük lényege. Úgy tűnt mentek és cselekedtek napokon át elhaladva mellettem, ahogyan álltam és néztem ezt a látványt. Csak sírni tudtam és néha nevettem. Olyan csodálatos volt, ahogyan ezek az emberek mentek szerte az egész föld felszínén felállva ebben a végső időben.

Ahogyan megfigyeltem a mennyből, volt idő, amikor ennek a folyékony fénynek nagy áradata látszott rááramolni nagy gyülekezetekre és azok felemelték a kezüket és láthatóan imádták Istent órákon, sőt napokon át, ahogyan Isten Szelleme rájuk szállt.

Isten megmondta: “Kiárasztom a Szellememet minden testre” és itt pontosan erről van szó. Minden férfi és asszony, akik megkapták Istennek ezt az erejét, ezt a kenetét, Isten csodáit, ott nem volt akadálya a cselekedetnek.

Jelekről és csodákról beszéltünk mindenfelé. Mi nem tudunk ebben segíteni, csak sírok, amikor ezen a reggelen 4 órakor a bennszülött munkásaink leveléből szintén erről olvasok. Ez a bizonyíték arra, hogy elkezdődött: egy férfi, egy “senki”, egy “ismeretlen”, aki csak ment és előrenyújtotta a kezét és azt mondta: “Az Úr Jézus Krisztus nevében megparancsolom, hogy élet áramoljon a testedbe.” Térdemre estem és elkezdtem imádkozni ismét és azt mondtam: “Uram, tudom, hogy ez az idő hamarosan eljön!”

Azt követően, amikor ezek az emberek elmentek mindenfelé a föld felszínén, akkor ismét egy nagy üldözés látszott jönni minden irányból. Hirtelen egy másik hatalmas mennydörgés volt, ami úgy tűnt körbe- visszhangozta a földet és ismét hallottam a hangot, ami úgy tűnt, hogy azt mondja: “Nos, ez az én népem. Ez a szeretett menyasszony.” És amikor a hang beszélt, rátekintettem a földre, ahol tavakat és hegyeket láthattam. A sírok kinyíltak és az emberek az egész világon, szentek minden korból, feltámadni látszottak. És amint felemelkedtek a sírból, ezek az emberek hirtelen előjöttek minden irányból. Keletről, nyugatról, északról és délről és látszott, hogy egy óriási test formálódott ki. Láttam először feltámadni a Krisztusban meghaltakat, alig tudtam felfogni. Olyan csodálatos volt. Ez messze meghaladt bármit, amit valaha álmodhattam, vagy gondolhattam.

Azonban ez a test hirtelen elkezdett kiformálódni és felvenni egy alakot, egy hatalmas óriás alakját, azonban ekkor ez másféle volt. A legdicsőségesebb ragyogó fehérben pompázott. Ruhája kifogástalan volt, és a teste elkezdett kiformálódni és minden kor emberei összegyűlni látszottak ebben a testben és lassan, lassan, ahogyan az elkezdett kiformálódni a mennyben, hirtelen fentről a mennyből az Úr Jézus jött és megjelent a fej. Ekkor egy másik mennydörgést hallottam, amint mondja: “Ez az én szeretett Menyasszonyom, akire vártam. Ő elő fog jönni tűzben megpróbálva. Ez az, akit kezdetektől fogva szerettem.”

A szemem hirtelen messze észak felé fordult és rombolást láttam: síró és gyötrődő férfiak és asszonyok és épületek lerombolva. Ekkor ismét hallottam amint a negyedik trombita szól és azt mondta: “Most töltöm ki haragom poharát a föld színére.” Az egész világ-korszak vége idején Isten haragjának óriási pohara láthatóan kiömlik az egész föld színére. Emlékeztem arra, hogy mi történt egy pillanattal korábban. Sokkolt és remegtem, amikor megláttam a városokat szörnyű lánggal égni és minden nemzetet lerombolva.

Sírást és jajgatást hallhattam. Emberek kiáltozásait lehetett hallani. Látszott, hogy kiáltoztak, amikor eltűntek a hegyek barlangjaiban és a barlangok megnyíltak alattuk. Beleestek az alattuk lévő vízbe, azonban a víz nem tudta megfojtani őket. Nem volt semmi, ami elpusztíthatta volna őket. Meg akarták menteni az életüket, de nem tudták.

Azután a szememet ismét a dicsőséges fény felé fordítottam. Ez test volt (a menyasszony) csodálatos fehérben felékesítve, ragyogó ruhában. Lassan, lassan elkezdett felemelkedni a földről, és amikor ez történt felébredtem. Micsoda egy jel, amit láttam! A vég-idők szolgálatait láttam – az utolsó órát. Július 27-én reggel 2:30-kor ismét ugyanezt a kijelentést kaptam, ugyanaz a látás jött ismét pontosan úgy, mint az korábban megtörtént.

Az életem megváltozott, amikor megbizonyosodtam róla, hogy a vég-időkben élünk, és Isten az egész világon felken férfiakat és asszonyokat erre a szolgálatra. Nem egy tanításról van szó, sem pedig egy gyülekezetről szóló elgondolásról. Ez Jézus Krisztus Maga. Ezek a szolgálók az Úr szavát fogják hirdetni és azt fogják mondani, amit olyan sokszor hallottam a látásban, hogy ‘a szavam szerint történjen meg’.

Részlet:

Andrew Strom

AZ ELJÖVENDŐ NAGY REFORMÁCIÓ

Új, mélyebb betekintés az eljövendő, az egész világra kiterjedő “Megrázásba”, Reformációba és Ébredésbe című könyvből

Fordította: Abonyi Sándor