"Mert minden ember, akit megsértettünk és megbántottunk, egy azok közül, akiket Jézus testvéreinek nevezett. Amit pedig ellene követtünk el, azt Isten ellen követtük el. Minden ember a Krisztus testvére."

2012. június 19., kedd

Az eljövendő nagy reformáció - 3. rész



4. Fejezet 
ÉBREDÉS! 

Éveken át sok régi Ébredésről szóló beszámolót tanulmányoztam, és egyre inkább az vált nyilvánvalóvá számomra, hogy sok mai elképzelés az Ébredésről valójában nem csak használhatatlan, hanem gyakran veszélyes és félrevezető is. Sok keresztyén az Ébredést csupán egy nagy ünnepség időszakaként látja, ami csupán öröm és ‘aratás’. Nem fogják fel, hogy ezek a dolgok az igazi Ébredést KÖVETŐ “gyümölcs”. Az igazi Ébredés célja Isten népének megtisztulása és azután felhatalmazása. Ha népe beleesett a szellemi megtévesztés és csőd állapotába, akkor egy igazi Ébredés először a bűn óriási leleplezését fogja hozni és azután mély bűnbánatot. A teljes elképzelés az, hogy lássuk ezeket a keresztyéneket megítélve és megtisztítva, hogy ismét tiszta csatornákká válhassanak, hogy el tudják hozni Isten áldását és üdvösséget egy haldokló világ számára – hogy ismét képesek legyenek teljesen visszasugározni az Ő dicsőségét az egész földön. Az igazi Ébredés elhozza Isten gyermekei számára, hogy térdeikre ereszkedjenek. Ahogyan az egyik író írta, az Ébredés “nem a hámból való kirúgás, hanem inkább, térdre esés.” És ahogyan Frank Bartleman írta ‘Az ébredés mélységét pontosan a bűnbánat szellemének a mélysége fogja meghatározni.’

Szokatlan dolog ébredés idején az emberek számára,  hogy a Szent Szellem által meggyőzve a bűnről úgy le legyenek sújtva, hogy teljesen képtelenek legyenek bármit tenni kivéve arccal leborulni és sírva kegyelemért könyörögni Istenhez, a legnagyobb nyomorúságban, mindaddig míg vélhetően megkapták a  bocsánatát. (Különösen az Ébredés korai fázisában rendszerint ezek azok a KERESZTYÉNEK, akik helyet adtak néhány bűnnek az életükben). Néha még annak is szükségét érzik, hogy bűnüket nyilvánosan megvallják, mielőtt átvennék a bűnbocsánatot és a megtisztulást. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy az Ébredés először a KERESZTYÉNEKET célozza meg.

Amint azt a történelem világosan mutatja az Ébredés egy mély megtisztulási hullám, BŰNBÁNAT és felhatalmazás, ami Isten embereinek ‘felébresztését’ célozza meg, hogy képesek legyenek elhozni egy óriási “aratást”.



ÖSSZEZAVARÁS FELHŐJE …

Isten bármelyik új megmozdulása esetén Sátán kétségbe van esve, hogy milyen módon álljon ellen vagy rombolja le azt, nemcsak azt KÖVETŐEN miután elkezdődött, hanem, ha egyáltalán lehetséges, még MIELŐTT elkezdődik. Látjuk ezt például mind Mózes, mind Jézus életében. Mindkét esetben a gonosz megkísérelte megölni ezeket a “kiválasztottakat” (akik Isten minden idők két legnagyobb mozdulásának vezetőjévé kellett, hogy váljanak) megölve minden velük egykorú csecsemőt. A Sátán mindkét esetben látta Isten eljövendő nagy mozdulásának minden jelét, és “csírájában ki akarta irtani”, mielőtt valóban elkezdődhetett volna. A gonosz bármit meg fog tenni a rendelkezésére álló eszközökkel, hogy megpróbáljon kisiklatni vagy lerombolni egy új (vagy bekövetkező) Ébredést. Amint azt a történelem mutatja Sátán egyik híres trükkje, hogy megpróbálja az új mozdulást a hamisítványok, a zavarok és a hazugságok zűrzavarával tönkretenni.

Az ördög elég Ébredést látott a múltban, hogy végső soron gyűlölje és féljen tőle. Az Ébredéskor a gonosz legrosszabb rémálma válik valóra – a megtisztulás és erő kiáradása azzal a céllal, hogy helyreállítsa Isten  népét, hogy valóban potenciális fenyegetés legyen a világban: Sátán királysága és munkája számára. Amikor Ébredés tör ki vagy közel áll a kitöréshez az ördög gyakran sok fronton megmozdul: célba vesz bizonyos – Isten által használt - vezetőket, akiknek feladata az emberek felkészítése. Ha egy fontos vezető kiesik, akkor az ördög képes egy nagy megtévesztésbe belevinni az embereket. Megpróbálja szétrombolni a kulcs-vezetők közötti kapcsolatot, ellenállást gerjesztve más keresztyének felől. “Hamisítványok” széles skáláját vonultatja fel, hátha vitát tud szítani, hogy elterelje az emberek gondolatait a központi igazságról. Ha az ördög tönkre tudja tenni az Ébredést az ‘előkészítési’ fázisban, akkor tudja, hogy meglepően jól dolgozott. Ha azonban nem, akkor megpróbálja elpusztítani, amilyen gyorsan csak lehet a kezdetek után. Piszkos taktikák sokaságát sorakoztatja fel. A legnagyobb; az összezavarás felhője, rémhírek és hamisítványok, és ha ezek beválnak az ördög nagyon elégedett lesz. Röviden, bármit meg fog tenni, hogy megpróbálja hiteltelenné tenni vagy megakadályozni  Isten új (vagy közelgő) mozdulását. (Különösen a vég-idők nagy Ébredését)

John Wesley mondta: “Ne aggódj amiatt, hogy a Sátán elveti a konkolyt Krisztus búzája közé. Ez mindig így volt, különösen a Szellem bármelyik figyelemreméltó kiáradásakor és mindig így is lesz, mindaddig, míg az ördög nem lesz megkötve ezer esztendőre. Addig mindig hamisítványokkal manipulál és erőfeszítéseket tesz, hogy szembeszegüljön Krisztus szellemének munkájával.” A hamisítványok nagyon általánosak az Ébredés idején: megnyilvánulások hamisítása, hamis megtérések, hamis ún. “Ébredési” igehirdetések, a legszélsőségesebb és legrombolóbb tanok hirdetése. Ezeket az ördög tudtán kívül használja, hogy hiteltelenné tegye és lerombolja a valódi Ébredést. Ahogyan Adam Clarke mondta: “…a nagy ébredési mozgalmak során szinte lehetetlen megakadályozni az igazi tűz által táplált futótüzet. “



Mint mondtam hamis szellemi megnyilvánulások nagyon általánosak Ébredés idején. Ezeket gyakran olyan hívők okozták, akik ‘érintések’, áldások vagy megtapasztalások után vágytak inkább, minthogy Istent keresték volna az Ő kedvéért. Nagyon veszélyes a keresztyének számára, hogy valamit keressenek az Istennel Magával való mély és tiszta kapcsolat nélkül. Bármilyen ‘érintések’ vagy megtapasztalások utáni puszta vágyakozás valójában semmi más, mint “lelkiség”, aminek eredménye nagy szellemi megtévesztés lehet. Mint mindig, az ilyen hamis megnyilvánulások vagy hamis megtapasztalások bizonyos mennyisége tisztán testi  lesz, míg más része egyenesen démonikus. Ez valójában igazi “JEZABEL”- i birodalom (különösen, ha a megnyilvánulásokba belekeveredik a ‘korlátok elvetése’ vagy egyfajta “rendezetlenség”). Néha, szélsőséges esetben, lehetséges, hogy az egész mozgalom az ilyenfajta hamis megnyilvánulások ‘áldozatává’ válik.

Fontos azonban arra is emlékezni, hogy Isten Maga is gyakran cselekszik ‘szokatlan’ dolgokat Ébredés idején. Például, a Szent Szellem erőteljes, hirtelen kiáradása gyakran fog eredményezni óriási sírásban való kitörést a bűn feletti aggodalom miatt vagy ‘remegést’ az Istenfélelem miatt. Amikor pedig a bűnbánat és a megbocsátás megtörténik, akkor örömteli kitörő dicsőítés vagy hálaadás következik. Ennek eredményeként előfordulhat, hogy sokan ‘nyelveken szólnak’ vagy elesnek Isten ereje alatt, álmokat, látásokat kapnak vagy angyali látogatásokat élnek át. Ezeknek a dolgoknak a nagy többsége könnyen utánozható az ördög által. Természetesen létfontosságú, hogy a vezetők biztonsággal képesek legyenek megkülönböztetni, hogy mi a hamis és mi az igazi. Az ördög egyik híres trükkje igazi ébredés idején, hogy amennyit csak lehetséges olyan sok hamis megnyilvánulást keverjen össze azzal, amit Isten cselekszik, és ezáltal sok megfigyelőben hiteltelenséget okozzon, hogy ez az egész dolog ‘nem Istentől’ van.



Meg vagyok győződve, hogy az eljövendő Ébredés vezetői nagyon óvatosak lesznek bármiféle reménykeltő lelki dologgal szemben. Egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy ők egyfajta “a szíveket madzagon húzó” technikákat használjanak, amit olyan gyakran látni manapság. Minden, ami tetszetős minden, ami lelki minden, ami sekélyes, és ami körbevenné az embereket egy meleg, pozitív, “szórakozást nyújtó” védőburokkal – mindezt gyűlöli Isten. Az ilyenfajta dolgok látható módon mégis, olyan általánosak az utóbbi években. Tapasztalatom szerint, nagyon kevés keresztyén az, aki még ha látja is ezeket, mer is beszélni az igazságról. Az új Ébredés szolgálói gyűlölni fogják az ilyenfajta lelki dolgokat, túlzó és érzelmi manipulációkat. Prédikációjuk (és dalaik) bizonyára nem a személyes varázsuk, okosságuk vagy előadó művészetük (show man-ség) bemutatása lesz, hanem inkább a “Szellem és erő megmutatása” (1 Kor 2.4). Meg vagyok győződve, hogy egy ‘új zene’, ami ennek az Ébredésnek velejárója lesz, teljesen szabad lesz az emberi érzések bármi módon való manipulációjától. Azonban mindezek ellenére nincs kétségem, hogy ezt az eljövendő Ébredést ‘érzelgősséggel’ és hisztérikussággal fogják vádolni éppen úgy, mint az minden korábbi esetben megtörtént.


REFORMÁCIÓ – EGY ‘ÚJ TÖMLŐ

Amikor Isten szükségét látja, hogy egy új Ébredés teljesen eltávolítsa a régi vezetőket és régi gyülekezeti szervezet befolyását, akkor Ő nem csupán egy Ébredést fog hozni mindenfelé, hanem egy teljes “REFORMÁCIÓT” – a régi szervezetet és vezetőket teljesen ‘félretéve’. Isten egyértelműen kijelentette, hogy az eljövendő megmozdulásában ez fog megtörténni. Valójában a “teljes reformáció” mögötti alapelv ugyanaz, mint amit Jézus Maga mondott a Luk 5.37-38-ben:  “…senki sem tölti az újbort ó tömlőkbe; mert különben az újbor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek. Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.”

Az egyház története ismétlődő módon megerősíti azt  a nagy ostobaságot, hogy az ‘újbort’ a régi tömlőben akarják megtartani. Milyen sok Ébredés ‘vérzett el’ századokon keresztül egyszerűen azért, mert az emberek makacs módon megpróbálták beleerőltetni az ‘újbort’ a régi gyülekezeti rendszerbe és szervezetbe. Gyakran ezek okozták, hogy az Ébredés viszonylag rövid életű volt és gyakran megbukott mielőtt teljesen véghezvitte volna mindazt, amit Isten eltervezett. Valójában a leghatékonyabb és leghosszabb életű Ébredések azok, amik nemcsak a Szent Szellemnek egy kiáradását foglalják magukba, hanem ‘elvetik’ a régi gyülekezeti rendszert (és mindent, ami azzal jár), mert egy ‘új mozgalom’ új  vezetők felállását is jelenti. Néhány jól ismert példája ennek a Luther Márton vezette ‘Nagy Reformáció’, a tizennyolcadik századi Wesley által vezetett Ébredések, és a múlt századi William Booth által vezetett “Üdvhadsereg” Ébredések (nem említve az eredeti “Apostolok cselekedete könyvében” leírt Ébredést magát).



Beszélni kell azonban az eljövendő Ébredési mozgalom új ‘struktúrájáról’ is, mert fontos emlékeznünk arra, hogy Isten igazi Egyháza egy élő ‘organizmus’ és nem emberi szervezet. Az igazi Egyház EMBEREKBŐL épül fel – Isten “élő köveiből”. Az nem újfajta ‘összejöveteli’ formákat vagy más formájú ‘épületeket’ jelent. Az EMBEREK a fontosak. ŐK azok, akik létrehozzák Isten Egyházát. Az Ef. 2.20 azt mondja nekünk, hogy az igazi Egyház “az apostolok és próféták alapján épül fel”, Jézussal Magával, mint szegletkővel, akiben az egész épület egybe van szerkesztve és növekszik szent templommá az Úrban.” Más szavakkal  az Egyház EMBEREKBŐL épül fel Jézussal, mint ‘szegletkővel’, az Ő apostolainak és prófétáinak az ‘alapján’.  Minden Reformáció és Ébredés a történelemben új ‘apostolokon és prófétákon’ épült
fel, akiket Isten emelt fel arra az órára.  Ez nem fog változni később sem. Isten nagyon világossá tette, hogy “AMIKOR AZ ÚJ APOSTOLOK FELEMELEKEDNEK”, akkor fog az eljövendő Reformáció és Ébredés valóban elkezdődni.



Egy dolog egészen bizonyos: Ebben az Ébredésben valóban Jézus Krisztus lesz az Ő Egyházának ‘Feje’. Jóllehet az új apostolok kenetet fognak kapni arra, hogy vezessék az Ő Egyházát az Ő nevében, JÉZUS lesz az, aki uralkodni fog és Ő lesz az, akire az új szolgálók állandóan vezetésért tekintenek. Ez kell, hogy legyen az Egyház legszebb órája. Ő lesz a legragyogóbb, legdicsőségesebb Menyasszony az egész történelem során: tiszta, szent, ‘szeplő, ránc vagy bármi egyéb dolog’ nélkül. Isten a ‘legjobb borát’ – a legnagyobb kenetet – a végére, erre a mozgalomra tartogatta. A világtörténelem legnagyobb Ébredésében és az utolsó nagy “aratás” napjaiban élünk, hamarosan kihirdetve a legnagyobb ÍTÉLETET, amit a  föld valaha látott. Az Ébredések történetében a legfelkentebb ‘utca-gyülekezetek’ korában élünk. Isten azt mondta: “Meg fogja változtatni a Keresztyénségről alkotott felfogásunkat és kifejezési módunkat A FÖLDÖN, még a mi generációnk idején.” Mondjátok meg nekem keresztyének, készek vagytok erre? “És ők legyőzték a gonoszt a Bárány vérével és a bizonyságtételük szavával, ÉS ŐK NEM KÍMÉLTÉK AZ ÉLETÜKET
MINDHALÁLIG” (Jel. 12.11).


ÉBREDÉSI VEZETŐK

Isten sok korábbi mozdulását tanulmányozva, rövid idő alatt nyilvánvalóvá vált számomra, hogy gyakran feltűnő hasonlóság volt az Isten által választott különböző vezetők között, akiket Reformáció és Ébredés idején felemelt népe vezetésére. Az ilyen emberek szellemi hasonlósága valójában Isten  régi “nagy embereihez” nyúlik vissza – Józsué, Káleb, Mózes, Gedeon, Illés, Keresztelő János, stb. Nagyon bátor emberek voltak és ismertté  váltak – az első apostolok, majd olyanok mint Savonarola, Luther, Whitfield, Wesley, Edwards, Finney, William Booth, Evan Roberts, Jonathan Goforth, John Sung, Smith Wigglesworth, stb. Mind olyan emberek voltak, akik “megfizették az árat”, akik sok időt töltöttek egyedül titokban Istennel és gyakran éveket a ‘pusztában’ mielőtt felülről felkenettek volna erővel és előre küldettek volna, hogy szabadítsák ki Isten népét a megkötözöttség és a bűn fogságából. Hirtelen tűntek fel, mintha a semmiből bukkantak volna fel, mentesek voltak minden félelemtől,  perzselő üzenettel, ami egyenesen a hallgatóik szívébe hatolt. Ez így volt és mindig így is lesz Isten ilyen “felkentjeivel”.

Ahogyan A.W. Tozer mondta: “Istennek mindig voltak specialistái … akik feltűntek a történelem kritikus pillanataiban, hogy Isten nevében feddjenek, dorgáljanak, figyelmeztessenek és megigazítsanak … Egy ilyen ember valószínűleg drasztikus, radikális, lehetőség szerint időnként erőszakos volt és kíváncsi sokaság gyűlt össze, hogy megnézze munkáját, és rögtön szélsőségesnek, fanatikusnak és negatívnak bélyegezték; és bizonyos értelemben ez igaz. Egyetlen célt tartott szem előtt, hogy szigorú és bátor legyen. Ezek voltak azok a minősítő tényezők, amit az adott körülmények megköveteltek. Némelyeket sokkolt, másokat megrémisztett és nem keveset elidegenített, azonban tudta, hogy ki hívta el és mire volt elküldve, amit meg kellett cselekedni. Szolgálata vészhelyzetben lépett működésbe és ez a tény jellemezte őt, mint egy másfajta, erre a célra elkülönített embert.”


Az ilyen embernek kiképzési terepe gyakran a mély összetörettetés “pusztasága”önmaga ‘jelentéktelensége’ és halála volt. Ahogyan  a történész D’Aubigne írta: “Istennek egy nagy munkája sohasem ment végbe természetes emberi erővel. Akiket Isten szeret kiválasztani, azok a száraz csontokból, a sötétségből és a halál porából származnak, ami által eltervezte, hogy az Ő világosságát, helyreállítását és életét széjjelszórja az egész földön.

Egy másik író is felfedezte ezt: “Különböző válsághelyzetekben, amik előfordultak a gyülekezet történetében, emberek jöttek elő, akik – követőiket meglepve - szent vakmerőséggel léptek fel. Amikor Luther Márton kiszögezte a tanait a Wittembergi székes-egyház ajtajára, az óvatos emberek meglepődtek a rettenthetetlenségén. Amikor John Wesley figyelmen kívül hagyott minden gyülekezeti megkötöttséget, vallásos szokást és mezőn, utcákon hirdette az igét, az emberek kijelentették róla, hogy tönkretette hírnevét. Így volt ez minden korban… Teljesen vakmerő viselkedés, ami figyelmen kívül hagyja az emberi véleményeket és más következményeket, az felelhet meg az adott szükséghelyzetnek.”

Az ilyen emberek gyakran napjaik legvitatottabb alakjai voltak. Néhányan szerették őket, mások teljesen utálták. Rendszerint a jelenlegi állapot, a gyülekezeti berendezkedés fenyegetettségét látták bennük és ezért nagy gyanakvással kezelték őket, sőt egyenesen gyűlölték őket. Ezek az emberek imában harcoltak Isten tróntermében. Ott ittak a menny dicsőségéből és átitatódtak egy látással és egy szenvedéllyel a puszta szavakon túl. Veszélyes emberekemberek a szeretet tüzével, odaszentelve egy szent Istennek. Sohasem elégedettek a gyülekezettel, ami nem teljesen az Ő dicsőségét és méltóságát sugározza vissza egy haldokló világ számára. Nem engednék meg soha, hogy Megmentőjüket hátrahagyják “sebesülten a barátai házában.

Ezek a Reformerek és Ébredési vezetők olyan emberek voltak, akik Istenért mindenről lemondtak, akik készségesek voltak imádkozni, megfizetve mindennek az árat, hogy lássák Istent felemelkedni és szétszórni ellenségeit a földön. Készségesen megalázták magukat, hogy alázatosak legyenek és összetörettessenek Ő általa, hogy egy napon az Ő dicsőségének valódi eszközei lehessenek... Valóban meghaltak ‘önmaguknak’, meghaltak a bűnnek, “meghaltak a világnak és a világ minden játékának, haszontalan önmutogatásának és sekélyes örömének”. Csak Jézusért élnek és az Ő szava van beégetve a szívükbe, ami a szájukban olyan, mint az égő tűz, mint a kétélű kard.


ÉBREDÉSI IGEHIRDETÉSEK

Jól ismert tény, hogy a régi Ébredési vezetők szívbe hatoló módon és nagyon bátran prédikáltak a “bűn, igazság és ítélet” témájáról. Ennek nagyon jó oka van: Jézus határozottan állította, hogy a Szent Szellem mindezekről a dolgokról MEGGYŐZ.”! (János 16.8). Ezen emberek igehirdetésének célja az volt, hogy felszabadítsák a Szent Szellem meggyőző erejét a hallgatók felé. Arra törekedtek, hogy teljesen felébresszék az emberek lelkiismeretét. Egy Walesi Ébredési szolgáló, Humphrey Johnes egyszer így bátorított egy fiatal prédikátort: “…szigorúan és meggyőző módon prédikálj; folyamatosan a lelkiismeretet célozd meg; határozottan terheld rá az emberekre a bűneiket; ne légy tekintettel az emberek jó vagy rossz hírnevére; és kerüld el a maga mutogatást az igehirdetés során.” Most MILYEN is akkor az Ébredési prédikáció?!

Ezek az emberek óriási kenet alatt szólták Isten szavát, nem valamiféle tompa fegyverrel hadonásztak, hogy erősen megverjék vele az embereket, hanem inkább mint éles, precíz műszer, egy “erős, két-élű kard”, beszúrva mélyen az emberi szívekbe, megvilágítva a rejtett bűnöket, indíttatásokat, vágyakat - igazi Istentől való megszomorodást és mély bűnbánatot hozva. Amit ezek az igehirdetők kerestek az egy “összetört szív és egy bűnbánó szellem” volt. Mint  Péter Pünkösd napján, azzal a céllal prédikáltak, hogy ‘szíven talált’ embereket  lássanak. Csak akkor lehettek bizonyosak, hogy az eredmény valóban mély és valóban tartós lesz, ha van bűnbánat.

Ez majdnem mindig jellemzője az igazi Ébredési igehirdetéseknek, az apostolok napjaitól mostanáig. Pünkösd napján Péter szemükbe  mondta a zsidóknak a vádat, hogy ‘keresztre feszítették a Messiást’, ami azt idézte elő bennük, mintha ‘szíven szúrták’ volna őket és felkiáltottak: “Mit cselekedjünk atyámfiai férfiak?” (Ap.csel. 2.36-37). A feljegyzés arról számol be, hogy három  ezer ember tért meg miután hallották ezt a Szellem tüzétől áthatott prédikációt. Később az Apostolok cselekedete könyvében olvassuk Pál bátor prédikációját Félix kormányzóhoz: “Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, FÉLIX REMEGETT…” (Ap.csel. 24.25). Egy másik Szentírásbeli példa: egy ilyen bátor, meggyőző prédikációért István mártírhoz fordulhatunk: “Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellem ellen igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképpen….” (Ap.csel. 7.51-53).

Sok más példa van az ilyenfajta prédikációra végig  az Újszövetségben (Jézus és Keresztelő János szolgálatában például). Az Ébredési prédikáció nem előre eltervezett módon és szándékosan támadó. Azonban gyakran nagyon őszinte és rendkívül bátor. Mint egy író megjegyezte: egyrészt számíthatunk rá, hogy ez a fajta “bátor” prédikáció mély bűntudatot ébreszt, másrészt a “legkeserűbb ellenérzést” (gyakran mindkettőt) válthatja ki. A régi Ébredési vezetők óriási Isteni hatalommal rendelkező emberek voltak és úgy használták Isten igéjét, mint egy kardot ‘megostromolva’ a bőn, a kompromisszum és a vallásosság erősségeit, ami megkötözte a népet. Ez sosem volt ‘kellemes’ igehirdetés (“bűn, igazság és ítélet” nem kellemes témák). Azonban ezek az emberek jól tudták, hogy “az Úr félelme a bölcsesség kezdete” (Péld. 9.10). Ők mind így prédikáltak.

Luther Márton azt mondta: “Azért születtem, hogy harcoljak a gonoszok és a pártoskodók ellen. Az a munkám, hogy eltávolítsam az akadályokat, hogy levágjam a tüskéket, hogy feltöltsem az ingoványt, hogy egyenes ösvényeket vágjak és utakat építsek. Bizonyos azonban, hogy nekem is van valami hibám, ezért engedjék meg nekem, hogy az igazságot nagyon keményem kimondjam, ahogyan hajdan a képmutatók is cselekedtek, azonban ők elleplezték az igazságot.” A nagy Ébredési vezető Charles Finney mondta egy szokásos összejövetelre: “Isten Szelleme olyan erővel jött rám, hogy olyan volt mint, amikor egy ütegről leveszik az álcát. Isten szava több mint másfél órán át egyszerűen ömlött rajtam keresztül és láttam, hogy mindaz, ami korábban bennem volt az most átment rájuk. Olyan volt ez, mint egy tűz, egy sziklazúzó pöröly, mint egy kard, ami szétválasztja a lelket a szellemtől. Láttam, hogy egy általános bűntudatra ébredés terjedt szét az egész gyülekezeten. Sokan közülük nem tudták feltartani a kezüket.”

A híres tizennyolcadik századi Ébredési igehirdető Jonathan Edwards (híres Ébredési prédikátor igehirdetése: “Bűnösök egy dühös Isten kezében”) feljegyezte, hogy két kiemelkedő jellemzője van az igazi Ébredésnek; erőteljes meggyőzés a bűnről, amit hatalmas dicséret és jókedv követ.

A következő jellemzőket fedezte fel:

“(a) A félelmetes királyi hatalom rendkívüli érzése, Isten nagyságának és szentségének olyan mértéke, hogy az elárasztja a lelket és a testet, egy szúró érzés - Isten mindent látó szeme – ezért néha megszűnik a test ereje; Isten végtelen, rettenetes haragjának érzése - a bűnösök kitétele ennek a haragnak kimondhatatlan szenvedéssel együtt.

(b) Különleges vágyódás két dolog után; hogy tökéletesebbek legyünk alázatosságban és imádatban …Nagy gyönyörűséget érezzünk Isten és Jézus Krisztus énekkel való dicsőítésében, és vágyódás arra, hogy ez a mostani  élet Istent dicsőítő egyik ének folytatása legyen…”



Mint azt a történelem mutatja a gyülekezet csak akkor várhat egy igazi Ébredést, amikor Isten embereinek legalább egy maradéka teljesen KÉTSÉGBE ESIK – kétségbe esik a gyülekezet elesett állapota, a közöttük és körülöttük mindenhol lévő langyosság miatt, a bűn és megalkuvás miatt, azon tényt miatt, hogy ISTEN  NINCS MEGDICSŐÍTVE, hogy Ő nem igazán URA az Ő gyülekezetének, hogy az Ő szavait kigúnyolják és összességében azt látják, hogy a haldokló világ már nem számol a gyülekezettel. Ébredés akkor fog jönni, amikor Isten népe valóban megalázza magát, amikor a ‘pozitív önkép képzetünket’ (“Emelkedj fel, te erő embere”), felcserélik Jakab siránkozó hozzáállásával: Nyomorkodjatok és  gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.” (Jak 4.9-10). Mindannyiunknak abba kell hagyni a komolytalan játszadozást és komolyan vennünk Istent. Meg vagyok győződve teljesen, hogy Ő hív minket, hogy ‘kétségbe essünk’ az állapotunk miatt Ő előtte.

Az eljövendő Ébredésben, ahogyan minden Ébredés idején Isten kétség nélkül fel fog emelni különleges közbenjárókat, akik ‘specialisták lesznek’ az imában. Azonban az ilyen ima valójában mindenki számára van. Matthew Henry mondta: “Amikor Isten nagy könyörületességet szán az Ő embereinek, akkor  az első dolog, hogy beleviszi őket az imába.” Leonard Ravenhill írta, hogy “az az ember, aki meg tud nyerni hívőket az Isten jelenlétében való imádkozásra, a legnagyobb Ébredést indítja el, amit a világ valaha megismert.” Isten gyakran össze fogja gyűjteni az embereit (legkevesebb kettőt vagy hármat, gyakran többet), hogy leimádkozzanak egy Ébredést – éppen úgy, mint Pünkösdkor. Amint A.T. Pierson írta: “Pünkösd napjától nem volt egyetlen nagy szellemi ébredés sem a földön, ami nem egy imaközösséggel kezdődött volna el. Lehet, hogy csak két vagy három ember között. Egyetlen ilyen kifelé, felfelé irányuló mozgalom sem tud állandóvá válni, ha az ilyen ima összejövetelek nem működnek.

John Wesley mondta: “Minden napot böjtöléssel és imával töltesz? Megrohamozod a kegyelem trónját és rendületlenül kitartasz abban?  A könyörületesség le fog jönni.”  Charles Finney jelentette ki: “Ébredés a mennyből akkor jön, amikor bátor emberek elhatározzák, hogy belemennek a konfliktusokba, hogy vagy győznek, vagy meghalnak -  győzni, vagy meghalni!” Testvérek! Szükséges, hogy KÉTSÉGBE ESSÜNK, ha azt akarjuk, hogy Ébredés legyen!



AZ ÉBREDÉS ÚTTÖRŐI

Nem lehet kétséges, hogy valóban egy egész világra  kiterjedő Ébredés “küszöbén állunk” (erre vonatkozóan minden nemzetben próféciák hangzottak el). Hogyan tud egy keresztyén felkészülni Isten Szellemének egy ilyen erőteljes kiáradására? A válasz nagyon egyszerű: Ahhoz, hogy valóban kész legyél és szereped legyen Isten bármilyen új mozdulásában, ahhoz először szükséges megtapasztalni a SZEMÉLYES ÉBREDÉST a saját életedben. Más szavakkal, szükséges, hogy magad már “megújult” legyél. A “személyes Ébredés”-nek ez a folyamata magában foglalja Ősten keresését teljes szíveddel, előzve az életedből bármilyen ‘felhőt’, ami Isten és közéd áll (kérve Őt, hogy jelentsen ki bármit, amivel még Ő foglalkozni akar), összetöretés és ‘gyötrődő ima’ (amit az Ő Szelleme szeretne kiárasztani rád és betölteni téged az Ő hitével, az Ő szeretetével, az Ő szavával, az Ő kenetével). Amint Robert Murray McCheyne mondta: “egy szent szolgáló félelmetes fegyver Isten kezében.


Mielőtt bármilyen Ébredés elkezdődne, Isten sok időt tölt el (gyakran több évet) az Ő “úttörőinek” kiképzésével, felkészítve őket (gyakran valamilyen szellemileg elhagyatott területen) azokra a napokra, amikor az  Ő Szelleme ki fog áradni és ők kijönnek a pusztából a világ színpadára perzselő üzenettel és szent bátorsággal, ami tüzet gyújt mindazok szívében, akik hallgatni fogják őket. Mint Frank Bartleman írta a Pünkösdi úttörőkről, akik összegyűltek az ‘Azusa utcai’ kiáradásnál: “ők általában nagyrészt évekkel azelőtt voltak elhívva és felkészítve… Tűzben voltak kiégetve, megpróbálva és bizonyítottak… Képesek voltak Istennel járni és megtanulni Szellemének mélységeit. Ezek olyan úttörők, ‘roham-csapatok’ voltak, mint Gedeon háromszáz embere, akik képesek szétárasztani a tüzet az egész világon, éppen úgy, mint a Jézus által felkészített tanítványok.” Isten is figyelembe veszi, hogy “a Szellem minden kiáradásához szükséges, hogy a test bűnbánatban és alázatosságban felkészített legyen.”

Arthur Booth-Clibborn írta: “A felső szobában együtt lévő tanítványok közössége Pünkösd előtt a legnagyobb árat fizette. Ők a lehető legközelebb álltak Jézushoz, aki elküldéséért a legmagasabb árat fizette. Felfogtuk  valaha is valójában, hogy teljesen elveszítjük ezt a világot, hogy teljesen lenézett,  elutasított és kiközösített volt az a közösség?… A tanítványok kereszthordozása tökéletes volt és így az egész Pünkösd méltó volt Jézushoz. A legközelebbi Ébredés teljes  egészében hasonlítani fog a kezdetire. Ezért mindannyian azt mondhatjuk magunknak: Amilyen a kereszt, olyan lesz a Pünkösd.

Azt hiszem, Isten még keresi az Ő embereit és várja csatlakozásukat az Ő “Gedeon” csapatához ebben az Ébredésben: “És keresek közülük valakit, aki falat falazna, és állana a törésen én előmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találok…” (Ezék 22.30). “Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azoknak, akik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak….” (2 Krón. 16.9).

TE kész vagy egy lenni azok közül, aki az Úr előtt  “résre áll”? Kész vagy rá, hogy elszenvedd mások szemrehányását, elutasítását a Vele való közösség miatt? Kész vagy valóban, hogy ‘megfizesd az árat’, hogy ‘felvedd a keresztedet’ - nem gondolva azzal, hogy mibe kerül? A Biblia azt mondja nekünk, hogy Jézus “szomorú, fájdalmakat ismerő férfi” volt. Csupán azok, akik felkészítettek és imádkoznak, azok lesznek a kezdetektől részesei ennek az Ébredésnek. Az úttörők számára sok szempontból ez azt jelenti, hogy “nem kímélték az életüket mindhalálig”. Egy igazi úttörő legfőbb vágya, hogy LÁSSA ISTEN DICSŐSÉGÉT minden elképzelhető módon. Mindig ez a legtisztább indíttatás minden korban a vágyott Ébredés szempontjából. Hiszem, hogy Isten még keresi azokat, akik Ő előtte ‘résre fognak állni’ a jelenlegi generációért. Mondd meg nekem barátom, lehetsz te egy ezek közül?

folyt.köv.

Részlet:
Andrew Strom
AZ ELJÖVENDŐ NAGY REFORMÁCIÓ 
Új, mélyebb betekintés az eljövendő, az egész világra kiterjedő “Megrázásba”, Reformációba és Ébredésbe című könyvből
Fordította: Abonyi Sándor

Nincsenek megjegyzések: