Ezt olvastam:
Andrew Strom
AZ ELJÖVENDŐ NAGY REFORMÁCIÓ
Új, mélyebb betekintés az eljövendő, az egész világra kiterjedő
“Megrázásba”, Reformációba és Ébredésbe
Fordította: Abonyi Sándor
Találatihely: http://www.istenkereso.hu/kepek/letoltheto/20120202152215434342/Eljovendo_nagy_Reformacio_-_A._Strom..pdf
Kigyűjtögettem belőle részeket, ami megragadott. Most még a harmadik fejezetig olvastam. Folytatom majd egy következő bejegyzésben. Ha maradt benne helyesírási hiba, mert pdf-ből másoltam, nem lett tökéletes. A ... azt jelenti, hogy kihagytam részt. Egész fejezeteket is kihagytam. Vastagítás tőlem. Egyébként az egész könyv jó. Ajánlom olvasásra.
1. Fejezet
LÁTÁSOK A REFORMÁCIÓRA ÉS AZ ÉBREDÉSRE
Jézus beszél a “korszak végén” bekövetkező aratásról (Máté 13.39). A búza és a konkoly példázatában arról beszél, hogy az aratás végén Ő el fogja választani a ‘konkolyt’ (hamis búza) az igazi búzától. Az igazi búzát a csűrjeibe fogja takarítani, a hamis búzát (konkolyt) pedig kévékbe gyűjti és megégeti. Ennek a próféciának a beteljesedése az előttünk álló napokban drámai módon be fog teljesedni, először az egyházban (mert az ítélet Isten házán kezdődik - 1 Péter 4:17) és azután a világban. Ez a ‘konkoly és búza’ példázat (a vég-idők gyülekezetét szemlélve) nagyon nyugtalanító és fontos kell, hogy legyen egyesek számára. Sok szempontból számukra megdöbbentően fontos (néha sokkoló) téma lehet az, amit Isten megmutatott itt Új Zélandon nekünk az egyház előttünk lévő időszakára vonatkozóan.
Egyes keresztyének nem értenek egyet azzal az elképzeléssel, hogy bármiféle nagy Ébredés lenne a korszak végén. Ők a Szentírásra hivatkozva azzal érvelnek, hogy a vég-idők gyülekezete szellemileg szinte teljesen tönkrement állapotban lesz – anyagias, testies, közömbös – “inkább az élvezeteknek, mint Istennek kedvelője”. Egy ilyen gyülekezet bizonyosan nem lesz olyan helyzetben, hogy elhozzon Jézus nevében egy ilyen nagy ‘aratást’. Ilyen vonatkozásban be kell vallanunk, hogy AMIT EGYESEK MONDANAK AZ TELJESEN ÉSSZERŰ ÉS HELYÉNVALÓ.
Amit a Szentírás ebben a témában mindenre kiterjedő módon a vég-idők gyülekezetéről valóban lefest az tényleg egy hitehagyott, laodíceai típusú gyülekezet minden tekintetben. Hogyan tud akkor egy ilyen gyülekezet valaha is részese lenni a történelem legnagyobb Ébredésének? A válasz erre nagyon egyszerű: NEM TUD!
…
A Biblia nagyon világossá teszi, hogy Isten nem tud együtt élni egy 'áldás’- centrikus Laodicea-típusú gyülekezettel. A világ növekvő sötétségében kétszeresen sürgetővé válik, hogy Istennek legyen egy olyan népe a földön, ami a lehető legnagyobb hatékonysággal sugározza az Ő világosságát. Az eljövendő Reformáció teljes egészében erről fog szólni – megtalálva, megtisztítva és felkenve egy ilyen népet, hogy képesek legyenek sugározni az Ő világosságát az egész földön. Ezért kell először egy erőteljes ‘megrázásnak’ és bűnbánatnak eljönni Isten gyülekezetére. Istennek szüksége van rá, hogy megtaláljon és felemeljen egy ilyen népet.
Azonban mindig csak a “maradék” volt az, ami elfogad egy ilyen kapcsolatot Istennel. Ezért csak ők mennek be Isten eljövendő mozdulásba éppen úgy, mint az Egyiptomot elhagyó Izrael maradéka tudott csak bemenni az ígéret földjére. A többiek kudarcot vallottak Isten előtt a pusztában. Sorsdöntő napokat élünk. A szétválasztás, az ítélet és az ‘aratás’ napjait, amiről a Máté 13:24-43 beszél. Ez az egész folyamat kell, hogy először Isten házán kezdődjön el. (1 Péter 4.17).
Érdemes megfigyelni a búza és a konkoly példázatát (Máté 13), ami a korszak végén játszódik. Isten királyságában először a ‘hamis búza’ kerül egybegyűjtésre és elválasztásra az igazi búzától. Amikor ez a szétválasztási folyamat befejeződik, akkor fog eljönni Isten ítélete a ‘konkolyra’. A történelem világosan megmutatja, hogy Isten nagyon türelmes, azonban el kell jönni az Ő népe ‘megrostálási’ és megítélési
idejének. Amíg az igazak békésen megvannak a konkoly között, addig a konkoly viszonylag biztonságban érzi magát, de amint ez a szétválasztási folyamat befejeződik, a konkolyok Isten megítélő szent haragja tüzének bekövetkező veszélyével néznek szembe. Isten nem fog a jövőben támogatni egy olyan népet, aki az Ő nevét nyíltan megcsúfolja és megszégyeníti.
A szétválasztás ideje alatt Isten igazi maradéka megtisztításra, tűz általi megpróbálásra kerül, míg minden tisztátalan eltávozik belőle – felkészítve őket, ahogyan a menyasszonyt illik az ő Királya számára: tiszta, szent, “szeplő, vagy ránc, vagy bármi ilyen dolog nélkül” (Ef. 5:27). Ez lesz a szenteknek az a közössége, aki el fogja hozni a lelkek utolsó napokban való nagy aratását, aki a királyság evangéliumát nagy hatalommal és erővel, jelek és csodák által az egész földön hirdetni fogja, mielőtt eljön a vég.
EGY NYÍLT LÁTÁS KRISZTUS MENYASSZONYÁRÓL
...
Mint ahogyan az utolsó példázatból látszik most óriási veszély napjaiban élünk, mert sokan már megkapták ‘meghívójukat’, hogy jöjjenek az menyegzőre. Mint minden Ébredésben sokan vannak a ‘hivatalosak’, sokan “szeretnének ott lenni”, de sohasem sikerül, a helyüket ismeretlenek foglalják el; a kiutasítottak, az alázatosak, a lenézettek és elutasítottak. Így fognak járni azok, akik meg akarják védeni a ‘jó hírnevüket’ - azok, akik valakinek számítanak a “bölcsek és megfontoltak” között. Óvakodjatok azoktól, akik ‘valakiknek’ tartják magukat! Ezekre az emberekre nézve ezek a napok nem csak nagy lehetőséget, hanem nagy veszély is jelentenek. “Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak” (Máté 22.14).
Meggyőződésem, hogy Isten gyönyörködni fog ebben az Ébredésben, hogy “a bölcseket megszégyenítve a világ bolondjait” használja. Mint mindig Ő a “kis” embereket használja – azokat, akik jelentéktelenek – hogy megalázza az erőseket, a sikereseket és a hatalmasokat. Megragadja az ismeretleneket, a kitaszítottakat, az egyedül élő imádkozó anyákat és korábbi gyülekezeti tagok csoportját, a “halászokat és a vámszedőket”, felkeni és felemeli őket a csodatevő apostolok, próféták, evangélisták hatalmas seregévé, amilyet ez a világ még sohasem látott. Ők mindannyian abban lesznek érdekeltek, hogy munkálkodásukkal minden elképzelhető módon megdicsőítsék Őt.
Amikor ez megtörténik sok mai keresztyén vezető csodálkozni fog éppen úgy, mint az írástudók és főpapok ‘csodálkoztak’ Péter és János bátorságán, amikor azt látták, hogy ők “tanulatlan és írástudatlan emberek voltak… azonban úgy ismerték őket, mint AKIK JÉZUSSAL VOLTAK” (Ap.csel. 4:13). A titok: “ŐK JÉZUSSAL VOLTAK”. Így lesz mindenkivel, akiket Isten használni fog ebben az Ébredésben. “Köszönöm neked Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcs és előrelátó emberek elől és a csecsemőknek jelentetted ki” (Máté 11.25).
...
Hiszem, hogy sok elfelejtett és elrejtett keresztyént Isten csendben készít fel sok éven keresztül és Krisztus sugárzóan gyönyörű Menyasszonyaként állítja elő őket ezekben az utolsó napokban. Mint egy rejtett hadsereg a semmiből fognak hirtelen előtűnni, hogy - az Úr és az igazság nevében – felálljon egy sereg. Ez mindig így volt és mindig így lesz Isten legnagyobb megmozdulásainál. Rejtett felkészülés és a hirtelen támadó mozgósítás a kulcs sok Isten legnagyobb győzelméhez a múltban, és most sem lesz másként. Légy bizonyos a felől, hogy Jézusnak szűz Menyasszonyra van szüksége. Ő nem jöhet vissza, amíg a Menyasszony fel nem készül az Ő számára, ami azt jelenti, hogy “szeplő, ránc, vagy bármi ilyen dolog nem lesz rajta”. Ez minden, amiről ez az Ébredés szól: felkészíti és bemutatja az Ő csodálatos Menyasszonyát az egész világ számára. Testi értelemben a szenteknek ez a ‘Menyegzői’ társasága nem fog nagyon feltűnőnek vagy különlegesnek látszani. Mint az eredeti apostolok, ők is közönséges emberek lesznek egy nem mindennapi elhívással és kenettel. Sokan közülük nem kétséges, hogy egy kicsit durvának vagy ‘rosszul öltözöttnek’ fognak látszani (külső látszatot tekintve), de olyan erővel lesznek megáldva, ami kizárólag arra fog szolgálni, hogy Istennek mind több dicsőséget hozzon. A külsőségeket tekintve nem fognak valami nagynak látszanak, azonban ezek a férfiak és asszonyok olyan szívvel fognak rendelkezni, ami éppen “olyan tiszta, mint a hó”. Olyan emberek lesznek, akik pontosan tudni fogják mit jelent tiszta szívvel járni az Úrral. Az Ő számára olyan értékesek lesznek, mint ennek az egész világnak minden “aranya vagy igazgyöngye, vagy egy egész sor gazdagsága”. Nagy erővel fognak előre menni “lerombolva az ördög minden munkáját” az Ő nevében.
A HOLNAP FANTASZTIKUS “UTCA-GYÜLEKEZETE”
Az elmúlt több mint tizenöt év alatt az egész világon Isten figyelmeztette az Ő népét a nagy “megrázásra” és a Reformációra, ami mindenhol el fog jönni az Ő gyülekezetére. 1982-ben például egy jól ismert amerikai közbenjáró és vezető nagyon erőteljes látogatása során Isten világosan a következőt mondta: “Egy generáción belül meg fogom változtatni a keresztyénségről alkotott felfogást és a keresztyénség kifejezésmódját A FÖLDÖN”. A Menyasszony-látásban úgy láttuk Őt és mindazokat, akik vele tartanak, mint akik elhagyják az ‘Intézményes keresztyénséget’ – maguk mögött hagyva az általunk ismert ‘gyülekezeti rendszert’. Ebből és sok más látásból és próféciákból itt Új-Zélandon nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY ISTEN ÚJ MOZDULÁSÁNAK RÉSZESE LEGYÜNK, SZÜKSÉGES LESZ TELJESEN MAGUNK MÖGÖTT HAGYNI A MAI GYÜLEKEZETI RENDSZERT. Ez nem “lázadás”.
...
Isten fel fogja használni ezt a Reformációt és Ébredést arra, hogy lerombolja azokat az elválasztó falakat, amik elválasztják a keresztyéneket egymástól. Jézus sohasem mondott le arról a vágyáról, hogy “egyetlen” osztatlan test legyen. Ma azonban a Pünkösdi/Karizmatikus gyülekezetek között is olyan sok elválasztás - “áramlat” és felekezet - van, hogy szinte lehetetlen valamennyit számon tartani. Minden elválasztás ‘saját nevet’ visel és különböző nevek alatt - sok tekintetben - egymással versenyben álló közösségek, akik hasonló “terméket” igyekeznek eladni. Ez nevetséges! Az egész gyülekezeti rendszer ma úgy épül fel, hogy biztosítsa ezeknek a különböző nevekkel rendelkező szervezeteknek az állandóságát. Ezek ‘strukturális’ (szervezeti) elválasztások, gyakorlatilag “intézményesített” elkülönülések, amik elfogadottak és változatlanok az egymást követő keresztyén generációk során.
Isten ezeket a ‘falakat’ egy új Ébredés során le fogja rombolni. Hogyan? Isten ki fogja hozni az Ő népét ezekből a ‘szervezetekből’! Néhány évvel ezelőtt egy új-zélandi próféta egy nagyon kifejező látásban látta Isten lángoló “tüzes nyilait” behatolni a gyülekezetekbe. Ezek a ‘tüzes’ nyilak az Isten szavát hirdető ‘tüzes’ szolgálók voltak. A pásztorok körberohangáltak és megpróbálták eloltani a lángokat! Isten akkor egy “óriási szelet” küldött, hogy felszítsa a lángokat és akkor a gyülekezetek ajtói hirtelen felpattantak és minden ember kizúdult az utcákra, hogy egy óriási tömeget alkossanak. Hiszem, hogy ez egy pontos kép arról, aminek mindenfelé meg kell történnie és sok tekintetben ez is nagyon jól bemutatja a “Reformáció” egész koncepcióját, ahogyan az a későbbi fejezetben leírásra kerül.
Egy másik helyi közbenjáró néhány évvel ezelőtt - mély ima közben - szintén kapott egy látást ezzel kapcsolatban. Az első dolog, amit látott mindenfajta gyülekezeti épület volt: festett üveg, templomtorony, egyszerű és modern, stb. A látásnak ez a része fekete-fehér volt. A gyülekezetek mind lakatlannak látszottak, mint egy szellem-város, madárfészkekkel, az ajtók és ablakok ferdén álltak, stb. A közbenjáró minden gyülekezetben látott egy nagyon öreg függönyt (vagy ‘fátyolt’), ami teljesen rongyos volt.
A látás másik része színes volt. Keresztyének százai voltak láthatók az ajtón kívül, a nyílt téren (gitárokkal, stb.) egymással közösségben. Tudta, hogy ők azok a keresztyének, akik maguk mögött hagyták a gyülekezeti épületeiket és “szervezeteiket” és most szabadon élték meg a közösséget az épületeken kívül. Amikor megkérdezte az Urat, hogy mi az az óriási rongyos függöny, ami minden elhagyott gyülekezetben látható volt, a következőt mondta neki: amikor Jézus keresztre volt feszítve, a függöny a templomban kettéhasadt, megengedve az embereknek a szabad bejárást a ‘szentek szentjébe’. Amikor a gyülekezetek felemelkedtek, akkor a függöny is. Ezek a gyülekezeti “szervezetek” most magukra maradtak (elárvultak), ennek következtében ismét megengedett az egyszerű embereknek a szabad bejárás Isten ‘szentek szentjébe’. Milyen elképesztő látás!
“ERŐTELJES” ÚJ SZOLGÁLATOK
... a Biblia világosan állít a Zsidó 10.12-13-ban: “Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára, várván immár míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei.” Ebből és más ige-helyekből világosan látszik, hogy Jézus az Atya jobbján vár mindaddig, míg az ellenségei legyőzetnek és elhelyezésre kerülnek ‘az Ő lábai alatt’. Egy nagyon valóságos dolog, hogy az ördög már legyőzött ellenfél Krisztus által a Golgotán. Azonban az is látszik, hogy egyelőre a pozíciójában marad, mint e “világ fejedelme”. Nem lenne logikus, hogy az utolsó napokban Isten felemelje a hívők seregét, akik valóban végrehajtanák Krisztus győzelmét az Ő ellenségei felett, amint azt az Írás mondja?
Meggyőződésem, hogy Isten serege, ami most a felkészítés végső szakaszában van a földön, meg fogja támadni az ördög erősségeit az egész földön lerombolva minden munkáját és elpusztítva seregét mindenhol. Valóban létre fog jönni egy nép, ami le fogja “rombolni az ördög munkáját” nagy erővel. Hiszen nem Jézus Maga mondta, hogy “Felépítem az én Egyházamat és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalt (görög: ‘erősen állni’)”? A pokol kapui egyszerűen nem állhatnak ellene annak az Egyháznak, amit Jézus épít fel! Leromboljuk a kapukat és betörünk a Sátán birodalmába, lerombolva minden ördögi munkát, ahová megyünk. Szükséges, hogy egy “erőszakos” nép legyünk, haladva előre (mint Józsué népe) “elfoglalva a királyságot erővel”.
A következő álmot egy próféta barátom kapta, aki sok meglepő álmot és látást kapott Isten elkövetkező mozdulásáról az elmúlt négy évben. Ezt a különleges álmot négyszer kapta egymás után. Valószínűleg ez a ‘legszokatlanabb’, amit valaha kapott, azonban bizonyos benne, hogy Istentől van. Hiszem, hogy ez jó bepillantást ad nekünk Isten harci stratégiájába az utolsó napokban. Első dolog, amit látott, hogy bukott angyali fejedelmek lebegtek magasan a föld felett. Jóllehet azok láthatóan nagyon gonoszok voltak, szerető, ‘szent’ angyalok képében jelentek meg. Feltűnt a kárörvendő tekintetük és az, hogy milyen könnyedén felügyeletük alatt tartják a föld népét. Az ő közvetlen utasításaiknak engedelmeskedett sok csúnya lény óriási kardokkal – a nemzetek felett lévő ‘erős emberek’ – akik lementek a földre és azt okozták, hogy az emberek megöljék egymást, készségessé tették őket, hogy feláldozzák életüket hazafias dolgokért, stb. Alapvetően ezek az ‘erős emberek’ minden lehetőséget kihasználnak, hogy az emberek különösen nagy arányban haljanak meg fiatalon. Itt következik a valóban furcsa rész. Feltűnt az álomban, hogy valami módon, a legmagasabb démoni fejedelmek képesek voltak szellemi életüket a meghalt emberek felszabaduló szellemével ‘táplálni’. Azt ‘manna’ formájában hozta fel számukra az erős ember. Álomban a barátom hallotta, hogy a bukott fejedelmek azt mondják az erős embernek: “Menj le és ölj meg olyan sok embert, amennyit csak tudsz az utolsó napokban, mert nekünk készletezni kell olyan sok ‘mannát’, amennyit csak lehetséges, a vég előtt.” Hirtelen az álomban egy űrhajó jelent meg tele Isten erős férfijaival és asszonyaival. Ők pontosan látták, hogy mi történik és közben megpróbálták figyelmeztetni a föld népét. Azonban ez csak kismértékben sikerült, ezért közvetlenül támadták meg az erős embereket. Nem vesződtek az alacsonyabb rangú démonokkal, hanem közvetlenül a ‘lakhelyükre’ mentek a mennyben, ahol az erős emberek támaszpontjai voltak.
Amikor az űrhajó elérte ezt a helyet, a kapitány és más vezetők (az ‘öt-rétű’ szolgálók) a hajóból berohantak a lakóhelyekre, maguk mögött hagyva egy támogató legénységet. Modern fegyvereket használva (kézi lézerek, stb.) halálra szántan és nagy bátorsággal támadták meg az erős embereket. Magasan képzett specialisták voltak. Csapatban munkálkodtak és teljesen vakmerők voltak a csatában. Az erős emberek megrémültek tőlük. Kardjaikkal próbálták megölni az öt-rétű szolgálókat (valami miatt nem puskákkal), mert képtelenek voltak azokat használni. Az erős emberek egyenként megsemmisültek és hamarosan a folyosók tele voltak holttesteikkel. A felettük lévő démoni fejedelmek rémültek voltak, felismerték, hogy a támogatásuk és védelmük hirtelen megszűnt. Nagy volt a zűrzavar és Isten győzelme teljes volt.
Most néhányan közületek úgy gondolhatják, hogy a fenti álom - enyhén szólva - egy kicsit ‘szokatlan’. Azonban, amikor a barátom, aki ezt az álmot négyszer kapta meg egymás után és annak jelentéséért imádkozott, azt kapta, hogy némelyik elképzelést szinte lehetetlen megérteni, ha nem megyünk át azon. Megfigyeltem, hogy Isten álmokban és látásokban gyakran a legegyszerűbb magyarázatokat használja, hogy megvilágítsa a legmélyebb igazságokat. Hiszem, hogy az ehhez hasonló és más álmok lényeges betekintést adnak abba a nagy szellemi háborúba, amit mindenfelé meg kell vívni.
...
Az elmúlt tizenöt évben Isten az egész világon arról beszélt az Ő embereinek, hogy az utolsó napokban ismét fel fog emelni különböző szolgálói csoportokat, akik nagy erővel fognak szolgálni. Ezek a vég-idők “Illés” szolgálói lesznek, akiknek mindenfelé fel kell emelkedniük, amint azt évezredekkel ezelőtt megprófétálták, hogy óriási kenet alatt “készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!’ (Ézs. 40.3). Ahogyan a Mal 4.5-6. is mondja nekünk: “Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal.”
Jézus maga mondta, hogy “Illés eljön és helyreállít mindent…” (Máté 17.11). Van legalább három nagy embere Istennek a történelem során, akik Illés köpenyével és hatalmas kenetével szolgáltak: maga Illés, Elizeus próféta és Keresztelő János (akik jöttek ‘előkészíteni az Úr útját’ az Ő első eljövetelekor). Most, amikor közeledünk Krisztus visszajöveteléhez – ami az “Úr nagy és félelmetes napja”, számíthatunk rá,
hogy Isten ismét fel fog emelni bátor, felkent hírnököket, mint ahogy megprófétálták, hogy el fognak jönni ismét ‘Illés szellemével és hatalmával’ előkészíteni az Úr útját. “És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Máté 24.14).
Ahhoz, hogy valami elképzelésünk legyen ezekről az ‘Illés szolgálók’ durva, sőt ‘erőszakos’ természetéről szükséges, hogy visszamenjünk és megnézzük a múlt ‘Illéseit’. Nem kétséges, hogy ők Isten becsületesen őszinte, kompromisszum nélküli, vakmerő küldöttei voltak. Erőteljesen ostorozták koruk bűnét és kompromisszumát, az élő Isten pedig teljes hatalmával mögötte volt minden szónak, amit kimondtak. Szavaik olyanok voltak, mint a perzselő tűz, kétélű éles kard, a ‘kalapács, ami a sziklát darabokra zúzza’. Az igazság és a becsületesség hajlíthatatlan képviselői voltak, hogy megfutamítsák Isten ellenségeit és megdorgálják az önfejű embereket, hogy saját sötét korukban ismét felemeljék őket az Ő ‘szintjére’.
...
Meg vagyok győződve, hogy az egész eljövendő Ébredés világszerte egy szellemileg ‘erőszakos’ megmozdulás lesz – valószínűleg a legagresszívabb, amit a föld valaha látott. Az ‘Illés’-típusú szolgálók fogják vezetni Isten hadseregét a harcban – egy dicsőséges hadsereg, “félelmetes zászlókkal” és nincs egyetlen fegyver sem, ami ellenük állhatna. Kinek lehet kétsége afelől, hogy ma a gyülekezet történetének legfontosabb napjai kezdetén élünk? Az eljövendő Ébredés bizonyosan a Szent Szellem legnagyobb kiáradása lesz, amit a világ valaha látott. Be fog következni, hogy “…a korai és a késői eső első hónapjában a padlás tele lesz búzával és a kádakból kifolyik a bor és az olaj” (Joel 2.23-24). Egy olyan időben élünk, amikor Isten hatalmas emberei és asszonyai ismét bátran mozognak a földön, mert “…..az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik.” (Dán 11.32). Azok az apostolok, próféták és evangélisták, akik mindenfelé fel fognak emelkedni ezekben az utolsó napokban, Isten legfelkentebb harcosai lesznek, akik valaha a földön jártak. Szó szerint a feltámadott Jézus Krisztus dicsőségében fognak járni. Mennek előre ‘mennyei hatalommal’ felruházva, mint egy félelmetes hódító hadsereg, aminek semmi sem állhat az útjába.
...
Határozottan meg vagyok győződve róla, hogy még egy óriási változás fog jönni Istennek az új mozdulásával és az pedig a szegényekről való gondoskodás lesz. Az apostolok cselekedete könyvének írója (Lukács) nagy súlyt helyez annak bemutatására, hogy a korai hívők eladták minden felesleges földjüket; házaikat vagy birtokaikat és a szegényeknek adták (különösen az árváknak és özvegyeknek, stb.). Amennyi helyet Lukács ennek a témának szentel abból világos, hogy ez nagy hangsúlyú dolog volt az első gyülekezetek életében. Természetesen a fő hangsúly mindig az volt, hogy JÉZUS legyen az első helyen! A ‘gazdag ifjúnak’ Jézus azt mondta: “Add el minden vagyonodat és oszd szét a szegényeknek és kincsed lesz a mennyben; gyere és kövess engem” (Márk 10.21). A tanítványaiknak azt mondta Jézus: “Adjátok el, amitek van és adjatok alamizsnát…” (Luk 12.33), és “Milyen nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van!” (Márk 10.23). A sokaságnak, ami kísérte őt, Jézus azt mondta: “Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.” (Luk 14.33). Ha követni akarjuk Jézus világos tanítását, akkor le kell mondanunk minden vagyonunkról és azokat teljes egészében Istennek kell adni, hogy hadd tegyen azzal, amit akar. Érdekes megfigyelni, hogy miután Jézus Zákeussal evett a vámszedő kis ember a következőt mondta: “…Uram, íme MINDEN VAGYONOMNAK FELÉT A SZEGÉNYEKNEK ADOM, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.” (Luk 19.8). Zákeus életében ez volt a gyümölcse az igazi megtérésnek. Be kell ismerni, hogy ez nem hangzik úgy, mint ahogyan azt a sokak által ismert “áldás” tanításból ismerjük.
SZENTSÉG ÉS HIT
Több évvel ezelőtt egy próféta barátom egy egész sor megdöbbentő látást kapott Isten eljövendő mozdulásáról. Több látásban óriási tömegeket látott, akik hallgatták a bűnbánatra felhívó igehirdetést. Az emberek bűnről való meggyőződése nemcsak meglepő volt, hanem óriási ‘Isten szerint való megszomorodást’ és mély bűnbánatot eredményezett. Ilyenfajta jelenet nagyon általános volt a múlt sok nagy Ébredése idején és Isten eljövendő mozdulása idején sem lesz másképpen.
...
2. Fejezet
A LAODICEAI GYÜLEKEZET
Jó néhány éve számos kiemelkedő keresztyén vezetőnek egyértelműen az a véleménye, hogy ma egy ‘langyos’, azaz ‘Laodiceai’ gyülekezet korában élünk. Az elmúlt tizenöt évben azonban a gyülekezet aggasztóan alacsony szellemi állapotának a felismerése növelte annak sürgősségét, amit Isten ismételten mondott prófétai szolgálóknak az egész világon figyelmeztetve a gyülekezet ‘Laodiceai’ állapotára, és ebből adódóan, hogy az ítéletnek mindenfelé el kell “kezdődnie Isten házán” (1 Péter 4.17). Ezért várhatóan mindenfelé óriási “megrázás” és ítélet fog eljönni a mai gyülekezetekre.
...
Néhány ember úgy gondolja ma, hogy a ‘Torontói áldás’ megújította az egyházat. Megfigyelésem szerint azonban a megnyilvánulások és megtapasztalások hozzájárultak ahhoz, hogy Toronto még kifejezés teljesebb módon láthatóvá tegye a mai gyülekezetek mindenre kiterjedő ‘Laodiceai’ állapotát. (Azt gondolom, hogy ebből, és a későbbi fejezetekből ennek egyértelművé kellene válnia). Néhány évvel ezelőtt készítettem egy tanulmányt az Újszövetségi Egyház (ahogy az le van írva az Apostolok cselekedetei könyvében) és a mai egyház közötti különbségről. Megijedtem attól, amit felfedeztem, hogy a mai keresztyénség majdnem minden szempontból annyira különbözik attól, amit a Biblia alapján teljes meggyőződéssel hiszünk. Az Újszövetségi időkben az Egyház olyan volt, mint a ‘megemésztő tűz’, ami végigsöpört a világon “lerombolva a gonosz minden munkáját”. Isten tüzes, felkent emberei által vezetett korai hívők bátor, harcos, kompromisszum nélküli erőt képeztek, elkötelezve magukat arra, hogy lerombolják az ördög minden erősségét mindenhol. Ők voltak a Mindenható ‘földi támadó’ csapatai. Sok szenvedést, nehézséget és üldöztetést tűrtek el azért, hogy lássák saját generációjuk idején az evangélium terjedését ‘az egész világon’.
Mi ezzel szemben láthatóan jobban szeretjük “elegáns” módon kibontani Isten királyságának vitorláit. A Biblia azt mondja nekünk, hogy az utolsó napokban az emberek “inkább az élvezetek, mint Istennek szeretői lesznek”. Ez azt jelenti számunkra, hogy ez “az idő akkor fog eljönni, amikor nem fogják eltűrni a tiszta tanítást, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük” (2 Tim 4.3). Nem az az igazság, hogy a huszadik századi hívők kitaláltak maguknak egy “azonnal fogyasztható”, kényelmes keresztyénséget? Nem olyan keresztyénség ez, ahol mindenki, gyakran az igehirdetők is azt érzik, hogy az ő feladatuk inkább a szórakoztatás és hízelgés, mint a fegyelmezés és a felébresztés? Nem olyan keresztyénség ez, ami Isten utáni ‘éhség és szomjúság’ helyett sok év óta látható módon csak ‘áldásokra’ vágyik? Nem egy olyan keresztyénség ez, ami láthatóan a “boldogságban” érdekelt inkább, mint valóságos szentségben? Ki tagadhatná, hogy e század emberei ott érzik otthon magukat, ahol valószínűleg a legkényelmesebb, a legjobban kifizetődő? A mai gyülekezetek az írott történelem leggazdagabb, legmegelégedettebb gyülekezetei.
Ahelyett, hogy a pénzünket ma a szegényeknek adnánk láthatóan jobban szeretünk adni a ‘gyülekezeti épület kincsestára’ számára vagy híres nagy szolgálatokra. Közben 40.000 gyermek hal meg minden nap éhségben, betegségben és a körülöttünk lévő világ a pokolba megy, mi kényelmesen ülünk ‘megpihenve a Sionon’, szép énekeket énekelve, hogy mennyire szeretjük Jézust, hogy olyanok legyünk, mint Ő. “Miért hívtok engem Úrnak és nem cselekszitek azokat a dolgokat, amiket mondok?” – panaszkodik szomorúan a Megmentőnk. “Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem” – mondja az Úr. (Máté 15.8).
A keresztyénségnek ez a generációja - sokkal inkább, mint bármelyik - elkövette azt a bűnt, hogy mindent felhígított (vagy elárult), amit Jézus mondott. Nem csoda, hogy embereknek és az ördögnek is nevetsége tárgyává váltunk. Az ‘önmagunk halálba adása’ és ‘a kereszt naponkénti felvétele’ helyett, ma jobban szeretünk egy sokkal “kényelmesebb” életmódot és üzenetet: “Jézus szeret téged és egy csodálatos terve van számodra” (miközben természetesen szelíden szól a zene). Egy kényelmes, egoista ‘Mikulás Télapó’ evangélium egy kényelemszerető, önimádó generáció számára. Csoda, hogy langyos gyülekezetek vannak, amikor a hirdetett evangélium is langyos?
Ma az egész nyugati társadalom össze van zavarodva: Házasságtörések, fiatalok öngyilkossága, tizenévesek terhessége, csoportos erőszak, drog problémák, stb. Évről évre jobban látszik, hogy a gonosz egyre több területet nyer, miközben a mai beteges “boldogság klub” gyülekezetek befolyása egyre kisebb lesz. Nekünk ‘a föld sói’-nak kell lennünk - megsózva a világot Isten szeretetével és igazságával. Lehet, hogy a sok hiányosság nagy részéért a felelősség közvetlenül a gyülekezetet terheli? Jézus azt állította, hogy az a só, ami elveszítette az ízét “nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.” (Máté 5.13). A világ valóságos válaszokra vár, de mi mindannyian ‘ízetlen’ - semmire nem használható dolgokkal – próbáljuk etetni őket. Mit hallunk ennek ellenére, mivel dicsekszik a mai ‘Laodiceai’ gyülekezet? “Gazdag vagyok, meggazdagodtam és semmire sincs szükségem!” Beteg, íztelen gyülekezet - langyos gyülekezet – hogyan fogjátok elkerülni az ítéletet, amit Isten megígért nektek?
Ma úgy tűnik mintha a gyülekezet valamiféle megállapodást kötött volna az ördöggel: Nem támadunk téged olyan keményen, ha te sem fogsz támadni minket! (Azt mondom nektek, hogy Isten új megmozdulása nem fog belemenni ilyenfajta megállapodásba!) Nincs értelme, hogy a gonosz egy igazi üldözést hozzon a mai gyülekezetre: Jobb, ha aludni hagyja őket! Végül is nem sok kárt okozunk a gonosznak a gyülekezet jelenlegi állapotában. Milyen könnyű a mai gyülekezetet figyelmen kívül hagyni! A mai időkben a világ virraszt inkább és valóban felkelti a figyelmet, ha valami nagy botrány történik vagy valami, amin mások nevetnek. Mint korábban mondtam, nevetség tárgyává váltunk mind az ember, mind pedig az ördög számára.
ÍTÉLET ÉS REFORMÁCIÓ
...
Izraelhez hasonlóan, sok mai gyülekezet vezetője egyértelműen bűnös a kompromisszum (megalkuvás, felhígítás, letompítás, elhallgatás) vétkében: a hirdetett ige sok éven keresztül erősen felhígított és letompított volt. A vezetők különböző mértékben, de kiszolgáltatták magukat az ‘emberektől való félelemnek’. Sokan közülük attól félnek, hogy a kompromisszum (megalkuvás) nélküli igazság hirdetése miatt egyesek “megsértődnének” és elhagynák a gyülekezetet (ne felejtsük el, kik fizetik a vezető(k) bérét!). Ezért az igehirdetésekben teljesen az látszik, hogy modern marketing-fogásokat alkalmaznak: “hangsúlyozni a pozitív és elhagyni a negatív” dolgokat (természetesen viccekkel és szórakoztató történetekkel fűszerezve). Nem beszélnek ‘bűnről, megigazulásról és ítéletről’! Természetesen az égetően szükséges BŰNBÁNAT hirdetéséről sem lehet szó a langyos gyülekezetben.
...
ÉRZÉKISÉG AZ EGYHÁZBAN
Az utóbbi húsz évben mélyen benne voltam az un. Pünkösdi-karizmatikus mozgalomban és azt kell mondanom, hogy igen szomorú volt számomra megtapasztalnom ennek a mozgalomnak a fokozatos hanyatlását, amiben mindig is sekélyességet éreztem: ‘érzések és megtapasztalás’-alapú keresztyénség. Az
igehirdetésekben látható módon folyamatosan előtérbe kerültek a meleg ‘pozitív hangú’ üzenetek és a népszerűség hajszolása. A zene egyre ügyesebbé és szórakoztatóbbá vált; az emberek láthatóan egyre inkább abban voltak érdekeltek, hogy ‘jól érezzék magukat’; áldásokat, érzéseket és ‘az Úr érintését’ keresve inkább, mint Isten tetszését. Az igehirdetők és dicsőítés vezetők egyre inkább kezdték magukat úgy érezni, hogy az embereket ‘szórakoztatniuk’ kell, hogy megtartsák a látogatókat és az emberek pedig kezdték elvárni, hogy SZÓRAKOZTASSÁK őket.
Mi ez a valóságosan is érzékelhető óriási lecsúszás egy ‘Szent Szellemre alapozott’ keresztyénségből, egy az emberek ‘lelki’ (érzelmi) életét kiszolgáló keresztyénségbe? (Mint jól tudjuk a lélek az emberi érzések lakóhelye.) Miért olyan veszélyes a ‘lelki’ keresztyénség, ha a puszta érzések (ami jöhet éppen egy jobbfajta zene eljátszásakor vagy bármi más forrásból) elkezdenek egyre inkább döntő szerepet játszani a hívő életében? A hívő elkezd a heti Istentiszteleti alkalomban bízni, hogy ott egy érzelmi ‘feltöltődést’ kap. Egy olyan keresztyénség, ami tág teret ad az érzéseknek és megtapasztalásoknak, ahogy azt a történelem ismételten mutatja, széles és nyílt terep a megtévesztés számára Az ember érzelmi területe közismerten alkalmas arra, hogy manipulálják. Bármilyen mozgalom, ami “lelki” gyakorlatokat folytat, annak emberei nyitottá válnak olyasmire, ami könnyen démoni megtévesztéssé válhat. Ezért figyelmeztet minket a Biblia arra, hogy ‘ne legyünk érzékiek és testiek’, és beszél ‘a test halálba adásáról’. A bukott lélek területe kívánja meg leginkább, hogy ‘keresztre legyen feszítve’.
Ez még nem kell, hogy azt jelentse számunkra, hogy öröm vagy ‘érzés’ nélkülivé kell válnunk bármilyen értelemben! Azonban azt kell, hogy jelentse, hogy képeseknek kell legyünk felfedezni és elkerülni a lelki manipulációkat vagy az ilyenfajta hamis ‘szellemi’ megtapasztalásokat. Isten imádását ‘szellemben és igazságban’ kell keresni és nem lelki kicsapongásokban. Ott ahol ‘lelki erő’ működik, a gonosz mindig teret kap. A legismertebb kultuszok némelyike, pogány vallások és New Age-es gyógymódok stb., a lelki megtapasztalások körül forognak, ami megnyitja az embereket a démoni erők számára. Mint az jól ismert, a lelki erő a lényege a boszorkányságnak is. Ez egy valóságos ‘Jezabel’-i birodalom. Egy általam ismert közbenjáró mostanában egy nagyon kifejező álmot kapott, ami közvetlenül kapcsolódik ehhez a témához. Egy nagy pünkösdi gyülekezet ‘irányító-termében’ találta magát. Azért volt ott, mert neki kellett vezetnie a dicsőítést a gyülekezetben azon a héten és már kiválasztotta azokat a dalokat, amiket úgy gondolt, hogy énekelni kellene. Volt azonban az ‘irányító teremben’ egy ‘cinikus’, kifestett, érzékien öltözött asszony (Jezabel), aki úgy tett, mintha hatalmat gyakorolna és elkezdte átvizsgálni a kiválasztott dalokat, sokat helyettesítve azok közül a neki tetsző dalokkal. A közbenjáró felfedezte, hogy az asszony által kiválasztott dalok ‘érzékekre ható’, másodosztályú, világias dalok voltak! Ez volt megengedett a dicsőítő szolgálatban! Jogos haraggal azt mondta az asszonynak: “Ez a hely tele van Jezabel szellemével és te mindenkinél jobban tele vagy vele!” Az asszony akkor szánalomra indító módon elkezdett zokogni (nem bűnbánatból, hanem inkább azért mert leleplezték – ‘Jezabel’ gyakran sajnáltatja magát, ha leleplezik). Amikor a közbenjáró megkérdezte tőle a gyülekezet pásztorának nevét azt válaszolta, hogy ‘Pásztor Szürkeszájnak’ hívják.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése