Tetszik ez a könyv nekem! Folytatom részek törlése nélkül.
3. Fejezet
VALLÁSOS SZÉLSŐSÉGEK: TÖRVÉNYESKEDÉS kontra SZABADOSSÁG
Az emberek jellemző módon hajlanak a szélsőségekre és a gonosz ezt századokon keresztül sokszor felhasználta, hogy megvakítsa és félrevezesse a gyülekezetet. Ha nem tud bennünket túl messzire taszítani egy irányban, akkor megpróbál bennünket a lehető legmesszebbre taszítani a másik irányban. Különböző formái vannak a megkötözöttségeknek és a megtévesztéseknek, amikben a gyülekezet az évek során elbukott. Ezek közül a két legelterjedtebb megtévesztés a ‘vallásos’ szélsőségek területére esik: a farizeusi-típusú törvényeskedés és szellemi büszkeség az egyik oldalon és a “kegyelem túlhangsúlyozása”, a korlátok elvetése és egy ‘tapasztalatközpontú’ keresztyénség a másik oldalon.
Az elmúlt tíz év során óriási mennyiségű tanítás jelent meg a vallásos “törvényeskedést” kipellengérezve, ami nagyon jó dolog. Nem meglepő azonban, hogy az inga most láthatóan az ellenkező szélsőség irányába lendült ki. Amit mostanában főként sok pünkösdi/karizmatikus gyülekezetben látunk, az egy hasonlóan veszélyes túlhangsúlyozás: túlzott-szabadság (szabadosság) avagy ‘a kegyelem túlhangsúlyozása’ a tanításokban, ami szintén nagy hibához vezethet, mint ahogyan az sokszor már megtörtént a történelem során.
Ennek a fejezetnek a célja, hogy fellebbentse a fátylat az ördög munkájának gyakran finom (mégis halálos) munkájáról e két vallásos szélsőséget tekintve. Érdemes megfigyelni, hogy mindkét szélsőséges irányzatra az alapvetően igaz, komoly, keresztyén igazságoknak az eltorzítása jellemző. A ‘törvényeskedés’ szélsőségessége gyakran csupán az igazi bűnbánat/szentség tanításnak egy erős eltorzítása, míg a ‘kegyelem-túlhangsúlyozásának’ szélsősége a Jézus Krisztusban való szabadság igaz tanításának nagymértékű eltorzítása. Mi történik akkor, amikor ezeket a valódi igazságokat szélsőséges módon túlhangsúlyozzák és a végén kiegyensúlyozatlanná, valójában veszélyes hibává válnak. Pillanatnyilag a “kegyelem túlhangsúlyozásának” szélsősége az, ami túlsúlyban van sok gyülekezetben, azonban szeretném, ha részletesebben szemügyre vennénk mind a két szélsőséget, kezdve a “törvényeskedés” oldallal.
A ‘törvényeskedő’ vallásos formának Jézus idejében a legismertebb szószólói - mint az tudjuk - az írástudók és a farizeusok voltak. Sok ember gondolja azt, hogy a farizeusok törvényeskedése nagymértékben csupán a ‘hagyományok’ körül forgott, azonban messze többről volt szó. A vallásosságnak ez a formája nagyon szövevényes és sokféle formában jelenik meg. Jézus úgy beszélt róla, mint ‘kovász’-ról, ami szétterjed, mint a rák és mindent megront, amit elér. Úgy gondolom, sok keresztyén nagyon meglepődne, hogy a farizeusi-típusú vallásosság különböző formái milyen mélyen jelen vannak a jelenlegi modern gyülekezetekben. Ez egy halálos méreg! Ennek a résznek az a célja, hogy megvilágítsa a törvényeskedő vallásosság sok formáját, ami olyan nagymértékben befolyásolja a gyülekezetet a mai időkben.
A farizeus-típusú vallásosság kétség nélkül egyik legnyilvánvalóbb eleme a “maradiság” (a régi szokásokhoz való ragaszkodás és ellenállás minden újjal szemben). Szemmel láthatóan sok nyugodt keresztyén van (sokkal kevesebb, mint lenni szokott), akik mindazáltal nem voltak nyugodtak a 1960-as években, nem szólva az 1990-as évekről. A keresztyénség e körére a nagyon “tiszteletre méltó, konzervatív középosztály” életszemlélete a jellemző, akik hajlanak rá, hogy megítéljék - különösen a fiatalokat - a hajviseletük, a ruhájuk vagy a zenei stílusuk miatt, ami a saját konzervatív életük egyhangúságával áll összefüggésben. Más szavakkal ez a réteg nagyon szerény igényű, ezért az embereket inkább a ‘külső megjelenésük’ alapján ítéli meg, mintsem a ‘szívük’ alapján. Számukra a külső tényezők rendelkeznek a legnagyobb jelentőséggel.
Milyen benyomásokat szereznek a világi emberek ma, amikor bemennek egy ilyen keresztyénekből álló gyülekezetbe? (Gondoljunk arra, hogy a látogatók lehetnek banda tagok, drogosok, New Age-sek stb.). Egyre gyakrabban az a meggyőződésem, hogy azok a benyomások, amiket ma egy gyülekezetbe látogató ember szerezhet az, hogy Isten valóban egyetlen embertípust szeret, ami mézes-mázosan “szép”, ízlésesen öltözött, rendes és tiszteletre méltó. Ezért az az érzésük támad, hogy nekik mindenekelőtt meg kell változtatni az öltözködésüket, önmaguk kifejezési módját, a hajviseletüket, mindazt, ahogyan dolgokat tesznek, mielőtt egyáltalán jöhetnének Istenhez és İ elfogadná őket. Mert, mint mindenki tudja, Isten csupán a “szép, tiszteletre méltó” embereket szereti, nem?
Mondd meg nekem, mi az a hallgatólagosan ki nem mondott üzenet, amit néhány gyülekezetvezető még mindig hirdet ma? Nem az, hogy neked elegánsnak, jól-öltözöttnek és (rendszerint) Biblia iskolát végzettnek kell lenned, ha mások felé szolgálni akarsz? Ezek olyan hazugságok, amik nagyon sok ember gondolkozásmódját befolyásolják a keresztyénséggel kapcsolatban. Az érdeklődők nagyon gyakran elmennek mellettünk, még mielőtt kinyitnánk a szánkat! Sok világi ember még mindig barátságtalan, konzervatív és hátrafelé tekintő embereknek látja a Biblia-hívő keresztyéneket. (vagy inkább “különösnek”). A keresztyénség ezért egyáltalán nem látszik ‘fontosnak’ számukra. Azt mondom most nektek, hogy az ilyen kimondatlan üzenetek meg fognak változni az eljövendő Ébredés idején. Sok szempontból pontosan az ellenkezője lesz mint, ami most van. Az az ember, akit valójában keresünk az a ma embere, gyakorlatias, ugyanakkor csodatévő és Szellemmel-betöltekezett keresztyén. A korai gyülekezet elmondhatta ezt magáról, és ugyanezt fogja Isten visszahozni ismét az eljövendő megmozdulása idején.
A Szentírásból világosan látszik, hogy Jézus földi szolgálata során szándékosan a szegényekkel és a “bűnösökkel” azonosította magát. Mind Ő maga, de az üzenete is rendkívül ‘időszerűek’ voltak az akkori utca embere számára. Egy közönséges istállóban született. Maga választotta meg azt is, hogy úgy végezzék ki, mint egy közönséges bűnözőt - két tolvaj között felszegezve egy fa keresztre. A farizeusok elkeseredetten kritizálták Őt - a nyilvánvalóan ‘laza’ (emberi hagyományokat nem tisztelő) - magatartása miatt, és próbálták a követőivel együtt rájuk erőltetni a vallásos magatartási szokásaikat. Jézus számukra nem látszott eléggé szabályszerűnek, vagy a külsőségeket tekintve eléggé “szentnek”! Nem nézett ki jól, nem öltözködött divatosan, a beszéde is kifogásolható volt, és a tanítványai még rosszabbak voltak! Egy ilyen tarka, alvilági életű társaságnak olyan szalonképesnek kellene látszani, mint a napjaik képzett vallási vezetői? Végül is “Jöhet bármi jó dolog Názáretből?”
A farizeusok azt mondták Jézusra, hogy a “bűnösök barátja”. Jézus azonban nem figyelt rájuk. Ő azért jött, hogy ‘megkeresse és megmentse az elveszetteket’. Azt mondta, hogy “János jött és sem nem evett, sem nem ivott és azt mondták rá: ‘Ördög van benne’; és az Ember Fia eljött, aki eszik ÉS ISZIK és azt mondják ‘Nézd csak, nagyétkű és részeges, vámszedők és bűnösök barátja!’ A bölcsesség mégis igazolta a cselekedeteit” (Máté 11.18-19). Jézus az egyszerű emberek barátja volt. A legtöbb idejét velük töltötte, megosztva velük mind örömét, mind pedig szomorúságát. Megértette őket, egy nyelvet beszélt velük. A vallásos emberek üldözték a legjobban. Végső soron ők is feszítették keresztre.
Mint sok korábbi Ébredés esetében az eljövendő Ébredés - a vallásos és ítélkező emberek részéről - ugyanazokkal a reakciókkal fogja szembetalálni magát, mint korábban. John Wesley irritálóan ítélkező volt a saját idejében: “… Ő és faragatlan, laikus, rongyos prédikáló csapata (üstfoltozók, utcaseprők, kocsisok és kéményseprők) mentek előre, hogy megfertőzzék az emberek lelkét.” Wesley gondolkozásmódja sok szempontból megegyezett az Üdvhadseregével: “… nem csak azokhoz menni
állandóan, akik szükségben vannak, hanem azokhoz, akiknek leginkább szüksége van rád.” Mozgalmuk mindenféle értelemben egy ‘utcai mozgalom’ volt. Wesley volt az (Luther Mártonnal és William Booth-al együtt), akinek a mondását korábban idéztük: “Miért kellene az ördögnek rendelkeznie a legjobb zenével?” Ezek az emberek olyan keresztyénségre vágytak, ami a mindennapok utca-embere számára életet adó és fontos. Ez azért is lehetett így, mert napjaik ‘kocsma’ zenéjét használták a dicsőítéshez és a harci énekekhez!
Számomra figyelmeztető jel, ha valakinek az életében egy törvényeskedő ‘vallásos’ erősség van, ezért nem láthatják meg, hogyan tudná Isten valami módon felhasználni például a mai rock zenét. Tulajdonképpen ezek az emberek nem különböznek azoktól a vallásos emberektől, akik - pontosan ugyanilyen alapon - szembeszegültek a korai Üdvhadsereg zenéjével. Milyen sokan vétkeztek megítélve ezt a zenei stílust a ‘külső megnyilvánulása’ alapján, ahelyett hogy a megváltozott ‘szívek’ állapotát látták volna, ami nagyon hasznos Isten dicsőítésére. Én sem gondolok egy jobb zenei formára, amit ’harci-himnuszként’ használnunk kellene!
A LÁTSZAT FENNTARTÁSA
A keresztyének többségére igaz ma, hogy a “látszat fenntartása” sok hívő életének szerves részét képezi. Az új megtérők láthatóan nagyon gyakran olyan benyomásokat szereznek, hogy az első dolog, amit szükséges megtanulniuk a keresztyén életről az a “szerepek” játszása; milyennek mutassák magukat mások felé. Látható módon arra a következtetésre jutnak, hogy valójában a ‘külsőségek’ a lényegesek. A beilleszkedésük érdekében, öntudatlanul elkezdenek engedelmeskedni a modern keresztyének kimondatlan elvárásainak; mit cselekedjenek és mit ne. Mosolyogva, ‘szeretettel’ kell nézni minden alkalommal a gyülekezetben, fel kell emelni a kezed és tapsolni, mint mindenki más (nehogy azt gondolják, hogy valami ‘baj’ van veled), nem cigarettázhatsz (de fogsz, amikor nem látják), ne piszkáld az orrod stb., és mindig úgy kell kinézned és cselekedned, mint egy ‘jó keresztyén’. Mit adunk át az új megtérteknek? Nagyon egyszerű. Megerősítjük magunkat abban, ami sok esetben a mai keresztyénség köreiben alapvető viselkedési móddá vált: a ‘KÉPMUTATÁS’ (külsőleg jó ‘látszatot’ mutassunk magunkról).
A Biblia a színlelésre (szerepjátszásra) más szót használ, egyszerűen “KÉPMUTATÁS”-nak nevezi. Jézus mondta: “Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek, belül pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.” (Máté 23.27).
Ez ma is igaz, mert a gyülekezeteinkben meglehetősen sokan vannak ‘szépen felöltözött, “jó színészi képességekkel” rendelkező emberek. Ők pontosan tudják, hogyan kell szépen felöltözni, barátságosan mosolyogni és ‘légy áldott’-ot mondani, hogy külsőre olyannak látszanak, mintha valódi keresztyének ‘szellemi közössége’ lennének, akiknek kicsit mélyebb kapcsolatuk van Istennel. A gyülekezet éveken át ezt a képet mutatta. Ugye ez semmivel sem kevesebb, mint egy farizeus-típusú képmutatás modern formában?
Ezt a fajta képmutatást a modern keresztyének sokasága hallgatólagosan úgy veszi, mint egy “normális” dolgot. Sok hívő olyan hosszú időn keresztül színlelte már, hogy “jó keresztyén”, hogy valójában eljut oda, hogy elhiszi saját hazugságait! Amikor más keresztyének között vannak hirtelen elviselhetetlenül “széppé”, “örömtelivé” és “szeretetteljessé” válnak. Ez egyáltalán nem a “Szent Szellem” szerinti igaz szeretet, hanem inkább egy gátlástalan szerepjátszás eredménye: egy hamisítvány. Teljesen mesterkélt. Ezt én ‘ál’- vagy hamis szeretetnek hívom. (A Szent Szellem gyümölcse természetes módon működik, azt nem kell eljátszani.) Ki állhatna ellene egy ilyenfajta képmutatásnak, amikor ez ma annyira elfogadott a gyülekezetekben? Meg vagyok győződve, hogy a hamis szeretet, a hamis alázat és a hamis szellemi dolgok akadálytalanul terjednek ma mindenhol a keresztyének között. Ez azt jelenti, hogy mindent úgy kell tennünk és mondanunk, hogy az a legjobban “nézzen ki”. Ma még ez a farizeus-típusú vallásos emberek egyik nagy erőssége, ami hatással van a mai keresztyénekre.
Meg vagyok győződve, hogy Isten akarata az, hogy azok az emberek, akik “nagy színészek” és talán egy század százalék ‘igazság’ van az összes dolgukban, egyáltalán ne játsszanak szerepet többé. Hiszem, hogy Isten akarata az, hogy valóban átláthatók legyünk, ne csak a szavainkban, hanem a mások előtt való cselekedeteinkben is. Szükséges, hogy “realista”, józan (két lábbal a földön járó) emberek legyünk a világban, mert a világ sóvárog a realitás és az igazság után. Ha megnézünk egy fent felvázolt képmutató (hamis) ‘keresztyént’, akkor tulajdonképpen az a becstelenség és a hazugság egyik formája.
A rosszul értelmezett ‘szeretetben-járás’ azt hozza magával, hogy elviselhetetlenül “szépeknek” kell lennünk (mert mindenki hasonlóan cselekszik), ami hiszem, hogy nagyon káros és hamis dolog a modern keresztyénség körében. Ez a fajta hamis “szeretet” az oka annak, hogy nem szabad megbántani senkit, ezért gyakran kompromisszumot kell kötni és lemondani az igazság kimondásáról és megcselekvéséről, csak azért, hogy megőrizzük az emberek jó-érzését. Az 1 Kor 13.6. elmondja nekünk, hogy mi az igazi – Szent Szellemtől való szeretet. “Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal”. Ez egy jó próba. A keresztyének ma nagyon gyakran félnek a bőn és a langyosság együttes jelenléte miatt a gyülekezetben, mert a bűnt megítélni és igazság szerint cselekedni olyan “szeretetlen” lenne. Ezért csendben maradnak, kompromisszumot kötnek és lemondanak az igazság kimondásáról, holott szólni kellene. A valóság az, hogy ez egyáltalán nem igazi “szeretet”. Ez egy magalkuvás! Az igazi, ‘Szent Szellemtől’ való szeretet mindig gondoskodni fog róla, hogy elmondjuk az életet jelentő igazságot, még akkor is, ha néhány ember megsértődik miatta. Mindent egybevetve jobb megkockáztatni, hogy másokat esetleg megbántunk, mint azt, hogy emberek a pokolra menjenek. Ez az alapelv valósul meg sokszor Jézus szolgálatában is.
Bizonyos lehetsz benne, hogy akiket Isten használni fog az eljövendő Ébredésben azok rendkívül “reális”, józan (két lábbal a földön járó) emberek lesznek. Bátrak lesznek, kompromisszum nélkül ‘kimondják az igazságot szeretetben’ függetlenül attól, hogy annak mi lesz az ára. Ezek az emberek időnként rendkívül félreértettek és üldözöttek lesznek és pontosan érvényes lesz rájuk, hogy “…az ő életüket nem kímélték mind halálig”. Ez lesz Isten szent serege – egy dicsőséges, szeplőtelen Menyasszony, aki teljesen illik Vőlegényéhez, aki a királyok Királya, az uraknak Ura. Mint korábban mondtam, ezek közül a megtisztított és felkent ‘menyegzői’ harcosok közül sokan meglehetősen nyers és külsejüket tekintve ‘nem lesznek vonzó kinézető’ emberek, azonban Isten számára a ‘belső’ az, ami számít. (Emlékezzünk rá, hogy az Úr első legnagyobb apostolai közül néhányan ‘egyszerű’ halászok voltak, stb.). Istennek ezek az új harcosai (férfiak és asszonyok) megmosottak lesznek - “fehérebbek a hónál” - , teljes átláthatóságban, tiszta szívvel fognak élni az Úr előtt. Az egyetlen vágyuk az lesz, hogy teljes ‘szívvel, elmével, lélekkel és erővel’ szeressék az Urat és megdicsőítsék Őt. Ezek az emberek nagy erővel fognak menni előre “lerombolva a gonosz minden munkáját” a Jézus nevében.
GÁTSZAKADÁSOK
Nemrégen egy közbenjáró küldött el nekem egy általa kapott látást, ami egy hatalmas gátról szólt, ami óriási mennyiségű vizet tartott vissza, de fokozatosan leomlott a tetejétől az aljáig és ez által nagy árvizet okozott. Isten a látásban megmutatta neki, hogy a gát “az emberi szervezet”, ami visszatartja az Ő felkent szolgálóit (az Ő felkenetését) és a kiáradást a nemzetek felé. Egy meghatározott időpontban ez a szervezet képtelen lesz visszatartani a szolgálók ‘kitörését’, amit Isten elrendelt az utolsó napokra. Ezek azok a szolgálók, akiket Isten éveken keresztül elrejtettségben készített fel, hogy Isten időzítésére várjanak.
Ki tagadhatja, hogy a mai gyülekezeti szervezet láthatóan azzal a céllal jött létre, hogy nagymértékben akadályozza Isten tervének megvalósulását az İ népe életében? Nem megyek nagyon messzire, ha azt mondom, hogy az ördög nehezen tudna jobb módot kitalálni arra, hogy a gyülekezetet megkötözöttségben tartsa a jelenlegi gyülekezeti szervezet által! Ma tulajdonképpen még mindig egy “pap/laikus” rendszerünk van, ami azt jelenti, hogy néhány embert elküldenek Biblia-iskolára, hogy ismeretet, tudományos fokozatot, diplomát szerezzen, és azután ők lesznek a gyülekezet ‘minősített’ vezető szakemberei. Ez a gondolkozás teljesen ellentmond a Szentírásnak! Erősen kétséges lenne, hogy sokan az első apostolok közül valaha is képesek lettek volna-e letenni a mai vizsgákat, nem szólva a ‘hittudományi tudományos fokozatokról vagy a teológiai diploma’ megszerezéséről!
A “papság/laikusok” rendszert sok évszázadon keresztül nagyon jól használta a gonosz, hogy a Katolikus Egyházat megkötözöttségben tartsa. Ha egy ember (vagy egy kis csoport) szakemberként” ki van nevezve, hogy mindent működtessen a gyülekezetben, akkor nagy részben elveszik az egyszerűség és az eredeti keresztyénség életet adó ereje. A gyülekezet maga (és nem az “elfogadott” Bibliaiskolai rendszer) a feltétele, hogy egy életre szóló kiképzés alapja legyen, hogy “hittel és Szent Szellemmel teljes” új, felkent szolgálók tudjanak folyamatosan felállni. (lásd példaként Filep vagy István esetét az Apostolok cselekedete könyvében). A mai gyülekezetek “minősített szakemberei” valami módon hajlamosak rá, hogy mindent ők
működtessenek (ez azért van, mert végül is ők kapnak fizetést a munkájukért!) miközben a gyülekezet ül és néz. Ilyen környezetben bárki, aki igazi - ítéletet tartalmazó vagy más “kényelmetlen” - üzenetet hoz, azt nem szívesen hallgatják, mert a vezetőség érdeke az, hogy semmi se veszélyeztesse a gyülekezet “zavartalan működését”. Végül is meg kell őrizni az emberek ‘boldogság’ érzését! (Nehogy elmenjenek máshová!).
Amivel ma tulajdonképpen rendelkezünk az inkább egy csomó “boldogság-klub”, mint valódi gyülekezet. Az emberek befizetik a ‘tiszteletdíjakat’ és hátradőlnek, miközben a “szakemberek” végzik a dolgukat. Tönkretettük a gyülekezetet azáltal, hogy helyette egy ‘intézményt’ hoztunk létre, ami sohasem volt cél. Az intézmények majdnem mindig fenyegetettséget éreznek a sok változás vagy a Reformáció miatt. Abból, amit Isten ma mond nagyon világos, hogy Ő nem csupán a mai gyülekezeti struktúra foltozás-jellegű “módosítására” vágyik. Az egyfajta gyógyszerként jó volt a múltban.
Nem engedheti meg, hogy az eljövendő Ébredés meghiúsuljon a régi, megkötöző, szervezeti ‘keretek’ közé való beleerőltetés miatt. Ezért Ő egyszerűen “ki fogja köpni” ezeket a szervezeteket a szájából mindazokkal együtt, akik abba belekapaszkodnak. Ez nem egy meggondolatlan fenyegetés. Mint már mondtam meg vagyok győződve, hogy ez a nagy “MEGRÁZÁS” már közel van.
folyt.köv.
Részlet:
Andrew Strom
AZ ELJÖVENDŐ NAGY REFORMÁCIÓ
Új, mélyebb betekintés az eljövendő, az egész világra kiterjedő “Megrázásba”, Reformációba és Ébredésbe című könyvből
Fordította: Abonyi Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése