De, arról is írnom kell, hogy jó az ÚR!
Az elmúlt néhány hónapban (2012. február 21. napjától) naplót vezettem, és most, hogy beleolvastam, meg kellett állapítanom: halálból élet támadt fel! Vagyis, hogy jó az ÚR!
Azt gondoltam a Puszta címke bejegyzés helyett, nyitnom kell majd egy másikat, amelynek a neve:
Kert lesz. Bizony, változik minden.
A szívem tele van örömmel!
Megkértem az Urat, hogy tekintetem emelje most már el, e földi hiábavalóságokról.
Ugyanis belefáradtam - a gonoszságokba.
Adjon nekem újat. Ha kell erővel rángatom le a Mennyből az örömet.
Hiszen, ha áldozatot hozok Istenemért, mennyivel jogom van arra is, hogy meglátogasson mennyei erejével.
Sok mindenen gondolkoztam az elmúlt hónapokban.
Megláttam a valóságot, ami a világ.
Kiábrándultam a világból. Oh, nem csak kiábrándultam, ennél súlyosabb érzés volt az.
Miközben az Úr elrejtette arcát előlem.
Hihetetlen szellemi támadásokat éltem át.
És hiába könyörögtem világosságért, gyógyulásért, vigasztalásért.
Az Úr nem jött hozzám.
Tudtam nem helyesen látom ezt a dolgot, Ő mindig velem van, mégis egészen bekerített a sötétség.
Nem láttam kiutat. Nem tudtam, hogyan lesz tovább. Miközben szó szerint hallottam a démonokat vijjogni a fülem mellett. Borzasztó volt.
Az Úr pedig mégis velem volt, most hogy újra olvasom a naplóm ékesen beszél, még a legnyomorultabb állapotom is magasan felette áll minden emberinek, mert a Szent Lélek világossága tölt be.
Ezt belülről - a támadások alatt - én nem látom.
Amiket leírtam most útravalók nekem. Valójában az Úr ebben a sötét óráimban utat készített nekem.
Most jött el az óra, hogy a halálból élet támad fel.
Nehéz súlyok kerülnek le rólam. És Isten bölcsessége, átitatódik bennem az Ő könnyed gyermekségével.
Erre vágyott a szívem! Gyermek lenni egészen. Hiába kutattam az Írásokat, könyörögtem, hogy jobban megértsem, mit jelent ez. Hiába kerestem és tettem meg mindent, hogy emberileg elérjem.
Az Ő Lelke visszatartotta még. Mert még előtte át kellett mennem a sötétségen.
Hogy mindenestől egészen átéljem, miből hozott ki engem, még ha kicsi gaz is volt bennem, meg akarta mutatni nekem, mit is jelent az Ő mennyei királysága az én vagyis a mi romlott emberi természetünkhöz képest.
Persze, értelmem felfogta, tudtam, de más, ha az Úr enged egészen szembesülni önmagunkkal.
Bátorság kell ehhez, igen.
De nekem már nem volt mit veszítenem. Mindent elveszítettem.
Most pedig: felfakadt bennem a remény.
És ebben a reménységben már nem fogok csalódni. Megragadtam az Istent, és el nem engedem.
Önkéntelenül jutott eszembe Jób története.
Ami régebben mindig annyira idegesített, hogy ha olvasom az Ige tűzként árad bensőmbe, oly erősen, hogy be kell csuknom a Bibliát, mert ítélete elviselhetetlen, most elevenítő életként van jelen bennem.
Mennyire más!
Mennyire más inni az Életet! Ítélet nélkül. Mert megtisztította szívemet.
Önkéntelenül jut eszembe a Kisherceg is, aki a bolygóját mindig megkapálgatta. A majomkenyérfáktól.
Mert tudod kezdetben nagyon hasonlít a majomkenyérfa a virágokhoz, csak később veszed észre a különbséget. Igazi szakértelem kell ám ehhez.
A majomkenyérfa pedig tudvalevőleg azért is veszélyes, mert gyorsan nagyra nő, és a Kisherceg bolygója kicsi volt. Mi is lett volna a bolygójával, ha csak három majomkenyérfa megmarad? Ezért kapálgatott olyan gyakran a Kisherceg. Vigyázott a rózsájára és magára. Ez természetes.
Isten jó! Tanít minket. Minden által. Hiszen szólni akar hozzánk.
Tudod én nem akarok mást, csak az Úrral lenni. Őérte semmi se volt drága nekem. Erről majd két álmomat akarom leírni.
Mindig újra és újra szembesített, hogy tépjem ki a gazokat az életemből. Oh, de nem is így ilyen direktben.
Utólag visszanézve azt mondom, az Úr vezetett. Álmokat és látásokat adott, tulajdonképpen úgy segített nekem, hogy amikor visszanézek és összemérem azokat a valósággal rádöbbenjek, Ő volt az!
És rádöbbenjek én is mennyire mégis felnőtt lettem, pedig nem szerettem a felnőtteket.
Még nem tudtam gyermek lenni. Kisherceg is ezzel szembesíti az embereket.
Pedig én felnőtt koromban egészen őrült akartam lenni! Istennek bolondja.
Mégse sikerült. Szükséges volt hozzá, hogy Isten bemerítsen a sötétségbe.
Sötétségből kiáltottam Hozzá, és Ő meghallgatott engem.
Naplómból
2012. 03. 05.
Van az emberek útja és van Isten útja.
Isten ráhagyja az emberekre az ő útjukat.
Az Ő terve megvalósul, más úton.
Az Ő útja független emberektől.
Hol a Puszta kertté lesz.
Nagyon hiszem így lesz.
Mert már így van.
A mi Pusztánk valójában Kert.
Az Úr kegyelmével gazdagon megáldva.
Mennyből várom segítségem.
Mennyre nézek.
Mennybe küldöm hálámat.
Minden kérésem meghallgatja az Úr,
minden kérésem teljesíti.
Mindegyiket a Mennyből küldi,
ezért az én hálámat is a Mennybe
Neki küldöm.
Isten nem marad néma.
Kérésünkre mindig válaszol és cselekszik,
bár néha megvárakoztat.
Íme Isten a sötétségben is ott lakik!
Soha el nem hagy.
"Áldás béke árad az életünkbe, ha engedjük, hogy Jézus uralja azt."
Basilea anya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése