Úgy vagyok ezzel a könyvvel, hogy jobb lett volna, ha legalább 10 évvel ezelőtt olvasom. Akkor segítésemre, megerősítésemre szolgált volna, most így egy pecsét, hogy Istentől voltak akkori gondolataim.
Annak idején a Toronto-i áldás - az 1990-es években - Magyarországra is megérkezett. Értetlenül néztem - fiatal megtértként - a 'szellemi megtapasztalásokat' baptista gyülekezetünkben. Ezért a szellemi megtapasztalás áradatért 1995-ben a gyülekezetünket ki is zárták a baptista egyházból.
1995-ben történt velem, egy lelki konferencián. Amikor a 'Szent Szellem' kiáradt. Tömegével dőltek el az emberek, rázkódtak, ájultak el, főképpen azok, akik előre mentek imát kérni.
Én a legelső sorban ültem. Rémülten néztem mi történik. És kicsit féltem is, nehogy valami felettem álló hatalom megragadjon, akaratomon kívül. Igazán nem volt kívánatos számomra elmém értelmét és a dícsőítés lelkületét elhajítani, hogy öntudatlanul rángatózzak. Főképpen azért, mert az okkultizmus bűnéből tértem meg, pontosan tudtam, valami nem kóser ezekben a 'Szent Szellem megtapasztalásokban'.
Ahogy így gondolkodván helyemen, imádkozni kezdtem, történt, hogy hatalmas erővel áradni kezdett rám megtérésemért kapott üldöztetésem fájdalma. Azokért kezdtem imádkozni, akik tudatlanságukban bántottak engem. Zokogni kezdtem és erőtlenül eldőltem oldalt. Teljesen tudatomnál voltam. A tömeggel ellentétben én nem nevettem, hanem sírtam.
Sírtam.
Sírtam.
Sírtam.
Záporoztak a könnyeim és rázott a szomorúság. Tudtam, ennek az üldöztetésnek életemben nem lesz vége. Sírva kívántam az engem bántók megtérését.
Ekkor valaki odajött. Lehajolt hozzám. Egy nő volt. Megsimogatta könnytől ázott arcom, a tincseket kiigazította, hátrasimította a fülemhez. Lassan, szelíden és finoman. Odahajolt a fülemhez, és így szólt:
Érezted már valaha, ilyen összetört állapotodban, hogy milyen az, ha valaki egészen közelhajol a füledhez, és belesúg, finoman, halkan, igaz szeretettel?
"Isten gyógyítsa be minden sebedet!"
Érezted már valaha, ilyen összetört állapotodban, hogy milyen az, ha valaki egészen közelhajol a füledhez, és belesúg, finoman, halkan, igaz szeretettel?
Olyan, olyan mesebelien szép volt!
Még most is óriásit sóhajtottam.
Meglepődtem, erőm lett, abbahagytam a sírást. Lassan felültem, hogy megnézzem ki az? (Naná! Te is ezt tetted volna! A legjobb barátom lett volna. :) )
De nem volt ott senki.
Meglepetésemben egészen felültem, és megkérdeztem a mellettem ülőt, hogy ki volt itt. Azt mondta senkit nem látott. Hátranéztem. Ki tudna ilyen gyorsan elfutni tőlem és miért futott volna el? Hová lett? És ki tudta, hogy miért sírok, és ki érezte fájdalmam?
Az alkalom után, azoktól, akik hátul ültek megkérdeztem, láttak-e valakit - egy fiatal nőt - odajönni hozzám. Senki nem látott senkit.
Pedig a tincseket valaki hátraigazította, az arcomat megsimogatta, és a fülembe súgta a vigasztaló szavakat!
---
Ebben az időben, még nem ismertem a férjemet, ő a Hit Gyülekezetében élte át ugyanezeket a szellemi dolgokat. Neki az Úr közvetlenül szólt, hogy azonnal hagyja ott, még mielőtt az egész kibontakozna.
---
Én egy alkalommal mentem a vonaton. Egy idős, őszhajú - angyali - bácsi ült velem szemben. Egyszer csak megszólalt. "Ilyen "Szent Szellemes" megnyilvánulások - már régen is voltak. Ne törődjön vele. Nem Istentől van, el fog múlni."
Aztán eltűnt. Olyan sokáig gondolkoztam azon, amit mondott. Akkor már ismertem a férjem, el is mondtam neki, hogy mi történt a vonaton. Isteni üzenetként vettük, hogy lezárjuk ezt a gyülekezeteket magába szippantó mozgalmat, és ne vívódjunk magunkban afelől, hogy Istentől van-e.
Jöjjön tehát a Torontoi áldásról Andrew Strom.
6. fejezet
KÉT ÉBREDÉS?
Az elmúlt néhány év alatt a “Toronto áldás” néven ismert mozgalom végigsöpört sok gyülekezetben a világon, különösen a nyugati nemzetekben. Ez a mozgalom magával hozott néhány meglehetősen ‘furcsa’ szellemi megnyilvánulást, ami sok vitát kavart a gyülekezetekben. Ennek a fejezetnek az a célja, hogy megvizsgálja a TÉNYEKET és ehhez a témához kapcsolódó történelmi adatokat olyan őszintén, mint amennyire csak lehetséges. Mint korábban említettem az Ébredések és Reformációk történetét tizenkét éven keresztül tanulmányoztam és remélem, hogy ez segíteni fog nekem egy megfelelően megalapozott, tényszerű áttekintést adni.
Mint az jól ismert a Toronto Airport Vineyard gyülekezetet (a ‘Toronto Áldás’ otthona) 1995. decemberében végül kizárták a nemzetközi Vineyard mozgalomból. Ez a kizárás azt követően történt, hogy a Toronto gyülekezet tizenkét hónapon keresztül több nyilvános figyelmeztetést kapott John Wimbertől és a Vineyard közösségtől.
Még nézni is rossz.
Te már úgy is tudod. Másoknak okulására.
Mielőtt tovább mennénk meg kell mondanom, hogy személyesen tanúja voltam a ‘Toronto’ jelenségnek és sok emberrel beszéltem, akik tapasztalatokkal rendelkeztek a kezdetektől fogva. Engem mélyen megzavart sok dolog, amit láttam és hallottam. Azonban most van itt az ideje, hogy szemügyre vegyük, mit mond a történelem az ilyen jelenségről.
Akik az Ébredéseket tanulmányozták rájöttek arra is, hogy nemcsak sok valódi Ébredés volt a történelem során, hanem sok “hamisított” mozgalom is, melyek közül sok látszólagos (ál) ‘keresztyén’ kultuszokat eredményezett, amikkel ma is együtt élünk. Volt azonban néhány igazán erőteljes valódi Ébredés, amibe a végén behatoltak (vagy ‘megraboltak’) démoni befolyások a korlátlan szabadosság és démoni megnyilvánulások által. A legnagyobb Ébredési vezetők közül természetesen sokan találkoztak ilyen hamisításokkal és írásaikban felhívták a figyelmet azokra. John Wesley a következőt írta: “Az Ébredés eleinte valódi és teljesen tiszta volt, azonban néhány hét után figyelmeztetni kellett a hamisításokra.” Ezek a hamis és démonikus megnyilvánulások gyakran nagyon különböző mintát követtek. Aggasztó módon azt kell mondanom, mint azt látni fogjuk, hogy azok meglehetősen hasonlítottak a ‘Toronto’ jelenségre.
A következő idézet T.W. Caskey több mint száz évvel ezelőtti könyvéből származik, amiben sok vallásos eseményről emlékezik meg Amerika déli államaiban a korai 1800-as években. Ez volt az az időszak, amikor sok hatalmas ‘Sátoros összejövetelt’ tartottak Délen nagy vallásos izgatottság közepette (ők ezeket ‘ébredésnek’ hívták):
“Néhányan elestek és tehetetlenül elterülve fekszenek órákon át… Az egész gyülekezetben néhány megmagyarázhatatlan idegi eredetű esemény hatására elindult valami mulatságos, rángatózó nevetés és nem volt erő, ami kontrollálni tudta volna és az mindaddig tartott, míg a folyamat le nem állt. Máskor az ideges izgalom félelmetes mértékű izomrángatózásokat idézett elő, ami végül egy egyenesen-előre táncolásban folytatódott. A ‘Szent nevetés’ egyszerűen leállíthatatlan volt mindaddig, míg annak folyamata tartott. Amikor egy ember elkezdett nevetni, táncolni, kiabálni vagy rángatózni, azt lehetetlen volt leállítani mindaddig, míg a kimerültségtől ájultan össze nem esett, mint egy halott …” Néhány író azt mondja, hogy néhány prédikátor végül kezdte megkérdőjelezni, hogy az ilyen állapot valóban a Szent Szellem munkája volt-e? Az emberek elkezdték mélyrehatóan ‘kutatni a Szentírást’ és ‘megvizsgálni a szellemeket’ sokkal alaposabban, mint azok valójában jelen voltak, és ezért ezek a “bizarr’ megnyilvánulások elkezdtek abbamaradni.
Egy másik történetíró egy tizenkilencedik századi nagy Sátoros Összejövetelt írt le (főként Kentucky-ban), ahol gyakran “transzba estek, vonaglottak a földön, sőt még ugattak is, mint a kutyák”. Mint jól ismert sokak számára, akik tanulmányozták az Ébredéseket, az ilyen hamisítványok és szertelenségek gyakran egy igazi Ébredés vége felé áradtak ki, amikor a gonosz megpróbált behatolni és teljesen lerombolni vagy hiteltelenné tenni egy Ébredést. Pontosan ez történt meg az 1904-es Walesi Ébredéssel is, mint azt látni fogod, ha elolvasod Jessie Penn-Lewis és Evan Roberts “Szentek háborúja” című felkavaró könyvét. Ez valószínűleg túl nagy hangsúlyt helyez az ördög munkájára, de életszerűen leír sok hamis megnyilvánulást, amik nagyon hasonlók azokhoz mint, amiket ma látunk. Ilyen hamis megnyilvánulások megtárgyalásra kerülnek Watchman Nee “Szellemi ember” című könyvében is.
Számos ‘Toronto’ író utalt rá, hogy sok régi-idők Ébredési vezetője, olyanok mint John Wesley, Charles Finney és Jonathan Edwards nagyon boldogok lettek volna, ha ilyen megnyilvánulásokat élhettek volna át. Ez messze jár az igazságtól. Tanulmányoztam ezeknek az embereknek az életét és mindannyian hatalmas “BŰNBÁNAT” prédikátorok voltak, akik nagyon bizalmatlanok voltak minden ‘bizarr’ viselkedéssel kapcsolatban. Amikor az összejöveteleiken emberek estek el, az majdnem mindig a nagy szomorúság és a BŰN MEGÍTÉLÉSÉNEK következménye volt. Ez nagyon eltér Toronto-tól.
A nagy Ébredési vezető John Wesley, aki sok hamis megnyilvánulással találkozott az Ébredési szolgálatának évei alatt, így írta le az egyik különleges esetet: “Isten megengedte a Sátánnak, hogy tanítsa őket. Ketten közülük hirtelen a hatalmába kerültek többekhez hasonlóan és mindentől függetlenül nevettek majdnem teljesen folyamatosan. Ezt két napon át folytatták mindenki szeme láttára; és akkor imádkoztak értük és egy pillanat alatt megszabadultak.” Charles Finney az egyszerű ‘engedékenységnek’ a furcsa érzésekkel és benyomásokkal kapcsolatos veszélyeiről írt: “Isten Szelleme értelem által vezeti az embereket, nem puszta benyomások által…
Tudtam néhány olyan esetről, hogy egyesek átadták magukat nagy nevetéseknek, nagymértékben károsítva ezáltal saját lelküket azt gondolva, hogy ez Istentől van, átadva magukat rajongó, fanatikus benyomások követésére.”
Jonathan Edwards írta feltételezhetően a ‘mennyei’ transszal kapcsolatban, amikor gyülekezetének tagjai bementek egy vendég prédikátor, Samuel Buelle szolgálata alá: “Azonban, amikor az emberek felemelkedtek a tetőpontra, a Sátán visszavonta támogatását és ezért a beavatkozása sok esetben nagyon hamar nyilvánvalóvá vált; szükséges lett volna egy nagyfokú elővigyázatosság és szenvedés, ami az embereket visszatarthatta volna ettől a féktelen szórakozástól.”
Számos ‘Toronto’ író utalt rá, hogy sok régi-idők Ébredési vezetője, olyanok mint John Wesley, Charles Finney és Jonathan Edwards nagyon boldogok lettek volna, ha ilyen megnyilvánulásokat élhettek volna át. Ez messze jár az igazságtól. Tanulmányoztam ezeknek az embereknek az életét és mindannyian hatalmas “BŰNBÁNAT” prédikátorok voltak, akik nagyon bizalmatlanok voltak minden ‘bizarr’ viselkedéssel kapcsolatban. Amikor az összejöveteleiken emberek estek el, az majdnem mindig a nagy szomorúság és a BŰN MEGÍTÉLÉSÉNEK következménye volt. Ez nagyon eltér Toronto-tól.
A nagy Ébredési vezető John Wesley, aki sok hamis megnyilvánulással találkozott az Ébredési szolgálatának évei alatt, így írta le az egyik különleges esetet: “Isten megengedte a Sátánnak, hogy tanítsa őket. Ketten közülük hirtelen a hatalmába kerültek többekhez hasonlóan és mindentől függetlenül nevettek majdnem teljesen folyamatosan. Ezt két napon át folytatták mindenki szeme láttára; és akkor imádkoztak értük és egy pillanat alatt megszabadultak.” Charles Finney az egyszerű ‘engedékenységnek’ a furcsa érzésekkel és benyomásokkal kapcsolatos veszélyeiről írt: “Isten Szelleme értelem által vezeti az embereket, nem puszta benyomások által…
Tudtam néhány olyan esetről, hogy egyesek átadták magukat nagy nevetéseknek, nagymértékben károsítva ezáltal saját lelküket azt gondolva, hogy ez Istentől van, átadva magukat rajongó, fanatikus benyomások követésére.”
Jonathan Edwards írta feltételezhetően a ‘mennyei’ transszal kapcsolatban, amikor gyülekezetének tagjai bementek egy vendég prédikátor, Samuel Buelle szolgálata alá: “Azonban, amikor az emberek felemelkedtek a tetőpontra, a Sátán visszavonta támogatását és ezért a beavatkozása sok esetben nagyon hamar nyilvánvalóvá vált; szükséges lett volna egy nagyfokú elővigyázatosság és szenvedés, ami az embereket visszatarthatta volna ettől a féktelen szórakozástól.”
Mint Frank Bartleman (1906 ‘Azusa utcai’ Ébredés) írta:
“Sokan az ‘erőt’ keresték minden forrásból. Megengedték, hogy emberek rájuk helyezzék a kezüket annak érdekében, hogy csodákat tegyenek… Egy igazi ‘Pünkösd’ a bűnről való hatalmas meggyőzést és egy Istenhez való odafordulást fog hozni. A hamis megnyilvánulások csak izgalmi állapotot és csodákat hoznak létre… Bármilyen szolgálat, ami a Szent Szellemet vagy az ‘ajándékokat’ nagyobb mértékben megdicsőíti, mint Jézust, az végül fanatizmusban fog végződni.”
1995. közepén Derek Prince, nagy tiszteletben álló nemzetközi Biblia-tanító kiadott egy kazettát, amiben néhány nagyon erőteljes megállapítást tett a Toronto mozgalom néhány jellemzőjével kapcsolatban. Hozzá hasonlóan szeretném kategorikusan kijelenteni, hogy emberi lények állati hangon való megnyilvánulása vagy állati módon való viselkedése nem Istentől van, hanem inkább az ördögtől. (Elmondta a kazettán, hogy sok ilyen állati megnyilvánulást látott démoni szertatások során, aminek szemtanúja volt Afrikában). Mi van azonban azokkal a fizikai torzulásokkal és ‘rázkódásokkal’, amik szintén kapcsolatban vannak a Toronto mozgalommal? Vágyik Isten arra, hogy eltorzítsa az Ő népének testét, hogy úgy nézzenek ki, mintha agyvérzésben, epilepsziában vagy Parkinson kórban szenvedő betegek lennének? (Ismétlődő ‘rázkódás’ rendszeresen látható sok elmebeteget kezelő intézetben – kérdezd meg bármelyik pszichiátriai ápolónőt). Itt fel kell tennem a kérdést: Szerinted kinek a munkája mindez?
Riasztóan sok a teljes hasonlóság a Toronto megtapasztalások és a démonikus megnyilvánulások között, ami megtalálható mindenhol a New Age mozgalomban és sok pogány vallásban is. Sok indiai guru olyanok, mint Bagwhan Shree Rajneesh és Ramakrishna rendelkeznek erővel, hogy átadjanak követőiknek egy elragadtatott gyönyör-érzést, pusztán megérintve őket. Ramakrishna esetében ezek az állapotok eltarthatnak néhány perctől néhány napig és gyakran kísérték ezeket kontrollálhatatlan nevetések vagy sírások. Egy korábbi rajongó szerint Swami Baba Muktananda is rendelkezik ezzel az erővel. Az azt eredményező ‘Kundalini’ megnyilvánulások magukban foglalnak kontrollálhatatlan nevetést, üvöltözést, ugatást, sírást, rázkódást, stb. Néhányan ezek követői közül némává vagy tudattalanná is váltak, miközben sokan érzik magukat betöltve óriási öröm, béke és szeretet érzésével.
Mindezek a megtapasztalások annak eredménye, ha “átadjuk” magunkat annak az erőnek, ami ezeken a gurukon keresztül munkálkodik. Van bármi kapcsolat a megnyilvánulások és ezen démoni ‘Kundalini’ kultusz között, ami csaknem azonos Torontoval? Lehetséges, hogy ugyanazok a ‘szellemek’ munkálkodnak? Amikor Yan Xin, a kínai ‘Qigong’ szellemi mester, egy tömeghez beszélt San Franciscóban 1991-ben, a San Franciscói Krónika beszámolt róla, hogy a tömegben elkezdték megtapasztalni azt, amit Yan “spontán működésnek” hívott. Azt mondta a hallgatóságának: “Azok, akik erősen érzékenyek elkezdenek néhány szélsőséges fizikai megnyilvánulást átélni – vagy elkezdenek nevetni és sírni. Nem kell félni, ez teljesen normális.” Hasonló módon a híres tizenkilencedik századi démonikus “szolgáló” – okkult gyógyító - Franz Mesmer, szintén ismert volt sok hasonló megnyilvánulás előidézéséről (leesés, rázkódás, rángatózás, furcsa röfögés és kiáltozás, hisztérikus nevetés).
Számomra vitathatatlan, hogy egy erőteljes idegen szellemet engedtek szabadjára sok gyülekezetben hosszabb időn keresztül. Azoknak a fajta megnyilvánulásoknak, amiket megtárgyaltunk, egyáltalán nem volt közük soha az igazi keresztyénséghez. Azok teljesen idegenek a Szentírástól. Sok keresztyén láthatóan azt gondolja, hogy ha tanításokat kapnak egy gyülekezeti épületben, akkor ők meglehetősen biztonságban vannak a megtévesztéssel szemben. Attól tartok azonban, hogy a Biblia egyáltalán nem támogatja ezt az álláspontot. Csak azért mert a Toronto megnyilvánulások be voltak csomagolva egy “keresztyén” szóhasználatba, az még nem jelenti egyáltalán azt, hogy az Istentől van. A valóság az, hogy az ilyen megnyilvánulások sehol sem találhatók meg a Bibliában, hanem inkább a New Age mozgalomban. Ez a tény egyedül nem elég ahhoz, hogy megkongassuk a vészharangot? Személy szerint teljesen megdöbbentem, hogy egy ilyen mozgalom ilyen könnyen teljesen végig tudott söpörni a gyülekezeteken. Ha ezek az ‘utolsó napok’ – a “nagy megtévesztés”, a ‘hazugság, jelek és csodák’ napjai – akkor bizonyára lehetnénk egy kicsit óvatosabbak is, hogy mit engedünk be Isten gyülekezetébe?
Erősen hiszem, hogy az egész ‘Toronto’ jelenség egy nagyon erőteljes ‘vizsga’ volt, amit Isten szándékosan engedett meg, hogy eljöjjön az Ő gyülekezetére. Mindent egybevetve Ő megengedett próba (vizsga) időszakokat eljönni az Ő népére a múltban is, különösen akkor, amikor Neki mindenfelé hatalmas módon mozdulni kellett. Egy fontos példa erre, amikor Isten Izrael népét “megvizsgálásra” kivitte a pusztába éppen azelőtt, mielőtt bementek volna az ígéret földjére. Tragikus módon, csupán egy nagyon kicsi maradék – az egész nemzedékből csupán Józsué és Káleb családja – élték túl a próbát, akik később bementek Kánaánba. A többiek Isten előtt kudarcot vallottak a pusztában. Sőt még a nagy vezető, Mózes sem volt képes bemenni.
Sok keresztyén, aki belekeveredett Toronto-ba nyilvánvalóan azt feltételezi, hogy “Istentől kellett lennie”, mert gyakran “belső gyógyulásokat” vagy más szellemi megtapasztalásokat eredményezett. Azonban az ilyen események nem meggyőző bizonyítékok arra, hogy egy mozgalom Istentől van. Az ördög specialista teljesen hasonló megtapasztalások előidézésében az egész világon a különböző okkult és New Age csoportokban. Mint ismeretes a “belső gyógyulás” mindig egyike volt azoknak, amit a mai New Age mozgalom nagyon hangsúlyozott (ilyenről nem olvashatunk a Bibliában). Az ilyen megtapasztalásokat nyilvánvalóan a Sátán találta ki és nagyon könnyű létrehozni, különösen, amikor arra (az elme kiiktatásával, a test és az érzékek átengedésével) tág teret adunk a Sátánnak.
Mint azt a Biblia világosan állítja, az ördög örömmel álcázza magát a “világosság angyalának” annak érdekében, hogy megtévessze a keresztyéneket. (2 Kor 11.14).
A legveszélyesebb és nyilvánvalóan Toronto “New Age” jellemzőinek egyike ‘az elme kikapcsolásának’ hangsúlyozása, “félreállítva az útból” az elmét, átengedve magad, hogy a szellem, gondolkozás nélkül működjön. Azt mondom neked, hogy pontosan ez az a gyakorlat, amit az egész világon arra használnak, hogy a New Age rajongók megnyíljanak a démonikus hatásoknak. Ez a lehető legveszélyesebb és egyben halálos gyakorlat, amire ma a keresztyéneket tanítják. Ez az pontosan, amit az ördög akar.
A legveszélyesebb és nyilvánvalóan Toronto “New Age” jellemzőinek egyike ‘az elme kikapcsolásának’ hangsúlyozása, “félreállítva az útból” az elmét, átengedve magad, hogy a szellem, gondolkozás nélkül működjön. Azt mondom neked, hogy pontosan ez az a gyakorlat, amit az egész világon arra használnak, hogy a New Age rajongók megnyíljanak a démonikus hatásoknak. Ez a lehető legveszélyesebb és egyben halálos gyakorlat, amire ma a keresztyéneket tanítják. Ez az pontosan, amit az ördög akar.
A Biblia nagyon világossá teszi, hogy a démoni szellem nagyon ügyes a Szent Szellem utánzásában. Ezért írta János apostol: “Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok meg a szellemeket, hogy meglássátok vajon Istentől vannak-e” (1 Ján 4.1). Egyáltalán nem tudok egyetérteni a Szent Szellemnek való ‘parancsolás’ vagy kihirdetés gyakorlatával - “Jöjj, Szent Szellem!” Számomra az ilyen Szentírás ellenes gyakorlatok olyan határesetek, ami előbb vagy utóbb megtévesztéshez vezet. Azonban a csak “kapcsold ki az agyadat” elképzelés és önmagad átadása bármilyen szellemi hatás befogadására, minden bizonnyal a legveszélyesebb tanítás, ami egyáltalán létezhet.
Ahogyan Jessie Penn-Lewis írta (egyetértésben a Walesi Ébredési vezető Evan Roberts-el): “… ezek a démonok körüllebegik a lelket és idegen, a hétköznapi józan ésszel vagy jó ízléssel ellentétes és furcsa sugallatokat idéznek elő a magára hagyott elmében a jelenlévő Szent Szellem neve alatt. Felkavarják az érzéseket és létrehoznak egy különös, hamisított jókedvet, ami egyszerűen egy csali, hogy megragadják a lélek valamilyen képességét… egy személy azt mondta: olyan volt, mintha a padlón hemperegne; nyöszörögtek és forogtak körülötte a székek, és tisztán észlelte a késztetést valami vad dolog megcselekvésére; egy érzést önmaga kifejezésére, ami ellentétben áll Jézus szelídségével és kedvességével, de akkor élesen látta, hogy az egy hamis szellem támadása volt és ekkor hirtelen megszabadult. Mások azonban, akik ugyanolyan késztetéseket kapnak nyöszörögve elesnek, üvöltöznek, kezükkel és lábukkal verik a padlót, mert a démon, mint a világosság angyala beléjük ment és birtokba vette őket és közben azt gondolják, hogy az a Szent Szellemtől volt és ez rendszeres szokássá vált azokon az összejöveteleken, amelyeken jelen voltak, mindaddig míg minden vallásos összejövetel tönkre nem ment, amikben részt vettek…
Az ilyenfajta démoni befolyásoltság hatásai sokfélék lehetnek, azonban teljesen nyilvánvalóak egy kiegyensúlyozott, gondolkodó elme számára. Ezek a démonok azt idézik elő az emberekben, hogy furcsa, ostoba, ésszerűtlen és szemérmetlen dolgokat cselekedjenek.”
A fenti szerzők egy nagyon lényeges megállapítást is tesznek ugyanebben a könyvben:
“A ‘kiszolgáltatás’ hamis elgondolása, ami a test átengedése természetfeletti erőnek, kikapcsolva az elme tevékenységét az ELLENSÉG LEGNAGYOBB TRÜKKJE”. Bizonyára, aki ezt olvassa már nem lehet semmi kétsége, hogy a Toronto mozgalom milyen szellemi ‘forrásból’ táplálkozott?
Ahogyan Jessie Penn-Lewis írta (egyetértésben a Walesi Ébredési vezető Evan Roberts-el): “… ezek a démonok körüllebegik a lelket és idegen, a hétköznapi józan ésszel vagy jó ízléssel ellentétes és furcsa sugallatokat idéznek elő a magára hagyott elmében a jelenlévő Szent Szellem neve alatt. Felkavarják az érzéseket és létrehoznak egy különös, hamisított jókedvet, ami egyszerűen egy csali, hogy megragadják a lélek valamilyen képességét… egy személy azt mondta: olyan volt, mintha a padlón hemperegne; nyöszörögtek és forogtak körülötte a székek, és tisztán észlelte a késztetést valami vad dolog megcselekvésére; egy érzést önmaga kifejezésére, ami ellentétben áll Jézus szelídségével és kedvességével, de akkor élesen látta, hogy az egy hamis szellem támadása volt és ekkor hirtelen megszabadult. Mások azonban, akik ugyanolyan késztetéseket kapnak nyöszörögve elesnek, üvöltöznek, kezükkel és lábukkal verik a padlót, mert a démon, mint a világosság angyala beléjük ment és birtokba vette őket és közben azt gondolják, hogy az a Szent Szellemtől volt és ez rendszeres szokássá vált azokon az összejöveteleken, amelyeken jelen voltak, mindaddig míg minden vallásos összejövetel tönkre nem ment, amikben részt vettek…
Az ilyenfajta démoni befolyásoltság hatásai sokfélék lehetnek, azonban teljesen nyilvánvalóak egy kiegyensúlyozott, gondolkodó elme számára. Ezek a démonok azt idézik elő az emberekben, hogy furcsa, ostoba, ésszerűtlen és szemérmetlen dolgokat cselekedjenek.”
A fenti szerzők egy nagyon lényeges megállapítást is tesznek ugyanebben a könyvben:
“A ‘kiszolgáltatás’ hamis elgondolása, ami a test átengedése természetfeletti erőnek, kikapcsolva az elme tevékenységét az ELLENSÉG LEGNAGYOBB TRÜKKJE”. Bizonyára, aki ezt olvassa már nem lehet semmi kétsége, hogy a Toronto mozgalom milyen szellemi ‘forrásból’ táplálkozott?
Jól ismert mindenhol a keresztyének körében, hogy a Biblia beszél az ‘utolsó napokról’, ami a nagy megtévesztés és hit elhagyásának lesz az ideje. Jézus Maga mondta az ‘utolsó napokról’, hogy sok csaló jön az “Ő nevében” és élenjárnak a sok hitetésben (Máté 24.5). Felhívta arra is a figyelmet, hogy a megtévesztések meg fognak nőni az utolsó időkben és olyan erőteljesek lesznek, hogy ha lehetséges megtévesztik a “választottakat” is (Máté 24.24).
Pál apostol szintén sokszor figyelmeztetett ezzel az időszakkal kapcsolatban: “… az utolsó napokban NEHÉZ IDŐK ÁLLNAK BE. Mert lesznek az emberek magukat szeretők…inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” (2 Tim 3.1-4). “Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert VISZKET A FÜLÜK; És az igazságtól elfordítják a fülüket, de a MESÉKHEZ odafordulnak.” (2 Tim 4.3-4). “A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, HITETŐ ÉS GONOSZ LELKEK tanításaira figyelmezvén.” (1 Tim 4.1).
Új-Zélandi próféták és közbenjárók számos látást és álmot kaptak a Toronto mozgalomról. Egy aucklandi férfi sok hónappal a “Toronto Áldás” időszaka előtt mielőtt még hallott volna róla - különösen erős álmot kapott. Azt látta, mintha KÉT ébredés lenne. (Ez ugyanaz az férfi volt, aki a nyílt látást is kapta Krisztus Menyasszonyáról, amit az első fejezetben írtunk le). Ebben a “KÉT ÉBREDÉS”-ről szóló látásban, egy emberekkel teli nagy nézőtéren találta magát. Megfigyelte, hogy sokan közülük az összejövetel elején (különösen azok, akik nagynak és szellemileg ‘gazdagnak’ látszottak) NEVETVE ÉS SÍRVA ELESTEK. A szavak, amiket tisztán hallott és leírva látott: “LAODICEAI ÉBREDÉS”. Azután a nézőtéren találta magát, ahol ‘tündérekkel’ ült együtt, akiknek nem volt kedvük hozzá, hogy “közbelépjenek és félbeszakítsák” ezeket az eleséseket és nevetéseket. (Jóllehet néhányan maguk is megtapasztaltak abból egy keveset). Ahogy a próféta ott ült velük, ezek a ‘tündérek’ lassan eltávolodtak ettől a “Laodiceai” eseménytől olyan messzire, míg egy tátongó szakadék létre nem jött közöttük és azok között, akik az összejövetel nézőterének az elején voltak. Hirtelen fiatal emberek ezrei kiáltottak fel körülöttük és elkezdtek szolgálni feléjük a Jézus Krisztus nevében. A próféta felismerte, hogy ez volt az igazi Ébredés kezdete. Dicsőség Istennek!
Az a meggyőződésem, hogy sok tekintetben a Toronto megtapasztalás a mai Laodiceai gyülekezet számára tökéletes megtévesztés volt: Nem kellett megfizetni az árat, “azonnal” elérhető volt és kényelmes. Szellemi áldásokat ruházott át - ‘érintéseket’ és megtapasztalásokat - a bűnről való meggyőzés, a mély bűnbánat vagy a “kereszt felvételének” bármi szüksége nélkül. Mindenek között azonban a legfontosabb az volt, hogy az erőtlen gyülekezeteknek valamiféle új ‘jelekkel’ szolgált bizonyítékul, hogy végül is “minden rendben van”. Az igazság az, hogy valakinek nagyon tetszik ez, ami körül ez az egész vita kavarog, ez pedig Isten személyének a természete (jelleme). Ez a helyzet választás elé állít minket, hogy a két “Isten” között válasszunk.
Egyrészt van Toronto típusú “Isten”: vannak, akik átélnek ‘érintéseket’ és fizikai érzéseket az Ő népe között, akik szeretik az azzal járó “party”-kat, hogy ‘feldobja őket’ minden korlátot elutasítva maguktól és olyan bolond dolgokat cselekedjenek, amit normális esetben sosem tennének. Ezeknek az ‘érintéseknek’ a sokasága külső szemlélődő számára is feltűnően ‘csúnya’ vagy még fel is háborodhatnak rajta és ijesztőnek találhatják (hasonlónak az elmebetegekhez vagy drog befolyásoltakhoz). De nem baj, hurrá, engedjük csak át az elménket - “iktassuk ki azt” - lazuljunk el és élvezzünk mindent! Ki foglalkozik vele, hogy az teljesen ‘démonikusnak’ látszik (állati hangok, hisztérikus nevetések, bizarr rángatózások, stb.), mindaddig, míg nagyszerűen érezzük magunkat és úgy tűnik, hogy minden régi ‘seb’ begyógyul?
Számomra ez a lényege az érintés-érzésű “Laodiceai”-'Isten' látásnak – egy olyan ‘Isten’, aki mindent a saját képükre teremtett, a saját kényelmükre. Szeretni - felelősség nélkül. Kegyelem - ítélet nélkül. Egy elnéző “Mikulás” Isten – tökéletes egy olyan sekélyes, mulatni vágyó kor számára, amiben élünk.
Másrészt ott van a Biblia Istene: Igen, Ő a szeretet Istene, azonban az igazságé is, sőt az ítéleté is. Igen, Ő a kegyelem Istene, azonban a háborúé is, sőt a bosszúé is, várva türelmesen arra az órára, amikor az ellenségei a kezébe fognak kerülni, és akkor egy élő pokolba fogja vetni őket örökre. Igen, Ő a szabadság Istene, azonban Ő egy féltékeny Isten is, aki megbünteti az atyáknak a vétkét a fiakban harmad és negyed íziglen (generációban), akik gyűlölik Őt. Igen, Ő a könyörület Istene, azonban Ő a dicsőséges király, a hatalom és az erő is. Mindent egybevetve, Ő a SZENTSÉG Istene is, aki annyira GYŰLÖLI A BŰNT, hogy létrehozta a tűznek tavát, amibe beveti azokat, akik átadják magukat az ilyen megtévesztéseknek. Most azt mondom neked, hogy Ő egy olyan Isten, aki semmiféle módon nem képviselné magát egy olyan mozgalom által, ami állatias viselkedéseket, állati röfögéseket, kiabálásokat, részeg ostobaságokat, elmebeteg nevetéseket vagy csúnya epilepszia-típusú “rázkódásokat” beenged a népe közé. Bárki, aki azt hiszi, hogy Istent képviselni lehet ilyen beteg, nevetséges rondaságokkal az nyíltan dicsőít egy ‘hamis’ Istent vagy egyáltalán nem ismeri az Élő Istent.
Ez az amiért Toronto egy jó ‘próba’ (vizsga) volt a Laodiceai gyülekezet számára. Ez annak próbája volt, hogy látható legyen, kik “ismerik az ő Istenüket” valójában. Te mit gondolsz, mit érez Ő azoknak a keresztyéneknek az ezreivel kapcsolatban az egész világon, akik azt választották, hogy átadják magukat egy hamis “Istennek” és egy hamis szellemnek annyira sem ismerve Őt, hogy felfedezzék a különbséget? És mi van azokkal, akik félrevezették őket? Az a meggyőződésem, hogy ez a ‘Laodiceai ébredés’ átvilágította a langyos gyülekezeteket, hogy milyenek is valójában – egy “könnyű préda”, majdnem teljesen arcra borultak az ellenség legnyilvánvalóbb hitetésének – egy “boldogság klub”, és kétségbeejtő a szórakoztató ‘érintések’ és áldások keresése még mindezek után is.
Fontos észrevenni, hogy sok példabeszéd, amiket Jézus az utolsó napokról mondott arról szól, hogy Isten népe “megrostálásra” és “szétválasztásra” kerül. (Például a ‘búza és a konkoly’ példázata, ‘okos és bolond szüzek’, stb). Lehetséges, hogy Isten arra használja a mostani megtévesztéseket, hogy elkezdje az Ő népének ezt a megrostálását, szétválasztását? A Biblia világossá teszi, hogy az ítélet “Isten házán” kezdődik el. (1 Péter 4.17). Tény, hogy az ‘ítélet’-re a Biblia rendszerint olyan görög szót használ, ami ‘szétválasztást’ vagy ‘kategorizálást’ - külön csoportokba való felosztást - jelent. Így például a ‘bárányok és a kecskék’ és a ‘búza és konkoly’ példázatokban is azt látjuk, hogy a megítélési folyamat eredményeként az emberek szétválasztásra kerülnek két csoportra vagy ‘kategóriára’. Vajon az utolsó napok “megtévesztése” az, ami el fogja hozni ezt a szétválasztást mindenfelé a gyülekezetekben (ami logikusnak látszik) vagy még valami más is? Egy dolog biztos: Isten népének ebben a ‘szétválasztási’ folyamatában már benne vagyunk.
1995. elején ezzel kapcsolatban egy új-zélandi közbenjáró egy erőteljes látást kapott. (Hiszi, hogy az valami módon kapcsolódott a ‘Toronto’ hatásához). Ebben a látásban vizeket látott, ami két részre volt osztva, pontosan úgy, ahogyan Mózes szétválasztotta a tengert. Az, amit kapott a következő szavakkal írható le: “KÉT GYÜLEKEZET”. Más szavakkal arról tett bizonyságot, hogy a jelenlegi gyülekezet fel volt osztva két teljesen különböző ‘gyülekezetre’ vagy mozgalomra. Egy ideig a rés a két különböző ‘gyülekezet’ között még viszonylag kicsi volt, ezért a keresztyének könnyen képesek voltak átmenni egyik oldalról a másikra. Amikor azonban a rés kiszélesedett az átmenetel egyre nehezebbé vált és végül egyetlen lehetőség maradt az emberek számára, hogy egyik oldalról a másikra át tudjanak jutni, ha beleugranak a mély szakadékba (aminek oldalai úgy néztek ki, mint egy folyó óriási ‘meredek sziklafalai’) és a másik oldalon lévő emberek felhúzzák őket.
Pál apostol szintén sokszor figyelmeztetett ezzel az időszakkal kapcsolatban: “… az utolsó napokban NEHÉZ IDŐK ÁLLNAK BE. Mert lesznek az emberek magukat szeretők…inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” (2 Tim 3.1-4). “Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert VISZKET A FÜLÜK; És az igazságtól elfordítják a fülüket, de a MESÉKHEZ odafordulnak.” (2 Tim 4.3-4). “A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, HITETŐ ÉS GONOSZ LELKEK tanításaira figyelmezvén.” (1 Tim 4.1).
Új-Zélandi próféták és közbenjárók számos látást és álmot kaptak a Toronto mozgalomról. Egy aucklandi férfi sok hónappal a “Toronto Áldás” időszaka előtt mielőtt még hallott volna róla - különösen erős álmot kapott. Azt látta, mintha KÉT ébredés lenne. (Ez ugyanaz az férfi volt, aki a nyílt látást is kapta Krisztus Menyasszonyáról, amit az első fejezetben írtunk le). Ebben a “KÉT ÉBREDÉS”-ről szóló látásban, egy emberekkel teli nagy nézőtéren találta magát. Megfigyelte, hogy sokan közülük az összejövetel elején (különösen azok, akik nagynak és szellemileg ‘gazdagnak’ látszottak) NEVETVE ÉS SÍRVA ELESTEK. A szavak, amiket tisztán hallott és leírva látott: “LAODICEAI ÉBREDÉS”. Azután a nézőtéren találta magát, ahol ‘tündérekkel’ ült együtt, akiknek nem volt kedvük hozzá, hogy “közbelépjenek és félbeszakítsák” ezeket az eleséseket és nevetéseket. (Jóllehet néhányan maguk is megtapasztaltak abból egy keveset). Ahogy a próféta ott ült velük, ezek a ‘tündérek’ lassan eltávolodtak ettől a “Laodiceai” eseménytől olyan messzire, míg egy tátongó szakadék létre nem jött közöttük és azok között, akik az összejövetel nézőterének az elején voltak. Hirtelen fiatal emberek ezrei kiáltottak fel körülöttük és elkezdtek szolgálni feléjük a Jézus Krisztus nevében. A próféta felismerte, hogy ez volt az igazi Ébredés kezdete. Dicsőség Istennek!
Az a meggyőződésem, hogy sok tekintetben a Toronto megtapasztalás a mai Laodiceai gyülekezet számára tökéletes megtévesztés volt: Nem kellett megfizetni az árat, “azonnal” elérhető volt és kényelmes. Szellemi áldásokat ruházott át - ‘érintéseket’ és megtapasztalásokat - a bűnről való meggyőzés, a mély bűnbánat vagy a “kereszt felvételének” bármi szüksége nélkül. Mindenek között azonban a legfontosabb az volt, hogy az erőtlen gyülekezeteknek valamiféle új ‘jelekkel’ szolgált bizonyítékul, hogy végül is “minden rendben van”. Az igazság az, hogy valakinek nagyon tetszik ez, ami körül ez az egész vita kavarog, ez pedig Isten személyének a természete (jelleme). Ez a helyzet választás elé állít minket, hogy a két “Isten” között válasszunk.
Egyrészt van Toronto típusú “Isten”: vannak, akik átélnek ‘érintéseket’ és fizikai érzéseket az Ő népe között, akik szeretik az azzal járó “party”-kat, hogy ‘feldobja őket’ minden korlátot elutasítva maguktól és olyan bolond dolgokat cselekedjenek, amit normális esetben sosem tennének. Ezeknek az ‘érintéseknek’ a sokasága külső szemlélődő számára is feltűnően ‘csúnya’ vagy még fel is háborodhatnak rajta és ijesztőnek találhatják (hasonlónak az elmebetegekhez vagy drog befolyásoltakhoz). De nem baj, hurrá, engedjük csak át az elménket - “iktassuk ki azt” - lazuljunk el és élvezzünk mindent! Ki foglalkozik vele, hogy az teljesen ‘démonikusnak’ látszik (állati hangok, hisztérikus nevetések, bizarr rángatózások, stb.), mindaddig, míg nagyszerűen érezzük magunkat és úgy tűnik, hogy minden régi ‘seb’ begyógyul?
Számomra ez a lényege az érintés-érzésű “Laodiceai”-'Isten' látásnak – egy olyan ‘Isten’, aki mindent a saját képükre teremtett, a saját kényelmükre. Szeretni - felelősség nélkül. Kegyelem - ítélet nélkül. Egy elnéző “Mikulás” Isten – tökéletes egy olyan sekélyes, mulatni vágyó kor számára, amiben élünk.
Másrészt ott van a Biblia Istene: Igen, Ő a szeretet Istene, azonban az igazságé is, sőt az ítéleté is. Igen, Ő a kegyelem Istene, azonban a háborúé is, sőt a bosszúé is, várva türelmesen arra az órára, amikor az ellenségei a kezébe fognak kerülni, és akkor egy élő pokolba fogja vetni őket örökre. Igen, Ő a szabadság Istene, azonban Ő egy féltékeny Isten is, aki megbünteti az atyáknak a vétkét a fiakban harmad és negyed íziglen (generációban), akik gyűlölik Őt. Igen, Ő a könyörület Istene, azonban Ő a dicsőséges király, a hatalom és az erő is. Mindent egybevetve, Ő a SZENTSÉG Istene is, aki annyira GYŰLÖLI A BŰNT, hogy létrehozta a tűznek tavát, amibe beveti azokat, akik átadják magukat az ilyen megtévesztéseknek. Most azt mondom neked, hogy Ő egy olyan Isten, aki semmiféle módon nem képviselné magát egy olyan mozgalom által, ami állatias viselkedéseket, állati röfögéseket, kiabálásokat, részeg ostobaságokat, elmebeteg nevetéseket vagy csúnya epilepszia-típusú “rázkódásokat” beenged a népe közé. Bárki, aki azt hiszi, hogy Istent képviselni lehet ilyen beteg, nevetséges rondaságokkal az nyíltan dicsőít egy ‘hamis’ Istent vagy egyáltalán nem ismeri az Élő Istent.
Ez az amiért Toronto egy jó ‘próba’ (vizsga) volt a Laodiceai gyülekezet számára. Ez annak próbája volt, hogy látható legyen, kik “ismerik az ő Istenüket” valójában. Te mit gondolsz, mit érez Ő azoknak a keresztyéneknek az ezreivel kapcsolatban az egész világon, akik azt választották, hogy átadják magukat egy hamis “Istennek” és egy hamis szellemnek annyira sem ismerve Őt, hogy felfedezzék a különbséget? És mi van azokkal, akik félrevezették őket? Az a meggyőződésem, hogy ez a ‘Laodiceai ébredés’ átvilágította a langyos gyülekezeteket, hogy milyenek is valójában – egy “könnyű préda”, majdnem teljesen arcra borultak az ellenség legnyilvánvalóbb hitetésének – egy “boldogság klub”, és kétségbeejtő a szórakoztató ‘érintések’ és áldások keresése még mindezek után is.
Fontos észrevenni, hogy sok példabeszéd, amiket Jézus az utolsó napokról mondott arról szól, hogy Isten népe “megrostálásra” és “szétválasztásra” kerül. (Például a ‘búza és a konkoly’ példázata, ‘okos és bolond szüzek’, stb). Lehetséges, hogy Isten arra használja a mostani megtévesztéseket, hogy elkezdje az Ő népének ezt a megrostálását, szétválasztását? A Biblia világossá teszi, hogy az ítélet “Isten házán” kezdődik el. (1 Péter 4.17). Tény, hogy az ‘ítélet’-re a Biblia rendszerint olyan görög szót használ, ami ‘szétválasztást’ vagy ‘kategorizálást’ - külön csoportokba való felosztást - jelent. Így például a ‘bárányok és a kecskék’ és a ‘búza és konkoly’ példázatokban is azt látjuk, hogy a megítélési folyamat eredményeként az emberek szétválasztásra kerülnek két csoportra vagy ‘kategóriára’. Vajon az utolsó napok “megtévesztése” az, ami el fogja hozni ezt a szétválasztást mindenfelé a gyülekezetekben (ami logikusnak látszik) vagy még valami más is? Egy dolog biztos: Isten népének ebben a ‘szétválasztási’ folyamatában már benne vagyunk.
1995. elején ezzel kapcsolatban egy új-zélandi közbenjáró egy erőteljes látást kapott. (Hiszi, hogy az valami módon kapcsolódott a ‘Toronto’ hatásához). Ebben a látásban vizeket látott, ami két részre volt osztva, pontosan úgy, ahogyan Mózes szétválasztotta a tengert. Az, amit kapott a következő szavakkal írható le: “KÉT GYÜLEKEZET”. Más szavakkal arról tett bizonyságot, hogy a jelenlegi gyülekezet fel volt osztva két teljesen különböző ‘gyülekezetre’ vagy mozgalomra. Egy ideig a rés a két különböző ‘gyülekezet’ között még viszonylag kicsi volt, ezért a keresztyének könnyen képesek voltak átmenni egyik oldalról a másikra. Amikor azonban a rés kiszélesedett az átmenetel egyre nehezebbé vált és végül egyetlen lehetőség maradt az emberek számára, hogy egyik oldalról a másikra át tudjanak jutni, ha beleugranak a mély szakadékba (aminek oldalai úgy néztek ki, mint egy folyó óriási ‘meredek sziklafalai’) és a másik oldalon lévő emberek felhúzzák őket.
Lényeges megfigyelni, hogy a gyülekezetek története során Isten új mozdulásai gyakran ‘szétválasztást’ és ‘elkülönülést’ hoztak létre Isten népe között. Miközben néhány keresztyén azt választotta, hogy Isten igazi mozdulásával tart, mások az ellenkező álláspontot ragadták meg. A példázatokból, amiket Jézus mondott világosan látszik, hogy az utolsó napokban ez a ‘szétválasztás’ messze a legkifejlettebb és legteljesebb lesz, ami valaha korábban egyáltalán lehetett volna. Elérkezett valóban az idő, hogy elkezdődjön az ítélet “Isten házán”.
Mindabban, amit Toronto-val kapcsolatban mondtam, nem szeretnék olyan gondolatokat ébreszteni, hogy ellene lennék mindenfajta ‘szokatlan’ szellemi megnyilvánulásnak. Isten Maga gyakran cselekszik szokatlan dolgokat Ébredés idején. Van azonban egy bizonyos ‘jellegzetesség’, ami hitelesíti, hogy valami valóban Tőle van. Például egy óriási bűntudatra ébredés (ami nagyon általános igazi Ébredések idején) végső soron gyakran hoz megszomorodást, aggódást a bűn felett (jajgatást, sírást, stb.). A félelemtől ‘reszketve’ emberek arcra esnek Isten előtt, stb. Ezzel egy időben Isten hatalmas jelenlétének gyakran az lesz az eredménye, hogy az emberek megtapasztalják az Ő megtisztítását és bűnbocsánatát, hogy egy leírhatatlan örömmel legyenek betöltve és Isten felé való hálaadással. Meggyőződésem, hogy lesz még “táncolás az utcán” (éppen úgy, mint Dávid táncolt az Úr előtt ‘minden erejével’) az eljövendő igazi Ébredésben. Ez erősnek hangozhat némelyeknek, azonban a szentség, a tisztaság és a túláradó dicséret nagyon általános igazi Ébredés idején.
Amiről itt beszélek, az nagyon eltér attól a fajta bizarr “korlátok elvetésétől”, ami mostanában sok gyülekezetben látszik.
Lehetséges, hogy túláradó és meggyőző módon örüljünk és hálát adjunk miközben szentek és tiszták vagyunk.
Ez az a fajta dicsőítés, amit az eljövendő Ébredésben meg fogunk látni. Természetesen az új szolgálóknak (különösen a zenészeknek) nagyon körültekintőeknek kell lenniük, hogy figyelmeztessék az embereket a mostani időkben a ‘lelki’ életben való elmerülés veszélyeire. Az kell, hogy legyen az imádat módja, hogy “ODAADJA VALAKI MAGÁT” Istennek Magának inkább, mint ‘TŐLE’ való érintések és áldások állandó keresésének. A valódi imádat “ad” Istennek anélkül, hogy bármit is várna viszonzásul – , mert csak Ő méltó rá. Ez egy tiszta és szent ‘áldozat’ bemutatása Isten felé. Ez egy nagyon fontos alapelv.
Mindabban, amit Toronto-val kapcsolatban mondtam, nem szeretnék olyan gondolatokat ébreszteni, hogy ellene lennék mindenfajta ‘szokatlan’ szellemi megnyilvánulásnak. Isten Maga gyakran cselekszik szokatlan dolgokat Ébredés idején. Van azonban egy bizonyos ‘jellegzetesség’, ami hitelesíti, hogy valami valóban Tőle van. Például egy óriási bűntudatra ébredés (ami nagyon általános igazi Ébredések idején) végső soron gyakran hoz megszomorodást, aggódást a bűn felett (jajgatást, sírást, stb.). A félelemtől ‘reszketve’ emberek arcra esnek Isten előtt, stb. Ezzel egy időben Isten hatalmas jelenlétének gyakran az lesz az eredménye, hogy az emberek megtapasztalják az Ő megtisztítását és bűnbocsánatát, hogy egy leírhatatlan örömmel legyenek betöltve és Isten felé való hálaadással. Meggyőződésem, hogy lesz még “táncolás az utcán” (éppen úgy, mint Dávid táncolt az Úr előtt ‘minden erejével’) az eljövendő igazi Ébredésben. Ez erősnek hangozhat némelyeknek, azonban a szentség, a tisztaság és a túláradó dicséret nagyon általános igazi Ébredés idején.
Lehetséges, hogy túláradó és meggyőző módon örüljünk és hálát adjunk miközben szentek és tiszták vagyunk.
Ez az a fajta dicsőítés, amit az eljövendő Ébredésben meg fogunk látni. Természetesen az új szolgálóknak (különösen a zenészeknek) nagyon körültekintőeknek kell lenniük, hogy figyelmeztessék az embereket a mostani időkben a ‘lelki’ életben való elmerülés veszélyeire. Az kell, hogy legyen az imádat módja, hogy “ODAADJA VALAKI MAGÁT” Istennek Magának inkább, mint ‘TŐLE’ való érintések és áldások állandó keresésének. A valódi imádat “ad” Istennek anélkül, hogy bármit is várna viszonzásul – , mert csak Ő méltó rá. Ez egy tiszta és szent ‘áldozat’ bemutatása Isten felé. Ez egy nagyon fontos alapelv.
Mint korábban mondtam, ha a ‘lelki’ megnyilvánulásokat, szertelen kicsapongásokat és hamisítványokat már nem lehet kézben tartani az eljövendő Ébredésben, akkor egyértelmű a vezetők számára, hogy helyreigazításokat kell tenni. (Ha viszonylag kis problémáról van szó, akkor a legjobb nem felhívni arra a figyelmet). Istentől való szomorúságot, szent félelmet és kimondhatatlan örömöt várhatunk a Szent Szellem igazi kiáradásától, ami a mindennapi keresztyén életben elhozza a Szellem minden ‘ajándékát’: Gyógyulásokat, csodákat, szabadulásokat, ismeret szavát, nyelveken szólást, nyelvek magyarázatát és próféciákat, stb. Az is valószínű lesz, hogy az emberek egyszerűen “elesnek Isten ereje alatt”. Nem azért, mert ’keresik’ az ilyen megtapasztalásokat, látásokat, álmokat, angyali látogatásokat, “jelek a mennyben” stb. Ezek nagy része könnyen hamisítható a gonosz által, ezért fontos, hogy legyen a vezetőknek bölcsessége és különbségtételi képessége, hogy tudják mikor és hogyan lépjenek közbe, ha a dolgok elkezdenek kicsúszni a kezükből. Az Ébredés hangsúlya a tisztaságon, a szentségen és az evangélizáción lesz, nem a ‘megtapasztalások’ keresésén. Minden Jézus Krisztust a középpontban tartva fog történni. Nagyon fontos azonban, hogy ne engedjük meg az ördögi hamisításoknak, hogy mindenfajta szokatlan megnyilvánulásokkal “riadalmat okozzanak közöttünk”, és közben elszalasszuk azt, amit Isten cselekszik.
‘Toronto’-val kapcsolatos álláspontomat nem egy ‘távoli’ szemlélőként alakítottam ki, mert magam is tanúja voltam ezeknek a megnyilvánulásoknak. Beszéltem azonban sok más emberrel is, akik szintén résztvevői voltak az eseményeknek. Közülük azonban - attól a ponttól fogva, amikor először láttam ezeket a dolgokat sok hónappal ezelőtt - senki sem tudta megváltoztatni a véleményemet, mert akkor a különbségtétel olyan erővel megszólalt bennem, hogy egyértelmű volt számomra, hogy amit láttam az nem Istentől volt. Sokat olvastam arról, hogy az egy ‘elő-Toronto’ volt és még meg kell győződnünk arról, hogy a megnyilvánulások valóban a Szent Szellemtől voltak-e?
Mint láttuk a történet eléggé világosan mutatja, hogy az ellentétéről van szó, mert ez a mozgalom nagyon egyszerűen egy démonikus hamisítványnak tekinthető; túl sok ilyen hamisítvány volt már az elmúlt évszázadok alatt.
Egy dolog azonban nagyon zavart engem a Toronto mozgalommal kapcsolatban, mégpedig az a hozzáállás, hogy egyszerűen elmaradt a szellemi megtapasztalások és új tanítások Szentírás alapján történő ‘megvizsgálása’. A Biblia azt mondja nekünk, hogy “minden dolgot vizsgáljatok meg” és ott van a következő jól ismert vers is: “A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, megjobbításra (HELYREIGAZÍTÁSRA) és az igazságban való nevelésre” (2 Tim 3.16). Azonban hogyan használjuk a Szentírást ’helyreigazításra’, ha azt tesszük, hogy “kimagyarázzuk” a biblikus megvizsgálás és bizonyítás szükségességét a megtapasztalásainkra és tanításainkra vonatkozóan? Ha nem használjuk többé a Szentírást arra, hogy ‘megvizsgálja’ a dolgainkat, akkor nem mi nyitjuk ki az ajtót minden eretnekség, hamis tan vagy démoni megtapasztalások előtt? (Ahogy azt a történelem világosan mutatja). A Szentírás tekintélyének ez az “elutasítása” és a ‘korlátok általános elvetése’ az, ami Toronto számára nagyon kívánatos volt, ezért személy szerint azt mondom, hogy ez a magatartás az összes között a legriasztóbb! Mint korábban mondtam sok dolog rendkívül ‘Jezabelinek’ látszott ebben az egész mozgalomban.
‘Toronto’-val kapcsolatos álláspontomat nem egy ‘távoli’ szemlélőként alakítottam ki, mert magam is tanúja voltam ezeknek a megnyilvánulásoknak. Beszéltem azonban sok más emberrel is, akik szintén résztvevői voltak az eseményeknek. Közülük azonban - attól a ponttól fogva, amikor először láttam ezeket a dolgokat sok hónappal ezelőtt - senki sem tudta megváltoztatni a véleményemet, mert akkor a különbségtétel olyan erővel megszólalt bennem, hogy egyértelmű volt számomra, hogy amit láttam az nem Istentől volt. Sokat olvastam arról, hogy az egy ‘elő-Toronto’ volt és még meg kell győződnünk arról, hogy a megnyilvánulások valóban a Szent Szellemtől voltak-e?
Mint láttuk a történet eléggé világosan mutatja, hogy az ellentétéről van szó, mert ez a mozgalom nagyon egyszerűen egy démonikus hamisítványnak tekinthető; túl sok ilyen hamisítvány volt már az elmúlt évszázadok alatt.
Egy dolog azonban nagyon zavart engem a Toronto mozgalommal kapcsolatban, mégpedig az a hozzáállás, hogy egyszerűen elmaradt a szellemi megtapasztalások és új tanítások Szentírás alapján történő ‘megvizsgálása’. A Biblia azt mondja nekünk, hogy “minden dolgot vizsgáljatok meg” és ott van a következő jól ismert vers is: “A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, megjobbításra (HELYREIGAZÍTÁSRA) és az igazságban való nevelésre” (2 Tim 3.16). Azonban hogyan használjuk a Szentírást ’helyreigazításra’, ha azt tesszük, hogy “kimagyarázzuk” a biblikus megvizsgálás és bizonyítás szükségességét a megtapasztalásainkra és tanításainkra vonatkozóan? Ha nem használjuk többé a Szentírást arra, hogy ‘megvizsgálja’ a dolgainkat, akkor nem mi nyitjuk ki az ajtót minden eretnekség, hamis tan vagy démoni megtapasztalások előtt? (Ahogy azt a történelem világosan mutatja). A Szentírás tekintélyének ez az “elutasítása” és a ‘korlátok általános elvetése’ az, ami Toronto számára nagyon kívánatos volt, ezért személy szerint azt mondom, hogy ez a magatartás az összes között a legriasztóbb! Mint korábban mondtam sok dolog rendkívül ‘Jezabelinek’ látszott ebben az egész mozgalomban.
folyt. köv.
Részlet:
Andrew Strom
AZ ELJÖVENDŐ NAGY REFORMÁCIÓ
Új, mélyebb betekintés az eljövendő, az egész világra kiterjedő “Megrázásba”, Reformációba és Ébredésbe című könyvből
Fordította: Abonyi Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése