Csak Ő van, Te, meg Én.
Ennyi.
Ha lehet Isten még kisebbe kezdeti el velem a munkát, mint eddig valaha tette velem.
Nagyon kicsiben.
Való puszta ez.
De!
Ma egészen tisztán átéltem újra a dicső Kertet, láttam azt a hit-szemeimmel.
Dicsőn láttam: Elmúlik ez a világ! De Ő jobbat ad helyette!
Boldog, boldogság volt bennem.
Eltűnt a félelmem, hogy elveszítem a világot. Mit Isten benne nekem teremtett.
Elveszítek mindent.
Ugye, mily keveset szólt hozzám az Isten, de minden szavát megjegyeztem.
2008. október 28-án azt mondta:
"Mindent, mindent elveszek tőled, hogy megdicsőült formában visszakaphasd Tőlem. Hiszed-e ezt?"
Ha az Úr szól, minden szavának értelme van.
De a szavak értelmét sokszor csak azután értem meg, hogy betöltötte jelentésüket.
Sokáig azt se értettem, miért kérdezte meg: Hiszed-e ezt?
Miért Uram, talán hinnem kell? Ha elveszed, elveszed, Te adtad nekem.
Mikor mostanában küszködtem a hit-szemeim tisztogatásával, és láttam vak vagyok, akkor értettem meg, kérdésének értelmét.
Valójában, mostanra tette fel ezt a kérdést, hogy megválaszoljam: Hiszed-e ezt?
Igen, hiszem Uram.
Hiszem, hiszen mindent elvettél, és most újra látok!
Látlak Uram! Látom a dicső jövőt, a Kertet, hogy mindent Újjáteremtesz. Mert Örömet akarsz adni nekem.
Volt egy álmom.
2007. évi születésnapomon. - Kedves ajándék, mondom kicsit lehangolóan grimaszosan.
Az ÚRtól gyakran kapok álmokat, de mégse olyan sűrűn. Ezek az álmok fontosak nekem, útjelzők.
Biztonsággal tudom, ha Tőle kaptam. Később a nehéz próbák alatt erősítenek.
Furcsa álom volt, röviden leírom. Azt álmodtam, hogy nagymamám házában vagyok. Csöngetnek a kapun.
Kimentem, egy fiú állt ott, szerelmet vallott, majd megkérdeztem hol van a húga.
Ő azt mondta, kint van a kukoricásban. Akkor láttam a szemeimmel, egy kukorica földet, érett szárak,
érett csövek szanaszét szétverve, láttam a fiú húgát, körülötte még húsz kukoricaszár állt.
Bot volt a kezében. Erre fogta a botot és vad dühvel a maradék húsz csövet is szétverte.
Ezután, bejött hozzám a kapun, ott hagytam a bátyát, és bementünk a verandára.
Én és a lány együtt ültünk a verandán, néztünk hátra a kertbe, gyönyörködtünk. Nyár volt.
A gyümölcsök értek.
Ekkor a nyitott kapun keresztül néhány siheder bejött a kertbe. Elkezdtek enni a ribiszke bokorról.
Majd miután ettek, botokat fogtak és szétverték az egészet, pedig még rengeteg maradt rajta.
A lány és én nyugodtan ültünk tovább és néztünk. Aztán megszólalt a lány: "de hülyék ezek!
Nemhogy meghagyták volna későbbre."
Én pedig még nagyobb nyugalommal azt mondtam: "Miért mondod ezt? Hiszen az előbb te is pontosan ezt tetted."
Hümmögve mondta: igaz.
Az álom jelentése:
Nagymamám háza és kertje: a szolgáló szeretetet jelenti.
Kukorica: a családi meghitt szeretetet jelenti.
Ribiszke a gyermeki meghitt szeretetet jelenti.
Ezek a dolgok, mind a szívemben vettek lakozást. Szolgáló szeretet, családi meghitt szeretet, gyermeki meghitt szeretet.
Ebből akartam adni mindenkinek.
Ez volt a szívem vágya!
Isten azért mutatta meg, 2007. nyarán, hogy szívem minden tiszta gyümölcsöző szándékát szétverik majd bennem, hogy amikor megtörténik, higgyek és bízzak Benne.
Mert ugyanis, eme szomorú dolgok valóban megtörténtek, de!
A kukoricát újra kell vetni.
A ribiszke minden nyáron újraterem.
Így tehát nincs mit félnem.
És volt még két álmom, amelyek egészen beteljesültek ezekkel kapcsolatban.
Templomba mentem egy esküvőre. A templom ősrégi fehérfalú. Jellegtelen, kicsi.
Öreg fapadok álltak benne.
Egy barátnőmmel mentem. Amikor le akartam ülni a padra rátettem a kezem és ekkor vettem észre, hogy a tenyeremen átment egy százas nagyságú rozsdás szög, ami az öreg padból állt ki.
Lassan felfelé kihúztam a szögből a tenyerem. Nem vérzett, nem fájt. Leültem. Felemeltem a tenyerem, át lehetett nézni rajta.
Felfelé tartva mutattam a barátnőmnek, "nézd, át lehet látni rajta" - mondtam. Közben a szertartás elkezdődik.
Az álom jelentése:
Az egyház - az intézményesített egyházak - átdöfi tenyerem, de nem fog vérezni, sem fájni. Örökké látható marad bennem a seb.
Ezt is befejezettnek tekinthetem.
Következő álom.
A munkahelyemen voltam. Ültem a széken. A főnököm kijött az irodájából, felém hajított egy metszőkést.
Az beleállt a vékonyabbik részével a bal lábam alsórészébe.
Lassan megfogom a metszőkést és kihúzom értetlenkedve a lábamból.
A seb nem fájt, és nem vérzett. Felemeltem a metszőkést, majd a főnököm felé fordultam: "ezt most miért csináltad?" - kérdeztem.
Az álom utáni reggelre azon a ponton a lábamban hihetetlen fájdalmat éreztem. Ezt a fájdalmat egy évig viseltem pontosan addig, amíg meg nem műtötték.
Miután a műtét után a betegállományomból visszamentem dolgozni, .......... Szóval a lényeg a főnököm, ténylegesen belémvágta azt a metszőkést.
Számomra és sokak számára teljesen érthetetlen, miért.
Lassan aztán minden álmom tényleg beteljesül.
Most van még egy. Amit a felmondásom éjjelén álmodtam. Huuuuu, de sokan nagyon kíváncsiak lennének rá.
Na tehát, azt már nem mondom el, kell még valamit a jövőre is tartogatni, nem?
Legalábbis magamnak, bizonyságul nekem és neked TestVérem, az Úrtól.
Egyébként pedig, csak jer velem Testvérem.
Csak halkan, csak szótlanul?
Nem. Hanem inkább boldogan és örömmel.
Mert Jó az ÚR!
bogi
/Magyarázó szöveg: Azt a szolgáló lelkületet, amit összetörtek bennem, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatban történt meg velem, 2011/2012-es évben, Monoron. Az ott végzett munkámról a Miért akarsz segíteni - A szociális munkáról című cimke alatt találhatóak írásaim. Műtétemről a Betegségben című címke alatt. /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése