Nem mehetek el, szónélkül amellett, hogy egy újabb követőm lett. Bármennyire is sok fáradalmam és elfoglaltságom van. És mint ismeretes megtiszteltetés ez előttem, üdvözölnöm kell.
Külön készülni tehát nem tudtam. Elnézést új követőmtől ezért. Viszont. Ez így alkalom, hogy elmondjam, elkezdtem tanulni a Baptista Teológián. Így egy oda készült, friss ropogós feladatomat megosztom veletek. Ajándékul. Isten áldjon meg új követőm, Melinda. Üdvözöllek. Mai bejegyzésem neked ajánlom.
Egyéni reflexió a Márk evangélium 5,21-6,6 részről:
Jézus ahogy jár-kel, emberek gyógyulnak meg. Sokan lehettek, aki már Jézus előtt sok orvost felkerestek bajaikkal. Ilyen volt a vérfolyásos asszony is. Úgy írja a Biblia sok orvostól sokat szenvedett. Ezt én igazán megértem, mert 16 éves korom óta – 24 éve – folyamatos orvosi kontroll alatt kell élnem, de hála Istennek, nekem nem volt részem szenvedésben az orvosok felől. Nélkülük – a segítségük nélkül - már 24 éve nem élnék. De amikor szenvedtem, kórházi ágyamban, akkor én is felkiáltottam magamban egy sóhajjal: „Isten, ha vagy, segíts nekem.” Így azt gondolom ez asszony is meghallotta, hogy mit mondanak Jézusról. Nemcsak azt, hogy gyógyít, hanem hogy prófétát, szent embert emlegetnek benne. Talán az a gondolat fogant meg benne, hogy ’megnézem, tényleg Istentől való-e’. „Hátulról megérintette a ruháját.” Titokban tette, mert hát az Isten úgyis mindent lát. Ő egyébként is már undorodhatott az orvosoktól, csalódott bennük. Talán úgy volt vele, jobb, ha az így titokban megy, mert ha Jézus csak egy kuruzsló orvos, szerencsésebb ránézve, ha ’nem veszi kézbe’, nem is tud róla, ha pedig Istentől van, elég ha csak megérinti, hiszen Isten.
Úgy írja a Biblia: Jézus azonnal észrevette.
Hogy is ne lehetne észrevenni ekkora bizalmat? Mi emberek, ha csak látjuk, érezzük, ki mit, hogyan gondol rólunk, Jézusnak pedig látnia se kellett, hogy tudja.
Ez a bizalom! Jézus körülnézett, hogy lássa AZT AZ asszonyt.
Sokan megérintjük Jézust, tolongunk körülötte. Céljaink nyíltak, azt akarjuk gyógyítson meg minket. Segítsen rajtunk. Sok áldozatot hozunk, sok megvetést is hordozunk hitünkért, de az igazán nagy hit a titokban lévő, belső, amely nincs kihangosítva. Isten értékeli ezt a hitet.
Miután az asszony lelepleződött, elmondta a teljes igazságot. Tehát hogy régtől fogva beteg, sokat szenvedett orvosoktól és ezért tette, amit tett, hogy titokban érintette meg Jézust. De Jézus tudta, az egyszerű tettek igazán mély mozgató rúgóit, értékelte. Ezt mondta:
„Leányom, a hited megtartott téged”
Így, ilyen egyszerűen: Leányom, a hited megtartott téged. Légy egészséges.
Jézus azért indult el, mert egy elöljáró megkérte, hogy látogassa meg súlyos beteg lányát. „Jöjj tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon”. Jézus mire odaért, a kislány meghalt. Valóban súlyos beteg volt. Nos mi is, nem-e megesik velünk, hogy elbagatellizáljuk mások nyomorúságát, betegségét, fájdalmát? Vajon mi mindig mindent megteszünk másokért? Komolyan vesszük őket? Ez az apa felelősségteljes volt. Tudta, hogy nagy a baj. Az apa nyilván már sok orvost hívott lányához, talán már meg is mondták neki, nincs tovább. Végül tehát nem maradt neki más, mint, amiről hallott: Jézus, aki Istentől küldött. De mire Jézussal hazaérnének, a kislány meghal. Jézus az apa hitét is látta, „ne félj csak higgy” – mondja neki, amikor a küldöttektől meghallja, hogy a lány meghalt. Miben higgyen az apa ezek után? Miben hitt? Abban hitt, amit a körben lévő emberek suttogtak: Jézus az Istentől küldött próféta.
Miben hiszünk mi emberek, ha Jézusra gondolunk? Ez a kérdés merül fel. Jézus ekkor olyan csodát tesz, amit még előtte nem. Feltámasztja a kislányt a halálból.
Tanításai során álmélkodtak róla. Miféle bölcsesség, honnan veszi ezeket? Miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? Egyesek felismerik Jézusban a titkos szívük mélyén, hogy Jézus az Istentől jött, ők hisznek, látnak és meggyógyulnak, míg mások azt kezdték mondogatni: „Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne.” Ha valaki ez utóbbival közelíti Jézust, nem talál csodát, sem gyógyulást, mert Jézus onnan tovább megy. Olyan városokba, falvakba, ahol nyitott szívekre talál.
A kérdés tehát az, ki nekünk Jézus?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése