- gyűlölet?
segített nekem ez a gianna jessen. (http://testveremnek.blogspot.com/2011/10/gianna-jessen-egy-abortusz-tulelo.html)
- szeretet?
akkor leszek boldog, ha meggyűlölnek?
gyűlölet az igazságért. ?
erőteljes, hatásos beszéd.
oh! ehhez képest hol vagyok én?
no, persze, én nem azt akartam, hogy engem szeressenek, hanem én akartam szeretni.
észrevétlen, hogy senki meg ne hálálhassa. és mivel nem sikerült így szeretnem - mivel mindig meghálálták és viszontszerettek - cselekedeteim tekintetében, küldetésemet sikertelenként könyveltem el.
Na persze tudom, ilyet más nem tett volna, szeretni és viszontszeretve lenni, a legcsodálatosabb dolgok egyike, és elérendő jó cél lehetne, de nem nekem.
Az igazságot tanítani akartam. Mivel nagy kincsnek találtam, továbbadásra érdemesnek, az Élet eredete, értelme, vége.
De csak az értelmi sérültek hallgattak meg. (Hála Istennek, hogy ők legalább meghallgattak.)
Később ez lett minden kincsem, és jel, az egészségesek nem kívánják Istent, csak az értelmi sérültek.
Jobban beszélt ez számomra mindennél, hogy fájdalmasan beteg a világ. Ugyanakkor egyre több erőt adott, és ad, hogy tanítsam a lelki szegényeket, mert ők megértik és szívesen hallgatják Isten beszédét.
Szóval, én nem mondtam volna olyat soha, hogy örülnék, ha meggyűlölnének az Igazságért.
De így, hogy hallottam, és egy ilyen előadótól, elgondolkoztam.
A kérdés jogos. Bevállalnám-e, hogy meggyűlöljenek az Igazságért?
A kérdés jogos. Bevállalnám-e, hogy meggyűlöljenek az Igazságért?
Elgondolkodtató.
Mélységes fájdalom van bennem a világ helyzete miatt. Szegényekkel dolgozom. Szegényeket segítek.
De eme kérdés tükrében, és amely lelki megrázkódtatáson az elmúlt hónapokban végigmentem, mást már nem is tudok mondani:
Nem érdekel, ha meggyűlölnének az Igazságért.
Minthogy, nem érdekel már a világválság sem. Nem érdekel.
Úgy égette ki belőlem a sok reménytelen küzdelem, halál, az idegeket, mintha soha nem is lett volna bennem félelem, vagy izgatottság.
Magam sem értem, hogyan vérezhet egyszerre a szívem a szegényekért, és hogyan mondhatom, nem érdekel mi következik ránk.
Elfáradt a lélek?
Oh nem, ennél többről van szó. Érzékeim még soha ilyen élesek nem voltak. Bölcsebb vagyok, mint régebben.
Türelmesebb, minthogy valaha képzelhettem volna. Sőt, még értelmi képességeimmel is tarolok.
Egyszerűen másra nézek. Túllátok eme földi világon. A mennyekben lakozót látom. Aki bölcsen vár, s hallgat.
Tükörképe lettem.
Tükörképe lettem.
Ami történhet velünk?
Hadd mondjam el, a fülembe csengő sírások, sikolyok, hogyan szüntetik meg bensőmet, hogy ne maradjon benne semmi más, csak pusztán a szeretet. Hányszor hallottam, láttam elkeseredett arcokat? Amikor már senki se volt, csak én, utolsó segítségként.
És hányszor szembesültem azzal: én? Én lennék a segítség?
Lásd be Testvérem az igazságot, nem tudok segíteni senkinek. Ezt most nem az elkeseredés íratja velem, hanem a józanság. A figyelmeztetés. Emberek! Nincs más segítség, csak az Isten!
És mégis, ha másunk nem marad, csak a szeretet, mi vagyunk a világ leggazdagabb embere. Ezt pedig nem a nagyot mondás íratja velem. Hanem a tapasztalat. Emberek! Higgyetek nekem! Szeressétek egymást!
A világ helyzetét én is látom. De nem félek. Az Aki kézben tartja, mégis Isten. Nem naív hit ez bennem, hanem előrelátás.
Tudom: Isten ad nekünk olyat, amit se pénz, se ember nem adhat. Ha hiszünk: Örökéletet, és amíg élünk kibeszélhetetlen békességet, szeretettel. (...)
... és ha közben mások meggyűlölnek?
elég baj.
De sajnos már nem érdekel.
Lehet rosszabb vagyok, mint gianna jessen? Még arra se vágyom, hogy gyűlöljenek? Pedig ez most, hogy mondta, már egészen kívánatosnak tűnik előttem. Szinte felvillanyoz. Köszönöm neki ezt a szép beszédet, rajtam sokat segített.
bogi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése