Nem kiált-e a bölcsesség,
nem hallatja-e szavát az értelem?
Kiáll a magaslatok ormára,
az útra, a keresztutakra.
A városba vivő kapuknál,
a bejáratoknál hangosan kiált.
Hozzátok kiáltok, férfiak,
szavam az emberekhez szól.
Legyetek okosak, ti együgyűek,
legyetek értelmesek, ti ostobák!
Hallgassatok rám,
mert fontos dolgokat mondok,
ha felnyitom ajkamat,
helyes, amit mondok.
Mert szám igazságot szól,
ajkam utálja a gonoszt.
Számnak minden szava igaz,
nincs bennük csalárdság
vagy hamisság.
Mind világosak az értelmeseknek,
és az ismeretre vágyóknak érthetők.
Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt,
inkább a tudást, mint a színaranyat!
Mert értékesebb a bölcsesség
az igazgyöngynél,
és nem fogható hozzá
semmiféle drágaság.
Én, a bölcsesség, együtt lakom
az okossággal,
és nálam van a megfontolt tudás.
Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat.
A kevélyt és a kevélységet,
a helytelen utat
meg az álnok beszédet gyűlölöm.
Enyém a tanács és a jutalom,
én vagyok az értelem,
enyém a hatalom.
Általam uralkodnak a királyok,
és rendelkeznek igazságosan
a fejedelmek.
Általam vezetnek a vezérek,
és ítélkeznek igazságosan az elöljárók.
Szeretem azokat, akik engem szeretnek,
megtalálnak engem, akik keresnek.
Gazdagság és megbecsülés van nálam,
maradandó vagyon és igazság.
Gyümölcsöm drágább az aranynál,
a színaranynál is,
és jövedelmem a színezüstnél.
Az igazság ösvényén járok
és a törvénynek az útjain,
hogy örökséget adjak
az engem szeretőknek,
és megtöltsem kincstárukat.
Az ÚR útjának kezdetén alkotott engem,
művei előtt réges-régen.
Az ősidőkben formált engem,
kezdetben, a föld keletkezése előtt.
Mikor még nem voltak mélységek,
megszülettem,
mikor még nem voltak tele a források
vízzel.
Mielőtt a hegyek helyükre kerültek,
a halmok létrejötte előtt megszülettem;
amikor még nem alkotta meg
a földet, a rónákat,
még a világ legelső porszemét sem.
Ott voltam, amikor megszilárdította
az eget,
amikor kimérte a látóhatárt
a mélység fölött.
Amikor megerősítette
odafönt a fellegeket,
amikor felbuzogtak
a mélység forrásai,
amikor határt szabott a tengernek,
hogy a víz át ne léphesse partját,
amikor kimérte a föld alapjait,
én már mellette voltam, mind kedvence,
és gyönyörűsége voltam minden nap,
színe előtt játszadozva mindenkor.
Játszadoztam földje kerekségén,
és gyönyörködtem az emberekben.
Ezért, fiaim, hallgassatok rám,
mert boldogok, akik megőrzik útjaimat!
Hallgassatok az intésre,
hogy bölcsek legyetek,
és ne hanyagoljátok el azt!
Boldog ember az, aki hallgat rám,
ajtóm előtt vigyázva minden nap,
ajtófélfáimat őrizve.
Mert aki engem megtalál,
az életet találja meg,
és kegyelmet nyer az ÚRtól.
De aki vétkezik ellenem, magának árt,
gyűlölőim mind a halált szeretik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése