"Ha a király az asztalnál ül,
nárdusom árasztja illatát.
Mint egy köteg mirha,
mely keblemen nyugszik,
olyan az én szerelmesem.
Mint a ciprusfürt Éngedi szőlőiben,
olyan az én szerelmesem.
De szép vagy, kedvesem, de szép vagy!
Szemeid galambok.
Szép vagy te is, szerelmesem,
gyönyörű vagy!
Fekvőhelyünk üde zöld.
Cédrusok házunk gerendái,
mennyezete ciprusfa."
Énekek Éneke 1,12-17
---------------
"Szerelmesem hangját hallom! Jön már,
ugrálva a hegyeken,
szökdelve a halmokon.
Mert olyan szerelmesem, mint a gazella,
mint a fiatal szarvas.
Itt áll már falaink mellett,
benéz az ablakon.
betekint a rácsozaton.
Szerelmesem így szólított meg:
szépségem, jöjj már!
Nézd, vége van a télnek,
elmúlt az esőzés, elment.
Megjelentek a virágok a földön,
itt az éneklés ideje,
gerlebúgás hangzik földünkön.
Érleli első gyümölcsét a fügefa,
és a virágzó szőlők illatoznak.
Kelj föl, kedvesem,
szépségem, jöjj már!
Galambom, a sziklahasadékban,
a magas kőszál rejtekében!
Mutasd meg arcodat,
hallasd a hangodat,
mert kellemes a hangod,
és bájos az arcod!
Fogjátok meg a rókákat,
a kölyökrókákat,
mert pusztítják szőlőinket,
virágzó szőlőinket!
Szerelmesem az enyém,
s én az övé vagyok,
övé, ki a liliomok közt legeltet.
Ha hűs szél támad,
és megnyúlnak az árnyak,
jöjj vissza, szerelmesem,
a hegyszakadékokon át,
gazellához vagy fiatal szarvashoz
hasonlóan!
Énekek Éneke 2, 8-17
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése