Néha azon gondolkozom, hiányoznak az értelmi sérültek, hogy taníthatnám nekik a hittant. Néha persze arra gondolok ennek most így kell lennie.
Mindent Krisztusért, és semmit Krisztus nélkül.
Nem tudom, hogy ezt mondta-e valahol valaki, nekem ez jutott eszembe hazafelé a buszon.
Szerintem ez original bogis mondás.
Ha nem Krisztusért csinálja az ember, bármit, pl. a munkáját, vagy a családját, akkor öncélúan magának, és makacsul mások kedvéért, akikért nem akarja. A főnökéért. Előbb-utóbb lázadás lesz a vége. Ha a főnök parancsba nem adja, hogy már pedig 8.00 kor jelenjen meg, nem fog megjelenni 8.00 kor. De ha Krisztusért él az ember, bizony ott lesz 8.00 kor. Bízhat benne a főnöke mindig, minden időben.
Mondhattam fáradt fejemmel magamban, ahogy a buszon ültem. Meg lehet csinálni hogy pontos vagy. Krisztusért. Én nem emlékszem, hogy valahonnan valaha késtem volna. De sok embert láttam, akik igen. Én bárhonnan indulhattam, 90 km-ről arrébb is, mondhattam hányra leszek ott. Más 2 km-ről se tud pontosan beérni.
Mindenki a saját életét kutatja. És mégse. Az életet kutatja. Ha tud róla, ha nem. Minden pillanatban ott van ez a kutatása. Többnyire, és állandó jelleggel téves úton. Ha Krisztus nélkül csinálja.
Mondhattam volna ma a buszon: "és 10 évvel később."
Mondhattam volna magamnak: lásd Bogi, mi lett e gondolattal 10 évvel később. Sosem hagyott cserben az ÚR, és nem hagyott elvarratlan szálakat. A saját életkutatásomban Isten pontos válaszokat ad. Sőt. Teszi ezt úgy, hogy közben másoknak is ad. Ahogy engem tanít az én életem, és én kiszólok e kutatásomból hangosan, akképen a másik ahogy hallja, aki mellettem baktat az utcán, sietve szívébe fogadja. Naná, 10 évig érlelt bor volt ez. Csak hangosan gondolkoztam. Néha talán jó lenne, az utca népének, ha hangosan is beszélnék.
Gyermekvédelem. Most ebben dolgozom. De ez nem olyan ág, amit én választottam. Nem, nem. Én éppen 10 éve menekülök előle. Csak éppen eközben felnőnek az emberek. Szóval gyermekvédelem, gyermekkor, amiből meg kell értenem mivé lesz belőle a felnőtt ember. Szomorú történet. De talán nem reménytelen. Sok-sok hibával, de talán nem elérhetetlen kegyelemmel.
Végtére is én a hospice-ra készülök. A mindent beteljesítő utolsó levegővételre. Talán ahhoz, hogy jó és pontos munkát végezhessek, meg kell ismernem az embert az elejétől, hogy a végére érhessek vele.
Nem mintha nem lettem volna vele már régen a végén, de hát, jobb ha tudatosan az elejére megyek.
Isten mélységes mély emberismeretet ad nekem, miközben észreveszem, egy-egy öntudatlan mozdulatomon, hogy még mindig működik bennem a prófétaság kegyelmi ajándéka. Még akkor is, ha leszedálva érzem magam, szellemileg. De talán ez csak úgy értendő: működik bennem, csak én nem veszem észre a visszaigazolásokat. Mert már arra sincsen erőm.
Mindegy. Most, elmondhatjuk, 'és 10 évvel később'.
'A két évvel ezelőttiért' - helyett.
Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye,
mert ő már tudta, mit fog tenni.
Van itt egy gyermek,
akinél van öt árpakenyér,
és két hal,
de mi ez ennyinek?
János evangéliuma 6,6 és 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése