Oswald Chambers:
HA ELJUTUNK ODÁIG
Ahol a bűn és a bánat megszűnik, megkezdődik a hálaének és a szent élet. "Jöjjetek énhozzám."
Máté 11,28
Szeretnék én is odajutni? Most lehet. Feltűnően kevés az igazán fontos kérdés az életben, de Jézus szavaiban erre is van felelet: "Jöjjetek énhozzám!" Ha hozzá megyek, akkor őszinte vágyaimból valóságos élet lesz; valósággal elszakadok a bűntől és énekelni kezdek az Úrnak.
Mentél-e már valaha Jézushoz? Figyeld meg, milyen megátalkodott a szíved, bármit inkább megtennél, mint ezt az egyszerű, gyermeki lépést: "Jöjj hozzám." Ha szeretnél valóságosan elszakadni a bűntől, akkor Jézushoz kell menned.
Jézus Krisztus saját magát teszi próbakővé. Figyeld meg csak, mikor használja Ő ezt a szót: Jöjj! Azokban a pillanatokban, amikor a legkevésbé várod, hallod az Úr halk suttogását: "Jöjjetek énhozzám" és máris vonzani kezd magához. A Jézussal való személyes kapcsolat mindent megváltoztat. Légy eléggé együgyű és menj, bízd rá magad arra, amit Ő mond. Akkor megyünk, ha akaratunkat határozottan elengedjük és mindent önként átadunk neki.
"... én megnyugtatlak titeket", azaz megerősítelek. Nem: "lefektetlek és a kezedet fogva álomba ringatlak", hanem: 'kihúzlak az ágyból, megszabadítalak erőtlenségedtől és bágyadtságodtól, kihozlak abból az élő-halott állapotodból, amibe jutottál, - holott élsz. Betöltelek az élet lelkével és felruházlak felülről való, megelevenítő erővel.' Mi pedig meghatódva arról beszélünk, hogy "el kell szenvednünk az Úr akaratát." Dehát akkor hol marad Isten Fiának fenséges hatalma és életereje?!
HA ELJUTUNK ODÁIG
Ahol az önző érdek kialszik és valódi érdeklődés ébred, "Mester, hol lakol? - Jöjjetek és lássátok meg."
Ján. 1,39-40
"Nála maradtak azon a napon." Körülbelül ennyi az egész, amire legtöbben eljutottunk; aztán felriadunk az adott körülményekre, felébred önzésünk és máris odavan a Jézusban maradás! Pedig nincs az életben olyan állapot, amikor nem maradhatnánk Jézusban.
"Te Simon vagy, téged Kéfásnak fognak hívni.." (43). Isten csak azon a helyen írja fel az új nevet életünkre, ahol kiirthatta belőlünk az önzést, büszkeséget és önelégültséget. Némelyikünkön az új név csak itt-ott pettyekben látható, mint valami szellemi himlő, hellyel-közzel pedig látszólag rendben vagyunk. Amikor felöltjük legjobb szellemi magatartásunkat, azt gondolhatná valaki, hogy a szentségnek ki tudja, milyen magas fokára jutottunk már el. Csak meg ne nézzen, ha már nem vagyunk abban a hangulatban. A tanítvány olyan ember, akit egészen befed az új név; önzés, gőg és önelégültség teljesen ki van irtva belőle.
A büszkeség önmagunk istenítése, és ma nem a farizeusok, hanem a publikánusok módján van meg. Ha azt mondod: "Ó, én nem vagyok szent" ez elfogadható az emberi gőgnek, de öntudatlanul is káromlod vele Istent. Szószerint azt jelenti: visszautasítom, hogy Isten szentté tegyen. "Túlságosan gyenge és reménytelen vagyok; kívül esem a váltság hatáskörén." Lehet, hogy az emberek előtti megalázkodás öntudatlan istenkáromlás. Miért nem vagy szent? Vagy azért, mert nem akarsz szent lenni, vagy mert nem hiszed, hogy Isten azzá tehet. Azt mondod, az lenne a legjobb, ha Isten - miután megváltott, - egyenesen a mennybe vinne. De hiszen éppen ezt akarja! "Hozzá megyünk és nála otthonunk lesz" (Ján. 14,23). Ne legyenek kikötéseid, legyen Jézus mindeneddé, és Ő hazavisz téged magával, nemcsak egy napra, hanem örökre.
HA ELJUTUNK ODÁIG
Ahol természetadta hajlamaink meghalnak és megszentelten, átadottan élünk. - "Kövessetek engem." Márk. 1,17
A Jézushoz jutás egyik legnagyobb akadálya a hajlamunkadta mentegetődzés. Természetes hajlamainkból korlátokat állítunk magunk elé. Ha mégis Jézushoz megyünk, akkor az első, amire rájövünk, hogy Jézus figyelembe sem veszi természetes hajlamainkat. Azt képzeljük, hogy tehetségünket Istennek szentelhetjük. De hogyan szentelhetnéd Istennek azt, ami nem a tied? Csak egyet szentelhetsz oda neki a magadhoz való jogodat (Róm 12,1). Ha át akarod adni Istennek a magadhoz való jogodat, akkor Isten szent kísérletet visz véghez rajtad. Isten kísérletei mindig sikerülnek. A szent igazi jellemzője a belső eredetiség, amely abból fakad, hogy átadta magát Jézus Krisztusnak. A szent életéből szüntelenül buzog a rendkívüli életnek csodálatos forrása; Isten Szelleme mindig friss vízforrás benne. A szent tisztában van azzal, hogy Isten rendezi el a körülményeket, ennek következtében nem siránkozik, hanem aggodalmaskodás nélkül átadja magát Jézusnak. Tapasztalatodból azonban ne csinálj alapelvet; hadd bánjon Isten olyan személyesen és eredeti módon másokkal is, mint veled.
Ha átadod magad Jézusnak és mész, amikor hív, Ő szüntelenül mondja majd másoknak is - rajtad keresztül: "Jöjj"; és kimégy az életbe, Krisztus "jöjj" szavát fogod visszhangzani. Minden lélekkel ez történik, aki átadta magát és Jézushoz ment.
Odamentem-e én is? Odamegyek-e most?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése