Mielőtt Ádám bűnbe esett, tökéletes közösségben élt Istennel. A bűn azonban tönkretette ezt a leírhatatlan boldogságot, és elválasztotta őt Istentől. A szent sátor elkészítésével és az ahhoz tartozó áldozattal Isten maga adott visszatérési lehetőséget, amely valóban csak Krisztusban, az igazi Hajlékban teljesedhetett be egészen. A nagy engesztelési nap, amelyen a főpap engesztelést végzett Izráelért, az Úr által elgondolt és elvégzett örök váltság egyik legnagyszerűbb előképe /Zsid 9,12/.
Fejezetünknek fő szava így hangzik: "engesztelés", ami annyit jelent: "befedezés". Ahogy a szentélyt a négy takaró teljesen befedte, annyira, hogy semmilyen fénysugár nem hatolhatott keresztül rajta, Krisztus vére még jobban befedezte a mi bűneinket, úgy hogy még Isten mindenen keresztül hatoló szeme sem látja azokat többé. Hogy milyen alaposan szünteti meg a vér a bűnt, azt már Dávid is megénekelte a Zsoltár 32,1-ben: "Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett". Csodálatos győzelmi tudat hangzik ennek a zsoltárnak utolsó verséből, ebből a három szóból: "Örüljetek, vigadjatok, ujjongjatok!"
Ilyen megbocsátásért tudunk-e hálaadással énekelni:
"Amint vagyok sok bűn alatt,
De mert hallom hívó szavad,
S mert értem áldoztad magad,
Bárány Jézus jövök.
Amint vagyok, nem várva, hogy
Lelkemnek terhe, szennye fogy,
Hozzád, ki megtisztíthatod,
Bárány Jézus jövök."
A nagy engesztelési nap Izráelben az év legfontosabb napja volt. Ez a hetedik hónap 10. napjára esett /1.29 v.; 3Móz 23,26-27/. Ezt a parancsot Isten Áron két fiának halála után adta ki, akik vétkük miatt meghaltak az Úr előtt /3Móz 10,1-2/. Áron így családjáért is engesztelést végzett. Így cselekedett Jób is /Jób 1,5/. Szellemi érzületű szülők mindig esedeznek gyermekük bűnei miatt. A családi szentélyt nem szabad megrontani /megszentségteleníteni/, tisztán kell azt tartani.
Ennek a fontos fejezetnek kulcsverse a 30. vers. Négyféle dolgot fejez ki:
A nap nagy műve: az engesztelés elvégzése.
A munka elvégzője: a főpap.
A munka időpontja: "ezen a napon".
Az egész cselekmény célja: "megtisztultok".
Ezen a fontos napon csak Áron volt hivatalban. Ő:
1/ Mélyen megalázkodott ember volt. Ez elsősorban ruházatán látszott meg. Ő aki egyébként egész évben pompás ruhákban járt-kelt, és ezzel különbözött az egész néptől, ezen a napon mint egyszerű szolga, vászonruhában jelent meg. Áron itt rámutat a végtelenül nagyobbra, a mi Urunkra, aki többet tett le, mint csupán földi ruhát, amelyet szintén levettek róla, hogy teljessé tegyék megaláztatását. Az Írás azt mondja róla: "Megüresítette magát, rabszolgai formát vett föl" /Fil 2,7-8/. Áron részben levetkőzve, mégis főpap volt. A sok szégyen és gyalázat, amit Urunk elviselt, nem rejthette el isteni származását. Erről tett bizonyságot a százados a kereszt alatt /Mk 15,39/. Ő örökké a tiszta és szent Fiú maradt /Zsid 7,26/. Ő, akinek az angyalok szolgáltak, és akit ők imádtak, értünk mindenki által megvetetté és lenézetté lett /Ézs 53/. Olyannyira megüresítette magát, hogy gonosztevőként halt meg gonosztevők között.
2/ Áronnak ezen a napon sokféle elfoglaltsága volt. Zsidó tudósok azt mondják, hogy Áron hét napon át készült elő erre a napra. A főpapnak kora reggeltől kezdve sok munkája akadt. Minden feladatot, amelyet egyébként a papok végeztek, ezen a napon neki kellett elvégeznie. Egész testét meg kellett mosnia. Ő mutatta be a szokásos reggeli áldozatot, majd önmagáért hozott engesztelő áldozatot. E célból ment be vérrel a szentek szentjébe, és megtisztulva, megigazulva jött ki onnan. Mert csak mint ilyen hordozhatta a nép bűneit. Ezenkívül minden másfajta áldozatot is neki kellett elvégeznie /4Móz 29,8/. Mindenekelőtt feladata volt a bakot leölni, és fölötte a nép bűneit beismerni. Ezzel még később foglalkozunk. Az a munka azonban, amelyet Urunk a legnagyobb engesztelési napon elvégzett, végtelenül nagyobb volt. Azt mondta: "Csak bűneiddel terheltél, vétkeiddel fárasztottál engem" /Ézs 43,24/. De ki tudná azt a munkát leírni, amelyet Urunk azon a napon teljesített, amikor engesztelést szerzett a mi és az egész világ bűnéért /Jn 1,29/! Kora reggeltől hurcolták Pilátustól Heródesig, verték, gyötörték, végül kiszolgáltatták a legkínosabb halálnak: keresztre feszítették. Mindenekelőtt azonban azt tudjuk, hogy a lelke munkálkodott /Ézs 53,11/.
3/ Áron ezen a napon súlyosan megterhelt ember volt. Ezen a napon az egész nép bűne rajta volt. Ahogy más napokon pompás díszben hordozta szívén a népet, úgy hordozta ezen a napon minden bűnüket, gonoszságukat és vétküket. Áron ebben is csodálatos előképe Urunknak, Akire az egész világ bűne vettetett /Jn 1,29/. Testében vitte fel bűneinket a fára. Ez Istenünk mérhetetlen kegyelme és szeretete, aki teljesen elveszett állapotunkból ezt a kiutat készítette számunkra. Bár lenne szívünk csordultig hálával és imádattal Istenünk felé, aki egyszülött Fiát mindnyájunkért odaadta!
4/ Áron magányos ember volt ezen a napon /17./ Ezen a sok munkát igénylő, megerőltető napon senki sem lehetett Áron mellett, és nem segíthettek neki. Ezen a napon rajta kívül senki sem léphetett be a szentélybe. Egyedül végezte az engesztelés Istentől rábízott nagy munkáját, és Áron ebben is Urunk előképe. Amikor Péter a keresztrefeszítés alkalmával követni akarta Őt, az Úr azt mondta neki: "Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz utánam" /Jn 13,36/. Miért nem? Azért, mert ahogy a nagy engesztelési napon minden más pap visszalépett, és csak Áron szolgált egyedül, éppen úgy végezte el az Úr is egészen egyedül az engesztelés nagy munkáját. Hol voltak az oszlopok, Péter, Jakab, János, amikor az Úr ott állt bírái és a poroszlók előtt? Mind elmenekültek. Kereste a segítséget, de senki nem segített /Ézs 63,5; Mk 14,37-41/. Nemcsak az emberek hagyták el Őt, hanem legnagyobb fájdalmát mindenekelőtt Istentől való elhagyatottsága okozta. Halljad hangos kiáltását a sűrű sötétségben: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" /Zsolt 22,2/. Ez az egyedüllét volt számára a legnagyobb megterhelés. De mit jelent egyszer majd a bűnösnek, ha Krisztus engesztelő művének fedezete nélkül kell a szent Isten előtt megállnia? Mert előtte egyszer minden embernek meg kell jelennie /Jel 20,11-15/. Ha tehát Isten az Ő Fiát a mi bűneink miatt így büntette meg, akkor mi történik majd azzal a bűnössel aki bűneit azáltal még csak súlyosbította, hogy Isten ajándékát, Krisztus engesztelő áldozatát megvetette. Az ilyennek örökké tartó büntetés a része /2Tesz 1,8-10/.
5/ Áron ezen a napon Isten által elfogadott ember volt. Miután a főpap a bak vérével belépett a szentek-szentjébe és meghintette a láda fedelét és az ott levő tárgyakat vérrel, áldozata a népért elfogadottnak számított. Áron azonban nemcsak a vérrel, hanem a tömjénnel tele arany füstölőedénnyel együtt lépett be. Ennek füstje felhőként vette körül őt, s egyúttal eltakarta az engesztelés fedelét is, amelyen az Úr trónolt a kerubok között. Áron nemcsak vért hintett, hanem jó illatot is árasztott. A legszebb magyarázat erre vonatkozólag az Efézus 5,2-ben olvasható: "Krisztus is szeretett minket és önmagát adta érettünk ajándékul és áldozatul Istennek, kedves jó illatul". Az Úr odafönt nemcsak tulajdon vérével lépett be és szerzett örök váltságot, hanem ahogy a főpap, ő is a tömjén illatával jelent meg értünk. Vére által nemcsak kiengesztelte Istent, hanem elfogadottak is lettünk /Ef 1,5-6/.
Mit tett azonban a nép ezen a napon? Két dolgot. Először is megsanyargatta magát /29; 23,27-29/. Mialatt az izráeliták nézték, ahogy érettük bemutatták az áldozatot, meg kellett magukat alázniuk, és bűnbánatot kellett gyakorolniuk. Böjtölniük kellett, és minden örömtől tartózkodniuk /Dán 10,3.12; Zsolt 35,13/. Ez alól csak a gyermekek és a betegek mentesültek. Nem tölt el minket is mély fájdalom, amikor látjuk az Urat függni a kereszten a mi bűneink miatt? Szívünk megremeg, amikor komolyan foglalkozunk az igével: "Ezt tettem érted." A Szent Szellem munkálja ezt a szomorúságot /Jn 16,20/. Összetört a nagy embertömeg szíve pünkösdkor, amikor Péter azt mondta: "Őt ti megfeszítettétek" /Csel 2,23.37/. Ahogy Jósiás, sírjunk mi is bűneink felett, és éppen úgy nyerünk megbocsátást, mint ő /2Krón 34,27/.
Az izráelitáknak csendben kellett lenniük. A főpap keményen dolgozott, a nép nyugalomban volt. "Az Ő lelke szenvedett" /Ézs 53,11/, mi pedig élvezzük nehéz szenvedésének gyümölcsét. Ahogy Izráel népe nem tett ahhoz semmit, ugyanúgy mi sem tehetünk, és nem is kell tennünk semmit a váltsághoz, hanem megpihenhetünk. Ő így kiáltott: "Elvégeztetett" /Jn 19,30/. Bár sokan szeretnének valamit tenni, és megpróbálják saját cselekedeteik által elnyerni az üdvösséget, de az Írás azt mondja: "átkozott az, aki a törvény cselekedeteiből akar üdvözülni". Mi, akik hiszünk, bementünk az Ő nyugodalmába!
Ennek a napnak nehéz munkája után a főpap újra pompás ruházatában jelent meg. Ebben is Urunk előképét pillantjuk meg, aki odaát tisztelettel és dicsőséggel koszorúztatott meg /Zsid 2,7.9; Fil 2,8-11/.
Az eljövendő nagy engesztelési nap. Izráel jelenleg főpap, áldozat és Jézus Krisztus nélkül él, ezért nincs számára engesztelés sem. De végül mégis a döntő nagy engesztelési nap felé halad. Az Úr meg fog jelenni az Olajfák hegyén, és Izráel meglátja azt, akit általszegeztek, és siratni fogják. Megsanyargatják magukat úgy, mint soha azelőtt /Zak 12,10-14; Jel 1,7/. De végül is Izráel bemegy az ezeréves birodalom valódi szombatnapi nyugalmába.
Izráelben a nagy engesztelési napot évenként meg kellett ismételni /29.34.v./. Bármilyen nagyszerű előkép is ez, mégsem tudott egyetlen bűnt sem végleg megszüntetni. Másképpen van ez Krisztus áldozatával, amely örökre kibékített Istennel, és utat nyitott Őhozzá.
Georg R. Brinke
Ehhez kapcsolódó írásom: http://testveremnek.blogspot.com/2011/01/adjatok-meg-azazelnek-ami-azazele.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése